Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-27 / 13. szám
v, ---- wa JU if ii/uo AMERIKAI MAGYAR SZÓ KINEK A PAPNÉ - KINEK A LÁNYA Egy ujamerikás leírja nagy körvonalakban milyen volt az élete Magyar- országon és hogyan került Amerikába Északkelet-Magyarország egy kis Tisza-parti falujában születtem 32 évvel ezelőtt. Kilencedik gyermek voltam s utánam még jött kettő, igy tizenegy gyermek volt családunkban. Apám MÁV-váltókezelő volt és bizony a kocsikerék- nagyságú kenyér, ami minden nap elfogyott volna — ha lett volna — nem igen került ki a kis fizetéséből. Sajnos anyámat 1932 telén elszóli- totta a sors kemény keze tőlünk és az állomás melletti kis házban árván maradt 11 gyermek, a legkisebb egy és fél éves. Az eddiginél még szomorúbb napok jöttek. Apámat nyugdíjazták s igy még kevesebb jutott az asztalra. Apám 3—4 év múlva megnősült és elkerültünk egy Duna- Tisza közti faluba. A nyári szünidőben eljártunk az ottani báró Harkányi és Beliczey-féle uradalomba dolgozni, hogy pótolhassuk édesapánk csekély nyugdiját. Elvégeztem a 6 elemit és szerettem volna tovább tanulni, tanító, vagy nevelő lenni, ez azonban anyagi és osztályhelyzetem miatt lehetetlen volt. Tovább jártam kapálni, szüretelni, szóval napszámba. A 40-es évek elején — a nagyobb kereset reményében egy hadiüzembe mentem dolgozni. 1944 végefelé, amikor az orosz csapatok közeledtek, a gyárat Németországba telepítették át. Én azonban nem akartam a gyárral menni, mert nem akartam hazámat elhagyni. De van egy magyar közmondás, mely szerint: “Ha nem jössz, hát viszlek!” Ezt tették velem is és mire észbe kaptam, már Németországban találtam magam, majd onnan Lengyelországba vittek tankakadályokat építeni, majd visszavittek egy német munkás lágerbe. Fiatalok, 16—24 évesek voltunk, élelmezésünk majdnem a nullával volt egyenlő. A szabadulás napja azonban felragyogott 1945 tavaszán, amikor az amerikai csapatok bevonultak. A közbeeső két napon (amikor a németek kimentek és az amerikaiak még nem jöttek be) egy erdélyi fiúval kószáltunk, s egy felvidéki magyar fiúval találkoztunk, aki-az állomásra igazgatott bennünket, hogy ott sok enni-innivalct fogunk találni. Meg is találtuk a szétbombázott állomást, amely részben még mindig égett. Keresgélés közben felfedeztünk egy szerelvényt magyar jelzésekkel. Találtunk ott mindent a Szimfónia cigarettától kezdve a kecskeméti barackpálinkáig, amit csak “dicső” náci szövetségeseink el tudtak mozdítani, vagyis magyarul el tudtak lopni. 1945 őszén egy jugoszláv szerelvénnyel visszatértünk Magyarországba. Nem tagadom, nagy meglepetés ért. A fővárosra szinte rá sem lehetett- ismerni. A szép dunai hidak a vízben hevertek, csak a Ferenc József hid volt összetákolva és egy ponton-hid volt. Egy kifosztott, letiport országot találtam. Néhány nap után nagyjából megismerkedtem a helyzettel. Elindult a nagy munka. Először a romokat takarítottuk el, azután jött az újjáépítés. Sokan azt mondták, hogy 20 év is eltelik, amig az ország felépül, én is ezt hittem. A magyar nép élni és küzdeni akarása azonban három év alatt szinte nyomtalanul eltüntette a sebeket és megkezdődött a lüktető élet. Jó pénz és árubőség volt. Katona lettem 1946- ban és 3 évet szolgáltam a demokratikus hadseregben. Azután mint gkv. dolgoztam és nem •saját dicséretemre mondom, őszintén, egy jobb jövőbe vetett bizakodással. Ment is minden szépen, saját erőnkből, “külföldi” támogatás nélkül, persze a szomszédos országok baráti és testvéri együttműködésével. Fejlődő, prosperáló ország lett hazánkból. Eljött az idő, hogy családot alapítsak. Megházasodtam, két gyermekem született és boldog voltam. Becsülettel dolgoztam és megéltem. Azonban jött 1955—56, amelv újabb rombolást idézett elő. Nem akarok politikai vitába bocsátkozni, de meg kell említenem, hogy a múlt nagy erőfeszítésében, a nagy munkába néhány hiba becsúszott. Ezt minden józanul gondolkozó ember észrevehette. Szerintem azonban hiba csak ott történhet, ahol produkálnak is valamit, tehát dolgoznak. Ezt a hibát azonban felfújták, felnagyították. Közrejátszott az a tény is, hogy egyes elemek túlzott követelésekkel léptek fel a fiatal a saját erejéből talpraállt állammal szemben. Ezek meggondolatlan cselekedeteiből adódtak az ’56 okt.-i események. A rádiónál kezdődő harc nyitotta meg a magyarság immár harmadik katasztrófáját, a súlyos és véres testvérharcot. Én még a harcok alatt is dolgoztam, mivel élelmiszer szállító voltam vidékről Budapestre. Nehéz volna leírni, hogy miként kerültem Amerikába. De megpróbálom. November közepén, amikor Budapestre érkeztem, az utánam jövő gépkocsivezető azt a hirt hozta, hogy kerestek otthon, mert állítólag valami súlyos bűnt követtem el a rendszer ellen Gondoltam, hátha a hatóságok félreértik azt, hogy még az ellenforradalom alatt is szállítottam eledelt Budapestre. Hátha valamelyik rosszakaróm azzal vádol, hogy mást is szállítottam élelmiszeren kivül? A hir megijesztett. Egy barátom javaslatára a Dunántúlra utaztunk az ő rokonaihoz, az osztrák határ közelében, hogy ott bevárjuk, amig lecsendesednek a kedélyek. Itt jól elláttak bennünket, kolbász, sonka, szalonna, tojás s persze melléje a jó kadar bor is ott volt. Azóta is sokszor eszembe jut ez a jó étel, mert itt még ilyesmit nem ettem. (Szegény, éhező magyar nép, hogy csak ily gyenge étkezése van! Sohase egyek rosszabbat, mint akkor.) Igen a fenekére néztünk a pohárnak, nagyon ittas lettem és mire észhez tértem, már “szabad” földön voltam. Hogy miként, azt még máig sem tudom pontosan. Ezután gyorsan peregtek az események. Salzburg, München és Kamp Kilmer, dec. 13. 14, négy nap a táborban, amitől őszintén megundorodtam. Ne legyen félreértés, nem a fogadtatás, vagy az ellátás miatt, mert szinte érezni lehetett a szerető fogadtatást. De a táborban sok csalódás ért az ott lévők többségének erkölcsi és általános magaviseleté miatt. Csúnya dolgok történtek, ami néha a nyomdafestéket sem bírná el. Kikerültem az életbe, a nagy és hatalmas emberáradatba. Dolgozom, de nem sok értelmét látom és őszintén szólva egy kicsit csalódtam is. Hogy miért? Beteg lettem, orvoshoz kellett mennem. Egy vizsgálat $5, $5.30 volt a gyógyszer és még csak táppénzt sem kaptam. Szembeállítva ezt az óhazával, bizony nagy a különbség. Odahaza az első évben a munkahelyen 2 hét fizetéses szabadságol kaptunk. Itt 15,hónap után még az egy hetet sem fizette meg a boss. Még fel lehetne sorolni sok mindent, de nem teszem, hiszen az ujamerikások túlnyomó része, ha egy kicsit is lát, szintén tapasztalhatott ha- honlókat. Én ezzel az összehasonlítással nem akarom megsérteni Amerika kormányát s népét, de én inkább eszem otthon egy darab szalonnát kenyérrel, mint itt a “fried chicken”-t. A közmon ■ dás is mondja: Kinek a papné — kinek a lánya. Nekem a családom kell, mely otthon maradt és remélem, hogy ezt nem veszik rossznéven tőlem. B. M., ujamerikás Jebfe hefyrSI r.?m is jöhetne dicséret Kedves Honfitársak! Akaratlanul is belekapcsolódtam a Magyar Szó terjesztésébe. Kérem indítsák meg lapjukat feleségem cimére Magyarországra, ugyancsak a Nők Világát ami szintén értékes olvasmány. S most egy kis dicséretet, de azért ne piruljanak el, mert ez csak egy disszidált magyar bányász dicsérete. Szerény véleményem szerint az önök lapja a legnívósabb Magyar-Amerikában. Röviden magamról csak annyit, hogy én is 1956 novemberében disszidáltam Magyarországról, de azt, előrebocsátom, hogy én nem vagyok hős, sem szabadságharcos. Én egyszerűi szürke ember vagvok, otthon sem volt soha feltűnési ' viszketegségem. Egyszerűen bányász voltam és ember. És én’nem azért jöttem Nyugatra, mert itt az álmok világát láttam beteljesedni; csakis azért, mert 16 hónapos voltam, amikor az apám kivándorolt Kanadába és látni akartam őt még egyszer az életben. S erre 1956-ban meg volt az alkalom. Sokat tudnék írni a disszidensekről és már sokszor ott tartok, hogy tollat ragadok, de mindig győz -bennem a józan paraszt ész. Mert talán én nem lennék képes egy olyan cikk megírására. hogy azt mások is elolvashassák. Ugyanis összesen hat elemit végeztem és talán sokszor nagyon darabos szavakat találnék használni. Annyit azonban megállapítottam, hogy ha a szamarat Amerikába viszik, az ott is szamár marad. Most már elnézést kérek, hogy türelmüket igénybe vettem. W. S., uj-kanadás. lllllllllllllllllllllllillllllllliiíllllH OLVASÁS KÖZBEN írja: Márky István 'iíilNHiiífÜílilílilillliilliiiH Még mindig ádázán folyó hidegháborús propaganda dacára is békében kívánnak élni az emberek. Az országos véleménykutató alakulatok nem egyszer bizonyították ezt már és most leg- ' újabban vezető napilapok hasábjain is mipd- gyakrabban találkozunk ilyen irányú követelésekkel és kijelentésekkel. Éppen a közelmúltban a Dél egyik napilapja, a “Miami Herald”, egy nemzetközi problémákkal foglalkozó cikke végén 1 arra kérte olvasóit, válaszolják meg, hogy kormányunk komolyan foglalkozzon-e az oroszokkal való békés együttélés és működés mielőbbi megteremtésével. Egy hét eltelte után a lap jelentette, hogy az olvasók nagy többsége nem hisz se hideg, se meleg háborúban, sőt .sürgették az Amerika és Oroszország közötti békés együttélés mielőbbi megvalósítását. Mi már nem egy esetben elmondottuk e lap hasábjain lélekbúvárok ama megállapítását, hogy az ember természeténél fogva a békés természetű íaj ák családjába tartozik, azonban a politikusok nem sokat hederitenek ezeknek a szelidlelkü- lerü emoereknek véleményére, mivel a politikus ab I él, hogy az ember természetes ösztönét az (Fala képviselt célok eléréséért olyan irányba terelje, amely legjobban megfelel a képviselet és egyéni érdekének. Itt van példának okáért egy-két példa. Ha egy követ hajítana valaki New Yorkból Moszkvába és ugyanakkor onnét egy másik követ dobnának New Yorkba és mind a két kő fájdalmasan meg- • sértene valakit és ha ezt a két sebesült, önérzetében is sértett embert összetennők egy szobába, r : idő lefolyása alatt békésen megegyeznének eg; más al, és a kölcsönös megbocsájtás jegyében víÍr b ak el egymástól gyógyulás után. Minden el 1 nne A lej Ive részükről. Azonban, ha ezt az ese-. t ■( m: -i szorozzuk néhány millióval és ehhez a tömeghez hozzá adjuk a kormánypolitikusokat, 7 zlót tüzünk elibiik és rezes bandával eljátszat- jul: a különböző nemzeti himnuszokat, egyenruhába bujtatjuk őket, melléjük állítjuk papjaikat a sokféle mennyország Ígéretével, — akkor holt- 1 hogy a hidegháború hamarosan melegre változik, egymásnak esnek ismeretlenül a hadakozó felek és tüzzel-vassal irtják egymást, amig csak erejükből telik. Nemzeti együttes rendszerint gyalázatosabban tud viselkedni propaganda hatására mint egyes egyének, akik ezt az együttest alkotják. Megállapított tény, hogy az átlag német határozottan visszautasította volna a náci kormány brutalitásait, ha előzőleg tudott volna róluk. Ugyanígy az átlag angol sohasem egyezett bele kormánya 19-’ századbeli embertelen cselekményeibe, amit az megkérdezése nélkül is hosszú ideig folytatott. Egy társadalmi rendben való hit és a nemzeti érzés ideális fejlettsége hatalmas és eleven alkotó erőt jelenthet embereknél, ami hűségre serkenti az egyént, hogyha ezt népének legszebb hagyományaira való hivatkozással gyakorolhatja. Éppen ezért leghűségesebb ragaszkodásunk sohasem merülhet ki csupán a szomszédunk szeretettben, hanem csakis az igazi, minden ember iránti, testvériség őszinte érzésében, adoptálásában és megértésében. Ez pedig egyéni kötelessége kellene, hogy legyen az embernek, annak dacára, hogy különböző érdekcsoportok képviselői és kormányok arról próbálnak meggyőzni bennünket, hogy lojalitásunk csakis a zászlóhoz és a kormányt alkotó különböző uralkodó csoporthoz köt bennünket. Ebből kiindulva kell mindenek felett előtérbe hozni az ember békevágyát, kormányunknak éppen ugv, mint egymással való beszélgetések során. ■■■■ P » W P W* B W S n 0 3 S FI* ««"í T1”"* ^ K»1" «S S? W B ** A COLUMBIA -egyetem hajói felhoztak egy férget 5000 méter mélységből. Ilyen mélységben eddig élőlényt nem találtak. ★ A TUDÓSOK megállapították, hogy 11 ezer évvel ezelőtt Mastodon nevű óriás elefántok éltek New York állam felső részében. A Yale-egyetem tudósai rádióaktiv módszerrel jutottak erre a felfedezésre. ★ AZ AUTÓMECHANIKUS szakszervezet 701. számú lokálja Chicagóban 1931-ben alakult 250 taggal. Ma 12 ezernél több tagja van a lokálnak. Q
