Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-03 / 14. szám

HÚSZ ÉV ÓTA NEM VOLT HASONLÓ IPARI PANGÁS

1937—38 óta nem volt olyan ipari pangás, mint amilyen a jelenlegi. A kormány' hivatalos statisztikája bizonyítja ezt.

A Federal Reserve Board által kiadott statisztika azt mutatja, hogy februárban 12 százalékkal alacsonyabb volt az ipari termelés, mint 1956 decemberében.

A második világháború utáni két ipari visszaesés az ipari termelésben sohasem volt az 10 százalékon alul.

Februáriján tehát alacsonyabb volt és márciusban újabb esés állt be a termelésben.

A Wall Street Journal március 18-iki száma szerint “még mélyebb ipari pangás várható” és ismét kitolták a termelés emelkedésének dátumát.

A 30-as évek alatt az acélmunkások igaz, szervezetlenek voltak, 40 százalékos fizetéslevágást kaptak. Ha az u. n. “right-to-work” törvényt keresztülviszik, igen sok munkás ismét megkaphatja azt.

Az ipari pangás alatt is azon törik a fejüket a munkáltatók, hogy miként húzhatnának superprofit ; miután a termelés alacsony, egy mód van erre és az a költségek levágása, más szóval, a fizetések levágása.

Ez nem olyan egyszerű, ha a munkások jól vannak megszervezve, azért van az, hogy minden egyes ipari pangás előtt a munkáltatók mindent elkövetnek, hogy meggyengitsék vagy teljesen elpusztítsák a szakszervezeteket, ha lehetséges. Például a pittsburghi acélgyár 1929—35 között levágta az órabéreket 99 centről 61 centre. A szénbányászok fizetése 26 százalékot esett a pangás alatt. Ahol nem volt szakszervezet azt csinálták a munkással amit jónak láttak. Ahol azonban erős szakszervezet volt, ott nem mertek olyan messze menni.

Még senki sem állítja biztosan, hogy meddig mehet a mostani pangás. A munkáltatók elkészülnek a legrosszabbra is, tudják, hogy nem ez az első ipari pangás 1837 óta.

sebb alapokon áll, úgyhogy egy erős vihar sem söpörheti le lábáról.

Az 1929—33-as évek megmutatták azért, hogy a munkáltatók hajlandósága mit sem változott. A válságot mindig hasonlóan oldották meg. Ha nem kell a munkás, ki vele és levágni azok fizetését, akiket alkalmaznak.

Más helyzetek alatt viszont más taktikával élnek. 16 milliót nem olyan könnyű eltávolítani, mint 300,000-ret. Ma tehát a törvényhozást használják a munkások ellen. Szegény munkásokat “right-to-work” törvénnyel áldják meg, hogy a gonosz unióktól igy megvédelmezhessék a “szegény” szakszervezeti bérért dolgozó szervezett munkásokat.

Egy bizonyos, hogy a harc nem az egyéni munkásvezetők ellen irányul, ha néha úgy néz is ki, de minden egyes amerikai munkás és munkásnő életszínvonala veszélyben van.

Mintha a fogát húznák Bulles-nek

WASHINGTON. — Az Egyesült Államok és 14 más állam tárgyalást folytat a szocialista országok felé irányuló kereskedelmi tilalmak enyhítése kérdésében.

Vezető kormánytisztviselők gyorsan hozzáteszik, hogy bíznak abban, miszerint a tilalom továbbra is fennáll majd olyan nyilvánvalóan stratégiai anyagok exportálására, mint gépek, nyersanyag, hadianyag és más felszerelés.

(Egyszerű ember létünkre tisztelettel megkérjük a washingtoni vezető kormánytisztviselőket, hogy gyorsan magyarázzák meg, hogy ha egyszer sem gépeket, sem nyersanyagot, sem semmiféle felszerelést nem engedélveznek kivitelre, akkor mi a csudát ENGEDÉI YEZNEK kivinni? Mert azt mi is, ők is feltételezhetik, hogy a szocialista országok nem óhajtanak importálni olyan “stratégiai nyersanyagot”, mint John Foster Dullest, Herbert Hoovert, Georget Meanyt, vagy J. Edgar Hoovert. — Szerk.)

Kitüntetést kapott

BERKELEY, Cal. — A magyar származású dr. Edward Teller, akit az amerikai újságok a hidrogénbomba atyja néven említenek és aki az utóbbi időkben úgy a rádión, televízión, mint a kongresszusi bizottságok előtt azt hangoztatta, hogy az oroszokkal nem kell egyezkedni, mert azok, “ha akarnak, akkor csalhatnak”, azért még a jelenleginél is erélyesebben kell folytatni a fegyverkezést, most kitüntetést kapott, valószínűleg a militarista szállítóknak tett nagy szolgálatainak jutalmazására.

Az (AP) hir szerint Téliért a “University of California Radiation Laboratory” Livermore szekciójának direktorává nevezték ki Herbert F, York helyébe, akit az “Advanced Research Project Division” vezetőjévé neveztek ki.

Ugylátszik, hogy a hidrogénbomba “atyásko- dása” nem volt elegendő arra, hogy Dr. Téliért egészen magas tisztségre helyezzék. No de sebaj, amit mulasztott a tudományban, helyrepótolhatja a Mars isten imádásával.

Tünteíés Fiasco

MADRID. — Dacára annak, hogy Franco Spanyolországában rendkívüli eréll.vel üldözik a kommunistákat, most, 22 évi ily üldözés után a “földalatti” kommunista párt röpcédulákat osztott szét a munkásnegyedekben, amelyek arrg szólítják fel a munkásokat, hogy május 4-én tiltakozzanak franc:- 22 éves zsarnoki uralma ellen.

a választási kampány Olaszországban

RÓMA. — Az olasz kormány elhatározta, hogy május 25- és 26-ra tűzi ki az általános politikai választásokat. Az olasz választópolgárok ezen a 2 napon egyszerre választják meg a parlament mindkét házának — a képviselcháznak és a szenátusnak — a tagjait. A képviselőház megbízatása most járt le, a szenátust viszont a köztársasági elnök az alkotmányos határidő előtt egy esztendővel oszlatta fel.

Ezúttal a Kereszténydemokrata Párt és a kormány a parlamenten keresztül megpróbálta elérni az alkotmány módosítását, úgy, hogy a szenátus törvényhozási időszaka is csak öt esztendő legyen. Ezt a reformtervezetet azonban maga a szenátus nagy többséggel elvetette. A Kereszténydemokrata Fárt titkársága azonban nem tudott belenyugodni abba, hogy az olaszoknak egy esztendő elmúltával ismét lehetőségük legyen szavalataikkal esetleg ellensúlyozni az idei választások eredményét, és azért mert azt remélte — s reméli még ma is —, hogv egy csapásra sikerül a kereszténydemokratáknak megszerezniük az abszolút többséget a parlament mindkét házában, a kereszténydemokraták az utóbbi hónapokban minden lehetőséget megragadva annyira szabotáltak, a parlamenti munkát, hogy az államfő végül is kénytelen volt feloszlatni a szenátust is a képviselőházzal egyidejűleg. A Kereszténydemokrata Párt ugyanis nem csinált titkot szándékaiból: mindenáron akadályozta a szenátus működését. sőt azzal is fenyegetőzött, hogv kormány válságot idéz elő és ezzel is megnehezíti a köztársasági elnök esetleges másiránvu szándékainak megvalósulását.

*7 ^hossáío*! sesiűáís!

Hartford, Connecticutban a National Labor Relations^ Board utasította a Sherardizing and Machine Company céget, hogy Haasa Francis munkását helyezze vissza előbbi munkakörébe, fizesse ki számára a júliusban történt elbocsátása óta kijáró fizetését és szüntesse be munkáselleiies aktivitásait.

Az NLRB határozatát a United Auto Workers 376-os local panasza alapján hozta. A vizsgálat kiderítette, hogy a cég egyenként íratott alá nyilatkozatot munkásaival, melyben visszavonatta velük előbbi, a szakszervezethez való csatlakozásra vonatkozó nyilatkozatukat. Francis tovább is az unió érdekében tevékenykedett és azért a cég előbb kisebb fizetésű munkába helyezte, azután kiadta az útját.

OLVASSA A MAGYAR SZÓT?

s. r ti!”. PN Meg EGY OLVASÓT!

A szakszervezeti mozgalom is régen kezdődött

1830-ban kezdték rohamlépésekkel építeni a szakszervezeteket. 1837-ben beállt az ipari válság, amely súlyos csapást mért az uniókra. Az első komoly National Trades Unionnak vége lett a pangás alatt. A munkáltatók tudták, hogyan kell felhasználni a jó alkalmat a szakszervezetek letörésére.

“The New Yorker”, az akkori nagy újság azt tanácsolta a munkáltatóknak, hogy olvan embert alkalmazzanak csupán, aki megtagadja a szak- szervezeteket, majd hozzátette: Minden uniószabály, munkaórákra, vagy munkabérekre vonatkozólag örökre összetörendő.

Már akkor is ismerték a “right-to-work” (munkához való jog) törvényét. 1839-re már 30—50 százalékos bérlevágást erőltettek a munkásságra.

1857 válsága megismételte a fentit 15 országos méretű unióból három maradt életben, a nyomdászok, kalaposok és a kőfaragók szakszervezete. A munkások helyzete olyan volt, mint 20 esztendővel azelőtt.

A szakszervezeti mozgalom a polgárháború után ismét fellendült. Az 1873—78-as ipari pangás azután a meglevő 30 országos szakszervezetet úgy tönkre tette, hogy alig 8—9 maradt meg 1877-re.

1873-ban 390,000 szervezett munkás volt, 78-ra 50.000-re esett le számuk.

A “RIGHT-TO-WORK” törvénye a szakszervezetek nélkül a következőket hozta a fontosabb iparok részére:

Az építészetben 1873 előtt a napibér 2 dollár 50 centről 3 dollárig terjedt 8 órai munkaidőért. 1875-ben 1 dollár 50 centtől két dollárig fizettek tiz órás munkanapért.

A textil iparban 45 százalékkal estek a munkabérek 1880-ra. A pennsylvaniai szövőmunkások bére 2 dollárról, 1 dollár 23-ra esett, a munkás- nőké pedig 99 centre, napi 10 óráért.

A vasutasoké- 30—40 százalékkal esett. A bu- torkészitőké 40—60 százalékkal lett kisebb.

Azért a minta ugyanaz maradt

A mi időnkben nem egészen ilyen a helyzet, de nem azért, mert a mai munkáltatók jobb keresztények. A 19. században sokkal vallásosabbak voltak a valóságban. A jobb helyzetet tisztára a szakszervezeti mozgalomnak köszönhetjük, erőEzek a. szakértők megmagyarázták, hogy az Egyesült Államok a változtatást a minimumra óhajtja korlátozni. De beismerték, hogy hajlandók a megszorításoknak az óhajtottnál nagyobb megkönnyítésére beleegyezni, mintsem a megszorítási egyezmény (a 14 állam között) teljesen összeomoljon.

(Hogy a sok hasbeszélésből megértsük miről is van sm, a nyakatekert jelentésnek ez a veleje: Dullesék, és a hidegháború többi monopolista hive még mindig abban a megrögzött paranoiában szenvednek, hogy ha a tőkés világ nem szállít ipari cikkeket a szovjet és szocialista országokba, akkor azok sírva fakadnak, visszadobják a babaruhát s bejelentik, hogy nem játszanak többé babáéit, feladják a szocializmust és John Fostert .nevezik ki a tőkések, visszahozatalára iránvuló akcmjuk jogtanácsosává, azaz washingtoni képviselői üknek.

De európai szövetségeseink, azaz a többi tőkés állmok, amelyek jobban szenvednek az amerikai monopóliumok konkurrenciájától, mint a szocialista államok, igenis óhajtanak kereskedni a szo- ciaFsta államokkal. És udvariasan ugyan, de megérttették Dullesékkal, hogv ha Amerika nem egyezik bele a füa'mak envhifésébe, akkor felbontják egyezményüket. így hát, Dullesék, akiknek úgy fáj a dolog, mintha a fogukat húznák, kénytelen kelletlen beleegyeztek a tilalmak enyhítésébe. Persze azért, mint a fenti jelentésből ‘ kitűnik, még mindig kézzel-lábbal kapálóznak, hogy az enyhítést a minimálisra szorítsák és a “nesze semmi, fogd meg jól” alapra helyezzék. — Szerk.)

A tárgyalások ebben az ügyben Párizsban vannak folyamatban — szól a jelentés további része — ahol Anglia, Nyugat-Németország és Japán az enyhítések mellett foglaltak állást Amerikával szemben.

A tárgyalások februárban kezdődtek és ez az első alkalom, hogy a tagállamok tételről tételre '• vizsgálják az eddig tilalomra helyezett áruk listáját.

Dulles azzal igyekszik szövetségesei álláspontját megváltoztatni, hogy nem érdemes a tilalmat enyhíteni. Az oroszok csak hadiszereket akarnak tőlünk vásárolni, érvelnek Dullesék emberei. Addig. amig nem szállítunk nekik hadiszereket, nem fog a kereskedelem fokozódni.

Azt hiszik, hogy az egész világ paranójás, mint ők!

X Ali fi/jU

____