Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-13 / 7. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 13, 1958 12 Magyarország TERVEZIK' a nagymaros-visegrádi erőmüvet Magyarország, természeti adottságai követ­keztében nem tartozik ugyan a vizierőben gazdag országok közé, vizerőkészlete mégsem jelenték­telen, A hasznosítható vízenergia mennyisége függ a folyó mindenkori vízhozamától és attól a viz- szintkülönbségtől, amely a folyó esése következ­tében egy-egy helyen épp rendelkezésére áll. A folyók közül a Duna kiváltképp bővizű, kiegyen­lített vizhozamu, ezért rajta a vizerőhasznositás egyik feltétele biztosított. Sajnos, a másik felté­tellel nem rendelkezik. Nagyesésü folyói nin­csenek, hiszen az ország területének javarésze síkság vagy szelíd lejtésű dombvidék. Mégis, a folyóikban rejlő és gazdaságosan hasznosítható vízenergia mennyiségét évi 3,4 milliárd kilowattórára becsülik. Ez több mint fele a mostani teljes villamos energia igényük­nek. Vizefőgazdálkodásuk elmaradottságára vall, hogy e vizerőkészletnek eddig csupán két száza­lékát hasznosították. Magyarország vizerőkészletének 66 százalékát a Duna, 10 százalékát a Tisza adja. Mellékfolyó­ik a teljes vizerőkészletnek 24 százalékát jelen­tik. A nagymarosi vizierőmü építésének előkészítő munkái Hosszas vajúdás után végre napirendre került a nagymarosi vízerőmű építésének ügye, sőt a Vizlügyi Tervező Irodában már a tervek kidol­gozása is megkezdődött. A munka az 1951— 1954 között végzett és 1957 őszén újra megindult előzetes kísérletekre és kutatásokra támaszko­dik. A nagymarosi vízerőmű duzzasztása kereken száz kilométer távolságra — a Mosoni-Dunaág torkolatán túl—hat ki. A duzzasztás legerősebben a vízerőmű közelében érvényesül, ettől távolodva a vízállások mindinkább megközelítik a folyaí. eredeti szintjét. Könnyen beláthatjuk, hogy a vízerőmű megépítése megváltoztatja a viz lefo­lyását, a hordalék és a jég levonulását, s hogy i felduzzasztott viz ellen majd védeni kell a kör­nyező, alacsony fekvésű területeket. A vízerő­művek építése mindig beavatkozást jelent a folyó és környéke életébe. Az előmunkálatok során pontos rétegvonalas térkép készült ama területekről, amelyek mélyeb­ben fekszenek a duzzasztott vizszintnél. így a pilismaróti, az esztergomi és a komáromi öblöze- teken, az Ipoly-völgy alsó szakaszán, stb. több mint hétszáz fúrással tárták fel a talaj rétege- ződését és határozták meg a talaj rétegek' vizve- zető képességét. Építőipari Műszaki Egyetemük úgynevezett kisminta- kísérleteket végzett. Ennek az volt a célja, hogy adatokat adjon arról, milyen lesz az árviz és a jég levonulása a vízerőmű helyén, s igy előre láthassák, hogyan illeszkedik b$ a víz­lépcső a folyam medrébe. E kísérletek két rész­ből állottak: egy helyszíni éjszakai fáklyás, áramkép-felvételből és a műegyetem kertjében végzett, többi mint egy évig tartó szabadtéri kis- minta-kisérlétből. Ugyancsak az előmunkálatok során — az 1901—1950. évek közötti fél évszázad víz járási adatainak részletes feldolgozásával — vizsgál­ták meg azt, hogy milyen hatással lesz a vízlép­cső (a duzzasztómű, a vizerőtelep és a hajózsi­lip) a Duna vízjárására és jégelvonulására, egy­szersmind kiszámították a vízerőműben termel­hető villamos energia évi mennyiségét. E vizsgálatok, továbbá az évek óta folyó hor­dalékmérések, a jégjárás mefigyelései, valamint a már megépült, hasonló méretű német és oszt­rák dunai vízerőműveken (Jochenstein, Ybbs— Persenbeug) szerzett tapasztalatok alapján meg­állapították, hogy sem a hordalékfeltöltődés, sem az árviz- vagy jégelvonulás nem jelent meg­oldhatatlan nehézséget. Az előmunkálatok alapján a vízerőmű fő mé­reteit, teljesítményének adatait, hozzávetőleges költségét már kiszámították. Ebben az évben el­készülnek a műszaki tervek, a jóváhagyásuk nyo­mán kerül sor a kivitelezési rajzok elkészítésére. Noha a nagymarosi vízerőmű magyar terüle­ten épül, megvalósításában érdekelt a szomszé­dos, baráti Csehszlovákia is. Az Ipoly torkolatá­tól, Szobtól fölfelé ugyanis a Duna határfolyam, s igy energiatartalma megoszlik a két szomszé­dos állam között. Az együttműködésre vonat­kozó tárgyalások 1956 óta a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa keretében folynak. A nagymarosi vizierömii A Duna magyar szakaszán épülő vízerőmű he­lyét a visegrádi Dunakanyarban, Nagymaros községtől a Duna folyásirányában fölfelé, a Fe­kete-tengertől számított 1696 folyamkilométer szelvényében választották ki. A Duna a Szigetköz több száz méter vastag, kavicsból kialakult hordalékkúpját elhagyva, túlnyomórészt vízáteresztő (homok és kavics) rétegekbe ágyazott mederben folyik. De Zebe- gény és Nagymaros községnél, a Börzsöny és a Pilis hegység nyúlványai között, andezit szik­lába vájta be a medrét. Az egész magyar Dunán ez a folyószakasz a legalkalmasabb az erőmű megépítésére. Az alapozáshoz legalkalmasabb hely megállapítása céljából három úszó furóbe- rendezéssel 20—50 méter mély, összesen több mint két kilométer hosszú fúrásokat végeztek. Minden hajózható folyón épülő vízerőmű négy fő építményből áll: a duzzasztóműből, a viztelep­A vizerőtelep: 1. a beömlő viz, 2. a turbinazsilip, 3. turbint, 4. generátor, 5. a kiömlő viz bői, a hajózsilipből és a vízkárok keletkezésének megelőzését szolgáló védőmüvekből. A duzzasztómüvet pillérek sorozata és a közöttük függőleges hor­nyokban (vájatokbán) mozgatható zsiliptáblák alkotják. Ha a zsiliptáblákat lebocsátják a pillé­rek közötti, kibetonozott mederfenékre, a viz a zsiliptáblák előtt felduzzad (“felviz”) mögöt­tük pedig csaknem az eredeti szinten marad (“alviz”). A duzzasztómű tehát a folyón több méteres vizszintkülönbséget alakit ki. Ha a fel­viz már eléri a zsiliptábla felső szélét, és átbuk­va rajta több méter magasból lezúdul, a vízesé­sekhez hasonlóan roppant energia rejlik benne. Ezt hasznosíthatjuk, mégpedig úgy ,hogy a víztömeget nem buktatjuk át a duzzasztómű- vön, hanem vízturbinákba vezetjük, amelyek az itt jelentkező hatalmas energiát generátorokban villamos árammá alakítják át. A nagymarosi vízerőmű duzzasztómüvének ki­lenc, egyenként 30 méter széles nyílása lesz, s ezeket 11,5 méter magas, acél szerkezetű zsilip­táblák zárják majd el. A tervezett duzzasztómű teljes szélessége — beleértve a nyílásokat elvá­lasztó pilléreket is — 320 méter, tehát nagyobb, mint a Duna szélessége a budapesti Erzsébet- hidnál. A vizierőtelep turbinája a hajócsavarokhoz hasonló szár­nyaskerék. Tengelye függőlegesen helyezkedik el, s ekként forgatja a vele közös tengelyre épí­tett áramfejlesztőt (generátort). A generátorral termelt villanyáramot nagyfeszültségre transz­formálva vezetik majd a fogyasztókhoz. Ha a folyó vízhozama nagyobb, mint ameny- nyit a vizierőtelep turbinái hasznosítani képesek, a fölösleges vízmennyiséget a zsiliptáblákon ke­resztülbuktatják, vagy esetleg — rendkívül nagy árvizek idején — a zsiliptáblákat teljesen ki­emelik a vízből. Ugyancsak a zsiliptáblák cél­szerű kezelésével bocsátható le jégzajláskor a folyó jege. A nagymarosi vizerőtelep tekintélyes, 265 mé­ter hosszú csarnokában tiz, egyenként 18,500 lóerős turbinát helyeznek majd el a velük közös tengelyre épített áramfejlesztőkkel egyetemben, rakományával érnek föl. A vizerőtelep kiegészítő rakományával érnek föl. A vizerőtelep kiegézitő berendezései — a nagy teljesítményű transzfor­A vizikárok keletkezesének megelőzését szolgáló védőmüvek mátorok, a gépek szereléséhez szükséges, nagy teherbírású daruk, a turbinazsilipek, továbbá a duzzasztómű és a hajózsilipek acél szerkezetei — ugyancsak számottevő súlyt (980 vagonnyit) képviselnek. Hasonlóképp hatalmas — négyszer annyi, mint a Tiszalöki Vizilépcsőé — az a be­tonmennyiség, amelyet a nagymarosi vizierő- rnübe beépítenek. A vizerőtelep automatizálva működik majd. Az aránylag kevés kezelőszemély­zet a gépekre, a készülékekre és a műszerekre fog felügyelni. A hajózsilip hatalmas, párhuzamos betonfalakkal határolt, beton fenekű medence. Két végét zsiliptáblák vagy kétszárnyu ajtóhoz hasonló támkapuk zár­ják le. Zsilipéijünk át képzeletben egy alulról fölfelé haladó hajóvonatot (vontatót és uszályo­kat). Ez esetben a hajózsilip felső kapuja zárva, az alsó nyitva van, s igy a kamarában a viz- szint egyezik az alvízzel. A hajóvonal lassan be­érkezik a kamarába, majd az alsó kaput becsuk­ják mögötte. Ezután a felviz felől, az oldalfalak­ban levő csatornákon vagy magán a felső kapun át vizet bocsátanak a kamarába mindaddig, a- mig a vizszint a felvizzel egy szintre nem kerül, s az emelkedő, viz meg nem emeli a hajóvonatot. Ekkor kinyitják a hajózsilip felső kapuját és a hajóvonat a szabad vízre ér. A felülről haladó hajóvonat esetében a művelet az előbbinek ép­pen a fordítottja. Nagymarosnál a vontatóhajón kívül hat nagy­méretű uszályt zsilipelhetnek majd át egyszerre, kereken 6000 tonna rakománnyal. A forgalom további növekedésére számítva és a nemzetközi hajózás biztonsága érdekében egymás mellett két nagy teljesítményű ,hajózsilip (ikerzsilip) készül. A hajózsilip hossza 230 méter, szélessége 34 méter s a legkisebb vizsmélysége 3,5 méter lesz. Az árvízvédelem A duzzasztómű által felduzzasztott folyam vi­ze a környező, alacsony fekvésű területeket csak­úgy elöntéssel fenyegeti, akár az árviz. A hely­zet azonban most bizonyos mértékig súlyosabb, mert a duzzasztás hatása állandó. Védekezésül A duzzasztómű

Next

/
Thumbnails
Contents