Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-03 / 14. szám

Két beszéli a House of Lords-ban A Lordok házában Lord Chorley munkáspárti főrendiházi tag a következőket jelentette ki: Ha valami nem jól megy, a Nyugat mindig a Szovjetuniót hibáztatja. így például az 1955-ös csúcstalálkozó kudarcáért is. A tárgyalások rész­letei azonban azt mutatták, hogy a Szovjetunió sokkal több engedme. vt ajánlott fel, mint a Nyu­gat, de mindegyik aján. 'tát Macchiavelli-izü sötét cselszövésnek minősített, \ A Nyugatnak szé­gyenkeznie kellene azok ma rt a zabolátlan sérte­getések miatt, amelyekkel a s. wjet kormányt ál­landóan elhalmozzuk. Alig tudói mérsékelni sza­vaimat, ha azokra a károkra gönci, 'ok, amelyeket Dulles okozott a világbéke ügyének. Ha valaki ba­rátságos megegyezésről akar tárgyalni, igazán nem szabad a másik felet rosszhiszeműséggel vagy csalárd szándékkal vádolnia minden bizo­nyíték nélkül. Néha kételkedem abban, vajon Dulles valóban akarja-e a problémák elintézését, Dulles szeret éles szavakat használni, és kedvenc fegyvere a sértegetés. Ez olyan mint az erős szeszesital: fellovalja az egyik oldalt, és felingerli a másikat. Az ilyesmi sohasem vezet jóra. A mai időkben mindent el kellene követnünk, hogy a jóindulat légkörét teremtsük meg az ilyen ügyekben. Biztos vagyok benne, hogy az oroszok ezen fáradoznak. Aki járt a Szovjetunióban, ott rendkívül barátságos légkört talált. A mi orszá­gunkban azonban még léteznek a gyűlölet és a rosszindulat szigetei. Itt az Egyesült Államok­ból pénzelt szervezetek működnek, amelyeknek egyetlen feladata állandóan elárasztani bennün­ket a Szovjetunió ellen irányuló célzatos és bizo­nyítékokkal alá nem támasztott tájékoztató­anyaggal. A posta szinte naponta hoz ilyesmit: lapokat, folyóiratokat, könyveket, röpiratokat és hasonlókat. , A gyulöiet és bizalmatlanság légköre világosan érződött a Lordok Háza legutóbbi véderővitájá­ban, amikor a legtöbb szónok azt állította, hogy csak az atomfegyverektől való félelem akadá­lyozta meg Nyugat-Európa nagyarányú szovjet elözönlését. Meggyőződésem, hogy a szovjet veze­tők még csak nem is gondolnak ilyesmire. Az ő fő céljuk kiépíteni ipari erejüket és javítani né­pük életszínvonalát. Az orosz nép mélységes és hő béke vágya annak tulajdonítható, hogy úgy érzik, ha tartós lesz a béke, élvezni fogják a jó­lét ésszerű mértékét. A sors nagyon keményen bánt az orosz néppel 1914 augusztusa óta. A világ javaiból keveset élveztek. Most kezdik érezni, hogy hála a vasfegyelemnek, amelyet önmagukra kényszeritettek — hiszen vezéreik ezt nem tehet­ték volna meg, ha a nép nem érezte volna szük­ségesnek a haladás érdekében —, az Ígéret föld­jének látható közelségébe érkeztek. Az ugyancsak munkáspárti Lord Silken a kö­vetkezőket mondotta: Túl sokáig vonakodtunk elismerni, hogy a Szovjetunió nagyhatalom, amelynek jogos érde­kei lehetnek a világ bizonyos részeiben, ahol az­előtt nekünk voltak kizárólagos érdekeink, mint például a Közel- és Közép-Keleten. Igyekeztünk megakadályozni a Szovjetunió részvételét e terü­letek ügyeiben, mert féltünk a befolyásától. A Németország egyesítésével kapcsolatos szovjet aggodalmak teljes mértékben jogosultak. Nem várhatjuk, hogy a Szovjetunió minden biztosíték nélkül hozzájáruljon az egyesítéshez a NATO-ba. Dulles azt mondogatja: a Szovjetunió adjon biztosítékokat arra, hogy a csúcstalálkozó siker­rel fog járni. De az ég szerelmére, hogyan tehet­né ezt meg? A csúcstalálkozó eredménye az ösz- szes részvevő országoktól függ, beleértve Ameri­kát, Angliát, Franciaországot és a többieket. Va­jon hogyan szavatolhatná a Szovjetunió előre és egymagában, hogy a megbeszélések miképpen fognak végződni? Harmadik acéltelep zárja le kohóit Detroitban ~ 1 DETROIT, Mich. — A McLouth Steel Corp. ft harmadik acéltelep, amely lezárja kohóit Det­AMERIKÁI MAGYAR SZÓ roit környékén. — Hat villanykohóját zárta le az üzem, mert nincs kereslet termékében. A nagyolvasztó kohó, (Blast Furnace) még műkö­désben van ugyan, de az_ üzem vezetősége nem hajlandó megmondani hány munkást bocsátottak el a kohók lezárása miatt. A McLouth üzem az ország 13-ik acéltelepe, nagyságra nézve, főkép­pen az autóipar és a házigépek gyártására ké­szíti termékeit. Normálisan 1,574.000 tonna acél­termelő képességgel bin évenként. A Ford szintén lezárja három hétre River Rouge-i acéltelepét. A nagy National Steel Corporation két diví­ziója szintén bejelentette, hogy április 4-től kezdve 2—3 hétre lezárja üzemét. ST. LOUIS. —Az International Shoe Company kinyilatkoztatta, hogy lezárja a De Soto, Mis­sourid telepét április közepe táján. Ez a cég 300 munkással 3—4 ezer pár női ci­pőt gyárt naponta. Emelkedik az idősebbek autó balesetének a száma EGYESÜLT NEMZETEK. — Az Egészségügyi Világszervezet jelenti, hogy emelkedőben van a 65 éven felüliek autó elgázolások általi halálának száma az egész világon. Egyedül az Egyesült Ál­lamokban és Írországban csökkent a fenti, még pedig 12.8 százalékkal USA-ban és 7.3 százalékkal Írországban. Általánosságban egyre több gyalogjárót öl meg az automobil mindenfelé ahol emelkedőben van az autóforgalom. Érdekes az is, hogy több férfit öl meg az autó, mint nőt. A legtöbb 65 éven felüli elgázolás Hollandiában van, ahol 139 százalékkal emelkedett az elgázolá­sok száma. Második helyen áll Norvégia, ahol 104.3 százalékkal emelkedett, majd 3-ik Japán, hol 98.4 százalékos az emelkedés az idősek elgá- zolásában. Az ifjabbak között viszont általában kevesebbet gázolnak el az autók, kivételt képez a Délafrikai Unió, ahol az európaiak között min­den évkort beleértve 145 halálos baleset esik egy­millió lakosra. Az összhalálesetek száma legmagasabb Japán­ban, ahol 2,336 ember pusztul el egymillió közül, autóbalesetek következtében. HÍVATLAN vendégek A New York Times, restelkedve említi meg március 18-iki vezércikkében, hogy Marcos Pérez Jiménez generális, Venezuela népi akarattal ki- ebrudalt volt diktátora, Dominika diktátoránál, Trujilló-nál talált m e n e d é khelyéről bizto­sabb területre kívánja áttenni székhelyét és az­ért Washington közelébe tervez költözködni, ahol volt rendőrfőnöke már zavarmentes otthont ala­pított magának. Az ehhez szükséges beutazási engedélyt (vizűm) már meg is kapta a State De­partmental. Nyilván abban a tudatban, hogy ezen más is meg fog ütközni, a Times helytelenítő fejrázással mutat rá arra az iróniára, hogy mily könnyen jutottak ezek az alakok vízumhoz, mig más ezrek, akik sokkal kedvezőbb háttérrel rendelkeznek, mennyi nehéz és néha áthidalhatatlan akadályok­ba ütköznek amikor beutazási engedélyért folya­modnak. De ne értsék félre az olvasók, a N. Y. Times azért igen jószivü és engedékeny. Készséggel mutat rá arra, hogy hazánk elég nagy, van benne hely a Jiménez fajtáknak is, ha nem is szeretjük őket, de azért mégis csak van valami baj a be­vándorlási törvényeinkkel, hogy bukott diktáto­rok, akik pedig demokratikus felfogásunkkal el­lenkező álláspontot képviselnek, oly könnyűszer­rel libegnek át a határainkon, mig arra érdemes emberek vagy egészen ki vannak zárva, vagy csak elenyésző számban jöhetnek hozzánk. Meg voltunk győződve, hogy a Times arra a sok tudósra gondolt, akiket nem engedtek itt rendezett tudományos értekezleteken résztvenni, vagy a békekövetekre, sportolókra, művészekre gondolt, akik nem jöhettek be, mert nem akarták alávetni magukat az ujjlenyomatási rendelkezé­seknek ás hogy ezeket sajnálja. De tévedtünk. A N. Y. Times kifejti, hogy a reakciós elemeket sajnálja. A FÖLDET északi és déli féltekére osztó EGYENLÍTŐ vonalat, amely keresztül szeli a délamerikai Ecuador államot, ott egy helyen nagy emlékoszloppal jelölték meg. A választók előtt a gazdasági válság megoldása Kanadában a folyamatban levő választási kampány az ottani gazdasági válság megoldásá­nak legjobb módszerére van alapítva. A polgá­rok fognak dönteni afelett, hogy Diefenbaker miniszterelnök és a konzervatív párt ajánlatát, a közmunkálatok programjának kiterjesztését vagy Lester B. Pearson és a liberális párt adó- levágási és az adófizetés hat hónapra való fel­függesztési ajánlatát tartják jobbnak gazdasági helyzetük javítására. A munkanélküliek számát jelenleg 600 ezerre becsülik Kanadában. Országszerte tiltakozás folyik az Egyesült Államoknak Kanada belügyeibe való beavatko­zása ellen. Ez abban nyilvánul meg, hogy Kana­dában működő amerikai vállalatok utasítást kaptak a State Departmenttől, hogy gyártmá­nyaikat ne adják el Kínának. Ez a tevékenység a kanadai kormány hatáskörébe tartozik, amely üzleti kapcsolatot tart fenn a Kínai Köztársa­sággal. A béke kérdése a jóléti munkások konferenciáján A jóléti munkások (social workers) országos konferenciát tartanak májusban Chicagóban, melynek napirendjére vették a béke kérdésének megtárgyalását. Linus Pauling, a kaliforniai egyetem tudósa fogja a kérdést bevezetni előadásával, melynek cime: “A szükség kényszer—ne legyen többé há­ború”. Utána hozzászólások lesznek. A social workereknek, akik munkájuk közben közvetlenül figyelhetik meg a társadalmi problé­mák okozta szenvedéseket, fiatalkori bűnözéseket és más emberi élet-eltorzulásokat, most alkalmuk lesz, hogy rámutassanak arra, hogy a háborúk és a háborús szellem állandó ápolása és propagá­lása milyen káros hatással van népünk szellemi fejlődésére és erkölcsi magatartására. Az egy hétig tartó konferenciára meghívták az American Friends Service Committee-t (quake- rek), hogy ők dolgozzák ki a békére vonatkozó napirend programját. Egy milliomos, akinek aligha adna útlevelet Dulles (Folytatás a 3-ik oldalról) (Sajnos, hogy lapunk szerkesztősége nem kép­viseltette magát ezen az interjún. Mert akkor rá­mutattunk volna Eaton ur logikátlanságára. 1946-ban a Szovjetnek még nem volt atombom­bája, Amerikának viszont volt. így tehát sokkal­ta kedvezőtlenebb helyzetben volt mint később, amikor már volt nekik is A-és H-bombájuk. Ha tehát most hajlandók leszerelni, amikor legalább is egyenlő erejűek, nyilvánvaló, hogy hajlandók lettek volna akkor is, amikor nem voltak egyenlő erejűek — ha elfogadható feltételeket tartalma­zott volna a Baruch-terv.) (Amiről Mr. Eaton nyilvánvalóan nem tud, az az, hogy a Baruch-terv egy igen ügyesen kidolgo­zott wall-streeti terv volt, amely az atomenergia névleges “internacionalizálása” cégére mögött a Szovjetunió atomenergia berendezését Wall Street kontrolja alá helyezte volna. Ez egyértelmű lett volna azzal, hogy Wall Street kardcsapás nélkül elnyerte volna a világuralmat. HA NEM TÉVE­DÜNK A N. Y. HERALD TRIBUNE 1946-BAN MAGA IS NYILVÁNOSAN BEISMERTE, HOGY A BARUCH-TERV FELTÉTELEI ELFOGAD­HATATLANOK VOLTAK A SZOVJETUNIÓ SZÁMÁRA. — Szerk.) Végül Mr. Ross előhozakodott Mr. Dulles ked­venc érvelésével: Nem gondolja-e Mr. Eaton, hogy a H-bomba raktárunk mégis visszatartotta az oroszokat attól, hogy megtámadjanak ben­nünket, miként minket is visszatart a szovjet H-bomba raktár a meggondolatlanságoktól ? “Ez kérem az őrület egyik kifinomult fajtája — válaszolt Mr. Eaton. Csak halmozzuk a hidro­génbombákat tovább és egy szép napon egy meg- tébolyodott fanatikus azt fogja mondani, hogy “Le kell számolnunk az oroszokkal” és ezzel meg­pecsételi az emberi faj sorsát”. Mr. Eaton amellett van, hogy Amerika kezdje meg a nukleáris leszerelést, ha hajlandó a Szov­jetunió arra, ha nem. Nyilván jobban ismeri az amerikai kapitalistákat, mint a szovjet szocialis­tákat. ' 4 Thursday, April 3, 1958

Next

/
Thumbnails
Contents