Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-01 / 18. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 1, 1958 r Külpolitikai Szemle A FRANCIA KORMÁNYVÁLSÁG HÁTTERE “Ideiglenes vereség!” Szinte egybehangzóan e cim alatt kommentálják a lapok a francia—tuniszi viszály állitólagos kiküszöbölését célzó angol—amerikai közvetítés eddigi mérlegét. “Nem lenne udvarias dolog, ha elárulnám Murphy és Beeley urakkal való bizalmas tárgyalásaink tartalmát. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy teljes mértékben ellenezzük azt, amit az algériai háború ügyében javasoltak” — mondotta néhány nappal ezelőtt Burgiba. A tuniszi elnöknek ez a kijelentése azután történt, hogy egy sor engedményt tett a francia álláspont irányában. Már nem követeli a francia csapatok azonnali kivonását. Hajlandó foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy angol és amerikai megfigyelők ellenőrizzék a repülőtereket. Végül megváltoztatta minden előbbi állásfoglalását. Murphy és Beeley sürgető kérésére hozzájárult ahhoz, hogy Algéria kérdése ne szerepeljen a “jószolgálati küldetés” keretében. Miután azonban mindebbe belement, Mur- phyék a francia kormány kérésére azt javasolták, hogy az algériai—tuniszi határt helyezzék nemzetközi ellenőrzés alá. “Nem következetes dolog tuniszi beavatkozásról. beszélni Algériában — amint Franciaország szokta — és ellenőrzést javasolni a határ mentén” — irta a minap a kormányhoz közelálló tuniszi lap. “Ha már ‘beavatkozásról’ beszélünk — folytatja a lap —, akkor a Tuniszban állomásozó francia hadsereg szokott beavatkozni, amely tartalékot és had tápot jelent az Algériában állomásozó francia haderőknek”. Burgiba ennek az álláspontnak mefelelően visszautasította a határellenőrzést. Mindez pedig napnál világosabban mutatja: akár szerepel a jó-szolgálati tárgyalásokon Algéria kérdése, akár nem, a francia—tuniszi viszály lényege mégiscsak Algéria, pontosabban: a francia imperializmus háborúja az algériai nép ellen. Amig a francia kormány neip ismeri el — Tuniszhoz és Marokkóhoz hasonlóan — Algéria jogát a függetlenségre, addig ez a háború tart. S amig tart, addig mérgezi a francia—tuniszi viszonyt is. Ezen pedig semmiféle angol—amerikai közvetítés nem változtatna még akkor sem, ha ez a közvetítés valóban, a szó mindennapi s nem diplomáciai értelmében jó szolgálat lenne. De nem is az! Mert mig Murphy — látszólag Gaillardra hallgatva — nem is akar tudni Algériáról, addig az Egyesült Államok legbefolyásosabb lapja, a New York Times már kevésbé szemérmes: “Az Egyesült Államok végül is kényszerítve érzi majd magát, hogy közölje a francia kormánnyal, nem szemlélheti többé tétlenül az algériai konfliktust”. Hogy pedig ez mit jelent, azt Gaillard elődjei már láthatták Indo-Kinában. Pontosabban: Dél- Vietnamban, ahol az amerikai “jó-szolgálat” egy másik formája' a francia érdekeltségeknek szinte utolsó nyomait tünteti már el, hogy helyet adjon az amerikai katonaság nyomán bevonuló Wall Street-i tőkének. A kérdés lényege: Algéria Kétségen kívül ennek megismétlését látták Pá- risban, amikor a “jó-szolgálat”'feletti parlamenti vitában Félix Gaillard miniszterelnök megbukott. Amig a jobboldal keményebb álláspontot követelt Tunisszal szemben, addig a baloldal az al- gér háború befejezésének szükségességét emelte ki. A képviselők 321 szavazatai 255 ellenében elLiberation, Párizs “A Szajna ismét kiönt, főnök ur. Parancsára felemeltük a veder, a szivaty- tyu, a súroló eszközök és a köhögés elleni orvosság adóját”. vetették Gaillard javaslatát, hogy a “jó-szolgálat” bizottság feltételei alapján egyezkedjenek Tunisszal. René Coty, Franciaország elnöke alkalmas politikust keres uj kormányalakításra. A Il-ik világháború óta az lesz a 25-ik kormány és talán a legviszályosabb körülmények között kell létrejönni. Kétséges, hogy mennyi időt fog igénybe venni. A Gaillard kormány megalakítása 37 napig tartott. Washington zavarban van Dulles, a kormányválság reggelén tartott sajtó konferenciáján még dicsérte a “jó szolgálat” bizottság munkáját, de az a nap folyamán “feloszlott” és beszüntette működését. — Kiküldetésének eredeti célja az volt, hogy meggátolja azt, hogy az Egyesült Nemzetek elé kerüljön a tunisz-francia bonyodalom, mely február 8-ikán * lom. Április 10-én, este 8-kor járt le a választási jelöltlisták beadásának határideje, s ezzel lezárult a választási küzdelem első szakasza. Tiz párt indul az ország minden részén a választási küzdelemben; mégpedig a következők: a baloldalon az Olasz Kommunista Párt és az Olasz Szocialista Párt, középen a Szociáldemokrata Párt és a Radikális Párt, a Nemzeti Monarchis- ta Párt és a Lauro-féle Monarchista Néppárt, valamint az újfasiszta Olasz Szociális Mozgalom. Végül a Kereszténydemokrata Párt, amelyet De Gasperi annak idején igy jellemzett: “Középpárt, mely a baloldal felé halad”. Ezzel szemben immár egyre világosabban látszik, hogy a Kereszténydemokrata Párt olyan “volt középpárt, mely gyorsan halad a jobboldal felé”. Ma még korai lenne találgatásokba bocsátkozni a választás várható eredményeit illetően. Eg;y dolog azonban bizonyos: a választási hadjárat megkezdése óta egyre erősebb támadás irányul valamennyi párt részéről a Keresztény- demokrata Párt ellen, amely teljesen elszigetelődik. Általában meg lehet állapítani, nagyon távol állunk attól az atmoszférától, amely az 1948 április 18-i és az 1953 junius 7-i szavazást megelőzte. Akkoriban a Kereszténydemokrata Párt körül az úgynevezett kis középpártok gárdája csoportosult, amely bizonyos mértékben fedezéket jelentett a kereszténydemokraták számára s elterelte róluk a különböző rétegek jogos bírálatainak egy részét. A Kereszténydemokrata Párt akkoriban azt állíthatta, hogy egy széles középpárti csoportosulás középpontja. Ma azonban már világos, hogy kudarcot vallott az a kommunistaellenes kereszteshadjárat, amelytől Fanfani és hívei azt remélték, hogy belevonják, legalább is bizonyos mértékben, a Szocialista Pártot is. Ellenkezőleg, az a helyzet, hogy valamennyi párt elsősorban a keresztény- demokratákra irányítja a támadásainak tüzét, hiszen a klerikális párt hatalmi visszaélései korrupciós üzelmei és az amerikai politikához való szolgai ragaszkodása heves felháborodást keltett a közvélemény nagy részében. Ma már egyetlen párt sem siethet a klerikálisok védelmére, ha nem akarja teljesen elveszíteni a kapcsolatot a választókkal. Kétségtelen, hogy ha a Kereszténydemokraták nem élveznék hatalmi monopóliumukat és az egyházi szervezetek tevékeny támogatását, elkerülhetetlenül vereséget szenvednének. így azonban valószínűleg sikerülni fog megtartani pozíciókat vagy legalább is korlátozni veszteségeiket, de bizonyos, hogy végleg füstbe ment Fanfaninak az a merész terve, hogy pártja megszerezze az abszolút többséget. Az Olasz Kommunista Párt ellenfelei százszor meg százszor elmondták már, hogy a kommunista párt “végnapjait éli”, “súlyos válságban vergődik”, s a magyarországi események Sakiet határváros francia bombázásával kezdődött. A State Department attól fél, hogy Burgiba tuniszi elnök most ismét az Egyesült Nemzetekhez fordul panaszával. Ha a kérdés tárgyalás alá kerül, akkor éket verhet a nyugati szövetség államai közé. Eisenhower politikai trükknek nevezte a francia parlamentben elhangzott vádakat, hogy az Egyesült Államok ki akarja túrni Észak-Afriká- ból Franciaországot és a saját befolyásával akarja helyettesíteni. A washingtoni francia követség egy tisztviselője szerint az elnök alábecsüli az amerika-ellenes kijelentések komolyságát. Az átlag francia a NATO szövetséges Amerikát nem tekinti igazi szövetségesének és a parlamenti kijelentések nem politikai trükkök, hanem nagyon mélyen- szántó érzések komoly kifejezései. Egyszerűbben kifejezve erős az amerika-ellenes érzés a francia nép soraiban. Dulles is jelét adta az események feletti nyugtalanságának. Egy republikánus összejövetelen mondott beszédében a Gaillard-kormány bukását az eddigieknél sokkal nagyobb krizisnek tekinti. Szerinte Franciaország észak-afrikai politikája az Atlanti-szövetségben szakadást idéz'élő, erősiti az arab nacionalizmust és uj hívőket szerez a kommunizmusnak a Közép-Keleten és Afrikában. idején összpontosított támadást intéztek ellene, melyet akkoriban még a szocialista párt is támogatott. (Nenni pártja ugyanis azokban a tragikus napokban bizonytalanságról és habozásról tett tanúságot.) A kommunista párt ma még is erősebb, mint valaha és az olasz politikai élet egyik legfontosabb tényezője. A kommunisták ellenfelei még néhány hónappal ezelőtt azt jósolgatták, hogy a kommunista párt az idei választásokon több százezer, sőt talán egymillió szavazatot is vészit, de ma már örömest kiegyeznének azzal is, ha a kommunistákra leadott szavazatok száma nem haladná meg az öt év előtti hatmilliót. Ennek érdekében, természetesen, minden eszközzel támadják a kommunista pártot. Az olasz kommunisták viszont minden erejüket latba vetik most, hogy újabb lépést tegyenek előre. A Kereszténydemokrata Párt viszonylag kicsiny méretű kudarca és a kommunista párt viszonylag kisméretű sikere vagy akárcsak a jelenlegi pozíciók változatlanul maradása is mély reakciókat válthat ki a Kereszténydemokrata Párton belül és az olasz politikai élet pozitív előjelű módosulásához vezethet. Ha ez megtörténik, elősegítheti annak az uj politikai irány nak kibontakozását, mely a jelenleginél sokkal jobban megfelelne az ország érdekeinek, kedvezőbb lenne a világbéke ügye számára s amelyet a közvélemény számos különböző rétege immár elkerülhetetlennek tart. Japán követeli a nukleáris kisérlefezések beszüntetését A japán parlament felsőháza egyöntetüleg határozati javaslatot fogadott el a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések beszüntetésére. Az alsóház már 3 nappal előbb egyhangúlag megszavazta. London Daily Mirror ‘És most következnek a hírek — de őszintén szólva, szívesebben beszélnék az időjárásról.” LEZÁRULT A VÁLASZTÁSI HARC ELSŐ SZAKASZA OLASZORSZÁGBAN
