Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-27 / 13. szám
a a.* m.a. » KJ* M. * • ^€(/e/e/'Ca Az ebben a rovatban kifejtett nézeI Olvasóink j; tek nem szüli cégszerűen azonosak | hozzászólnak i« a szerkesztőség álláspontjával j a közügy ehhez ;; * »WHWWWWWWVWWV< Egy kis akarat, jó eredményt hoz! Egy pár héttel ezelőtt kaptuk az alanti levelet «gy olvasónktól: Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam és a nyugtát is az előfizetésemről. írják, hogy küldjék egy pár címet olyan ismerőseimtől, akikről gondolom, hogy érdekli őket a Magyar Szó olvasása. Hát én itt küldök öt cimet, a legjobbakat választottam ki ismerőseim közül. Küldjenek nekik mutatványszámokat, hátha előfizetik lapunkat. V. K., Kanada Küldtünk is mutatványszámot és ez volt annak eredménye: Tisztelt Szerkesztőség! A mutatványszámokat megkaptam és nagyon köszönöm. Most hárman megrendeljük a lapot egy-egy évre. Kérem küldjék minél előbb. J. S., Kanada Tisztelt Szerkesztőség! A mutatványszámokat köszönettel vettem. Megrendelem lapjukat egy évre, amit egy ismerőim ajánlott. P. D., Kanada Aki jól látja a bajt Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésemet. Bizony nagyon nehéz még ilyen kis összeget is összerakni a szellemi táplálékra, mert az ellátás és az adó felemészti azt a kis társadalmi biztosítást, amit kapok. 11 évvel ezelőtt 42 dollár adót fizettünk azért a hajlékért, amiben lakunk és most $119.30 az évi adónk. Szóval tiz dollár havi bért fizetünk a saját házunkért. S miért? Miért kell egy háborút nyert országnak háromszorosára emelni az adót 12 évvel a háború után? Persze tudjuk, hogy több jusson a Pentagonistáknak az oktalan tűzijátékra és Dulles polgártársunk tarsolyába is több jusson, amikor ki-ki- rándul külországokba, hogy ott azután kétbalkéz- zel szórhassa a dollárok billióit a fasiszta Frankóknak. Adenauereknek, Csang Kaj-sekeknek, meg a görög királynak és a többi csirkefogóknak. Pedig tudtommal ezek a zsarolók még semmi javára nem voltak ennek az országnak. Legalább is 40 éves ohiói bányászkodásom idején egysze- sem találkoztam ezekkel az ámitókkal a bányában . Az ember nem tud elaludni, ha ezekre gondol. Mennyivel okosabb lenne, ha azt a tömérdek pénzt, amit oktalanul az említettekre pazarolnak, az amerikai nép életszínvonalának emelésére költenék! Mindjárt megjönne az ország elvesztett presztízse a külföldön! Hogy nemcsak én vagyok az egyedüli, aki a magas adók miatt protestál, azt mutatja az a több tucatnyi levél is, amit a los-angelesi “Herald Express” (Hearst-kiadvány) lapban olvastam. Sőt a szerkesztőhöz irt levelek egyike már megoldást is ajánl. A feb. 4-iki lapszámban pl. D.G.B, aláírással az egyik levélíró azt ajánlja, hogy minden amerikai katonáért, aki Kinában Van, mint hadifogoly, ez az ország cserébe egy hűtlen hivatalnokot küldjön, aki a kormányban a nép ellen dolgozik. A levélíró szerint ez lenne a legjobb ut az adólevágáshoz és a két ország közti békéhez. Ehhez én egy sürgősségi ajánlatot sze- tfetnék hozzáfűzni: kezdjék meg azonnal a “menedék politikusokon”. Van belőlük elég! . V. J., Kalifornia Aki látja a veszedelmei Tisztelt Szerkesztőség! A naptárról szeretnék néhány szót szólni. — Nagyszerű olvasmány és ami a legjobban érdekelt, az a Kutyaszorító volt. Mi lett volna Magyarországon, ha még egyszer fellépnek a turá- nyi vadászok, nem lesz irgalom a földhöz jutott szegény proletároknak. Csak a Siófok és a Fertő tó felé hurcolás lett volna osztályrészük és ki tudja, még mi minden történt volna, ha sikerül az ellenforradalomnak letörni a fennálló rendszert. Úgy gondolom, hogy a kutya ugat és a karaván halad előre, mert ha a kutya ugat, de a karaván nem halad előre, mi is veszve vagyunk. Sok sikert kívánok a lap munkájához. Kanadai olvasó Km 26-ik századba való gondolkodás Tisztelt Szerkesztőség! A külföldi bázisok fontossága cimü cikkhez akarok hozzászólni. Nem lehetne tudtukra adni saját nyelvükön, amit elnökünk február 25-én Washingtonban 1200 kormányképviselő előtt mondott, hogy miért fontos azt a 3900 millió dollár segítséget a kis országoknak elküldeni. No hát ilyet nem várnánk egy amerikai kormányfőtől, ilyen furfangos még Hitler sem volt. Azután meg Magyarországot át akarják adni az Eszterházy családnak és Mindszentinek. Hogy lehet ilyet még el is képzelni a huszadik században? Egy kanadai munkás. Szerény észrevétel Tisztelt Szerkesztőség! A lap különböző részein mostanában elhelyezett képek vagy félhasábot is kitesznek, ha jól számítom. Nem gondolják, hogy jobb volna ezt a helyett cikkek közlésére használni? Hiszen legnagyobb sajnálatunkra a lap csak egyszer hetenként jelenik meg és igy szerintem minden helyet felvilágosításra kellene felhasználni. Nem gondolják, hogy pocsékolás ezekre a rajzokra pénzt költeni? __ Mautner Bandi (Szerk. válasza: A képeket majdnem ingyen kapjuk egy testvérlapunktól, amikor azok már használták, tehát nem költségesek. Úgy hisszük, hogy szépítik a lap kiállítását, amellett hisszük azt, hogy egy jó kép szebben beszél, mint sok nyomtatott mondat.) üj Sofias Security förvényt! (Az alábbi levelet egy ujamerikás honfitársunk küldte be közlés végett. A levélből kitűnik, hogy itt Amerikában is konstruktivan gondolkoznak némelyek az amerikai problémákról.) Tisztelt Szerkesztőség! A jelenlegi Social Security Act a szociális érzék hiányát bizonyítja. Az előző törvény sem gondoskodott kellőképpen az öregek ellátásáról, mert kevés volt a havi juttatás és nem volt kapcsolatban az árindex-szel. Ezt némileg ellensúlyozta az előző törvény azon helyes rendelkezése, hogy az öregségi ellátásban részesülő a világ bármely részében letelepedhetett és járulékát mindenütt korlátozás nélkül megkaphatta. A pénzügyi szükkebliiséggel szemben ez szociális volt. A korhatár leszállítása üres propaganda, ha nem biztosítják a koruk miatt munkából kiszorulók megélhetését elegendő havi járulékkal. A szociális gondolatnak mindig előbbre kell haladni, az uj törvény tehát sohase legyen Retrograde. Nem lehet vitás, hogy 1) az öregségi járulék (maximálisan $108.50) nem elegendő a megélhetésre; 2) semmi lehetőséget a jelenlegi törvény nem ad arra, hogy az öregek biztonságban és nyugalomban tölthessék életüket a sajátmaguk által választott, háborúktól kevésbé veszélyeztetett helyen (esetleg külföldön). A jelenlegi törvény szerint nem állampolgár 6 hónapig, állampolgár 3 évig élvezheti külföldön az öregségi járulékát, minthogy egy másik törvény alapján 3 évi távoliét után elveszti állam- polgárságát. Az öregek részéről természetes, hogy sok közülük apái földjén akar meghalni, vagy külföldön élni, mert ott olcsóbb a megélhetés, vagy esetleg családi, vagy egészségi okok kényszerítik az ottélésre (pl. gyógyfürdő, éghajlat, stb.). Ha valakit sorsa bármilyen okból külföldre visz, nem lehet elvárni egy idős embertől, hogy esetleg betegen visszatérjen csak azért, hogy újból ideiglenes útlevélhez jusson. Ebben a tekintetben nem szabad korlátokat felállítani, mert az nem méltó Amerikához, mely a világ leggazdagabb állama és példával kell elöljárnia. Az emberies megoldások felé haladás hitét semmisiti meg az a tény, hogy a legmagasabb öregségi járulék ($108.50) is jóval kevesebb a munkanélküli segélynél. Az öregkorba jutott ember is munkanélküli, sőt nem átmenetileg, hanem állandóan; helyzetén sem segíthet és egyre több szükséglete támad. A helyes megoldásnak tehát ezeket a szempontokat nem szabad figyelmen kívül hagynia. Tehátl. fel kell emelni az öregségi járulékot a megélhetés vonalára, ami úgy lenne elérhető, ha a járulékos utolsó munkaévében élvezett jövedelmének kétharmad részét kapná, de nem többet, mint évi $3,000-t, vagyis $4,500-as jövedelem kétharmad részét magános személynél. Valamivel többet házaspárok. 2. Nem kevesebbet, mint a szokásos munkanélküli segély; 3. az öregségi járulékot biztosítani kell az elértéktelenedés ellen az árindex alapján; '4. fenntartás nélkül visszaállítani az előző törvény azon rendelkezését, mely szerint az öregségi járulékot az arra jogosult a világ minden részében visszavonhatatlanul megkapja. L. A., Cleveland, O. BESZÁMOLÓ BET KIEKEMBŐL Március 16-án, vasárnap este a Magyar Munkás Otthon kulturbizottsága várakozáson felüli sikerrel tartotta meg Március Idusának ünnepélyét a Lehigh Völgy-i és New Jersey-i magyarság legjobbjainak részvételével. Hefler Ferenc zenekara nyitotta meg a programot az amerikai, majd a magyar himnusz eljátszásával. Mindenki megelégedéssel beszélt a barátságos estélyről és a gondos előkészítő munkát úgy anyagi, mint erkölcsi siker koronázta. A megjelentekből tizenegyen beiratkoztak a Magyar Munkás Jóléti önképző Egyletbe, mely temetkezési segélyt nyújt az örökösnek és a tagok részvényes tagjai az Otthonnak. Itt az ideje, hogy a magyarság kellő létszámban tömörüljön a Jóléti Egyletbe. Rövidesen meg fog valósulni az a régi terv, hogy egy 400 ülőhelyes modern termet tudunk építeni az otthon melletti telken. Mondani sem kell, hogy mennyire hiányzik a Lehigh Völgyében egy, a mai időknek megfelelő székház, melyben a tagok kellemesen tölthetik idejüket. A süteményeket asszonyaink ajándékozták és ők főzték a kitűnő székelygulyást, melyet a vendégek örömmel fogyasztottak el. A door-nrize-ot a 22, 81 és 167 számokkal nyerték. Egy értékes térítőt a 11-es számmal Szepessy nyerte meg, aki visszaadta azt. Köszönet érte és mindazoknak, akik — habár nem tudtak eljönni — a vacsora árát voltak szívesek elküldeni. A haladószellemü sajtó támogatói 15 dollárt adományoztak a Magyar Szó Lehigh Völgy-i kvótájára. Hefler Ferenc zenekara vidám hangulatban tartotta együtt a közönséget a késő órákig. Tudósi tó. EGY KIS HUMOR Kitől szabad pénzt kölcsönkérni? — Ugv látom Pamacs ur, magának fogalma sincs arról, hogy kitől szabad pénzt kölcsönkérni. Figyelje meg amit mondok, pénzt kölcsön kérni csak pesszimista embertől szabad, érti? — Nem értem. — Pamacs, Pamacs, de nehéz a felfogása. Azért kell a pesszimista embertől kérni, mert az előre tudja, hogy úgyse fogja visszakapni. V a különbség a férfi és a nő között? A férfi a müveinek tükre, és a nő a tükrének müve!
