Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-10 / 15. szám
Thursday, April 10, 1058 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ARNYAK KKMRSt it 'is «jrtla '«•» -x X'«IMt Bt itjgK «Ta Isngglgx’Sfg-gWia^gaiig'S-'« XI Irta: BOLESLAV PRUS Boleslav Prusnak, a XIX-ik század vége, s a XX. század eleje egyik legkiválóbb lengyel irás- müvészének rövid kis remekét közöljük: Mikor az égen kezd kialudni a nap fénye, a földből felbukkan a homály — az éjszaka hatalmas hadserege, ezér meg ezer láthatatlan menetoszloppal, a katonák milliárdjaival. Ez az óriási hadsereg emberemlékezet óta birkózik a világgal, minden reggel elrebben, minden este győz s napnyugtától napkeltéig uralkodik, de nappal, megverve, szétzúzva, meghúzódik búvóhelyein és vár. Vár a hegyszakadékokban és a városok pincéiben. az erdők sűrűjében és a sötét tavak mélyén, vár megbújva a föld ősrégi barlangjaiban, bányákban, árkokban, a házak szegletei, a falak hajlásai mögött. Szétporlasztva és észrevétlenül is kitölt minden rejtekhelyét. Ott van a fák kérgének hasadékaiban, az emberi ruházat redői- ben, ott van a homok legapróbb szemcséi alatt, belekapaszkodik a pókháló legvékonyabb szálába is és vár. S ha innen elriasztják, egy szempillantás alatt átmegy amoda, de minden alkalmat megragad, hogy visszatérjen oda, ahonnan elűzték. befurakodjék a még szabad helyekre és elárassza a földet. ' Ha a nap fénye elhal, a homály hadserege sűrű sorokban, halkan és óvatosan visszafordul meneküléséből. Betölti a házak folyosóit, előszobáit és rosszul világított lépcsőházait, elökuszik a szekrények és asztalok alól a szobák közepére, ellepi a függönyöket, a pincék szellőzőnyilásán, ablakok üvegtábláján keresztül kiáramlik az utcákra. tompa csendben megrohamozza a falakat és tetőket s a tetőgerinceken meglapulva türelmesen vár, mig nyugaton elhalványodnak a róA brüsszeli külvárosi moziban Chaplint várják, őmiatta zarándokolnak távolról az ezrek. Chaplinért, akinek a “politikája” “az egyszerű emberekért élek ős ez mindenkor legfőbb életcélom marad”. Itt látható Chaplin filmje: “Egy király New Yorkban”. A brüsszeli külvárosi mozi közönsége nyilván édeskeveset tud Chaplin “politikai állásfoglalásáról”, nem is valamiféle politikai szimpátiatüntetésre gyűlnek a moziba, hanem azért, mert érzik, remélik, hogy itt másfél órán át nevetni lehet és könnyezni, hogy másfél órán át az ő nyelvükön beszél majd valaki, az igazság, az emberiség hangján: Chaplin, a “kisember”, aki ezúttal egy királyt alakit, A királynak valahonnan Európából menekülnie kell, mert békés célokra kívánta felhasználni az atomenergiát. New Yorkban köt ki. Nyugalmat, csendet keres — s már felvonulnak a chaplini burleszkötletek —, de a mulatóban keresztülgázolnak rajta, az étteremben meg éppen a dobos elé telepszik, aki irtózatosakat üt a hangszerébe, pontosan Chaplin füle mellett. Egy iskólát látogat meg a király — megint chaplini burleszkötletek — s Chaplin, csakúgy, mint sok évtizeddel ezelőtt, habostortába ül, majd meg kellene kóstolnia egy süteményt, amelyet egy kisfiú, az iskola legjobb cukrásza gyártott, mégpedig olyképpen — ezt az exkirálv véletlenül észrevette —, hogy közben az orrát piszkálta. “Királyi pózok”, utánozhatatlan mosolyok, a nézőtér, ahogy mondani szokták: gurul a nevetéstől. Az exkirályt vendégségbe hívják. A falba titkon beépítettek egy televíziós felvevő készüléket, s a lakomáról, pontosabban a királyról és csinos szomszédnőjéről, aki udvarol az exkirálynak, az meg viszont neki — helyszíni adás készül: reklám céljára. A királynak persze sejtelme sincs erről. Itt-ott megrémül, s azt hiszi, hogy vagy ő vagy a csinos szomszédnő megbolondult, amikor az utóbbi váratlanul, a leghevesebb udvarlás közepette egy izzadtság elleni szer, majd egy fogpaszta-gyártmány dicséretébe kezd. A sikeres reklámközvetités után a királyt megrohamozzák az ügynökök, de ö ellenáll, nem vállal reklámszereplést, de csak egy ideig, mig a pénze el nem fogy, akkor kötélnek áll, megoperálzsaszinü felhők. Még egy pillanat s hirtelen, óriási robbanással tör elő a sötétség s a földtől felér az égig. Az állatok elbújnak tanyáikra, az emberek hazamenekülnek ; az élet — mint a viz nélküli növény— összezsugorodik s száradni kezd. A színek és alakok széjjelfoszlanak a semmiségben; a félelem, a hiba és a bűn veszi át az uralmat a világ felett. Ilyenkor Varsó kihaló utcáin mejelenik egy furcsa emberi alak, feje fölött apró lángocskával. Szinte fut a járdán, mintha a sötétség kergetné, minden lámpásnál megáll egy pillanatra, meg- gyujtja a vidám fényecskét és eltűnik, mint az árnyék. így van ez az év minden napján. Akár a virágillatos tavasz ébredezik a mezőn, akár júliusi zivatar készülődik, akár őszi viharok seprik végig az utcákat s viszik a porfelhőt, akár hópely- hek kergetőznek a levegőben téli havazáskor — amint közeleg az este, ő már indul azzal a kis lánggal, végigfut a város utcáin, meggyujtja a fényt, azután eltűnik, mint az árnyék. Honnan jöttél, te ember, és hol bujkálsz, hogy nem ismerjük arcvonásaidat és nem halljuk hangodat? Van-e feleséged vagy anyád, aki otthon várja érkezésedet? Vagy gyermekeid, akik — ha lámpásodat letetted a sarokba — felkapaszkodnak az öledbe és átölelik nyakadat? Vannak-e barátaid, akiknek elmesélheted örömeidet és bánataidat, vagy akár ismerőseid, akikkel legalább a mindennapi eseményekről elbeszélgethetnél?" Van-e egyáltalán házad, ahol meg kell téged találni és neved, amelyen szólítani lehet?. Van- nak-e kívánságaid és érzéseid, amelyék olyan emberré tesznek, amilvenek mi vagvufik? Vagy talán csakugyan alaktalan, hallgatag és megfoghatatlan lény vagy, amely csak a homályban mutatkozik, világot gyújt, aztán eltűnik, mint az árnyék ? Azt felelték, hogy csakugyan ember, még a ci- mét is megmondták. Elmentem a megjelölt helyre és megkérdeztem a házmestert: — Itt lakik az az ember, aki az utcai lámpákat tatja az arcát : íme a kozmetika csodája, az ex- király operáció előtt, az exkirálv operáció után. Ám az opex’áció következtében nem tud többé nevetni, pedig az orfeumban,,ahová ellátogat “szenzációs” darab megy: két férfi—csakúgy, mint a sok évtizedek előtti Chaplin-filmekben — tetőtől talpig beszappanozza egymást. A nézőtér ismét “gurul a nevetéstől”, azután csend lesz, majd itt is, ott is szipákol valaki, zsebkendők kerülnek elő, hogy felszántsák a könnveket. A király szállodájának kapujában áll, észrevesz egv csupa rongyban didergő kisfiút (Chaplin kis fia alakítja, kitünően), akivel már egyszer, az iskolai látogatás alkalmával találkozott. Akkor furcsállta a kisfiút, aki valósággal hadarta a betanított osztályharcos tételeket (kommunista szülök gyermeke), de most a király nem ei’re gondol, s már viszi is be a szállodába a kisfiút, ruhákat vásárol neki, ott tartja magánál, mert a kisfiú egyedül van: szüleit letartóztatták. Megható kép, amikor az exkirály a szállodai szobában bekapcsolja a televiziót, amely éppen a kisfiú szüleinek tárgyalását közvetíti. A kommunista szülők gyermekét magához fogadó király azonban gyanús lesz. ő maga is fél, hogy felfigyel rá az “Amerikaellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság”. Mindenkiben detektívet sejt. A szálloda folyosóján hosszú idők óta leselkedik rá egy fekete szemüveges férfi, a király rémülten menekül előle árkon-bokron át, a fekete szemüveges utoléri, nagy kő esik le az exkirály szivéről: nem detektív a fekete szemüveges, hanem autogramkérő. De végül mégiscsak a bizottság elé idézik. A tárgyalásra igyekezve, a szállodai liften halad lefelé, izgalmában a tüzoltókészüléket babrálgat- ja, beleakad az ujja, nem tudja kiszabadítani. Nincs idő beavatkozásra, fecskendőstül szalad a tárgyalásra. Persze, éppen akkor, amikor esküre emeli kezét, sikerült kiszabadítani az ujját a készülékből, és az előtörő hatalmas vizsugár szétspricceli a megrémült “bizottság” tagjait. A királyt egyébként felmentik, de neki elege volt New Yorkból. Még egyszer meglátogatja a kisfiút, akit elvittek tőle egy intézetbe, s aki most sírva búcsúzik a távozó királytól, aki repülőgépre ül, és utolsó istenhozzádot mond New Yorknak. szokta meggyujtani? — Itt. — Hol ? ■ *— Ott, abban a szobácskábán. A szoba zárva volt. Benéztem az ablakon, de csak egy heverőt láttam a fal mellett, s mellette hosszú boton a kis lámpást. A lámpagyuj- v togató nem voltptthon. — Mondja meg legalább hogy milyen? — Tudom is én? — felelte a házmester, s vállat vont- — Magam sem ismerem jól — tette- hozzá —, mert nappal sincsen idehaza. Fél éy múlva ismét jelentkeztem. — Itthon van a lámpagyuj togató? — Ohó! — felelte, a házmester. — Nincs, és nem is: lesz. Tegnap temették. Meghalt. Elgondolkodott. Még néhány dolgot kérdeztem, aztán kimentem a temetőbe. — Mondja meg, kérem — szólítottam a sírásót —. hova temették tegnap azt a lámpagyuj- togatót? — A lámpagyujtogatót ?. . . — ismételte meg. — Ki tudná azt? Tegnap harminc utasunk volt. — De őt a szeirényrészbe temették. — Olyan is volt huszonöt. — Festetlen koporsója volt. — Tizenhatnak volt festetlen koporsója. így aztán sem az arcát meg nem ismertem, sem a nevét meg nem tudtam, de még a sírját sem láthattam. Halála után is az maradt, ami életében volt: egy lény, akit csak a homályban látni, néma és megfoghatatlan, mint az árnyék. Az élet homályában, ahol tapogatózva bolyong a boldogtalan emberi nem, ahol némelyek összehuzódnak a csalódások kőszikláin, mások a feneketlen mélységbe zuhannak, de a biztos Utat senki sem ismeri: ahol a háború béklyóiba vert emberre a szerencsétlen véletlen, a nyomor és a gyűlölet leselkedik — az élet sötét útvesztőiben is serénykednek lámpagyuj toga tók, mindegyiknek kis lángocska van a feje fölött, mindegyik világosságot gyújt útjában, mindegyik ismeretlenségben él, fáradozik, anélkül, hogy valakirts értékelné, aztán eltűnik, mint az árnyék. Fordította: Mészáros István. A brüsszeli mozi közönsége nem csalódott: Chanlin ezúttal is hű maradt az üldözöttekhez, a szeorfnvekhe?. szokása szerint szókimondó volt, szatiVi-ns hb’álmá a félelemmel teli. s ma is létező McCarthy-korszaknak, az amerikai életformának. * Az előadásnak vége, az előcsarnokban az Utolsó előadásra várnak az emberek, a pénztár felett tábla: minden jegy elkelt. Az amerikai sajtó már beszámolt Charlie Chaplin filmjéről és magasztalták színészi alkotását és a film tartalmát. Dacá’-a mindennek, úgy látszik, hogy az Amerikaellenes Bizottság hatása meg eléggé erős arra, hogy megakadályozza ennek a filmnek amerikai bemutatását. Kiürítik a határmenti falvakat Az A1 Raj al Aam cimü 'damaszkuszi lap írja, hogy a török hatóságok felszólították a szír iái határ mentén levő török falvak lakosait, hogy azonnal hagyják el otthonukat és induljanak el az ország belsejébe. A lap hozzáfűzte, hogy “a S7ir'a;—török határon tovább folyik az. aknási- tás”. iZS'.r - -■ - :<« )í x;sík :: j;gang OLVASSA A MAGYAR SZÓT? i>.k. fca.1 OLV A.SÓT' ßSförcm fsrjesilsnl a lap!! Magyar Szó Kiadóhivatala 180 East 16Íh StrecL New York 8, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem küldjenek mutatványszámot a következő címekre: Név: ................................................................J'. í Cím: ............................................................... Város: ............_..............í................................... Név: ...........................................................,, Cím: ...............................................................* Város: ................................................................. 1_________________________________________ ÓRIÁS! SIKERE VMSHAPUNNAK EURÓPÁBAN
