Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-10 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR 6Zó 10 Most már elmondhatjuk... Hires legendák és fontos kijelentések születnek hibás információk alapján Irta: GERÉB JÓZSEF Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világon hallhatjuk időközönként a figyelmet követelő nagyhangú kijelentést'; “Most már elmondhatjuk . . Ezt követi aztán a részletes magyarázat, hogy az évekkel azelőtt bizonyos méretű publicitást nyert esemény nem úgy történt, mint azt akkor ismertették; avagy egyik vagy másik emberről hibás véleményt alkotott a publikum s itt az ideje, hogy a nagy titokról lerántsuk a leplet. Mai rovatunkban néhány ilyen “Most már elmondhatjuk’’ dologra akarom felhívni az olvasók figyelmét. A hős kapitány Mindeddig ugv tudtuk, hogy a második világháború legnagyobb hőse a légierő egyik kapitánya, Collin P. Kelley Jr. volt, aki a már köztudatba ment adatok szerint a háború első napjaiban úgy akart bosszút állni az Egyesült Államokat hadüzenet nélkül megtámadó japánokon, hogy bombákkal megrakott repülőgépével egészen alacsonyan, a “Haruna” nevii nagy japán hadihajó fölé repült, ott leengedte a bombákat, nein törődve azzal, hogy a felrobbantott hadihajóval együtt saját magát is felrobbantja. A hazafiságnak ily önfeláldozó példája óriási szenzációt keltett akkor márcsak azért is, mert az ifjú Kelley kapitány gyönyörű fiatal feleséget és 16 hónapos fiát hagyta itt, hogy a hazának a japán hadihajó felrobbantásával szolgáljon. Az újságok nem hasábokat, hanem egész oldalakat szenteltek Kelley kapitány hazafiságának dicséretére, amelyek befolyása alól még Franklin D. Roosevelt elnök sem tudta kivonni magát. Nagy publicitás közepette jelentette be, hogy levelét irt az Egyesült Államok azon jövendőbeli elnökéhez, aki a Fehér Házban lesz, midőn Kelley fia 16—18 éves lesz és ha esetleg a West Point (katonai) akadémiára akar menni, apja hősi tettére való tekintettel előnyben részesítsék a kérelmét. Hibás információk Nos, az ifjú Kelley most 17 éves és Roosevelt levelére hivatkozva beadta a kérvényét, amit valószínűleg elfogadnak. A lapok állítása szerint a gyerek minden tekintetben megfelel s felvennék a katonai iskolába a Roosevelt levele nélkül is, amelyet, — mint most kicsit szégyenkezve beváltanak. — a nagy elnök hibás információk alapján irt. Kelley kapitány ugyanis NEM TÁMADTA MEG a Haruna hadihajót, ami nem is ott, a PhTppin szigetek mentén, hanem később és másig! sülvedt el. De azonkívül Kelley nem támadott meg semmiféle hajót úgy, mint azt akkor hi- rüladták. Az ő repülőgépe is részese volt annak a támadó osztagnak, amelv az “Ashigara” nevű cirkálóra bombákat dobált, amelyek elvégzése után már hazafelé tartottak, amikor az ellenséges hajók egyikéró'l lelőtték Kelley kapitány repülőgépét. Természetesen ez nem jelenti azt, hogv eszerint Kelley kapitány nem hősihalált halt. Minden eddigi felfogás szerint a harcmezőn és ütközetben ért halált hősihalálnak mondják. De az ilyen hősi halottak lajstromába Kelleyvel együtt nagyon sok ezer más elesett katonát kell bevennünk. Hiszen tudjuk, hogy a háborúkat pénzzel és hősök életévei fizetjük meg. A hősikultusz tehát egy szépen kieszelt legendával megfogyott. Misztikus szubmarinok Az utóbbi pár évben, valahányszor az általános politika és a hidegháború terén némi pangás mutatkozott, azonnal jelentkezett valaki, hogy az Atlanti-óceánban, vagy a Csendes-óceánban, — de mindig nagyon közel az amerikai partokhoz, — titokzatos tengeralattjárókat látott. Meg is indult erre a nagy óbégatás, hogy ime az istentelen oroszok már tengeralattjárókról kémlelik tengerpartjainkat, hogy hol lesz nekik legalkalmasabb támadó pont. Az utóbbi időben .a “szemtanuk” szerepét az egyre tökéletesebb műszerek vették át. Most már azok “csalhatatlanul” jelentik, hogy itt a tengeralattjáró, ott a tengeralattjáró, csak éppen azt nem tudják egész biztosan, hogy melyik hatalom tulajdonát képezik, másképpen már régen rádobtak volna pár “mélység-bombát”. Mindenesetre a tengeralattjárók utáni hajsza és az azokkal való fenyegetőzés nagyon alkalmas háborús hangulat emelésére meg arra is, hogy a honatyák szivét megpuhitsa, amikor a tengerészet költségvetésének a megszavazására kerül a sor. Azért valaki most nagyon rossz szolgálatot tett a hazafias tengeralattjáró-rémitésnek, amikor nyilvánosságra hozta, hogy a csalhatatlan műszerekkel figyelemmel kisért vizalatti nagy mozgó festek valójában nem mások, mint bálnák, — cethalak. Most már elmondhatjuk, hogy ezen cethalak NYELŐ KÉPESSÉGE messze túlhaladja a Jónást elnyelő bibliai cethalét. Másrészről viszont még a Biblia sem meri állítani, hogy Jónás is elnyelte volna a cethalat, de az amerikai Navy cet- halait sok millió amerikai ember nyelte el! Március idusa Az idén nemcsak a magyarok, hanem sok millió amerikai is nehezen várta március közepét, — vagy mint a magyar hazafiak költőiesen mondják a “március idusát”. Ez érthető is mert amig a március idusával kérkedő dupla-hazafias amerikai magyaroknak az 1848-as forradalmi lánggal való kacérkodás csak a múlt dicsőségének a kamatoztatása, addig a múlt év vége felé sok millió amerikai hazafi arra ébredt, hogy neki csak egy “dzsábja” (munkája) volt s most az is elveszett. Igen, az 1958-as év jókora ipari lecsökkenést hozott. (Nem merjük mondani, hogy pangást, mert az hazafiatlanság lenne.) Nem is csoda, hiszen senki sem szereti az ipari válságot. Már gyűlölik akkor is, amikor csak kölyök korában mint “recession” jelentkezik. Nagy volt tehát az öröm, amikor Eisenhower elnök még január hóban bejelentette, hogy az ipari hanyatlás március közepén végetér s attól kezdve a munkaalkalmak száma egyre szaporodni fog. De érthető is a depressziótól való igen nagy félelem. Nem azért, mert az ország népe eladósi- totta magát a sok hitelvásárlással és nem azért, mintha félnének a Hoover-falvaktól, hanem egészen más ok miatt. Mert ugyebár a Hoover depresszióban ’a munkanélküliek almaárulással tengették magukat. De kérem, a mai alma-árak mellett melyik munkanélküli tudna venni egy kosár almát?! Ike tanácsadói Ezért félnek annyira a depressziótól és azért fogadták oly kitörő örömmel az elnök nyilatkozatát a márciusi ipari lendületről. De elrnulf március közepe, sőt elmúlt az egész március hónap és a munkanélküliek száma egyre szaporodik. És most már nem mi mondjuk, hanem száz és száz újságban olvashatjuk, miért is idézőjelben adj uk; ' “Most már megmondhatjuk, hogy az elnök jóslata nem vált be!” De hát akkor miért tett olyan nagyon határozott nyilatkozatot? A válasz ez; “Azért meri az elnököt rosszul informálják a tanácsadói”. De most, hogy nemcsak az ország, de maga az elnök is rajtacsipte tanácsadóit, hogy őt hibásan informálják, bizonyára megbüntette, esetleg el is csapta azokat? — kérdezhetjük. Ez a következtetés teljesen logikus, tehát hibás, — legalább is az Ike esetében. Mert ötévi tapasztalat után most már mi mondjuk: Eisenhower, amikor figyelmeztetik, hogy a tanácsadói hibásan informálják, nem megbünteti, hanem éppen ellenkezőleg, MEGDICSÉRI AZ ILYEN TANÁCSADÓIT. Minden NAGY elnöknek van valami különlegessége, Ike ebben különbözik a többi elnököktől. Nixon elnöksége Most már elmondhatjuk azt is, hogy Richard Nixon, a jelenlegi alelnök, nem szeret elnökös- ködni. Ez persze arra mutat, hogy nem akar elnök lenni. Hiába Írják az összes újságok, hogy Thursday, April 10, 1958 milyen türelmetlenül vágyuk az elnöki szék után és hogy milyen nagy erőfeszítéssel készítik elő a közvéleményt arra, hogy Nixon az egyetlen ember, aki Ike cipőit viselni tudná, — mindez csak látszat, aminek a valóság ellentmond. És ez a valóság? Nos, mint tudott dolog, az Egyesült Államok alelnökének az igazi tisztsége abból áll, hogy elnökösködjön a szenátus gyűlésein. Régebben az alelnökről nem is lehetett mást hallani, mint azt, hogy órák hosszán át bóbiskolt a szenátus elnöki székében. De Nixon? Nem ő! ő bizony nem elnököskö- dik, hacsak rá nem kényszerítik. Mint a Drew Pearson irodája összeszámolta, soha még alelnök olyan következetesen nem kerülte a szenátus gyűléseit, mint ő. Amig a többi alelnökök a szenátus ülés-szakának 50—60 százalékát vezették, addig Nixon alelnöksége első ötévében a szenátus 4184 órájából csak 506 órán át elnökölt, vagyis csak 12 százalékot, noha az alkotmány ezt a működési teret szabja meg az alelnöknek és azért kapja a fizetését is. Ez nyíltan bizonyítja, hogy Nixon nem szeret elnökösködni. És ha valaha jelölni is fogják az elnöki tisztségre, csak neki (és egyben az ország népének is) tesz jót az, aki nem szavaz rá. Ezt most már ELŐRE is megmondhatjuk! Lángeszű emberek A napokban egy hires angol orvos, a “Royal Society of Medicine” tagja jött ki egy ilyen “most már megmondhatjukkal”. Ez az orvos ugyanis átvizsgálta több tucatnyi “génius” (lángelme) személyi adatait és úgy-találta, hogy minden 10 lángelme közül nyolcnak valami baja van. A bajok jórésze fizikai. így például számos zseni csak éppen hogy túlhaladta valamivel az öt lábat. Mások alig nyomtak 120 fontot, vagyis a “lélek csak hálni járt beléjük”. Ismét mások a tuberkulózissal küzködtek életük jórészén át. De akadt olyanokra is, akik nagyon feledékenyek, vagy szórakozöttak voltak, akik néha-néha az égő cigarettának a tüzes végét tették a szájukba. Mások ismét zsenialitásukat csak önző célokra használták. És igy tovább, egész csomó testi és lelki fogyatékosságot talált a lángeszű embereknél is. Igv kicsit nehéz megállapítani, hogy ennek a tanulmánynak mi volt a célja? Mert az “átlagos” ember hiába utánozza a jó doktor által felsorolt hiányosságokat, azzal még senki sem lesz lángész. Hiába koplal az átlagos ember, annyira, hogy lefogy 110 fontra, még mindig nem lesz zseni; sem akkor, ha akárhányszor is teszi a tüzes cigarettát a szájába. És az sem feltűnő, hogy 10 lángész közül nyolcnak valami hibája van, mert ha ugyanazzal a mércével mérnénk az “átlagos” embereket, akkor rájönnénk, hogy 10 közül 10-nek van valamilyen hibája. Mert aki már keresztül is menne valami szigorú szűrőn, még mindig felakadna azop, hogy az agya fogyatékos, mert ha az is tökéletes lenne, akkor nem az “átlagos”, hanem a lángeszű emberek csoportjához tartozna. Ezt a nagy publicitást nyert tanulmányt olvasgatva igy kiáltottunk fel: Most már elmondhatjuk, hogy sok értéktelen dologgal lehet nagy publicitást nyerni! AZ ASSOCIATED PRESS adatai szerint az amerikai “Comic Strips” (Humoros képsorozatok) már a külföldi újságokba is befészkelte magát. Jelenleg 88 külföldi országban, 40 nyelven, több mint 100 millió olvasó “gyönyörködik” bennük. A LAP ÉRDEKÉBEN ül... Kérjük olvasóinkat, nézzék meg Ianiuk lejáratát és ha folyó évi ÁPRILISNÁL korábbi dátum van rajta, szíveskedjenek lapjuk előfizetését meghosszabbítani az alábbi szelvény beküldésével ALEX HŐSNEK, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkásiapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .............................. dollárt. Név: ................................................................... Cim: .....................................................................
