Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-13 / 11. szám
Thursday* March 13, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Munkásmozgalom Emelkedik a munkanélküliség New York államban A nehéziparban beállott munkáselbocsátások következtében az elmúlt héten emelkedett a munkanélküliség New York államban. 437,500 munkás húzott munkanélküli segélyt februárban; 1949 óta nem volt ilyen sok munka- nélküli. Ebben az évben nagyon lassan indul meg az uj munkások felvétele, az előzőleg letett munkások visszahívása, mely normális körülmények között ki szokta egyenlíteni az átmeneti munka- nélküliséget. 61,100 uj munkanélküli jelentkezett segélyre az elmúlt héten. New York városában kevesebb a munkanélküli, mint az államban általában, ahol 11,500-al, vagyis 68 százalékkal emelkedett a munkanélküliek száma a múlt évivel szemben. Ebből 8,800 New Yorkon kivtil van. Az állami munkanélküliek száma 218,500-al, vagyis 96 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt. A városban lévő munkanélküliek száma 47 százalékkal nagyobb, mint tavaly. Január végével 16,000-el kevesebb munkaalkalom volt, mint tavaly, amikor a munkaalkalmak száma 104,000 volt. Az év eleje óta 18,134 munkás merítette ki munkanélküli segélyét, ami 55 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt. Rövldebt! mkahéüri harsul a ÜE NEW YORK. — A független “United Electrical Workers” szakszervezet .vezetősége úgy nyilatkozott, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliséggel szemben tagjai érdekében ugv harcol, hogy a General Electric, a West- ingtouse és a Sylvania társaságokkal közeledő tárgyalásaiban rövidéül) munkahetet követel, de ajelenlegi munkabérek mellett. A fenti három nagy részvény társaság 60 ezer munkása tartozik a UE kötelékébe az Egyesült ‘Államokban és Kanadában. Albert J. Fitzgerald, a UE elnöke kijelentette, hogy a terv szerint 1958 és 1959-ben naponta félórával levágnák a munkaidőt, de követelik a jelenlegi fizetések érvényben tartását. Más szóval a mai 40 órás munkahetet 35 órás munkahétre változtatnák 1959-re a mai 40 órás munkabérrel. Fitzgerald szerint, ha a terv sikerül, 114 ezer munkást újra alkalmaznának a villamossági és gépkészitő iparokban, csupán a szakszervezet ezen rövidebb munkahetes programjával kap- csilatban. Közntusikáka!betelnek a demokraták a musika^fkyíiség enyhítésére WASHINGTON. — A kongresszus demokrata szenátorai követelik, hogy tegyenek valamit a gazdasági pangás enyhítésére. Követelik, hogy közmunkákat tervezzen ki a kormány és rendkívüli házépítési programot léptessen életbe. Lyndon B. Johnson .texasi szenátor, a többség vezetője két határozati javaslatot terjesztett be, melyben a kongresszus érzését tolmácsolva, sürgeti, hogy ugv katonai, mint polgári közmunkákat léptessenek életbe. John W. McCormack, a képviselőház többségi vezetője hasonló javaslatok bemutatását tervezi a képviselőház legközelebbi gyűlésére. A szenátus bankbizottsága támogatja a demokraták házépítési programját, mert határt szabna a kiszolgált katonák telekkölcsön kamatlábára és 1 billió 850 millió dollárt engedélyezne házak és telekkölcsötiök vásárlására. Albert Gore, tennessee-i demokrata szenátor törvényjavaslatot nyújtott lie, hogy megakadályozza az útépítések lelassulását, mint tervezték. Gore, a szenátus közutak bizottságának az elnöke, rendkívüli pénz segélyt követel céljaira, mellyel igy megelőzné magát a kormányt, amely ugyanazt tervezi Johnson szenátor, a szenátusban a gazdasági pangással foglalkozó vita alatt megjegyezte, hogy még nem érzi az adóleszállitás szükségességét. Paul H. Douglas, illinoisi demokrata szenátor úgy nyilatkozott, hogy a személyes jövedelmi adókban egy éves levágást javasol. Ez 3 billiót jelentene és azonkívül 1 billió 400 millió dollárt megtakarítana a luxus adókból és emelni a vásárlási lehetőségeket. Befejezés előtt a női ruha munkások sztrájkja (Folytatás az első oldalról) lést sem kaptunk. A munkáltatók nem adnak semmit sem maguktólrkomoly harc nélkül”. A polgárháborút megelőző évtizedben azonban még nagyon távolinak tűnt ez az idő. Annyira zavartalan volt a raszolgatartók diadalutja, hogy Wendell Phillips, az abolicionisták egyik vezetője és a munkásság érdekeinek szószólója ezt irta: “A kormányzat teljesen a rabszolgatartók hatalmába került. Ami az ország politikáját illeti, vereséget szenvedtünk — reménytelen a helyzet. Cuba egy vagy két éven belül, Mexikó öt éven belül a miénk. .. Úgy látszik, a jövőben Brazíliával egyesülve, egy hatalmas rabszolgabirodalom bontakozik ki. Szeretném, ha hamis prófétának bizonyulnék, de sohasem láttam még az égboltot ily sötétnek.” A rabszolgarendszer hívei egy véleményen voltak Phillipsszel, csakhogy ők ragyogó kéknek látták az eget. Biztosra vették, hogy rendszerük örökéletü, akár a gravitációs erő. Nem tudták, hogy közben a világ változik, hogy a szabadság tanai, a gőzerő, az Északon kibontakozó tőkés rendszer hamarosan elnyeli őket; azt hitték, hogy a rabszolgarendszer örökké fennmarad, és álmukban sem jutott eszükbe, hogy még a levegő is forradalommal terhes, mely megváltoztatja vagy megöli őket. A forradalom bizonyos értelemben már akkor kezdődött, amikor Jefferson leírta, hogy “minden ember egyenlőnek születik”, és hatalmas forradalmi harc folyt a szabadságért és a függetlenségért. De ez a harc sok millió amerikai számára nem hozta meg sem az egyiket, sem a másikat, s a négereket, akik az országalapitó bevándorlókkal, az angol puritánokkal egy időben érkeztek Amerika partjaira, továbbra is rabszolgasorban hagyta. Ugyanakkor az Észak fejlődő kapitalizmusát továbbra is gúzsba kötötte egy ellenséges uralkodó osztály, a déli ültetvényesek osztálya, ők irányították az ország kormányát, és olyan politikát folytattak, mellyel fékezni, illetőleg korlátozni igyekeztek az Észak egyre erősödő ipari hatalmát. Az északi vállalkozók lerázták ugyan az angol zsarnokság igáját, de most egy másik nehezedett rájuk. Az ellentétek kirobbanása elkerülhetetlen volt. A forradalom, az egyik osztálynak a másik által való legyűrése azonban nemcsak háború utján dől el, s minthogy az 1776. évi első amerikai forradalom befejezetlen maradt, a két versengő társadalmi rendszer egyre jobban élesedő mindennapi harcában folytatódott. Ez a harc hol csendben ment végbe, hol az egyre“ inkább tért hóditó gyári rendszer lármájával; nem ritkán rabszolgalázadásokban robbant ki, gyakran pedig a Kongresszuson belül a rabszolgatartó és a felszabadításért küzdő erők összecsapásaiban jelentkezett, amely erők az óriási nyugati területek birtoklásáért is harcban álltak egymással. Ez a hosszú éveken át tartó küzdelem, nem pedig Mr. Ruffinnak a charlestoni öbölben eldördült lövése robbantotta ki a polgárháborút, a második- amerikai forradalmak A szakszervezeti mozgalom, melynek ereje az David Dubinsky elnök megjegyezte, hogy “csak a sztrájk kényszerítheti a munkáltatókat, hogy meghallgassák igazságos követeléseinket. Sok munkáltató dupla könyvelést folytat és még a bekollektált jóléti alapot sem fizette meg a szak- szervezetnek”. Majd megjegyezte, hogy “káosz uralkodik a ruhaiparban, több mint 5,000 munkás elvesztette állását, mert munkáltatóik bezárták üzemeiket.” New Yorkban van a ruhaipar központja. Itt készül a nemzet ruháinak 72 százaléka, A sztrájk máris érezteti hatását a textiliparban, amennyiben az úgyis hanyatló ipar rendeléseinek nagyrésze megszűnik a sztrájk tartama alatt. A vidéki, különösen a déli államok és Kalifornia munkáltatói örülnek a sztrájknak, mert úgy gondolják, minél tovább tart, annál több alkalmuk lesz rendeléseket kapni. A húsvéti vásárlásokra nem lesz a sztrájk nagy kihatással, mert az üzletek már tömve vannak eladásra váró árucikkekkel. * ötvenes évek folyamán egészen az 1857. évi depresszióig lassan növekedett, úgyszólván teljesen megszűnt, amikor Lincoln kibocsátotta ön- 'kénteseket toborzó felhívását. 500,000 és 7^.000 között volt azoknak a száma, akik otthagyták aft Észak ipari üzemeit, úgyhogy végűi az ország munkaerejének több mint ötven'százaléka a csatatéren harcolt. A Massachusetts államban levő Lowell város textilmunkásaiból alakult század jutalomban részesült, amiért elsőnek állt készen arra, hogy a fenyegetett Washington védelmére siessen. A szakszervezeti tagság olyan egyaka- rattal jelentkezett katonának, hogy az ország különböző részeiben sok helyi szervezet ideiglenesen feloszlott. Wisconsinban például az Országos Nyomdászszervezet 23-as számú helyi szervezetét fel kellett oszlatni, * mert minden tagja a frontra ment. A Fali River-i Fonómunkások Szakszervezete á háború első hónapjaiban a bevonulások miatt úgyszólván teljesen megszüntette működését. Az Illinois állambeli önkéntesek századai között voltak olyanok, melyek szinte kivétel nélkül a Bányász Szakszervezet tagjaiból álltak, Brooklynban pedig a Szobafestők Szakszervezete elhatározta, hogy külön alakulatban harcol a rabszolgatartók összeesküvése ellen és a “haza zászlajáért.” A külföldi születésűek. akik régóta szenvedtek a megkülönböztetéstől és elnyomástól, a polgárháborúban rendkívüli hősiességről tettek tanúságot. Az Írek ezrével jelentkeztek katonának. Voltak csupán írekből álló ezredek, s ezek páratlan katonai hőstetteket vittek véghez, szintén egész ezredeket állítottak ki, s elejétől fogva jelentős győzelmeket arattak Missouriban és Arkansasban. Száműzött lengyelek, zsidó értelmiségiek, (angol chartisták, walesi bányászok jelentkeztek katonának. Több mint 40 ezer kanadai harcolt az Unió hadseregében. Garibaldi-gárda, amely New York olasz munkásaiból alakult, a Virginiába induló első ezredek között volt. Követte őket a németekből álló Dekalb-ezred és a hires Phoenix-ez- íed. amely úgyszólván teljes egészében New York-i írekből alakult. (Folytatjuk) j Egy könyv, amelynek ott kell lenni minden munkás könyvtárában Rendelje meg még ma a Kiadóhivataltól j | LABKB S tíKTÜLB ST3RY R. O. Boyer és H. M. Móráis Írók m ive ÁRA $2.50 AZ IGAZSÁGOT MOST MÁR TUDJA. MERT A MAGYAR SZÓT OLVASSA! J Az amerikai munkásság történelméből R. O. Boyer és H. M. Morais “Labor’s Untold Story” című könyvéből Camercn Associates 100 West 23rd Street, New York City
