Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-06 / 10. szám
Thursday, March 6, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 EGY HELYES SZAKSZERVEZETI POLITIKA Két fontos szakszervezeti összejövetel volt az utóbbi hetekben, melyeknek összehasonlításából igen. érdekes és hasznos következtetéseket vonhatunk le, ( Az egyik az AFL-CIO Atlantic Cityben megtartott konvenciója, a másik az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union központi vezetőségének gyűlése Honolulu, Hawai- ban. Az utóbbi a Harry Bridges vezetése alatt álló tengerparti munkások szakszervezete, mely az 1930-as években jött létre és azóta harcias munkásöntudattal küzdött tagjai érdekében, amiért is ellenfeleitől a kommunista elnevezést nyerte el, de közben a legmagasabb életszínvonalat és legjobb munkafeltételeket szerezte meg tagjai részére más tengernarti uniókkal szemben. Mindkét összejövetel munkásmozgalmi szempontból birálta országunk kül- és belpolitikáját, az ezekkel kapcsolatos problémákat, a munkás- osztály azonnali célkitűzéseit, munkaalkalmak és más szükségleteik megteremtését, a monopólium- ellenes küzdelmet, az oktatás előmenetelét, az uj munkás-ellenes törvények elleni harcot, stb. A megbeszélésekről adott jelentésekből kitűnik, hogy a két összejövetel e problémák megoldásának módját már alapjában igen eltérő utón közelíti meg. Atlantic Cityben az osztályellenség kibékité- se, illetve megnyugtatása volt az irányvonal. Ezt látszott célozni a több, mint másfélmillió taggal rendelkező szakszervezetek kizárása, mely gyengítése volt a munkásmozgalomnak. Meany arról beszélt, hogy a munkásságnak “áldozatot” kell hozni országunk távlöveg-programja érdekében. Azt is mondta, hogy “mi nem szádunk vitába a rendszerrel, mi csak a jussunkat akarjuk.” Ezeket az országokat segítenünk kell. A Szovjetunióval békés versengést kell kifejtenünk a visszamaradt népek megsegítésében. Együttműködés a szakszervezetek részére A tengerparti munkások vezetőinek nincsen- nek ábrándjaik arról, hogy a két politikai párt az ő tanácsaik alapján azonnal változást fog létrehozni a kül- és belpolitikában. De nem is hajlandók tétlenül nézni az eseményeket, hanem összefogást ajánlanak minden szervezetnek és csoportosulásnak, melynek érdekei az övékével azonosak bármely pontban vagy» vonalon, hogy együttes fellépéssel dolgozzanak céljaik eléréséért. A következő programtervet fektették le: 1. Harcolni a monopóliumok és a nagy üzlet növekvő hatalma ellen. 2. A nemzet természeti kincseit a nép jóléte érdekében kezdjék felhasználni. 3. Fordítsák a nemzet vagyonát a nemzet egészségügyi programja és az oktatási rendszer javítására. 4. Egyezkedést a nemzetközi nézeteltérések kiegyenlítésére, a felfegyverzés csökkentésére, a nukleáris kísérletek beszüntetésére. 5. Kezdeményezzünk kereskedelmi kapcsolatokat a világ minden országával, adjunk széleskörű gazdasági segítséget, lehetőleg feltételek nélkül. 6. Fejtsünk ki politikai és ahol kell, gazdasági ellenállást minden olyan terv ellen, mely a munkásság szervezkedési, alkudozási és sztrájkjogát csonkítaná és szerezzünk nagyobb részt az ország gazdaságából a munkásságnak, rövidebb munkaidő és jobb életszínvonal megalapozásával. Abban a tanácsadó bizottság is megegyezik, hogy a lefektetett programnak a munkáltatók általi kijátszása és a külföldi munkások helyzetével való visszaélés sokban ártott a benszülött munkások életszínvonalának és munkalehetőségeinek. / / Jutalomban részesül Dr. Salk Az AFL-CIO ez évben Dr. Jonas Salk, a polió elleni oltószer felfedezőjének ítélte meg a Murray-Green jutalmat, ami egy fém táblát és 5,00b dolláros csekket juttatott a hires feltalálónak. A pénzt Dr. Salk jótékony célra fogja fordítani. Dr. Salk munkáscsaládból származik. Apja nyakkendőkészitő volt és fiatalabb éveiben segített a szakszervezet felépítésében. Ezt a tényt nem kis büszkeséggel említették az AFL-CIO által rendezett ünnepélyen. 600 ezer munkanélküli Kanadában Diefenbaker kanadai miniszterelnök feloszlatta a parlamentet és uj választásokat rendelt, el március 31-re. Azzal indokolta e lépéseket, hogy mint egy kisebbségi kormány feje, képtelen volt olyan törvényhozást eszközölni, amellyel megoldhatná Kanada gazdasági pioblémáit. Kanadában jelenleg 600 ezer munkás van munkanélkül. Diefenbaker azt javasolja, hogy egy billió dollárt költsenek középitkezésekre éó ezzel fokozzák a munkaalkalmat. A liberális párt feje, a Nobel-békedijas Lester Pearson ezzel szem ben 400 millió dolláros adóleszállitást javasol. Pearson szerint a középitkezés csak hosszabb idő múlva éreztetné hatását, mig az adóleszállitás azonnal fokozná a közönség jövedelmét és vásárlóképességét. Ugyanakkor nagy a vita az országban az Egyesült "Államokkal való gazdasági kapcsolat kérdésében. Kanada egy billió dollárral többet vásárol Amerikától, mint amennyit elad Amerikának. Ez természetesen káros hatással van a nemzeti jövedelemre. Szerte az országban növekszik az aggodalom arra nézve, hogy Kanada gazdaságilag egyre inkább amerikai tőkepénzesek tulajdonába jut. Honoluluban épp abban látták az amerikai szakszervezetek hatástalanságának tragédiáját, mert önként adják fel önálló vezető szerepüket, amellyel befolyásolhatnák az ország jövőjét. Mert ‘nem szállnak vitába a rendszerrel’, ezért képtelenek a demokráciát s a nép életszínvonalát javítani és állandósítani és a “jussát” emelni. És azért haladhat kongresszusunk zavartalanul azon az utón, amelyen a nép érdekeitől eltérő törvényeket hozhat. A gazdasági hanyatlásról A két párt még mindig nem veszi komolyan az erősödő gazdasági hanyatlást, volt az ILWU-gyü- lés véleménye. A többségben lévő republikánusok ragaszkodnak ahhoz, hogy el fog az múlni minden nagyobb baj nélkül, a demokraták a Sputnik- ra való hivatkozással a katonai kiadásokat és háborús előkészületeket akarják növelni. De mit számit egy gyenge lábon álló 425 billiós gazdaságnak újabb 2 billióval való megtoldása? A gazdaság megerősítésének egyetlen hatásos eszköze a munkásság kei*esetének és vásárlóképességének növelése volna. A katonai kiadások növelésének egyik veszélyét abban látták, hogy evvel párhuzamosan fog csökkenni a polgárjogi és demokratikus szabadság a faji és kisebbségi csoportok, a szakszervezetek, valamint az egész amerikai nép számára. Hivatkoztak Dulles egyik kijelentésére, hogy “az amerikai népnek el kell készülnie arra, hogy feladja szabadságtöbbletének egy részét.” Észrevételek a külpolitikáról Amerika külpolitikája a, nép érdekeit kell, hogy kifejezze és nem azon kis csoportét, mely hasznot húz a világ megfélemlítéséből, volt az ILWU külpolitikáról kifejtett véleményének alapvonala. “A mi századunk a forradalom százada és nekünk amenkaiaknak ezt a tényt el kell fogadnunk. A társadalmi és nemzeti forradalmak az újonnan felszabadult volt gyarmati országokban, a szegénység, éhség, betegség és tudatlanság elleni harc kifejezői. Ezeket a hatalmas változásokat külső ellenállás nem fogja megmásítani.” Azokat, akik nem szeretik azt, ami ezekben az uj független országokban történik, emlékeztette a mi történelmünkre, amikor “a világ egyetlen nagyhatalma sem helyeselte a forradalmat, mely itt végbement.” Egymillió mezőgazdasági munkás van munka nélkül James P. Mitchel, munkaügyi államtitkár jelentést kapott az általa kinevezett bizottságtól, mely a mezőgazdasági munkaerő problémáit volt hivatva kivizsgálni. A 14 tagú bizottságban az AFL-CIO, a bányászunió és a vasúti munkások vezetői vannak képviselve. Az egyre növekvő munkanélküliség enyhítésére a következő ajánlatokat hozták: 1. A kormány gondoskodjon légi-, vasút- és autószállitásról, mely a benszülött munkásokat munkáshiányban levő helyekre elszállítsa, ahol jelenleg külföldről bérelt munkások dolgoznak. 2. Szüntessék be a rendkívüli beutazási engedélyek megadását olyan külföldieknek, akik farm munkára jönnek az országba. Kiemelte a jelentés, hogy az igy idejött mexikói munkások nem részesülnek abban a védelemben, amit a Mexikóval kötött munkaszerződés alapján dolgozó munkások kapnak és hogy a munkáltatók igy akarják elkerülni kötelezettségeik teljesítését. 3. A munkaügyi hivatal csökkentse a munkaszerződéssel alkalmazott külföldi munkások számát 1958-ban. A munkáltatók csak abban az esetben kapjanak engedélyt külföldi munkások szerződtetésére, ha igazolni tudják, hogy benszülött munkásokban hiány áll fenn. 4. A munkaügyi államtitkár ellenezze a kongresszus határozatára váró javaslatot, mely a jövőre lejáró mexikói munkaszerződési programot mezőgazdaságunk állandó részévé akarja tenni. Visszaéléssel vádolja a munkáltatókat A Mezőgazdasági Munkások Szakszervezete felhívta a kongresszust, hogy indítson vizsgálatot a mexikói program körüli rossz vezetés és korrupció felfedésére. E program alapján közel félmillió munkást importálnak Mexikóból az Egyesült Államokba. A Mezőgazdasági Munkások Szakszervezete kimutatja, hogy a kaliforniai farm munkáltatók és szakszervezeteik busás törvénytelen profitra tesznek szert a mexikói munkások bebiztosítása és élelmezése körüli, valamint' a szerződés sok más pontjával való visszaéléssel. Megtörik a törvényt. úgyszintén az országunk s Mexikó között megkötött nemzetközi szerződést. A NŐIRUHA MÚLÁSOK SZTRÁJKRA KÉSZÜLJEK 3,500 szakszervezeti mühelymegbizott gviilé- sen elhatározta, hogy 86,800 nöiruhamunkás hét északkeleti államban sztrájkot kezd, ha a munkáltatók hamarosan nem újítják meg a munka szerződést a szakszervezettel. A sztrájk kezdetének idejét nem határozták el. A legutóbbi szerződés még január 31-én '“járt, de egy hónannal meghosszabbították, mivel a. tárgyalások folyamatban voltak. A sztrájkra való szavazás előtt a szakszervezet és öt gvároscsoport között megszakadt a tárgyalás. David Dubinskv. a szakszervezet elnöke kijelentette, hogy hajlandó engedni a 15 százalékos béremelés- és a 10 dollár hetibéremelés kérdésében, de a többi követeléshez ragaszkodik. Ehhez tartozik a 35 órás munkahét szigorú betartása minden, munkás részére (eddig is ez volt a hivatalos munkahét), nyolc fizetett ünnepnau minden munkásnak, az eddigi 6 és fél nap helvett, a csak óraszámra dolgozó munkásoknak és egy alap megteremtése, amelyből a lezárt műhelyek: munkásai kapnának végkielégítést. A sztrájk 57 ezer munkást érintene New Yorkban és 29 ezret a környező államokban. A 80 százalékuk női munkás. Az átlagos órabés' $2.10, de legtöbbjük körülbelül 6 hónapot dolgozik csak évente. A szőrmemunkások is szerződés megújítás előtt állnak és a napokban taggyűlésen fogják elhatározni a további lépéseket. Wagner polgármester arra törekszik, hogy elkerüljék a sztrájkot és utasította Harold A. Felix New York város munkaügyi megbízottját, hogy tárgyaljon külön-kQlön a munkáltatókkal és a szakszervezet vezetőivel. A nőiruha iparban 25 év óta nem volt sztrájk. A munkáltatók nem sok hajlandóságot mutatnak a gyors megegye-, zésre, úgy, hogy a sztrájk bármely pillanatban megkezdődhet. HOUSTON, Tex.-ban 54 korában meghalt J. M. West Jr. a leggazdagabb olajkirálvok egyike. Százmilliónál több vagyont és 40 Cadillac-kocsit hagyott hátra. Mr. West a Silver Dollar mellék nevet kanta, mert borravalóul mindig egy-egy ezüst dollárt adott. Munkásmozgalom
