Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-03 / 14. szám
Thursday, April 3, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ FELCSAP A FASIZMUS ÁRNYÉKA NYUGAT-NÉMET0RSZÁ6BAN “Az SS-katonák voltak az első katonák, akik az egységes Európáért való harcban estek el.” “Nem szabad elfelejtenünk, hogy az SS-csa- patok testesítették meg az európai eszmét.” “A Szovjetuniót le kell radírozni a térképről!” Ugye, megdöbbentő olvasni ezeket a rossz emlékeket idéző mondatokat, a hitleri múlt iszonyú, visszacsengő szavait. Ki ne emlékeznék ezt olvasva arra az irtózatos korra, amikor Hitler barbár hordái szinte egész Európát végigtaposták? Ám ezek a hátborzongató idézetek nem Hitler vagy Göbbels szavai, és amikor elhangzottak vagy kinyomattak, nem 1939-et, s nem 1944-et mutatott a naptár. Ezek az idézetek az utóbbi évekből valók: maiak, mind. A Német Szövetségi Köztársaságban elhangzott szavak — s nem megbújt, névtelen, lappangó fasiszták illegális röpcéduláiból vagy földalatti szervezkedések suttogásaiból vettük őket. A fenti serok jelenlegi nyugat-német miniszter szavai, s egykor tömeggyilkolásban hírnevessé vált náci tábornokok ma kiadott könyveiből vett szavak. A “leradirozásról” Strauss bonni hadügyminiszter beszélt, röviddel kinevezése után, az SS-csapatok dicsőítését pedig nemrég megjelent Írásaikban a hitlerista katonai vezetők, Guderian és Gille írták meg. A szadista gyilkosok s az SS-ek fogalma az európai civilizáció szótárában ma már egy és azonos fogalom. Az “európai eszme”, az “egységes Európa”, amit méltán tekintenek az SS ideájának: Maidanek, Auschwitz, Buchenwald mészárszék-lágerei, a második világháború 50 millió áldozata. Ezt dicsőítik ma? S.a Szovjetunió “leradirozása”, Hitler annyit rikácsolt szava, ma egy európai állam hadügyminiszterének programja ismét. Mintha még nem kísérelték volna már meg? — s nem született volna belőle az 1918—1920-as évek intervenciós hadjáratainak szégyenletes kudarca és később a fasizmus csúfos, teljes veresége. És mintha nem lett volna háborús bűntényeik következménye: városok, falvak, embermilliók pusztulása?! Ezt kívánják újra? Megdöbbentő — de ezt dicsőítik, ezt kívánják újból! Abban a Nyugat-Németországban, amelyben 1118 különböző félkatonai, revansista, náci egyesület és szervezet működik; közülük 903 a hitlerista Wehrmacht bajtársi szövetsége, 43 az SS-ké. A “Német katonanaptár 1956” tanúsága szerint is egyetlen évben 221-gyel nőtt ez uj, a “dicső múltat” visszasíró szervezetek száma. Abban a Németországban ma 1551 náci tábornok vagy özvegy feleségük kap kiemelt, tetemes nyugdijat: nyilván kiérdemelték tömeggyilkolással, gyújtogatással, a világ lángbaboritásával. Abban a Németorsbágban egyes középiskolákban a felnövő ifjúság számára javasolt olvasmány Hitler Mein Kampfja, s az államapparátus fontos posztjain az imperializmus ossz játékával a börtönből kiszabadított tömeggyilkosok, náci vezérek 'ülnek és viszik az országot uj, bosszúálló háború meredélyére. A fasizmus: eleven valóság. Olaszországban Mussolini holttestét az elmúlt esztendőben ünnepélyesen helyezték díszsírhelyre. A demonstrativ temetés nem a fasiszta gondolat elhantolását, ellenkezőleg, újjáélesztésének ünnepélyes külsőségeit szolgálta. Németországban nem kerülhetett sor díszes vezértemetésre: Hitler teteme alighanem megsemmisült. De alvezérei, munka- és eszmetársai nemcsak élnek, hanem még vezetnek is. Vezetnek, uj őrület, uj háború, uj fasizmus felé, egy fél országot. Fél országot, mert Németország másik fele szilárdan a szocializmus utján halad már. Ez a Németország, a Német Demokratikus Köztársaság: a béke bástyája. A Német Szövetségi Köztársaság, Adenauer Németországa: a békének atomfegyverekkel állig felfegyverzett európai fő ellensége, a fasizmus folytatója. A Német Demokratikus Köztársaság léte: biztosíték és bizonyíték. Biztosítéka, hogy az őrült fasiszta újjászületés magában Németországban találja szemben magát a béke táborával, uj élet építőivel, hatalmas, lebirhatatlan fallal. S bizonyíték, hogy nem a német a békebontó, háborúra készülő, a világot lángba borítani akaró — hanem a fasizmus. Nem egy nép, hanem a kapitalista rendszer pusztító kinövése, a fasiszta rend az, amely mögött az imperialista terjeszkedés vágya és fegyverzete áll. Amikor Hitler, rekedt károgásával, őrült bódulatba, pusztító, támadó hadjáratba kergette népe jelentős részét, a világ minden haladó embere felemelte szavát. A németek nagy Írója, Thomas Mann intő szóval figyelmeztette saját népét, s a többi országot: Achtung, Európa! — Európa vigyázz! Azt a hitleri hadsereget eltiporta egy legyőzhetetlen hadsereg: a Szovjetunióé. De ma, 1958- ban, ismét időszerűek a nagy iró szavai. Uj fenevad vicsorítja fogait a Rajna partján: uj fasizmus. Achtung, Európa! Európa, vigyázz, amig nem késő! _____________________ f • A német parlament elfogadta a nukleáris fegyverkezést A Nyugat-Németországban elterjedt tiltakozás ellenére a bonni parlament elfogadta Adenauer ajánlatát, hogy az országban atombomba támpontokat létesítsenek és hogy a német hadsereget nukleáris fegyverekkel szereljék fel. Franz Josef Strauss védelmi miniszter nemrégen Washingtonban járt és megadta a megrendeléseket a fegyverekre és távlövedékekre. Spanyolországban kiterjedi sztráikmozgalom van Spanyolországban napok óta egyre terjedő sztrájkmozgalom van, melynek következtében Barcelonában és az ország más vidékein számos gyárban megszakadt a termelés. A kormány a francia Touloüse-ban spanyol lojalisták kezelésében levő rádió állomást okozza a sztrájk megindításában, de a közvélemény tudatában van, hogy az infláció és kibírhatatlan munkakörülmények okozták a sztrájk kitörését annak ellenére, hogy a sztrájkolok erős kormánymegtorlásra készülhetnek el. Astoriában 81 ezer bányász hagyta ott munkáját magasabb fizetést követelve. A kormány intézkedést Ígért a munkakörülmények és bérek kivizsgálására, de a munkások nem mentek vissza •dolgozni mig végre a kormány vezetőiket letartóztatta és más terrorintézkedésekkél visszakénysze- ritette őket a bányákba. A bányászokkal való együttérzés késztette a többi spanyol munkást arra, hogy a munkát abbahagyják. Az algér-francla háború áldozatai Az újabb jelentések 40 algér halottról számolnak be, akiket francia biztonsági erők öltek meg összeütközésben. Két másik lázadót egy magányosan álló épületben támadtak meg és megölték őket. Kelet-Algéria uj kormányzóját, Jean Chapel-t egy zsidó városnegyed sziik utcájában gránittal támadták meg algér lázadók. A kormányzó megmenekült, de a zsúfolt utcában 31 személy megsebesült, köztük kilenc gyermek és néhány asszony. Kínában uj olajforrásokat fedeztek fel Népi Kina délnyugat részében, Szecsuan kerületben felfedezett olajkészlet feltárására sürgős intézkedéseket léptettek életbe, azzal a céllal, hogy minél előbb felhasználhassák ' az Ország ipari fejlődésére. Az eddigi olajszükséjglet nagy részét a Szovjetunióból szállították Kínába, ami nagy kiadástételét képezte az ország költség- vetésének. “URAK ÉS SZOLGÁK TÖRVÉNYE” Amig a világsajtó zajló politikai — és tegyük hozzá — katonai események következtében naponta foglalkozik az észak-afrikai lakosság szabadságharcával, kevés szó esik a Dél-Afrikai Unió népeinek azonos irányú, bár más feltételek között folyó küzdelmeiről. Az 1948 óta uralmon levő, nacionalista kormány minden intézkedése a csaknem tízmillió fekete, 1,250.000 főnyi, különböző eredetű, szines és 400 ezer főnyi hindu lakosság elnyomására irányul. A Dél-Afrikai Unióban ma is érvényben van az 1904-ben elfogadott “urak és szolgák törvénye”. E szerint a munkáltató megsértésével vádolt benszülött háromhónapi magánzárkával és 25 botütéssel büntetendő. A testi fenyítés egyébként is megszokott jelenség és egyáltalában nem ritka eset, hogy a szinesbőrü dolgozót halálra korbácsolják. A benszülött lakosság mozgás- szabadságát semmiféle törvény nem biztosítja. . Az ország területe fekete és fehér övezetekre oszlik. Négereknek nem lehet földjük a “fehér”, övezetben. Városokban külön negyedekben vannak elkülönítve, ahol hihetetlen zsúfoltságban európai ember számára egyenesen elképzelhetetlen nyomorban sinylődőnek. A Dél-Afrikai Unó iparának legfontosabb ága a gyémánt- és aranybányászat. (Aranytermelése világviszonylatban a Szovjetunió után a második helyen áll). Ennek az iparágnak termelési értéke több mint négvmilliárd font-sterling évenként, ami túlnyomó többségében a londoni City hat nagy bankjának páncélszekrényeibe folyik. Ezen iparágban 50000 európait és négyszázezer szinesbőrüt foglalkoztatnak. Az utóbbiak munkabére körülbelül huszadrésze (2 shilling, 8 penny napibér) az átlagos európai bányász jövedelmének. Tilos, tilos, tilos . . . A szines bőrű munkás fehér “gazdája” írásbeli engedélye nélkül nem távozhat el a telepről, A dél-afrikai bennszülötteknek nincsenek politikai jogaik. A nemzetgyűlés 159 tagja közül a kilencmillió szines bőrű csak három küldöttet 'v riaszthat, de azok is csak fehér bőrűek lehetnek. Szines bőrűek nem járhatnak európaikkal együtt iskolába, nem látogathatnak színházat, mozit, csak- ‘ a számukra fenntartott kocsikon közlekedhetnek a villamoson, vonaton. Nem ülhetnek le a fehérek padjaira az utcán. 1957-ben a nemzetgyűlés törvényt hozott arról, hogy fehér és szines bőrűek nem lehetnek tagjai ugyanannak a szakszervezetnek. A belügyminiszternek joga van a bennszülöttek egy-egy csoportját meghatározott más területre átköltöztetni. Ezzel az intézkedéssel nemcsak egyesek, hanem egész törzsek bármikor megfoszthatok kenyerüktől, megélhetésükről. Harcban az elnyomatás ellen Az afrikai nemzeti kongresszusnak — a benszülött lakosság szervezetének — 1951 még alig volt néhány ezer tagja, de taglétszáma ma már túlhaladja a százezret is. Hasonlóképpen megerősödött a dél-afrikai hindu lakosság szervezete is. Minden üldözés ellenére, ugyanilyen arányban fejlődnek és erősödnek a dél-afrikai szines bőrűek szakszervezetei is. Néhány hónappal ezelőtt Pretoriában az afrikai nők kongresz- szusa ült össze, nem kevesebb, mint húszezer részvevővel és egyhangúan kimondotta, hogy “az afrikai nők sohasem fognak igazolványokat hordani maguknál.” Sztrájkmozgalmak, igazolványok tömeges elégetése és a tömegellenállás legkülönbözőbb megnyilvánulásai félreérthetetlenül bizonyítják, hogy Dél-Afrika szines lakossága új, készen áll a harcra, szabadságának kivivására. Nyugat-Németországban sztrájkolnak az atomfegyverek ellen KASSEL, Nyugat-Németország. — Az egyik legnagyobb német ipartelepen 1,000 munkás sztrájkolt, a szakszervezeti tilalom ellenére.. <■ Sztrájkjuk célja tiltakozás a német hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése ollen. EgyÖntetüleg kivonultak a Hen^lchef‘üzemből, amely mozdonyokat, teherautókat "és más nehéz felszereléseket gyárt. A város fő üzleti negyedében tüntetést rendeztek az atomfegyverekkel va- ■ ló felszerelés ellen. A Henschel gyár Lü ezerj munkást alkalmaz. Külpolitikai Szemle ~ ~ S'
