Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-01 / 18. szám
Thursday, May 1, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. '▼ T ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ "T~T~,r Három egy ellen? Akiben egy szemernyi tárgyilagosság és igazságérzet pislákol, az nagyonis okos és indokolt dolognak tartja, hogy a csúcskonferencia előkészítését célzó diplomáciai tanácskozások során a szovjet külügyminiszter egyenként kíván leülni az amerikai, angol és francia nagykövetekkel — nem pedig mindhármukkal egyszerre. Nem látom be, miért kellene Gromykonak három féllel: három különböző, szuverén hatalom képviselőjével egy kalap alatt tárgyalnia. Ez még akkor sem volna logikus, Ha a három diplomata történetesen pontosan azonos álláspontot képviselne, mert hiszen ha igy volna, akkor azonnal felmerülne a kéi’dés: Mi a csudának szükséges, hogy három diplomata képviselje UGYANAZT a felfogást, kivált amikor a tárgyalóasztal másik oldalán csak egy képviselő ül ?! Ha a három nyugati hatalom olyan tökéletesen megegyezik minden tekintetben egymással, akkor- nyilvánvaló, hogy egy szószóló is elég volna — nemde? Hiszen — ha jól tudok számolni — a másik oldalon is csak egy ember ül.. . De napnál is világosabb, hogy a mi State De- partmentünket elsősorban az bosszantja, hogy-az angol és francia álláspont nem egészen azonos a washingtoni nézőponttal, sőt — legalább is a csucstalálkozás feltételeinek a kérdésében — lényegében eltérő attól. No már most, ha Gromyko külön-kiilön tárgyal az angol és francia képviselőkkel, akkor egyrészt az amerikai követnek nincs módja és alkalma a szokásos nyomást és befoHerblock Washington Post “Mr. Dulles, nem arra van a csúcskonferencia!” lyást gyakorolnia a másik két kollégára, másrészt egy kissé tájékozatlan is marad arra nézve, hogy voltaképpen miről is volt szó azokon a kü- lön-külön lefolyt tanácskozásokon. .. Sőt — ez talán nem túlzás! — az a gyanú is befészkelőd- hétik az amerikai nagykövet agyába, hogy ott őt bizony double-crossolhatják.. . (Az ő szemében természetesen a dullesi rideg állásponttól való hajszálnyi eltérés is nem egyéb, mint double- cross ...) Csak dicsérni lehet Gromyko éleslátását, hogy ilyen kolumbusz-tojási egyszerűséggel leszállította a triumvirátust fölényes és fellengős pozíciójából az őket egyenként megillető polcra... Washington természetesen ezt a gromykoi sakk- huzást úgy próbálja beállítani, hogy a Szovjet igy akarja megnehezíteni és elodázni a csúcskonferencia létrejöttét. Holott véleményem szerint éppen ez az eljárás fogja meggyorsítani ennek a fontos eseménynek a megszületését. Hogyan? Hát egyszerűen úgy, hogy e külön-külön folytatott tárgyalások során ki fog derülni — ami egyébként már régen nem titok —, hogy amit az amerikai szószóló elsőrendű és mellőzhetetlen előfeltételnek tart, az az angol és francia követek szemében harmad- vagy hatodrangú, tehát mellőzhető dolog... Gromyko világosan látta, hogy egy olyan tárgyaláson, amelyen — a másik kettővel együtt — az amerikai szószóló is jelen van, az angol és francia követek nem beszélhetnek nyíltan és őszintén, nehogy összeütközésbe jussanak a dullesi merev állásponttal, de a négy- szemközti eszmecserék folyamán itt-ott elejthetJJ Dr. Schweitzer újabb felhívása a próbarobbantások beszüntetésére Dr. Albert Schweitzer, 83 éves sebész és filozófus újabb felhívást bocsátott ki az atombomba- kísérletek beszüntetésére. A felhívást a Francia Afrikai-Egyenlítőből küldte Oslo, Norvégiába, ahonnan a Nobel Béke Bizottság bocsátotta ki. Ez a bizottság minden évben békejutalmat oszt ki. 1952-ben Dr. Schweitzer nyerte el a békedijat. Dr. Schweitzer tavalyi hasor 5 kiáltványát is ez a bizottság hozta nyilván sságra. A jelen kiáhvány három részből áll, mindegyik kb. 2,600 szó hosszú. Három egymást követő napon osztják ki őket és az első részt 79 ország sajtója és rádióállomása már megkapta. Elitéli benne az Egyesült Államok által a “tiszta” bombával kapcsolatban használt erkölcsi kibúvót. Azt mondta, hogy egy világhatalomnak sincs joga próbarobbantások elvégzéséhez, ha azok a jövő nemzedékre nézve károsak. “Azok, akik azt hiszik, hogy a nukleáris kísérletek által előidézett veszély nem nagy, azoknak számítása nem megbízható. Az utóbbi években többször le kellett szállítani a megállapított veszélypontot. Mig 1934-ben ez 100 sugáregység volt, a jelenben már hivatalosan 5 egységre csökkent. Egyes országokban még alacsonyabb. Dr. Lauríston Taylor (a washingtoni atomkisugárzást mérő hivatal igazgatója) másokkal együtt azon a véleményen van, hogy nincs olyasmi, amit veszélytelen kisugárzásnak lehet nevezni”. Dr. Schweitzer felszólítja az atomkisérleteket tervező országokat, hogy mondjanak le a próbarobbantásokról anélkül, hogy előbb az általános lefegyverzéssel kapcsolatos feltételekhez ragaszkodnának. Az Egyesült Államokban a kiáltványt az Albert Schweitzer Fellowship, 156 Fifth Ave., New York hozza nyilvánosságra. Einstein megfordulna a sirjában ... WASHINGTON. — A hidrogénbomba apjának, Edward Tehernek adják az idén az Einstein-ér- met és a Lewis and Rose Strauss alapból a vele járó 5,000 dollárt. Lewis L. Strauss az Atomenergia Bizottság feje, az alapítvány elnöke. Az alapítvány az emberi. tudomány érdekében folytatott kiváló eredményekért jár. Dr. Edward Teller 1906-ban, Magyarországon született és a kaliforniai egyetem kisugárzásokkal foglalkozó osztályán dolgozik Berkeleyben. Einstein mielőtt meghalt, tiltakozott a nukleáris kísérletezések ellen, mig Teher azok folytatását követeli. Pauling a kisugárzás veszélyéről WASHINGTON. — Dr. Linus C. Pauling biológus uj veszedelemre figyelmeztet, ami az atomesővel az emberiséget veszélyezteti. Ez a hosszu- életii rádióaktiv atom, az úgynevezett “carbon 14.” A Nobel-dijat nyert tudós, aki előljár abban, hogy rámutasson az emberiségre váró rendkívüli veszedelemre, rámutatott, hogy a Carbon 14-es atom még a hírhedt strontium 90-nél is veszedelmesebb. Kihangsúlyozta, hogy igaz ugyan, hogy a strontium 90 rögtöni veszedelmet jelent, de a Carbon 15 öttől tízezer évre veszélyezteti az emberiséget és 200-szor olyan veszélyt jelent, mint a strontium 90. A már felrobbantott atombombák 5 millió torzszülött gyermeket fognak eredményezni a következő generációban és amellett milliókat pusztít majd a csontrák, vérrák s egyéb borzalmas betegségek. nek egy-egy szót, amihez a kottát nem Washingtonban komponálták. . . De az éleseszü Gromykonak van kielégítő válasza arra is, hogy milyen feltételek mellett volna ő hajlandó leülni mindhárom diplomatával együttesen tárgyalni. . . Ez a válasz is olyan egyszerű, mint a kétszerkettő. Szívesen leül ő a három nyugati úrral egyidőben, ha ő viszont maga mellé veheti Lengyelország és Csehszlovákia képviselőit ... Három ezen az oldalon, három a másikon ... Lehet e feltétel ellen kifogást „emelni ? Ha a nyugatiak ezt sem találják elfogadhatónak, akkor azt a benyomást fogják kelteni a világ közvéleményében, hogy ők csak akkor érzik magukat egyenlőképpen erősnek a Kelettel szemben, ha legalább három alabárdost sorakoztatnak fel a Kelet egyetlen bajvívója ellenében... Hát ez nem lesz nagyon hízelgő a Nyugatra nézve... Valahol a Csendes óceán végtelen vizein egy kis vitorlás hajó Ázsia felé igyekszik. “Golden Rule” a neve, iránya — az Eniwetok korálzá- tony, az uj amerikai atomfegyver-kísérletek térsége. Fedélzetén “a nukleáris fegyverek elleni nem erőszakos akció bizottságának” négy tagját viszi, akik ezzel fejezik tiltakozásukat a májusra tervezett amerikai robbantások ellen. Hamburgban április 17-én 150 ezer ember tüntetett a nyugatnémet haderő atomfegyverzés a ellen. Ez volt Nyugat-Németország történetének eddigi legnagyobb tömegmegmozdulása. Angliában több mint kétezer ember, köztük öreg háborús veteránok és anyák kisgyermekeikkel, a húsvéti ítéletidővel dacolva, négy napon át menetelt Londonból Aldermastonig, hogy aa atomhalál ellen tüntessen. Tokióban tömegtüntetéseken és békebizottsági nyilatkozatokban, New Yorkban az ENSZ-szék- ház előtt rendezett felvonuláson, a norvég parlamentben és Nehru miniszterelnök sajtóértekezletén, szófiai nagygyűlésen és a brémai “néma tüntetésen”, csakúgy mint a prágai külügyminiszteri értekezleten, a világ közeli és távoli tájain a legkülönbözőbb nyelveken és a legváltozatosabb formákban az emberek egyet követelnek : vessenek véget az atomveszedelemnek! Aligha volt még a történelemben olyan célkitűzés, olyan követelés, amely ennyi különböző felfogású ember aggódását és vágyát egyesítette volna egyetlen áradatban. Ezt az egyetemes, de sokszínű, szerteágazó követelést öntötte konkrét s azonnal megvalósítható formába a Szovjetuniónak az a döntése, hogy egyoldalúan felfüggeszti az atom és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérleteit s felhívása, hogy a másik két atomhatalom, az Egyesült Államok és Anglia kövesse példáját, a világ összes parlamentjei pedig támogassák a veszélyes kísérletek azonnali beszüntetésére irányuló népi követelést. A nemzetközi küzdőtéren folyó gigászi mérkőzésben valamennyi antiimperialista, háború- ellenes erőre óriási szükség van. S mégis, a mai helyzetre az a jellemző hogy a hidegháborúhoz, az atomfegyverhez oly csökönyösen ragaszkodó erők visszavonuló védekező harcot vívnak. Mintha megmozdult volna a föld, mintha egy embermilliókból álló tömör fa? lépésről-lépésre hátrálásra kényszerítené őket. Az atomkisérletek felfüggesztését célzó szovjet javaslatot meleg rokonszenvvel fogadták mindenütt, s bár a Legfelsőbb Tanács felhívását még nyugati parlamentben nem tárgyalták, számítani lehet arra, hogy különösen a semleges és az ázsiai—afrikai országokban felkarolják azt. Nehru indiai Bandaranaike ceyloni, Kist japán, Erlander svéd miniszterelnök, az indonéz külügyminiszter és sokan mások máris pozitívan fogadták a szovjet felhívást. Nyugat-Németország több városában, igy a legnagyobban, Hamburgban elhatározták —, ha Adenauerék nem is engedélyezik az országos népszavazást, az atomfelfegyverzésről, megrendezik azt külön-külön, városonként. Angliában és Nyugat-Németországban az ellenzéki pártok, az angol Munkáspárt, a Német Szociáldemokrata, és a Szabad Demokrata Párt már nemcsak a parlamentben lépnek fel az esztelen atompolitika ellen, hanem egyre kevésbé riadnak vissza a tömegek mozgósitásától. A kis amerikai hajó tovább folytatja útját a kísérleti robbantások térsége felé, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok atomhatósága megtiltotta amerikai állampolgároknak a veszélyövezetbe való belépést. S ki tagadná, hogy a Szovjetunió nagy politikai és diplomáciai akcióitól a nyugati tömeg- tüntetésekig a tudósok nyilatkozataitól az atom* robbantások színhelyére igyekvő magányos kis hajóig az atomőrület elleni minden egyes megmozdulásnak hatása van, célba talál, s legyőzhetetlen áradattá egyesülve, engedményekre tudja kényszeríteni az atompolitika megszállottjait ki tudja vívni, hogy első lépésként mondjanak le a nukleáris fegyverek kísérleti robbantásairól. Ez pedig megnyitná az utat újabb gyümölcsöző megegyezések s a nemzetközi légkör tartós enyhülése felé De világos, hogy minden eredményt csak a legelszántabb erőfeszítések árán lehet elérni. Népünk, létérdeke és becsületbeli kötelessége, hogy mi is kivegyük részünket ezekből az erőfeszítésekből.
