Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-24 / 17. szám
Thursday, April 24, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Részletek egy óhazai levélből Tisztelt Szerkesztőség! Talán még emlékeznek reám, ugyanis én vagyok az, aki Amerikából való visszatérésem előtt felkerestem önöket és akit olyan barátsággal fogadtak, amiért mindig hálás leszek. Szeretnék önöknek beszámolni utamról. Másodizbeni elutazásom próbálkozása már sikerrel járt, mivel nem vettek le ismét a gépről, bár egész Amszterdam elhagyásáig drukkoltam emiatt. Másnap délután érkeztem meg Budapestre, ahol rövid útlevél- és vámvizsgálat után azonnal elengedtek, hogy majd másnap jelentkezzek az illetékes hatóságoknál. A repülőtéren a feleségem és egy korábban hazatért ismerősöm várt reám. A találkozásnál mindhárman sirtunk, de ezek már nem a keserűség, hanem az öröm könnyei voltak. Másnap hazautaztunk városunkba és itt az illetékes helyi hatóságoknál jelentkeztem kihallgatás végett. őszintén megirhatom, hogy a legteljesebb megértéssel vettek körül mindvégig, nagyon barátságosak voltak velem szemben és csak az őszinte igazság érdekelte őket. Nem csalódtam hazatérésemben, mert ellentétben a hazug propagandával. sajátmagamon tapasztaltam, hogy csak az igazságot keresik és aszerint bírálnak is. Láttam az ottani életet és helyzetet s most, hogy újra itthon vagyok, ismét megdöntve látom a nyugati kapitalisták valótlan állításait, amivel ott kinn a sok hazatérni vágyót ijesztgetik. Azok, akik nem dőltek be ennek a propagandának, s ha kissé későn is, akik ráébredtek arra és hazajöttek, ma már igazi boldog emberek. A magyar haza, a nyugat rágalomhadjárataitól eltérően, szeretettel fogadja minden megtévesztett polgárát, aki haza akar jönni, hogy azután becsületes dolgozója, építője legyen ennek a hazának. Akik ezt nem érzik magukban, azokat nem sajnálja senki, mert nélkülük jobban tud megélni ^z ország. Hacsak kicsit is rosszindulatúan kezelték volna ügyemet itten és nem az igazságot keresve, másképpen is elbírálhattak volna. Senkit sem kényszerítenek hazugságokra és senkit sem vonnak felelősségre olyan dolgokért, amiket nem követett el, mint ahogyan ennek ellenkezőjét állítja a lása. Szellős száraz, minden családnak külön szolra tiszta ággyal, óriási lavórral, de leginkább a közeli patak vizében fürödtek. Nedeczky anglomániája itt hasznosnak bizonyult, ameny- nyiben nyugati mur.kásvédelem szokásait követte. Mellesleg megjegyezve, az uradalmi cselédek bajaikkal nem az intézőknél, hanem magánál az uraságnál tehettek panaszt. Minden szerdán “audiencia” volt a privát irodájában. A reggelit, ebédet és vacsorát az uradalom adta. Nagy vaskondérokban főtt a birkapörkölt, marha húsleves, túrós tészta. Többször voit szarvashus, amit az uraság terített le. Vasárnaponként a kastélyból hoztak kelt mákos bug- táí. rétest, palacsintát. ‘Nálunk nem hajnalban kezdenek dolgozni,” felelte Nedcezkyné.” Ez is az egyetemisták érdeme. Az aratóktól három öreg régi munkásunk küldöttségbe jött a férjemhez, hogy ők sokat tanulnak a fiatal uraktól és igy szeretnék, ha tovább pihenhetnének, inkább ők dolgoznak addig helyettük. Meg kell adni, derekasan végzik a dolgukat kir.t a tarlón, de hát nagyon meghúzza őket a munka. Látni rajtuk, de ők nem panaszkodnak. A férjemnek tetszett a fiuk szorgalma és a többi arató elismerése a fiuk iránt és megengedte, hogy az egyetemi hallgatók, reggel 3 óra helyett ö órakor menjenek munkába.” “Ezek a derék fiuk, nemcsak az aratási munkáért kapott összeggel térnek vissza az egyetemekre, hanem Svöy püspök ur fejenként száz forintot, a férjem két rendbeli ruhát vesz nekik,” mesélte Nedeczkyné. Lehetséges, hogy ez igy történt? így emlékszünk mi a magyar Horthy-időkre ? Tényleg szarvashussal és birkapörkölttel etették az aratókat? Mi öreg amerikások, akik a három millió koldus magyarság részét alkottuk, inkább a penészes szalonnára emlékszünk és a pofonokra. Nem beszélve arról, hogy gondolom, Ruby Er- zséoet arról a Nedeczkyről ir, aki kapitány korában Bihai megyében 11 földmunkást lövetett halomra egy sztrájk alkalmával. A Magyar Szó a munkásosztáy lapja és cikkeinek a munkásosztály érdekeit kell visszatükrözni. Ne engedje a polgári eszméket becsempészni hasábjaira. V. S., New Brunswick, N. J. nyugati propaganda. Igaz, hogy Amerika jelenleg gazdagabb állam, mint a magyar haza és ott sok minden bővebben megtalálható, mint nálunk, habár itt sem szenvedünk hiányt semmiben. Egy igen fontos tényt azonban meg kell állapítani: itt nálunk, ebben az agyonrágalmazott kis országban, sokkal de sokkal emberibb életet lehet élni a dolgozóknak. Egy ismerősöm onnan küldött levelében azt kérdi tőlem, hogy igaz-e, hogy jelenleg itthon sem ruhaneműt, sem rádiót, sem bútort, sem egyéb cikkeket nem lehet kapni? Erre csak azt válaszolhatom, hogy ugyanolyan szemenszedett hazugság ez is, mint a többi, mert mindezekből habár nem legbővebben, de azért még választék is van mindenki rendelkezésére. Ugylátszik még mindig nem volt elég a félrevezetésből, pedig még egyszer nem fog sikerülni a provokálás, mert örömmel állapítható meg, hogy ma már minden becsületes dolgozó utálattal és megvetéssel fordul el minden kizsákmányoló rendszertől. Az ellenforradalom óta igen nagyot fejlődött az ország nemcsak gazdaságilag, de politikai nézetekben is. Azokban a zűrzavaros napokban külföldre csábított sok magyart a tőkés propaganda, mint politikai sikert igyekezett elkönyvelni a maga számára. Ezt azonban a tények megdöntötték már, mert az elmenteknek kb. egyharmada ismét itthon van és ez a sok hazatérő (ami állandóan folytatódik) az itthoniak szemét is kinyitotta. Egyik ismerősöm, akivel az Egyesült Államokban találkoztam, levelet irt, de már Pestről és örömmel közli, hogy már ő is itthon van és dolgozik. Érdemesnek tartottam ezt a levelet megirni, mert olyan hirt is kaptam kintről, hogy azt hi- resztelik rólam, miszerint Oroszországba hurcoltak, internáló táborba tettek, stb. Ezek jellemzők a megbízható nyugati hírekre. Hazatérésem után két héttel visszamentem a régi munkahelyemre, ahol a mai napig is zavartalanul és örömmel dolgozom, mert megbecsülnek, mert itt nem piaci árunak tekintik a munkást. Misley Sándor, Debrecen Kézről-kézre jár... Tisztelt Szerkesztőség! Köszönöm, hogy figyelmeztettek az óhazába küldött lap lejárata miatt. Haragszom magamra, hogy elfelejtettem a lejáratot. Itt küldöm a meghosszabbítási összeget és kérem, hogy küldjék a lapot továbbra is. Azért rendeltem meg a lapot nekik, mert három fiuk van, mindegyik kitüntetéssel végzi iskoláját, az egyik három nyelvet beszél és Prágában dolgozik, s közben tovább tanul. Mind a három nagyon értékes fiatalember és nagyon hálásak, hogy ilyen lapot kapnak kézhez, mint a Magyar Szó. A laoot kézről-kézre adják, mert mások is akarják olvasni. Mrs. R., New Jersey Kendet rendel gyermekeinek Tisztelt Kiadóhivatal! Itt küldök $2.50-t, kérem küldjék meg részemre azt a könyvet, amit a lapban hirdetnek. Cime: “Labor’s Untold Story”. Remélem, hogy jó könyv lesz, szeretném a gyermekeimnek odaadni elolvasni. ÜZEN A SZERKESZTŐ Lufcsák István, Los Angeles. — Tudjuk, hogy lapunk külmunkatársainak mindegyike bevallaná, hogy nem minden Írása sikerül egyformán. Mi annyira egyetértünk külmunkatársainkkal, hogy amikor valaki kritikát gyakorol egy-egy Írásuk felett, úgy érezzük, mintha a szerkesztőséget kritizálná, s ehhez minden olvasónknak joga van. így azután nem füzünk kommentárt az Íráshoz, mert egyesek azt talán mosakodásnak tekintenék. Ugyanakkor azt sem szeretnénk, ha ilyen megjegyzések láttára a többi munkástársaink visszatartanák Írásaikat azt gondolva, hogy szerkesztőségünk nem veszi szívesen a kritikát. Ezért csak olyan kérdésekhez füzünk kommentárt, amelyekkel esetleg politikailag nem értünk egyet. Mi nagyon is értékeljük EHN és a többi külmun- katársak Írásait és ha valaki esetleg meg is kritizálja azokat, az még nem jelenti azt, hogy mi a kritikával száz százalékban egyetértünk. Azt hisszük, hogy ezzel a pár sorral a saját véleményünket és külmunkatársainkét fejezzük ki ebben a kérdésben. Tiltakozik a szerkesztőség ellen Tisztelt Szerkesztőség! ... Lapunk márc. 13-i számában S.S. Chicago aláírással megjelent “Tanács a lap szerkesztéséhez” cimü munkáslevélre volna jónéhány szavam, A levéliró többek között azt Írja, hogy a feb. 27-iki lapszámban megjelent “Amire nem vagyunk büszkék”, “Vigyázzunk a bírálattal”, “Ahogyan én látom” c. cikkek, melyeket Anti, Kalapács és EHN írtak, nem érték meg a helyet, amit elfoglaltak. önök ezen utóbbi megjegyzést minden kommentár nélkül helybenhagyták, másszóval a “tanácsot a lap szerkesztéséhez” jónak találták és elfogadták! Hogy S. S. az említett cikkeket “egyéni nézetnek” tartotta, azt megértem. S hogy “nem érte meg a helyet, amit elfoglaltak”, azt is lenyeltem, de hogy önök is lenyelték ezt — hiába múlt el egy hónap is azóta — azt nem tudom megemészteni. Annyira nem, hogy amint látják, levél formájában most is kiüt rajtam. . . Nem ismerem az Anti és a Kalapács nevű írókat, de írásaikat értékesnek találom. De annál jobban ismerem EHN-t, akinek az Írásait (ne haragudjon S. S. és a szerkesztőség) mindig élvezettel olvastam és olvasom ma is. Sok mindent tudnék még irni EHN-ről, a kiváló szónokról és előadóról, aki nagy örömünkre itt él velünk Los Angelesben, önök jól tudják, hogy Los Angeles és környékén EHN-en kívül több kiváló Írója, külmunkatársa is van lapunknak. Ez a tény is nagy szerencse számunkra, de tartsa ezt szerencsének a — szerkesztőség is. Mert higyjék el, hogy ezek a munkástársak nemcsak a lap erkölcsi nívóját emelik, de az anyagiakat is elősegítik. De ha önök leközölnek S.S.-féle leveleket, minden kommentár nélkül, ugv megtörténhet, hogy ma E. H. N.-t, holnap a többi értékes embert bántják meg és a nóta vége az lesz, hogy nemcsak kitűnő cikkek nem lesznek a lapban, de a 2000 dolláros kvóta körül is bajok lesznek . . vEzen utóbbi megjegyzésem nem fenyegetés, sem tanácsadás, csak egyszerű figyelmeztetés a lap szerkesztőinek, akiknek továbbra is vagyok hívük: Lufcsák István (Lásd “Üzen a Szerkesztő” c. rovatunkat.) A TERMÉSZETBEN mindennek van valami haszna. Még a mérges borostyán (poison ivy) magját is szereti vagy 50 különböző madár. A LAP ÉRDEKÉBEN !!!... Kérjük olvasóinkat, nézzék meg lapjuk lejáratát és ha folyó évi ÁPRILISNÁL korábbi dátum van rajta, szíveskedjenek lapjuk előfizetését meghosszabbítani az alábbi szelvény beküldésével ALEX ROSNER, Manager 130 ilast 16th Street New Yark 3, N. Y, Tisztelt Rosner Munkástárs! : V; rtettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ♦'■ért mnst igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ............................ dollárt. Név: ................................................... . Cim: .............................................................ű.L : .. _________ 9 Ikarom terjeszteni a lapot! Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. isztelt Kiadóhivatal! Kérem küldjenek mutatványszámot a következő rímekre: Név: ................................................... Cim: .......•.......................................... Város: ............................................................: Név: ............................................................... Cim: __!................................................ A”.: