Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-06 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ JL Thursday, March 6, 193? t/e/efC a S%e ifos tűt?A <?£ Az ebben a rovatban kifejtett néze- i'vwwwmMmwvmww ;; Olvasóink | tek nem szüli lég szerűen azonosak j hozzászólnak % a szerkesztőség álláspontjával <« a közügyekhez ^ Vigyázzunk a levelek közlésénél Az alábbi levél Írója nem kívánta annak le- köziését. Mi azonban úgy érezzük, hogy mégis közlésre való, mert annak a gondolatnak ad kifejezést, hogy helytelen megkülönböztetés nélkül beszélni az uj magyar-anierikásokról, mint ahogy azt egyes munkáslevelezőink teszik. Tisztelt Szerkesztőség! Észrevettem, hogy lapunkban helytelen civako- dás megy végbe az 1956 végén idejött magyarokkal kapcsolatban, ami lapunk nívóját leszállítja. Nem más ez, mint bosszuállás egyesek részéről, hogy ezzel leépítsék a lapot. Egyes munkástársak; nem ismernek határt és nagyon sértő, leveleket Írtak, nem téve különbséget, melyek szerintem nem a mi újságunkba valók. A Magyar Szó nem küldte el az ő házukhoz azokat az eltévedt magyarokat. A munkástársak közül egyesek sajátmaguk vállalták vagy a reakciósok kérelmére cselekedtek, amikor bevettek otthonaikba ilyen magyarokat. Talán ők tévedtek és nem tudták miről volt szó, tényleg azt gondolták, hogy olyan volt a helyzet, mint 1848- ban. Helyeslem, hogy a mi lapunk is elismerte, hogy sok az eltévelyedett munkás és segíteni kell rajtuk. Nyújtottunk is segélyt nekik. Én úgy látom, hogy a helyzet még most sem tiszta, több hiba történt Magyarországon, amikor oly buzgón próbálták összehasonlítani a nagy Oroszországot a kicsi Magyarországgal. Tehát nemcsak a disszidenseket lehet hibáztatni. De ebből elég. Nézetem az, hogy csakis jól átgondolt leveleket kell a lapunkban közölni. Ha pedig. leleplezésről van szó, a Nők Világában Gyarmatv Kató nagyszerű választ adott a könyv Írójának (The Bridge at Andau) és Gencsy Margit írása is jó Nem kell egy kalap alá venni mindannyiukat. Sok bűnös van azok között, akik Mindszentyvel akarták visszafordítani az idő kerekét és visszaállítani a régi rendszert, meg Kéthly Annát, Pe- yer Károlyt, stb. Elkeseredésükben még csodákat is képesek ezek az idejöttek csinálni, mert nehéz a helyzetük. Volt rá eset, hogy szembefordultak azokkal, akik őket félrevezették s támogatásukat Ígérték nekik. Igaz, hogy eltévedtek, de nem buták. Kérem vigyázzanak a levelekre, válasszák ki, melyiket közük. Szükség van munkáslevelekre a munkanélküliségről és a magyarországi helyzetről. Pl. arról, hogy van-e ott munkanélküliség? Igaz-e az, hogy lezárják a hazatérőket? Sok más hasznos cikket lehet írni. - Nem akarom, hogy levelem a lapba tegyék, csupán a nézetemet akartam közölni a szerkesztőséggel. M. K. Ä régi harcos megszólal 1 Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon sajnálom, hogy nem jelenhettem meg az 55 éves jubileumi ünnepélyen. 1904 okt. 3-án érkeztem feleségemmel New Yorkba és mint cipőfelsőrész készítő nem tudtam munkához jutni, s 1905-Hen a cipő javításhoz kellett mennem. Vasárnaponként jártam és kerestem unio-shopot. Meg is találtam és találtam több magyar szaktársat is. Azután kaptam munkát uj cipőkészitésnél.' Akkor találtam meg a magyar munkáslapot és azóta olvasom. Most sajnos rosszak már a szemeim és egy hétig is eltart, amíg átböngészem. Most februárban voltam 86 éves és néhány jó barátom nem feledkezett meg rólam, megajándékoztak néhány dollárral és igv én is kiildhetek ajándékot az 55 éves Magyar Szó fenntartására. Sok szerencsét a további 55 évhez. Hegedűs Konrád (Szerk. megjegyzése: Gratulálunk Hegedűs munkástársnak és reméljük, hogy még sok születésnapot ünnepelhet meg a fentiekhez hasonló módon.) Bizonytalan a helyzet Tiszteit Szerkesztőség! Errefelé sok különös újság nincsen, hacsak az nem, hogy a munkások helyzete igen komoly és bizonytalan. Az újságok tele vannak mostanában hold-upok, betörések, gazolin-állomások kirablását ismertető hírekkel. Én ugyan azt hiszem, hogy másfelé is ilyen lehet a helyzet, a rossz gazdasági viszonyok következtében. South Bend-i olvasó Bullssnsk kell az alantit elolvasni Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésemet és úgy a lappal mint a kalendáriummal meg vagyok elégedve. Én már a 83-ik életévemet taposom, de szeretném megérni az igazi világbékét. Székelyudvarhelyen él egy 85 éves testvérem, akit még egyszer szeretnék meglátni. No de a Csizmadia Sándor Márciusa szerint lesz még egy március, egy döntő ütközet, él még a zsarnokságáéi még a gyűlölet, kiderül majd az ég, s ragyog a napsugár, nem lesznek elnyomók és nem lesz proletár. Jó egészséget a további küzdelmekhez. özv. Szilveszter Dénesné Több a helyes kritika egy mondatban, mint 10 hasábban Tisztelt Szerkesztőség Itt küldök 11) dollárt nyomdafestékre, mivel néhol nem jut festék és igy nem lehet olvasni épp a legérdekesebb olvasmányokat. Bár többet tudnék küldeni, de ebből a kis nyugdíjból nem futja, mert az csak egy formaság. Az élelmiszer még megy mind magasabbra! Vajon elér-e a Holdba? Egyébként a naptár nagyon jó. Itt mellékelem a “Ki irta?” megfejtést. Tóth J. (Sajnáljuk, hogy a nyomás nem mindig sikerül. A baj abból áll, hogy öreg a gép! —- Szerk.) í:ki csak önluiaics mivolta miatt terjeszti a naptárt “Ez azt jelenti, hogy annyit értünk a naptár szerkesztéséhez, mint Dulles a külpolitikához” — mondja a szerkesziő az alanti levél elolvasása után. Tisztelt Szerkesztőség! Ami a naptárt illeti, nagyon sok hozzászólásom volna. Ennél szegényebb kalendáriumot 30 évvel ezelőtt még az óhazában sem találtam. Kicsi és semmilyen vonzó nincs benne, ami az ember figyelmét megragadná. Van egy 50 oldalas regény, a “Kutyaszorító,” ami úgyszólván csak a nagyon öreg amerikásoknak való, akiknek eltart egy évig is elolvasni és nem merik megírni a kritikát róla, csak annyit, hogy a naptár jó, de ez, vagy az hiányzik belőle. Képek sincsenek benne. Még azt is megírom, hogy kis tudással rendelkezik az, aki kitervezte, hogy igy lesz a legmegkapóbb. Mi Kanadában nem ilyen kalendáriumhoz vagyunk szokva, pedig a Magyar Szó 55 éves, a Kanadai Munkás pedig alig 30 éves. A rámbizott 25 naptárból alig tudtam eladni 23-at, s mind visszaadná, hanem szé- gyelné. K. L. F.,. Wallaceburgi olvasó Az acéliparban 19 társulat közül 17 csökkenne profitot jelentett, egyiknek vesztesége volt és csak egy társulatnak volt profitemelkedése. A társadalmi biztosításról Tisztelt Szerkesztőség! A lapról és a kalendáriumról annyit irhatok, hogy a jelenlegi helyzetünkben ennél jobbat nem Írhatnak. A munkanélküliséggel kapcsolatban annyit, hogy a munkásosztály nagyon örülhet a F. D. Roosevelt által létrehozott társadalmi biztosításnak és a szervezetek által nehezen kiharcolt nyugdijaknak. Igv sem rózsás a helyzetük, de nagyon tövises lenne százezrek helyzete enélkül. Mint egy szénbányász ismerősünk mesélte, mielőtt a nyugdijak és biztosítások életbe léptek, a legtöbb kiöregedett bányász a koldulásból tengette hátralévő éveit. Most pedig áttérek az eltévedt, vagy megtévesztett disszidensekre. Beszéltem többel, a legtöbb lehangolt, különösen miután munka nélkül maradtak. A legtöbbet a hideg rázza, hogy egy gépkocsit vehessen és hajthasson. Fogadják üdvözletem mindazok, akik anyagilag, vagy szellemileg hozzájárulnak a lap és naptár megjelenéséhez. S. Stephens (Szerk. megjegyzése: Roosevelt, de még inkább az öntudatos munkásságnak köszönhetjük a társadalombiztosítást. Akinek jó tanúja van Tisztelt Szerkesztőség: Örömmel olvastam a lapban a bankett lefolyásáról, hogy olyan szép számban jelentek meg. Csak egyet nem szeretek és kérem kiigazítani. Úgy néz ki, mintha 15—20 évvel ezelőtt én elhazudtam volna éveimet ezeknek az öreg lányoknak. A Jézus-Krisztust hívom tanúbizonyságul, mert vele együtt tartom a születésnapomat már 1879 december 24. óta. Sohasem volt időm, hogy leüljek és kiszámítsam, hány éves vagyok, de most időt kellett pazarolnom erre, hogy kiszámítsam, s igy rájöttem, hogy 78 éves és két hónapos vagyok. Most már nyugodtabb vagyok, hogy nemcsak George Washington az igaz ember, hanem Bálint is. Tehát ki hazudott? Talán az, aki azt mondta, hogy 83 éves vagyok. Tisztelettel: Pente Bálint Amiéri eljüft Magyarországról Tisztelt Szerkesztőség! Egy októberi “Uj Élet” került a kezembe. Ez az újság az, amely hitet és bizalmat öntött belém és végleges elhatározást a hazatérésre. Ugyanis eljövetelünk igazi oka az volt, amikor az egyik auschwitzi rémség jutott eszembe a sokezer rémség közül. Megérkeztünk Auschwitzba, egy bájos fiatal nő egy kolozsvári orvos nejével. Kinéztünk á barak ablakán s láttuk, hogy egy csomó S.S. katona egy 3—4 éves gyermeket teljesen meztelen testtel hajtott maga előtt. Akkor ebből a fiatal anyából kitört a fájdalmas kiáltás: Lacikám! Erre az S.S. katona felvette a gyermeket és fejjel lefelé beledobta az ottlévő halálfejes teherautóba. Az anya nedig nekiszaladt a villanydrótnak és abban a pillanatban megfeketedett. Ez a rémséges történet játszódott le előttem 1956 októberben és novemberben az ellenforradalom alatt. Ugyanis az elkövetkező 12 év alatt én is anya lettem és amióta visszajöttem Auschwitz- ból, nem tudtam és nem akartam elhinni, hogy niégegyszer lesz zsidókérdés. De az 1956. évi ellenforradalom alatt rájöttem arra, hogy lehet. Amig ellenforradalom nem volt, sohasem tudtam, hogy ki a zsidó és ki nem! Ennek a rémséges történetnek az előidézése felébresztette bennem azt a tudatot, hogy gyermekemmel együtt nincs ott keresnivalóm. De egy év leforgása alatt az élet annyira konszolidálódott, hogy visszatérhetek és ezzel az elhatározással újból visszatért a lelki nyugalmam és annyi álmatlan éjszaka után rájöttem, valamint a levelekből, amiket kapok, hogy újból lehet ott élni, úgy, mint a forradalom előtt. Az egyik barátunk azt irta, hogy az auschwitzi kétség egyszer és mindenkorra végétért és az ellenforradalomból tanulva ott az mégegyszer nem fordulhat elő. Vágyunk vissza szivünk és lelkünk egész melegével. Ha megkapjuk a magyar követségtől az engedélyt, amiben bízom, akkor majd felkeresem önöket. Uj-amerikás
