Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-27 / 13. szám
7 Munkásmozgalom KÖNYÖRTELEN HAJSZA í, Mazey a UAW egyik vezetője leleplezte a rettentő munkaviszonyokat, amelyek még mindig fennállnak a K ohler-gyárban. A szenátus bizottsága, mely a szakszervezetek és üzemvezetőség helytelen tevékeny kedéseit vizsgálja, több mint három hete kihallgatást folytat a wisconsini Kohler Co. ellen négy évvel ezelőtt megkezdett sztrájkkal kapcsolatban. A sztrájkoló munkások a United Autó Workers-hez tartoznak. A kihallgatáson úgy a gyár, mint a szakszervezet képviselői részt vesznek. Csak három hét után került fel annak tárgyalása, hogy mi okozta eredetileg a sztrájkot. Eddig főleg a gyárvezetőség ügyvédjének unió elleni támadásai láttak napvilágot. A vádak között bőven szerepelt a terror és erőszak, amit állítólag a szakszervezet alkalmazott sztrájktörők ellen. Múlt héten Emil Mazey, az autómunkások pénztárosa ült a tanuszékben és részletesen ismertette azokat az “embertelen és életveszélyes” munkakörülményeket, melyek elkerülése céljából szervezkedtek meg a munkások. Szokás szerint a hírlapok jelentéseiben nem erre fektették a fősulyt, hanem azokból a szóvitákból csináltak szenzációt, amelyek Kohler ügyvédje és Mazey között lefolytak. Mazey helyzetjelentése olyan viszonyokról rántotta le a leplet, melyekhez a munkások csak a nagy ipari szervezkedés ideje előtt voltak hozzászokva. _Kohler üzemében dolgozó munkások még most is szervezetlenek. A munkások követelései “Mig Kohler a munkásait nem méltatta oly gazdasági juttatásokra, mint jobb órabér, nyugdíj, egészségügyi védelem, stb., a legnagyobb sérelmük mégis az üzemben létező embertelen és veszélyes munkakörülmények voltak, különösen a zománcozó műhelyben”, mondta Mazey. "A zománcozó munka rendkívül nehéz és igényes. A munka a kemencék közelében folyik, melyeknek hőfoka 1640—1780 F. A munkások 100 és 250° F. közötti forró légkörben-dolgoznak és állandóan védő ruházattal kell, hogy felszerelve legyenek. Azbeszt keztyüt és kötényt, üvegablakkal ellátott aluminium álarcot és azbeszt karvédőt és emellett vastag téli alsóruhát és szvettert kell viselniük a védőruha alatt a legnagyobb nyári melegben is. Nedves spongyával a szájban, kell dolgozniok, a nagyfokú meleg levegőben, amit ha belélegzenek, légzőszerveikben jóvátehetetlen kár okoznának.” “Ezeket a veszélyeket még növelte az a tény, hogy a Kohler társaság gépei és felszerelései már ócskák voltak és állandóan javításra szorultak. “A nagy hőség, az ártalmas por és füstös pára ellenére nagyon kevés szellőztető készülék volt a műhelyben. “Minden kérésre, amit a munkások a munkakörülmények javítására benyújtottak, olyan változtatásokra, melyek a Kohlerhez hasonló gyárakban már elfogadott tények voltak — az üzemvezetőség válasza az volt, hogy: ‘ha nem szeretsz itt dolgozni, mehetsz’! “Minden iparban, ahol a munkafolyamat ilyen veszélyes, a munkásoknak alkalmat adnak arra, hogy időnként megpihenjenek és enyhítsék a munka okozta feszültséget. Kohlernál ilyesmi nem volt. A darabszámosok még ebédj ükét is a munkapadnál fogyasztották el. “A munkások minden igyekezetét, hogy e helyzeten változás történjen, az üzemvezetőség visz- szautasitotta. Egy ilyen vita alatt, hogy jobban érzékeltessék szenvedésüket a kibírhatatlan hőségtől, a munkások hőmérőt kötöttek karjukra. A hőmérő elolvadt. A Kókler-betegség “Az autómunkások szervezetének sikerült sok gyárban csökkenteni az egészségre veszélyes állapotokai , jobb szellőztető készülékkel, kevésbé veszélyes anyag használatával, stb. “A Kohíer-gyárban a fémöntödében, zománcozó és esis/oló műhelyben dolgozó munkások különösen a tüdőre veszélyes körülmények között dolgoznak. A szilikózis betegség olyan elterjedt közöttük, hogy a munkások egyszerűen ‘Kohlerbetegségnek’ nevezték. “Kohler versenytársai, szakszervezetünk közbenjárására lényeges lépéseket tettek ezen veszély csökkentésére. A Universal-Rundle telepen az utolsó három évben csak egy szilikózis megbetegedés történt, mig Kohlernél legalább 39 esetről tudunk. A Rocky-Knoll szanatóriumban 1953-ban 18 Kohler-alkalmazottat kezeltek. 1956- 57-ben az ott kezelt 27 beteg mind a Kohler-gyár munkása volt. Az utolsó négy évben 8 Kohler- alkalmazott halt meg a szanatóriumban és sajnos, az. 1953-as év előtti aktákban a szilikózis betegek nincsenek feltüntetve, mert minden tüdőbetegséget a ‘tuberkulózis’ gyűjtőnév alatt könyveltek el, talán a Kohler Co. nyomására”, mondotta Mazey. “A gyakori megbetegedések ellenére aránylag kevés kártérítési ügyet intéztek el Kohlernál. A gyár cinikus harcot folytatott a néhány vakmerő munkás ellen, akik kártérítési' igényt mertek benyújtani. Egy ilyen ügy tárgyalásánál a gyárvezetőség ügyvédje, Conger, megesküdött, hogy a munkás nem a gyárban szerezte tüdőbetegségét, hanem elemi iskolás korában, amikor a falitábláról letörölt kréta porát lehelte be”. Mazey még hozzátette, hogy Kohlerék hallani sem akartak olyan engedményekről, amelyek már más gyárakban be voltak vezetve, mint szülési szabadság, sérelmek tárgyalása, társadalmi biztosítás, stb. 97 centtel alacsonyabb órabér A UAW jogi ügyvivője, Joseph Rauh, adatokkal hazudtolta meg a Kohlerék állítását, hogy náluk magas fizetés létezik. A McClellan-bizott- ság különösen a zománcozó üzemben létező órabérkülönbségre volt kiváncsi, mert az a munka a legnehezebb. így kitűnt, hogy mig a nagyáru zo- máncozói Kohlernél $2.64-t kapnak óránként, az American Standard $3.25-t és a Universal Rundle 83.60-t fizet: a különbség óránként 61 és 95 cent. A kisáru zománcozói Kohlernél 82.63-t, az American Standardnél $3-t és a Universal Rundlenéi 83.69-t kapnak óránként. A különbözet 97 centre megy fel. És mig Kohlernél a munkások nyolc órát dolgoznak naponta bőrperzselő kemencék előtt védőgépezet nélkül, addig versenytársainál a szervezett munkások a zománcozóban csak 6 órát dolgoznak, lég-hüsitettv műhelyekben, modern felszerelésekkel. Leköszöni a költségvetési iroda vezetője Percival F. Brundage, a kormány költségvetési irodájának vezetője leköszönt állásáról azzal a kifogással, hogy elhanyagolt magánügyeit kell rendbehoznia. Eisenhower Maurice H. Stans helyettes igazgatót nevezte ki a helyébe. Állítólag a kormány költekezése fölötti nézeteltérés idézte elő a lemondást. A Magyar Szó nemrégen ismertette azt az ügyet, melynek keretén belül Clevelandon hét szakszervezeti vezért a Taft-Hartley-törvény alapján “összeesküvéssel” vádoltak, bűnösnek találtak és 18 hónapi börtön és 2500 dollár pénzbüntetésre ítéltek. Sam Pollock, a húsvágó munkások 427 sz. lokálja elnökének tollából cikk jelent meg a “Labor’s Daily”-ben, melyben részletesen ismerteti azt a veszélyt, mely ebből az Ítéletből a szakszervezeti mozgalomra leselkedik. A munkásmozgalom 1840-ben nyerte meg az első bírósági ügyet, amikor a Massachusetts Supreme Court úgy döntött, hogy szakszervezeti egyesülés nem jelent “összeesküvést”. Azelőtt a bíróságok minden munkás egyesülést annak nyilvánítottak. Mr. Pollock ismerteti cikkében a hét szakszervezeti vezetőnek az ügyét, akik ellen a vád az volt, hogy hamis adatokat Írtak a Taft-Hartley- affidavitbe és akikről a felvonultatott és a kormány fizetésében álló tanuk azt állították, hogy kommunisták, vagy hogy kommunistákkal vannak összeköttetésben és a Taft-Hartley-törvény- n.vel kapcsolatban a kommunisták utasításait követték. Nemcsak kommunisták ellenezték - a Taft-Hartley-törvényt A cikkíró kikel a vádügyész beállítása ellen, mintha csak a Kommunista Párt ellenezte volna a munkásellenes törvényt és hogy később az volt az első, mely álláspontját megváltoztatta és az affidavit kitöltésére utasította követőit. A biró nem akarta meghallgatni a védelem kijelentését, hogy ezért nem a kommunistáknak jár az elismerés, mivel valóban a szakszervezetek voltak az elsők, akik a törvényt ellenezték és később elfogadták, mert különben akadályként állt volna a munkásszervezés elé. Az esküdtszék a tárgyalás alatt azt a benyomást kapta, hogy mivel a kommunista pártnak is ez volt az állásfoglalása, tehát ez az állásfoglalás mindvégig rossz volt és magában hordta az “összeesküvés” magját. Ez és a fizetett tanuk által bemondott összefüggés és bizonyitéknélküli adatok megpecsételték a vádlottak sorsát. 1947-Ben, röviddel a Taft-Hartley-törvény életbelépte után, Philip Murray, a CIO akkori vezetője kijelentette: “A CIO álláspontja az, hogy ez a törvényhozás esztelen és szükségtelen volt. Az amerikai munkásnak alapvető joga van saját vezetőinek megválasztásához. Ez a jog oly szerves része az amerikai demokráciának, akárcsak a szólás-, a gyülekezési- vagy a vallásszabadság. Beleavatkozni e jogkörbe ne legyen szabad csak akkor, ha a nemzet biztonsága ezt megkívánja. Hogy a nemzet biztonsága veszélyben van, nem lett bebizonyítva”. Idézünk a cikkből: “A szakszervezetek számtalan formában nyilvánították a Taft-Hartley-törvény elleni tiltakozásukat, ezért nehéz megérteni a clevelandi vádügyész torzítását, mintha a kommunista párt határozta volna meg a szakszervezetek állásfoglalását. “A tény az, hogy a munkásmozgalom még most sem változtatott eredeti álláspontján a törvény 9h szakaszára vonatkozóan. Ezt a tényt 1954-ben a szenátus munkás- és közjóléti bizottságának kihallgatása alatt számos unióvezető megerősítette. Figyelemreméltó, hogy a United Mine Workers s az International Typographical Union, mind kettő kommunisiamentes vezetés alatt, még ma sem teljesítették a nem-kommunista nyilatkozat aláírására vonatkozó rendelkezését. “A sors iróniája az, hogy úgy a demokrata párt, mint a republikánus párt, sőt maga Eisenhower elnök ígéretet tett a Taft-Hartley Act módosítására. Jó lesz vigyázniok, ha nem akarnak az “összeesküvés” vádja alá esni”. A cikkíró továbbá kifejti, hogy á clevelandi ügyet precedensül használhatják további unióüldözésre. Lépések már történtek ilyen irányban a Sheet Metal Workers Unió ellen és amint egy clevelandi újság megírta, a Justice Department készen áll hat más hasonlóan felépített váddal. Szakszervezeti körökben nő az aggodalom a clevelandi ügy hói eredő unióellenes veszély fölött. Most, amikor az Eisenhower adminisztráció a 9h szakasz eltávolítását Ígérte és amikor a kommunista befolyás a legalacsonyabb a szakszervezetekben, a kormány clevelandi büntető eljárása baljóslatú jelentőséggel bir a szakszervezetekre nézve. Azt érzékelteti, hogy a Taft-Hartley- törvény munkásellenes hatáskörét szélesíteni kívánják. A szakszervezeteknek fel kell készülniük ezen ármányos fejlődés ellen. Detroitban a Wayne County CIO Industrial Council élesszavu határozati javaslatot fogadott el, amelyben azt mondja: “Mivel történelmünkben az összeesküvés vádját, széles és meg nem határozható kara ízre miatt mindig a szakszervezetek aláásó «ára ■/.náltád fel, azért a Wayne C untv CT0 C'-rr'- leszögezi, hogy elitéli a clevelandi tárgyal pás/brit eljárást, hogy a r^m-d j nmnkáselienes T<>.ft-Hartlev-törvényt ug c.; • lyesebb területre terjesszél; ki.---4L XXXV OKU tÜm * SZIKSZERtfEZETEK ELLEN
