Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-10 / 15. szám

r.» - 12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ_______________________________Thursday, April 10, 1958-----... i.------- , i: .1 ;i. Magyarország IMESTERMOHELYEK AZ ISKOLÁSAK- EZERMESTEREK A CSALÁDBAN Szeptember 1-én 500 általános iskolában és 40 gimnáziumban rendszeresítik a politechnikai oktatást Magyarországi riport — — Az én fiam minden apró szerelést megcsinál otthon. Nincs már gondom szerelőre, javításokra. Tizenkét éves kisiiu büszke édesapja mondot­ta ezt vagy negyedévvel ezelőtt a soltvadkerti általános iskolában. Kérésünkre elkalauzolt az is­kola igazgatójával a “mestermühelybe” is: szé- ’ pén berendezett kis gyakorlóhelyiségben tanul­gatták az iskola növendékei a barkácsolást, fém- munkálást, villanyszerelést. “Kísérleti politechni­kai oktatás ez” — tájékoztattak a tanárok, s a gyerekek nagy lelkesedéséből, a szülők büszkél- kedéséből hamar kiolvashattuk, hogy hasznos » “tárgyat” tanítanak, próbálgatnak a soltvadkerti nevelők. Az itt-ott folyó eredményes kísérletezgetés most jelentős, komoly állomáshoz érkezett el. Néhány nappal ezelőtt határozatot hozott a Mi­niszter tanacs és kimondották: szeptember 1-től 500 általános iskolában és 40 gimnáziumban megkezdik a rendszeres gyakorlati foglalkozáso­kat. Ceruzahegy ezó, papirvágókés — és a többiek — De nagyon számítunk az üzemek, a szak- szervezetek és a szülők segítségére. Nélkülük mozdulni sem tudunk — mondják a minisztérium előadói. — Magunk részéről biztosítjuk nevelő­inknek, hogy megfelelően felkészülhessenek a gyakorlati oktatásra, tanfolyamokat szervezünk, bár a vidéki nevelők egy része minden különö­sebb átképzés nélkül is ért a politechnikai okta­táshoz. A sikeres munkához azonban sok hulla­dék nyersanyagra, kiselejtezett szerszámokra s jó néhány szakelőadóra is szükségünk lesz. Külö­nösen a szakszervezeti bizottságok segíthetnek majd sokat az iskoláknak: jó néhány üzem már eddig is tanujelét adta áldozatkészségének, segí­tő szándékának. Amit a szakszervezetektől, üzemektől és a szülőktől várnak az iskolák Idézzünk csak néhányat a minisztériumhoz ér­kezett köszönő levelekből. Győr négy iskolájának tanárai közösen írnak: “Köszönjük a Vagongyár­tó! kapott műhelyfelszerelést”. Soltvadkert neve­lői a Fővárosi Villamos Vasútnak címezik sorai­kat, gazdag felszerelést kaptak tőlük, már tavaly sikerrel folytathatták a gyakorlati oktatást. A kis Fancsa község a Lenin Kohászati Müvek dol­gozóitól kapott egy teljes asztalosmühelyt — s ezek még csak az “első fecskék”. A pedagógusok remélik, hogy a gyerekek érdekében tanúsított áldozatkészség jelei még ezután mutatkoznak meg igazában. Különösen vidéken lesz erre igen nagy szükség, ahol fogyatékosabbak a szertárak, kevesebb volt eddig is a szemléltető eszköz s ahol még arra is gondolni kell, hogy az üzemek kul- turotthonaiban jó lenne helyet biztosítani egy- egy csoport tanulónak, tekintettel az iskolák kró­nikus “betegségére”, a súlyos tanteremhiányra. Még csak néhány napja, hogy a Miniszterta­nács határozata napvilágot látott, de az ország iskoláiban máris valóságos “versenyláz” dúl; le­hetőleg már az első 500, a gyakorlati oktatást al­kalmazó iskola között szeretnének mindnyájan lenni. A tervek szerint ugyan néhány éven belül minden iskolában meghonosítják a gyakorlati ok­tatást, de elsőnek, úttörőnek lenni mégiscsak na­gyobb dicsőség. A minisztérium általában a he­lyi tanácsokra bizza: melyik iskolában szervezik meg a politechnikai oktatást. Egyetlen szempont: legyen a kiválasztott iskolában lelkes nevelőgár­da és megfelelő munkakörülmények. A lelkesedésnek nincs is hi ja, Ha a szülők és az üzemek továbbra is segítenek, a politechnikai oktatás — több európai országban aratott sike­rei után — hazánk iskoláiban is diadalmaskodik majd. Várkonyi Margit Kétmillió forint gfiii össze Az MSZMP Központi Bizottságának határoza­ta értelmében a magyar munkásmozgalom nagy halottai emlékművének céljaira kiadott bélyegek­ből, amelyeket az MSZMP üzemi, hivatali és kör­zeti szervezetei terjesztenek, eddig több mint két­millió forint értékű fogyott el. EGY EMBER, AKI ÉRTI AZ ÁLLATOK NYELVÉT Állatpszichológus nevelte a “ Mégvan-e minden előfeltétele ennek az — oktatásunkban joggal forradalminak nevezhető — átszervezésnek, s milyen haszonnal járhat? ■— kerestünk felvilágosítást a Művelődésügyi Mi­nisztériumban, ahol most gyúrják végleges “for­mába” a gyakorlati oktatás néhány módszerét. Bálint István főelőadó jól ismeri a kísérletek eredményeit s szívesen összegezi a terveket is: —■ Műhely-, mezőgazdasági és háztartási gya­korlatok tantervbe iktatását tervezzük. Bővebben részletezve: gépismeret, gépszerkezet, bizonyos elektrotechnikai jártasság, egy kevés szerszám­kezelés, barkácsolás, fém'munkálás, azután ker­tészkedés, kisállatok nevelése, méhészkedés — s a lányoknak természetesen kézimunka ,varrás, háztartási ismeretek. Persze ne feledjük, hogy gyerekekről, 10—14 éves fiukról, lányokról beszé­lünk — tehát mindenből egy keveset tani Lünk. Az ósszóraszámnak mintegy harmadát foglalják majd el a gyakorlati oktatás tantárgyának órái. Hadd adjunk egy kis Ízelítőt szülőknek, neve­lőknek, gyerekeknek a politechnikai oktatás “ho­gyanjáról” — a keszthelyi általános iskola neve­lőinek “kísérleti naplóját” böngészve: “Az V. és VI. osztályban heti két-két órát iktatunk be gya­korlati foglalkozásra. Egyelőre a fizikai szertár­ban rendeztük be kis házimühelyünket, a gyere­kek nagy örömére. Hogy mivel foglalkozunk ? Készítünk ruhaakasztót, szerszámnyelet, fali vi­rágtartót, papirvágó kést, ceruzahegyezőt, ma- dárodut, láncokat, lakatpántot és sok minden mást is. Közösen dolgozunk, egy-egy csoport min­dig ugyanazokat a szerszámokat használja, igy ráneveljük a gyerekeket egyúttal arra is, hogy megbecsüljék a munkaeszközt, vigyázzanak rá...” 11 millió forint a politechnikai oktatás előkészítésére Levelek, gépelt, kézzel irt papírlapok halmaza fekszik a minisztériümi Íróasztalon. Sok szülő kérte már régebben is ezt a bizonyos “életre ne­velést”, igen sok pedagógusnak is szívügye a politechnikai oktatás. Sajnos, eddig az anyagi előfeltételek hiányoztak. Most azonban tizmillió toriulut kaptunk az általános iskoláinkban is ki­alakítandó gyakorlati oktatásra, tehát ugrássze­rűen nőttek a lehetőségek. Valóban szép összeg — de elég-e 500 általános iskola és negyven gimnázium ezernyi, apró-cseprő darabból összeállított felszerelésére, munkaaszta­lokra, padokra, szerszámokra, nyersanyagra? Nem kis gond ez a minisztériumban. — Vap ösz- szesen, a gimnáziumokra kapott összeggel együtt 11 millió forintunk, ez az alapok letevésére elég. A közelmúltban nem igen volt olyan nagy “színészi siker” Magyarországon, mint amilyet a Homoki-Nagy István legújabb filmjében, a “Cimborák”-ban arat a Fickó meg a Pletyka. A színházi kritikákban gyakori az olyan megállapí­tás, hogy “X. Y. művész tökéletesen beleélte ma­gát szerepébe”, hamarjában én is csak ezt mond­hatom a két főszereplő: az aranyszínű magyar­vizsla és a fekete-barna nösténytacskó művészi játékáról. A film cselekménye Fickót, Pletykát és harma­dik társukat, Nimródot, a villogószemü vadász- héját egy kiállításra szállítják repülőgépen. A gép defektet kap, a ládákba zárt állatokat ejtő­ernyővel kidobják. A kisbalatoni nádrengetegbe zuhannak, ahol különböző kalandokon mennek ke­resztül. A közönség értetlenül nézi ezeket a kalan­dokat, mert tudja, hogy a főszereplők hatást kel­tő jeleneteiben nincs semmiféle trükk, ami a fil­men történik, az igazi játék, valóság. ★ Ennek a valóságnak “titkáról” beszélgetek Szigethy Kálmán biológussal. A Cimborák fősze­replőinek nagy sikere, tulajdonképpen az ő mun­kájának eredménye. Homoki Nagy István úgy emlékszik meg főmunkatársáról, Szigethyről, mint állatpszichológusról. Valóban az! — Már nem egyszer elhangzott az a vád — mondja Szigethy —, hogy hipnotizálom az álla­tokat. Ez természetesen nevetséges. Szeretem és megértem az állatokat, ez a titka a képességem­nek. Ahhoz, hogy a sas, a kutya, a vaddisznó vagy más állat felfogja, amit kívánok tőle, első­sorban az szükséges, hogy megértsem ösztön- és gondolatvilágát. Mert ez minden állatnál más és más. Neveltem én már buta rókát és igen okos vaddisznót. Miután az állat egyéniségét — kény­telen yagyok ezt a kifejezést használni — meg­ismertem, azon törekszem, hogy az állat engem ismerjen meg. Ha a kölcsönös kapcsolat megis­métlődik, az intelligens állat megérti, amit kívá­nok tőle és szót fogad. y ★ Szigethy már gyermekkorában vonzódott az állatokhoz. A vadászatot kedvelő apja sorra hoz­ta számára az erdők, mezők állatait és érdeklő­déssel figyelte, mint szeliditi meg őket a tízéves gyerek. 1947-ben a “Solymász Ripp” magyarvizslájá­val megnyerte az országos vadászkutyaversenyt. Cimborák” főszereplőit Ekkor figyeltek fel reá; megbízták a gödöllői Vadbiológiai Intézet megszervezésével. A tehet­séges vadbiológusnak itt azután alkalma volt a nyesttől kezdve — a vadmacskáig különböző ál­latokat megfigyelni, nevelni. Szigethy nevelte vadállomány rezervoár lett a Homoki Nagy fil­mek számára. Például a “Gyöngyvirágtól — a lombhullásig” s “Egy kerecsen solyom története” filmekben a Solymász Ripp aratta a legnagyobb sikert. — Solymász Ripp nagyapja a cimborák fősze­replőjének, a Fickónak— mondja Szigethy —■ és már nevelem a dédunokát, a Fickó Il-őt. Tehát megvan a magyar kutyaszinész dinasz­tia ! — Fickónak éppen olyan nagy a játék kész­sége, mint amilyen a nagyapjáé volt — meséli a vadbiológüs. — Intelligenciájára jellemző az a jelenet, amikor a pákász kimenti a vízből és az elalélt kutya lassan feleszmél. Előbb megránditja első lábát, majd kinyitja egyik szemét, utána is­mét lehunyja látszik, hogy igyekszik felébreszte­ni magát, amig végül is talpra áll. Fickó ezt a jelenetet, amelyből előzőén próba sem volt nagy­szerűen megjátsza, mert megértette, hogy mit kívánok tőle. Az állatszinész szereplők, de különösen a Fickó igen gyorsan tanulták meg szerepeiket. — Egyike a legnehezebb feladatoknak — ma­gyarázza Szigethy —, amikor Fickó a viz fene­kéről felhozza cimboráját, Pletykát. Egy kutya a vízbe dobott tárgyat csak akkor tudja kihúzni, ha szilárd talajt érez a lába alatt. Fickó előbb 15—20 centiméteres vízből húzta ki a ládát, amelyben Pletyka yolt, majd mind mélyebbre és mélyebbre kellett lebuknia. Megtanulta, hogy a lebukás előtt mély lélegzetet vegyen. Ez viszont akadályozta a lemerülésben, ezért megtanulta, hogy spirálisan, a testével kell előre törnie. A lá­dán van egy fogó, amelyet a szájába vesz. Meg­tanulta, hogy a viz fénytörésében másutt kell keresni a fogót, mint ahol látja. Szigethy nevelő készsége kellett ahhoz, hogy a Pletyka, a rövidlábu daxli közel két emeletnyi magasságból az örvénybe ugorjon és pajtásait kövesse. Az állatpszichológus adottsága és több évtize­des gyakorlata kellett ahhoz, hogy az állatok szí­nészként szerepeljenek és megértsék azt, amit a rendező kívánt tőlük.,, Ják Sándor «

Next

/
Thumbnails
Contents