Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-03 / 14. szám
HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Xh. M. ▼ ▼ t't ▼'V ▼~~rr",rT^r--r Nagy idők - nagy emberek nélkül... Nagy világválságok idején — a történelem ta- nnsága szerint — mindig felbukkant egy-egy kiváló egyéniség, aki a káoszból kiemelte és uj utakra terelte az emberiséget. A történészek és bölcsészek mind a mai napig nem tudnak megegyezni arra nézve, hogy vajon a nagy idők szü- lik-e a nagy embereket vagy pedig a nagy emberek teremtik a nagy időket... Eszem ágában sincs belekapcsolódni ebbe a vitába : én sem történész, sem bölcsész nem vagyok — a vita eldöntését szívesen rájuk bízom. De EMBER-vagyok, apa és nagyapa, aki epedve-remegve várom-lesem a nagy ember felbukkanását, mert világosan látom, hogy a jelenleginél nagyobb világválság a történelem egyetlen korszakában sem volt... az emberiségnek soha égetőbb szüksége nem volt valami nagy, kiemelkedő egyéniségre, aki kivezethetné a feneketlen kátyúból, mint ma, amikor talán egy féltucat — s nem valami nagy — egyén -zeszélyétől vagy hangulatától függ, hogy a nagy időkből -UTOLSÓ IDŐK váljanak. . . Mondom: a múltban mindig támadt valaki, aki tij irányt, uj utakat jelölt ki a veszte felé rohanó emberiség számára, mielőtt még túlságosan késő lett volna. Legtöbbször ezek az utak rögösek, hepehupások voltak és bizony feltörték az első vagy második generáció lábát, de idővel egyenletesekké és járhatókká váltak. Valahányszor egy ilyen kibontakozás szüksége jelentkezett, a kortársak- nak és ,á; következő generációnak kellett a váltságdíjat megfizetni. Az ő szenvedésük, az ő áldozatuk £ette lehetővé, hogy a későbbi nemzedékek sorsa, elviselhetőbbé váljék. Ez igy volt mindig a mujtban s minden bizonnyal igy lesz a jövőben is. . . Ami szép és jó található a mi életünkbe!^, ma, azt elődeink küzdelmeinek és áldozatkészségének köszönhetjük; hihetőleg a mi gyermekpinknek és unokáinknak is lesz okuk mi- rólunk elmondani, hogy valami kevéssel mi is hozzájárultunk az ő jólétükhöz és boldogságukhoz. ... A rn^gy világválság itt van a nyakunkon. A minden áldozatokra kész nemzedék is adva van, mert nem hiszem, hogy akadna apa vagy nagyapa, aki ne volna hajlandó a legmesszebbmenő áldozatokra és lemondásokra, ha azok árán gyermekeinek és unokáinak életbiztonságát, jólétét és jövendő boldogságát megválthatná — DE HOL A NAGY EMBER?! Végigjártatom a szemem a nagy államok fejeinek listáján, de nem találok köztük egyet is, akiről feltehetném, hogy a sors őt szemelte ki erre a messiási szerepre. Nincs egy is köztük, akiben a világ fenntartás pélkül megbízhatna, akinek a tekintélye vitathatatlan volna.... Pedig jönni fog, mert jönni kell, valaki, akit a sors erre a szerepre predesztinált. E pillanatban talán még ismeretlen a neve; jelentéktelen figura, akiről — ha szemtől-szembe állnál vele — nem sejtenéd, hogy világvezetői feladatra van elhivatva és képesítve; talán egy szerény egyetemi professzor, újságíró, hivatalnok vagy egyszerű munkás... Nem tudom: kicsoda-micsoda, csak annyit tudok, hogy JÖNNIE KELL minél előbb, mert ha még sokáig kell várnunk rá, félő, hogy tulkéső lesz! Jönnie kell olyan valakinek, akit a két szembenálló oldal egyformán tisztel, mert elfogulatlan, tárgyilagos és igazságos; akinek az emberiség fennmaradása többet jelent, mint egy rendszer megmentése; akinek szemében egy éhes gyermek sírása van legalább olyan fontos, mint az, hogy egy-egy mammut-vállalat milyen profitszázalékkal zárja le üzletévét . . . Hogy ki lehec ez az eljövendő messiás, azt nem tudhatjuk, nem sejthetjük: inkább csak azt tudhatjuk, ki nem lehet az. Nem lehet például Eisen- ' hower, még ha véletlenül népszerűsége tetőfokán állna is (pedig onnan egy jó kőhajitásnyit lecsúszott!), mert ő szükségképpen elfogult a Nyugat irányában. Nem lehet Kruscsev vagy Bulganin, mert pártatlanok ők sem tudnának lenni. Macmillant és Gaillard-ot el kell ejteni, mert ezek megszűntek önállóan gondolkodni és világviszonylatban amúgy sincs valami nagy tekintélyük. Churchill, a hidegháború értelmi szerzője, magatehetetlen öregember, aki annyira elfogultnak és makacsnak mutatta magát a Kelet-Nyugat konfliktusában, hogy erre a szerepre akkor sem volna alkalmas, ha történetesen birtokában lenne egykori energiájának és értelmi képességének. S ezzel ki is fogytam a nevekből. .. Dorothy Thompson, az ismert kolumnista — egy kis köntörfalazással ugyan, de félre nem érthető módon — úgy vélekedik egyik- közelmulti rovatában, hogy mi — az Egyesült Államok — EÖRSI BÉLA: Mit mondanak az Egyesült Államok legjobb barátai A konzervatív európai sajtó egyik legodaadóbb képviselője, a “Die Weltwoche” zürichi (Svájc) folyóirat gyakran talál kivetni valót az Egyesült Államok tetteiben, vagy hangulatában. Érdemes néhány ilyen megjegyzést megismerni, már csak azért is, mert nem a baloldalról jönnek. Wernher von Braun A külföldnek feltűnik, hogy a U. S. milyen hamar elfelejtette a második világháborút és azt az idealista eszmét, amiért oly sok emberi élet pusztult el. Emlékeztetik az Egyesült Államokat, hogy mit csinált Hitler. Érthetetlen részükre, hogy' egy. volt nácit, van Braun urat hogyan ünnepelnek, csodálnak Amerikában! Itt van egy ember, aki fanatikusan hitt a nácizmusban és még inkább a “V-2” röppentyűben, mely olyan sok polgárt, asszonyt, gyermeket megölt. Igaz, hogy amikor elfogták, arra hivatkozott, hogy 1944 márciusában az SS titkosrendőrség rövid időre letartóztatta. Ez ugyanolyan eset, mint amikor Mindszenty arra hivatkozott, hogy veszprémi püspök korában baja volt a horogkeresz- tesekkel valamilyen túl jól gyűjtött fehérnemű miatt. Ahogy Mindszentiből harcegprimás lett, úgy von Braunt az amerikai röppentyű első osztályú hősévé avatták. A svájci lapnak nem is ez fáj, hanem az, hogy 'oáró Braun még ma is ellensége a demokratikus politikai rendszernek. A svájci lap szerint von Braun a Life magazinban tett nyilatkozatával (szeretném, ha 2 évre békében hagynának dolgozni, s ha azután nem sikerül, akkor felakaszthatnak) Hitler szavait és szellemét idézi. A báró ur egy' porosz miniszter fia, gyűlöli a demokratikus rendszert. Azt mondja nyilatkozatában, hogy a US-ban először pénzt kell kérni és •a nagyközönség érdeklődését kell elnyerni, hogy á hadi felszerelési programot elérjük. Neki még ma is a régi, egyszerűbb módszer tetszik. Amerikai nevelés A svájci lap kárörömmel figyeli az amerikai lapokban lefolyó “tanítók elleni vitákat és porokét”. Igen tetszik neki Roy C. Jacobson Colum- bia-egyetemi hallgató pőre az egyetem ellen. Jacobson ugyanis nem akarta megfizetni a $1,000 tanulmányi kölcsönt, mert az egyetemen semmit sem tanult és igy az ezer dollár kidobott pénz volt. A svájci lap szerint Amerikában még ma sem tudják, hogy szabad-e vagy kell-e testi fenyítéssel büntetni a gyermekeket. A houstoni (Texas) bíróság előtt a szülők beperelték 12 éves leányuk tanítónőjét, mert az a kisleányt meg- pacskolta, aminek azonban semmi következménye nem volt. Hogy használt-e a pacskolás, az a jövő titka! A jószivü texasi biró $750 büntetést rótt ki a 44 éves tanítónőre, melyből $500 a kisleánynak jár “fájdalomdij” címén. (Vajon a biró megítélte volna-e ezt az összeget, ha a kislány egy mexikói munkás leánya?) Ugyanazon a héten a New York Queensi Bíróság előtt egy tucat 16—20 éves legény állott. Be akarták hozni a hitlerizmust fogadott hazánkba. Nem a megfésült McCarthy-fasizmust, hanem a tiszta, hibátlan “Führer”-rendszert. Itt a biró komoly, keserű szemrehányással illette a szülőket, hogy miért nem verték el fiaikat. Szerinte ha ezt megtették volna, nem állnának a bíróság előtt, mint gonosztevők. A svájci lap azt szeretné tudni, hogy miért kap $500 fájdalomdijat a rakoncátlan texasi kisleány, holott ugyanakkor New Yorkban szemrehányást tesznek a szülőknek, hogy nem gyakorolják eléggé a “verés” kötelességét. Amerika Ázsiái*n A konzervatív svájci lap szerint az Egyesült Államok ingyen és bérmentve küld a Szovjetnek muníciót pszichológiai háborújához. (Ezt szórcl- szóra idézzük az említett lapból.) Van ugyanis egy kis államocska Ázsiában, Kambodzsának hivazért irtózunk attól a gondolattól, hogy leüljünk a szovjet vezetőkkel tárgyalni, mert NINCS OLYAN CSÚCS-EMBERÜNK, aki képesség és rátermettség dolgában felvehetné a versenyt az orosz tárgyalófelekkel. Miss Thompson egyáltalán nem csinál titkot abból a véleményéből, hogy ő bizony az elnököt nem tartja amazokkal egyenlőnek. Dulles képességeit nem vonja kétségbe ugyan, de erről az úrról viszont azt mondja, hogy olyan megrögzötten makacs és elfogult, hogy tárgyalófélnek nem alkalmas. Egyszerűen NINCS csücsemberünk, akit elkíildhetnénk a csucsgyülésre! Ilyenformán nem csoda, ha kéz- zel-lábbal rugkapálózunk egy ilyen összejövetel megtartása ellen. (Zárójelek között elárulom, hogy a fentieket illetően megegyezem Miss Thompsonnal. . .) De ha igy áll a dolog, volna nekem egy szerény javaslatom. Amikor két csoport attól tart, hogy az erőviszonyok egyenlőtlenek és félő. hogy az együk csoport a másiknak a rovására bizonyos előnyöket tudna kicsikarni magának, akkor a legokosabb dolog, amit tehetnek az, hogy megegyeznek egy harmadik fél személyére nézve, aki gyü- lésvezető (moderátor) és — ha szükséges — döntőbíró volna a tárgyalások során. Az ilyen gyü- lésvezetőnek elsősorban semlegesnek kell lennie. Ehhez a kvalifikációhoz Nehru, India miniszterelnöke áll legközelebb. Az ő pártatlansága vitathatatlan. Tekintélyén még súlyos csorba nem esett. Elfogadott ugyan ajándékot és kölcsönt országa számára az Egyesült Államoktól, de a hátát nem görbítette meg és önmagát vagy népét nem kötelezte el nyugati irányban. Senki nálánál kompetensebben nem képviselhetné a világnak azt a tekintélyes részét, amely valaha gyarmati leigá- zottságban élt vagy ma is függő viszonyban él. A színes népek szívesen tekintenek Nehrura, mint az ő hivatott szószólójukra. Széles látókörű, békére és egyetértésre törekvő ember. Hosszan- türő és szerény, nem keresi a headline-okaL Szociális érzéke fejlett; szókimondó és őszinte ember. Ha e pillanatban kellene választanom, ki legyen a közvetítő vagy békebiró K elet és Nyugat vitájában, szavazatomat minden habozás nélkül Jawaharlal Nehru-ra adnám. Ha a két oldal hajlandó volna őt elfogadni moderátorként, úgy érzem, Nehru kész volna feladni India miniszterelnökségét (ami maga is hatalmas misszió), hogy a világbéke érdekében necsak saját népét, hanem az egész emberiséget szolgálja. S ki tudja — talán ő az a nagy ember, akit keresünk ezekben a válságos időkben. . . ják, állítólag semleges. Ötmillió lakója van és 50 millió dollár évi ajándékot kap katonai és gazdasági célokra az amerikai adófizetőktől. Gondoljuk csak el, hogy minden ember (még a csecsemő is) 10 dollár ajándékot kap a jó “Uncle Sam”-től. A svájci lap összehasonlítja ezt az indiai helyzettel, ahol 360 millió ember él és 28 cent esik minden lakosra az amerikai segélyből. Beláthatjuk, hogy Kambodzsát negyvenszer annyira szereti Amerika, mint Indiát. De a svájci lap sajnálattal jelenti, hogy ők ilyen sok pénzért sem szeretnek bennünket. Az ellenszenvet azzal értük el, hogy egyes ott élő amerikai tapintatlanul viselkedik, kritizálja a szultán sok feleségét, (szerintem joggal, hiszen a számlát mi fizetjük értük), sokan fényűzésben élnek, autójuk, külön amerikai iskolájuk van és ezzel a fehér világ pazarló fölényét mutatják és már ezzel is sok kommunistát nevelnek naponta és óránként. Ne feledjük el, hogy ezt a világ legkonzervatívabb lapja írja! A LAP ÉRDEKÉBEN !!!... Kérjük olvasóinkat, nézzék meg laniuk leiára- tát és ha folyó évi ÁPRILISNÁL korábbi dátum van rajta, szíveskedjenek lapjuk előfizetését meghosszabbítani az alábbi szelvény beküldésével ALE X ROSNER, Manager 130 East 16th Street New Ycrk 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..............................dollárt. Név: ........................................................-......... Cím: .................................................................... ii, i i >■■■■ ■' ■ ■ un ow^a**»aMwi«BTiniir*i«rir».MTiiii»Mnwwwiw'i*»in»iwnfflTiiiiMiMWiii—in ........ iww. 10
