Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-13 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 10. Valamely állam polgárának lenni nemcsak előnyöket, de kötelességeket is jelent a polgárok részéről. Az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb, leggazdagabb és leghatalmasabb állama, ennélfogva az attól származó előnyök valamint az annak kijáró kötelességek is arányosak az állam hatalmával és tekintélyével. Egész természetes, hogy a demokráciát kedvelő lakó sság nagvrésze úgy véli. hogy ezen előnyökben és kötelességekben, —' jelentkezzenek azök akár a po- * litikai, gaz dasági, kulturális, vagy az általános társadalmi téren, — a lakosság minden rét egének egyformán kell részesedni tekintet nélkül nemzeti eredetükre, vagy a bőreik Abraham Lincoln színére. A demokráciának ily IGAZI hívei az évnek azt a hetét amelybe beleesik február 12-ike, kijelölték “Nemzeti Néger Hét”-nek, mert dacára a demokráciát pontosan kiszabó alkotmánynak, a faji megkülönböztetésnek itt még mindig igen sok áldozata van. Sőt mondhatjuk, hogy az amerikai néger dacára az évszázados küzdelemnek, dacára a szörnyű nagy polgárháborúnak, még mindig csak másod rangú polgára ennek az országnak. A “Néger Hét’’ célja az amerikai nép. figyelmét felhívni erre a nagy igazságtalanságra és igy ez egyik mozzanata lett a teljes felszabadításért folyó további küzdelemnek. A “Néger Hét” kiválasztásánál február 12-ike nem a véletlen szüleménye. Kiválasztották ezt a napot azért, mert ez a születési évfordulója az Egyesüli. Államok 16-ik elnökének, a mártírhalált halt ÁBRAHÁM LINCOLN-nak, akinek a neve elválaszthatatlanul forrt össze a rabszolgaság eltörlésével. K nyhóban születelt A világtörténelem egyik legelismertebb állam- f érfia, Ábrahám Lincoln, 1809 február 12-ik napján született Kentucky állam egyik legszegényebb vidékén; fatönkökből összetákolt kunyhóban lakó nagyon rossz gazdasági viszonyok között tengődő szülőktől. Életrajzírói szerint iskolába is csak egy évig járt s éppen hogy megtanult irni-olvasni, de kielégíthetetlen tudásvágya a kezébe kerülő könyvek olvasására, önművelődésre késztette, minek következtében a favágó munkát feladva kereskedősegéd, írnok, majd ügyvéd lesz. Később bekerül az állami törvényhozó testületbe, majd a kongresszusba s végül a rabszolgaság eltörléséért folyó harcban annyira feltűnt, hogy J 860-ban az Egyesült Államok elnökévé választják. Pár rövid mondattal csak igy lehet elmondani Lincoln életrajzát. De ez a néhány száraz sor tengernyi tanulást és küzdelmet takar. El kell ismernünk, hogy Lincolnt a természet valóban rendkívül nagy tehetséggel áldotta meg, de még akkor se volt könnyű kiemelkedni s oly magasra emelkedni abból a társadalmi rétegből, amelybe született és mostoha sorsa egész ifjúságában tartotta. Komoly történetírók állítása ezerint Lincoln fejlődését ciklus-szerű előretörte- tések és aztán közéjük eső nyugvások jellemzik. "'"ki izékben Ez a fejlődés nem ért véget azzal, hogy elérte az elnöki tisztséget. Sőt ellenkezőleg, igazi nagy emberré éppen az elnöki tisztséggel járó felelősség és terhek tették. Az Egyesült Államok népe akkor is, — akárcsak ma, — igen nagy feszültség közepette élt. Mint ahogyan ma azt várják a Fehér Ház lakójától, hogy szilárdan mutassa az EGYETEMES BÉKÉHEZ VEZETŐ UTAT, hogy elkerülhessük az emberiség elpusztításához vezethető hidrogén- háborút; akkor arról volt szó, hogy az Egyesült Államok fennmaradhat-e úgy, hogy amíg egyes államaiban már végétért a rabszolga rendszer más államokban egyik ember törvényes joggal birtokolhassa a másikat? A rabszolgák felszabadításáért már több évtizede folyt a harc. A rabszolgaság előnyeit élvezők ragaszkodtak a néger rabszolgák tartásához. Voltak, akik azonnal véget akartak vetni mindenféle rabszolgaságnak. Ezek az “Abolition” nevű mozgalomban tömörültek. Mások viszont a déliek érdekeit figyelembe véve hajlandók voltak némi kompromisszumra. Lincoln is ezek közé tartozott. De amikor elnökké lett és látta, hogy 8 déli állam elszakadt a szövetségi kormánytól, helyesen mérlegelve a helyzetet kimondotta: “Ez a nemzet nem lehet félig szabad és félig rabszolga!” Lincoln elnökségének pár éve alatt lett igazán nagy ember. Mint John Hay nevű életrajzírója mondja: Lincoln a tornyosuló veszedelem láttára egyre határozottabb és biztosabb kezű vezér lett. Kormányának nemcsak elnöke volt, hanem a külügyminisztere, hadügyminisztere, a sorozóbizottság vezetője, a rekonstrukció irányítója s mindenféle más kormány-intézkedések szigorú ellenőrzője lett. Ä Néger Hét célja “De azért soha nálánál bölcsebb és kegyesebb ember nem ült az elnöki székben”, — irta John Hay. Thursday, February 13, 1958 Ilyen szűk terjedelmű cikk keretében Lincoln nagyságát még csak körvonalazni is alig lehet. Célunk nem is Lincoln méltatása, mint inkább a “Néger Héttel” kapcsolatban felhívni olvasóink figyelmét arra, üogy Lincoln munkája még korántsem nyert befejezést. Sőt ellenkezőleg. Az utóbbi évtizedekben a színes bőrű népek nagy kulturális haladásának dacára is a fajgyűlölet, a faji megkülönböztetés számos helyen emelkedett. A déli államokban a fajgyűlölet állandósítását a fehér és szinesbőrü iskolás gyermekek elkülönítésével akarják megőrizni. Ennek a botrányos jeleneteit láttuk a múlt ősszel Little Rock, Ark. és más déli városokban. A “Negro Week” azonban arra is /igyelmeztet, hogy az iskola nem az egy etlen hely, ahol amerikai polgárokat jogaikban megrövidítenek csak azért, mert a bőrük nem fehér. Hiszen jól tudjuk, hogy az északi nagyvárosokban is valóságosan elszigetelt néger-gethókba szorítják őket; hogy munkát nehezebben kapnak és ha kapnak, akkor1 rosszabbul fizetik őket, mint a fehéreket. Szóval nem lehet letagadni, hogy minden haladás dacára is az ameriKai néger a polgároknak kijáró előnyök és kötelességekből teljes mértékben csak az utóbbit kapja. A demokrácia, a humanizmus megköveteli, hogy a Lincoln által hirdetett teljes felszabadulás végre valóra váljon! (Az alábbi részletet Langston Hughes “Simple Stakes a Claim” c. könyvéből vettük és azért közöljük, mert úgy érezzük, hogy mély és keserű humora a magyar menekültekkel szemben megmutatja azokat az igazságtalanságokat, melyekkel a néger nép minden nap szembetalálja magát. Ez a könyv legutóbbi kötete annak a sorozatnak, amelyet a hires iró és költő az amerikai néger nép mai problémáival kapcsolatban irt. Rinehart kiadásában jelent meg. — Szerk.) “Nagyon bánt, de ki keil jelentenem”, mondta Simple (ezt a nevet adta Hughes könyve főszereplőjének, az egyszerű, átlagos amerikai négernek) “hogy a tény az, hogy bármely magyar menekült idejöhet, ingyen és egy-két hét múlva állást kaphat bankban, üzletben vagy más olyan helyen, ahova nekem tilos a pult mögé tépnem. Azt mondom, hogy ez nincs rendjén. Utóvégre én amerikai vagyok!” “Jó, jó”, válaszoltam én “de ne okold a magyar menekülteket az amerikai faji előítéletért. Légy megértő. A tény az, hogy a magyarok fehérek és igy bizony egy lóhosszal megelőztek téged, szines- bőrüt.” “Igen, de én polgár vagyok”, mondta Simple. “Polgár —bizonyos tekintetben. De nem minden tekintetben. Ha te teljes jogú polgár volnál, akkor nem volna szükség arra, hogy az NAACP ( a négerek polgárjogvédelmi szervezete—Szerk.) unos-untalan a Supreme Courthoz forduljon polgárjogaid védelmére. Te barátom, SZÍNES polgár vagy”. “Ami azt jelenti”, kiáltott fel hevesen Simple, “hogy a magyar menekültek polgárabbak, mint én vagyok. Kijelentem, hogy ez nincs rendjén. Az én apám idevalósi volt és ő előtte az ő apja és visszamenőleg nem tudom hány nemzedék. De azt tudom, hogy a néger nép régóta él USA— ban. És te mégis azt magyarázod nekem, hogy az a magyar, aki egy félórával ezelőtt érkezett, többet ér, mint én?” “Én is szinesbőrü vagyok, akárcsak te”, feleltem neki, “mit kiabálsz rám? Talán én okoztam ezt a helyzetet?” “Te nagyon nyugodt vagy, az a bajod”, mondta Simple: “Te valamilyen ‘Uncle Tom’ vagy!” “Ne adjál nekem neveket”, mondtam. “Én egyszerűen nem tartom érdemesnek izgulni nyilvánvaló tények miatt. Mindenki tudja, hogy bármely fehér menekült jobb állást kaphat Amerikában, mint az átlagos néger”. “Szóval, ha valaki fehér, akkor neki kijár minden”, mondta Simple. “Ahhoz már hozzá vagyok szokva, hogy az amerikai fehérek előnyben részesülnek. De azt az ilyen-olyanát, nem vészi be á begyem, hogy akármelyik jött-ment fehér külföldi idejöjjön és ugyanolyan előnyben részesüljön. mint az amerikai fehér!” “Sajnálom, de úgy veszem észre, hogy neked nemcsak fehérellenes előítéleteid vannak, hanem külföldiellenes is.” “Te csak ne sajnálj engem”, mondta Simnle. “Sajnálom én magamát eleget. Ezek a külföldiek idejönnek és nem telik két hónapba, máris megtanulják, hogy kell engem csúnya nevekkel sértegetni. És egy éven belül már valamely városi bérházban laknak, esetleg Levittownban, ahova engem nem engednek be. És ha mégis be merek egy ilyen helyre költözni, miután bírósági végzést kaptam, akkor téglákat hajítanak lakásomba vagy bombát helyeznek küszöbömre — pedig még angolul sem tudnak beszélni. És te mégis azt akarod nekem bebeszélni, hogy még csak ne is beszéljek a piszkosokról?” “Ne úgy beszélj róluk mint idegenekről-’ — mondtam. “Tekintsd őket egyszerűen bigottoknak — tekintet nélkül származásukra. LTgy a bennszülött amerikaiaknak, mint külföldi bevándoroltaknak vannak, adott esetekben igen rossz társadalmi tulajdonságaik. Ezzel szemben nagyon sok külföldi születésű amerikai, vagy bennszülött igaz barátja a néger népnek. Amit mondani akarok az, hogy rfe legyél külföldiellenes, csak azért, mert egyes külföldiek négéreilenesek. Ha előfordul, hogy némely külföldi jobb állást kap, mint te, miután fehér az illető, ne okold a külföldieket. Okold a mi Jim Crow rendszerünket, próbáld meg javítani, de nem úgy, hogy kritizálod a külföldieket. Ka te fehér volnál és egy jó állást kínálnának fel neked,, elfogadnád azt, nemde, akár magyar volnál, akár nem?” “Ha én magyar volnék”, mondta Simple, “akkor én forradalmat csinálnék Magyarországon csak azért, hogy ingyen utazhassak Amerikába, mert amint kiveszem az újságokból a jóllakottság nem hiányzott a magyar lakosságból. Itt Amerikában van bőven friss hús, füstölt hús, fagyasztott hús és fekete hús, már mint jómagam. Hát persze, ha én magyar volnék én is idetolakodnék, letelepednék és nem engedném, hogy gyermekeim néger gyermekkel járjanak egy iskolába ...Ha magyar menekült volnék, Levittownba, vagy a chicagói Trumbull Parkba mennék lakni, ahova néger be nem teheti a Iá' át és ez bizonyítéka voina 120 százalékos amerikai mivoltomnak, ha esetleg valamely bizottság ki akarná vizsgálni amerikaiságomat. Nem könnyű dolog bebizonyítani, hogy nem vagy vörös, ha egy olyan vörös országból jössz, mint Magyarország. “Amilyen hamar tudnám himnuszunk szövegét, Ugyanúgy megtanulnám az alkotmány szövegét is. Ami azt illeti egy magyarnak nem kell megtanulni az alkotmányt, sem nem kell annyi szavazati próbán keresztülmenni, mint a négereknek a déli államokban. Nem,'a magyarnak csupán fehérnek kell lenni, ha előre akar haladni vagy ha szavazni akar még-mielőtt angolul tudna beszélni... “Dehát nem vágj7ok magyar és nem vagyok fehér, csak egy öreg fekete, ennélfogva nem értek egyet veled, nem vagyok megértő. Amíg nem lesz annyi jogom ebben az országban, mint egy magyar menekültnek, addig én "íehérellenes leszek minden fehér, ellen, akinek csak fehérsége ad több jogot mint nekem, nékem, akinek őséi amerikaiak voltak már akkor, amikor csillagsávos lobogónk megszületett. _ Milyen megértőnek kell égy embernek lenni, hogy- mindezt megértse, ezt mondd meg nekem, atyámfia!” 'i:' ‘S , LINCOLN ÉRDEMEI A RABSZOLGA ELTÖRLÉSÉBE!! LEGYÜNK MEGÉRTŐK, KÉREMALftSSIAÍ
