Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-13 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR SZO Thursday, March 13, 1958 1 Az ebben a ro latban kifejtett néze* Olvasóink j; tek nem szühségszeriien azonosak } hozzászólnak i< a szerkesztőség álláspontjával $ a közügyekhez ;; vwvwwvvwvwS ÄKilt Eegjobbiiak iarf A lapról és annak fenntartásáról Tisztelt Szerkesztőség! Itt- küldöm előfizetésemet, a naptár árát és egyben közlöm a szerkesztőséggel, hogy ami a deficitet illeti, hát annak nem volna szabad lenni. De ha már van, azon kell lenni, hogy ne legyen. Már régen meg akartam írni, hogy a lap a mienk, az olvasóké, a mi érdekünkben ir és el écell oszlatni a deficitet. Minden olvasónak meg Kellene fizetni a maga részét, persze az uj olvasódat kivéve. Azt hiszem, hogy legnagyobb része meg is tenné. Ismerem én a templomi embereket, akik minden vasárnap a borítékba tesznek egy dollárt, mert a templomba sem lehet ingyen járni. Azt hiszem, hogy minden olvasó el tudna vonni magától havonta egy dollárt és borítékba téve elküldeni a lapnak. Akkor nem volna deficit. Ezt fogom én is tenni ezentúl. A mutatványszámokkal azt hiszem jobb eredményt érnénk el, ha a lapkezelők személyesen keresnék fel az ilyen embereket és eldiskurálva velük, megszereznék olvasónál?. Soknak fárasztó a pénz beküldése, s vannak akiknek jelenleg nincs pénzük. Az ilyeneket a lapkezelőkre kellene bízni. A Szabadság lapkezelője még a pokolba is elmegy az előfizetők után. A háború utáni években a clevelandi hírek miatt a feleségem előfizette, -de lerendeltük, amikor lejárt, mert borzasztó volt olvasni is, amit Írtak. A lapot azonban csak tovább küldték és a lapkezelőjük nem adta fel olyan könnyen a reményt, követelőzött, irt, fenyegetett, de mivel nem válaszoltam, végre abbahagyta. Kérem küldjék tehát a felajánlott borítékot, hogy bekiildhessem a fenntartó gárda adományát. Ohioi olvasó thm harcolnak eléggé szülőföldünk rágalmazói ellen / Tisztelt Szerkesztőség! A lapot szeretem, de van néhány gyengesége. -Szerintem nem vág vissza eléggé a reakciós magyar újságok borzasztó gyűlölettel megirt cikkeire, melyekben most mindenért az oroszokat hibáztatják. Nekem azt Írták Budapestről, a tizenharmadik kerületből, hogy ha az oroszok be nem jöttek volna, akkor azok a lázadók, akik vérszemet kaptak, a saját szüleiket is meggyilkolták volna, s mindenkit, aki csak az útjukban volt. Most azután ők kiabálnak és még pártolókra is találnak. Bár csak ezek az ittmaradott ünnep- i ontok is elmentek volna, hogy ne volnának a nyakunkon, (mert ők tették szerencsétlenné azokat a fiatalokat, akiknek semmi szándékuk sem volt külföldre menni! De ezek a véres-szemüek rábeszélték őket, mert azt hitték, hogy mind Amerikában fog kikötni. Most azután halljuk a í-ok siró-rivót és jönnek a fájdalmas levelek, hogy ‘ úgy élünk, mint az állatok”, vagy egy másik levél: “legyen átkozott, aki Magyarország ellen r-zól", vagy “bárcsak haza tudnék menni még egyszer”, s sok ehhez hasonló levél. Ezeket a Népszava nem veszi tudomásul, mert ők csak gyűlölnek, vagy dicsőítik a szülőföld rágalmazóit. Szép szabadságharcosok azok, akik itt az aktatáskában viszik az ennivalót, mert szégyenük a lunch-boxot. Az egyik otthon gőzmalom- igazgató volt, itt pedig a Spellman egyik nagy bérkaszárnyájának a sepregetője. M. H., California iar csak Adnánk Tisztelt Szerkesztőség! t Itt küldöm előfizetésemet, egyben szeretném ajánlani, hogy a lap kétszer hetenként jelenjen meg. Legyenek abban összefoglalva a napi hírek, a tudományos hírek, ugv a belföldről, mint a világ .min ien részébe!. Simon Laci, kanadai olvasó Pontosan olvasom lapunkat és őszintén mondva a legnagyobb megelégedéssel, örömmel tölt el az is, hogy mind több és több cikk érkezik a munkástársaktól, melyekben megkapják az igaz választ a “névtelen és szabad” emberek. A Bony- hádról érkezett választ tartom a legjobbnak, mivel ez otthonról érkezett és főleg nem “megfize- tett”-tő! jött, hanem egy sokgyermekes magyar munkásasszonytól. Egy azonban valahogyan bántja az önérzetemet, s pedig az, hogy a cikkírók többsége egy kalap alá veszi az összes ujamerikásokat. Ez nem egészen igy van, csak egy kissé jobban kell körülnézni és bizonyára meg fog változni a véleményük az öregamerikás munkástársaknak. További jó munkát kívánok. B. M., ujamerikás líli is sajnáljuk Tisztelt Szerkesztőség! A lappal meg vagyok elégedve, minden van benne, ami egy munkásember tudásvágyát kielégíti. Kalapács ezeknek a nézetét nyilvánította és ahhoz nem kell kommentár. Az ujkanadás azt mondja, hogy kapitalista rendszerben élünk és minden emberre szükség van. Igen ám, ha mind olyan volna mint ő. Én nagyra becsülöm és üdvözlöm azokat az ujkanadás magyarokat, akik soraikkal felkeresik a Kanadai Magyar Munkást, vagy az Amerikai Magyar 'Szót. De az olyanokat, mint amilyenek a mi városunkban is vannak, nem tudom hová számítani. A naptár kitűnő, persze a mi Szőkénk mondanivalója is nagyon sokat jelentett volna a naptárban, különösen most, amikor több kanadai vái'os- ban szervezetileg terjesztjük azt. Nagyon meglepett, hogy Szőke cikke kimaradt, mert közel Harminc éve á mi Szőkéink másodperceket sem szoktak késni. Kanadai farmer Akikre nincs és akikre van szükségünk Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a feb. 6-iki lapszámban a levelezők rovatát és helyesnek látom a szerkesztőség állásfoglalását, hogy az ott kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával, de az olvasók alkalmat nyernek egyéni nézetük kifejtésére. A. Baranyai vitatkozik Kalapáccsal a régi, elnyomó magyar urak szabadságáért dolgozó gyilkos bérencekkel szemben megnyilvánuló állás- foglalása miatt. Szerintem az ilyen urak szabadságáért harcolók evezzenek a saját sorsuk tengerén, azokban nincs emberi szív és nem is lesz soha. Másokon akarnak élősködni. A becsületes, dolgozó embereknek nincs szükségük ezekre sem itt az uj hazánkban, sem szép édes szülőhazánkban. Távozásukkal a szülőhaza megszabadult egy csomó kártevő elemtől, mi pedig kaptunk élős- dieket, sztrájktörőket, stb. De jöttek az árral becsületes, félrevezetett fiatal, világot nem ismerő dolgozók is, akik bár tanultak, de a gyakorlati tapasztalat hiányzott. Éppen ezzel a kálvária járással ismerik meg a valóságban, hogy nem hamis tanokkal táplálták szellemi életüket újjászületett, szociális hazájukban. Ezeket nem távolíthatjuk el, mert ezek semmilyen harcosok nem voltak, inkább szerencse- kergetőknek nevezhetjük őket, akik a nekik Ígért délibáb után szaladtak, de sohasem érik azt el. S amikor erről meggyőződnek, a sorsuk automatikusan sorainkba orientálja majd őket. Ezeket, mint megtévesztett testvéreket keblünkre öleljük. De ha meg is van az elhatározásunk a testvéri szeretet gyakorlására, mégsem futunk egy után sem, mondva: “engedd magad megmenteni az életnek!” Nekik kell védelmet keresni a mi szervezeteink megközelítésével. Habár kevesen vagyunk, mert az öregség következtében fogyunk napról-napra, kicsi, de megértő olvasótáborunk szebben virágzik, mintha pár ezer olyan elemet toboroznánk, akiknek a rombolás a céljuk. Az idő megérleli az embereket, a jelenlegi munkanélküliségi hullám megkongatja a gyomrokat, meghallja ezt a fül, átadja az agyvelőnek, az pedig a testet a szervezetekbe és a Magyar Szó olvasótáborába irányítja. Habár nehéz ez az átmeneti idő, senki se csüggedjen el, mert átéltünk mi már nehezebb időket is, s ezt is át fogjuk élni. A béketábor gyó'zni fog, mert a dolgozók s.ok száz milliója biztosítja a győzelmet. Kanadai farmer Nekünk is jélesik Tisztelt Szerkesztőség! Jóleső érzéssel olvastam a feb. 13-iki lapszámban a “Látogatási szabadságot Magyarországba” c. cikket, mellyel a legtöbb olvasó rég óhajtott vágyát kívánják valóra váltani. Köszönet azért, hogy a lap szerkesztői mindennapi ezernyi gondjuk közepette sem feledkeznek meg egy percre sem az olvasók érdekeinek szem előtt tartásáról. A háború és béke kérdésében a lap a helyes utón halad. Vezérelve a béke, amely a jövő záloga. A jövő pedig azoké, akik arra békés termeléssel, céltudatos tervezéssel, a közjóiét emelésével készülnek. Az évkönyvet is megkaptam, mellyel nagyon meg vagyok elégedve. Vannak akik a képeket hiányolják, holott azok helyett ott vannak a jó olvasmányok, melyek többszörösen kárpótolják azt a kis változást. Élvezettel olvastam lapunk ragyogó tollú külmunkatársainak ‘Ki irta?’ cikkeit és megpróbálom megfejteni a szerzők nevét. Üdvözlöm lapunkat 55 éves fennállása alkalmából. F. Cs., West Virginia Diküforok és akiknek diktálnak Tisztelt Szerkesztőség! A lap feb. 13-iki számában megjelent “Látogatási szabadságot Magyarországba” cikkhez kívánok hozzászólni. Ez a kérdés már régen esedékes. Mert amikor a békeszeretetet, a demokráciát duruzsolják a nép fülébe, ugyanakkor diktálni is akarnak azok, akiknek az volna a hivatása, hogy a békés megegyezést elősegítsék. Dik- tálásnak nevezem azt, amikor amerikai polgároknak megtiltják, hogy a szülőhazájukat meglátogassák. Pedig úgy gondolom, hogy ezek a polgárok még adót is fizetnek. De látogatási joguk nincs, csupán adót fizetni kötelesek. S talán még a mi forrón szeretett külügyminiszterünk is ezekből az adókból kapja a fizetését! Furcsa demokrácia az, amikor egy ember diktátori hatalmat gyakorolhat! Milyen jogon nevezi ő más országok vezetőit diktátornak? Jobb lenne, ha a saját szemében látná meg a gerendát! Chas. Varga ^glyesSo szavak Tisztelt Szerkesztőség! Olvastuk a lapban a magyarországi levelet igazán nagyszerű. A naptár is kitűnő, örülök, hogy küldtünk belőle az óhazába is, hadd olvassák otthon az 55 éves küzdelmünkről szóló Írást a még ma is hitetlen tamások. Pedig még élnek otthon olyan idősebb magyarok, akik jártak itt fiatal korukban és volt olyan, aki a kis P.iska tehén árán tudott visszamenni. Emlékszem még gyermekkoromból ilyen esetre a falunkban. A naptárban röviden, lesüritve van meg az 55 év munkásmozgalma. Pappék Nehéz az étel “Nem bírom tovább, ebbe bele kell pusztulni”, — panaszkodott egy asszony az orvosának. — “Nem elég, hogy amikor hajtok, tudnom kell mit jelent a fehér vonál, a sárga vonál, a vörös vonál, a vékony vonál, a vastag vonál, a szaggatott vonál, a zig-zeg vonál, az egyenes vonál, a dupla vonál; most meg vettem egy villanyos paplant és meg kell tanulnom, hogy melyik oldalra hajlítsam a gombot, ha enyhe meleget, ha nagyon meleget, ha mérsékelt meleget, vagy ha se meleget, se hideget nem akarok!” ^ec/e/e/t a f£e y/i eJtúJA (?£
