Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-13 / 7. szám
AMERIKÁI MAGYAR SZÓ Thursday, February 13, 1958 Az ebben a ro: atban kifejtett nézetek nem szűk cégszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával $ Olvasóink <; hozzászólnak <: ji a közügyekhez ;; Megszólal a zsíros paraszt szolgájának ivadéka Tisztelt Szerkesztőség! Sziveskedjenek leközölni levelemet, mert egyet értek Kalapács munkástársammal. Igaza van, én sem fogok soha pártolni gyilkosokat, rosszlelkii- eket. Olvasunk felőlük, hogy sokat szenvednek itt szétszórva. Hej, ha sikerült volna azon barbároknak tervei, akiket ezek pártoltak, akkor táncoltak volna örömükben, de akkor bizony az én unokáim nem éltek volna. De mivel a barbárok lettek a hontalanok, igy élnek a munkás- eszméjii unokák, az enyémek is, mert szeretik a föld^U ahol anáik és nagyapáik éltek és haltak. 1957-ben olyan termés volt Magyarországon, amilyen régen nem volt. Azt Írja a legidősebb leányunk Békéscsabáról: “Édesapám, elmúlt a nyár, most már megírom, hogy miért dolgoztunk, hogy lássák a mi helyzetünket. Béreltünk hét katasztrális holdat, három holdon búzából 28 mázsát, három holdon kukoricából 95 mázsát é3 egy holdon árpából 17 mázsát vittünk haza. Van 5 hízónk, 160 kilósok. Most kaptuk meg at pénzt, amit maguk küldtek nekünk. Száz dollárért 2324 forintot és 32 fillért kaptunk. Édes szüléink, ezt miiliószor köszönjük, áldja meg az Isten magukat. Vettünk rajta ruhát, bútort. A két fiunk téglagyárban dolgozik, leányunk szövőgyárban, a férjem pusztacsősz, avagy tanácsadminisztrátor, ő méri a földeket, 8 órát dolgozik, havi fizetése 800 forint”. így fest Magyarországon négy gyermekünk és 16 unokánk helyzete. Irta egy 73 éves, «sirosparasztoknak egykori rabszolgája és volt kanász: A. M. Aki “megveszteget” bennünket Tisztelt Szerkesztőség! Rég volt, igaz se volt talán, igy van a nótában is. De ha igaz, hogy 30 évvel ezelőtt nyomta kezembe az én kedves Gaydos komám az Uj Előrét. mondva: Ezt olvasd komám, ez való nekünk! Azóta úgy megszoktam, mint a szemüvegemet, mert szemüveg nélkül még libapásztornak sem volnák már alkalmas. A Magyar Szó nélkül sem tudnék a világ állásáról. Várjuk, hogy mit ir a Szó és azután összeegyeztetjük gondolatainkkal és kialakul a tiszta kép. Amikor megjön, már szinte félek kinyitni, de megkönnyebbülök, amikor meglátom, hogy az én nevem még nincs bekeretezve. Hát addig is, amig oda eljutok, küldök egy pár dollárkát, mellyel bizonyítani kívánom annak az ingyen tanult magyarnak az állítását., hogy a Magyar Szó szerkesztősége meg van véve. (Olvastam a lap egyik számában ezt a bődülést.) Hát lássa meg, hogy igaza van, itt mellékelek öt dollárt, kettőt naptárra, hármat pedig a szerkesztőség vételárába, a Szó támogatására. Szeretnék sokat, nagyon sokat, napilapra elegendőt küldeni, -de sokfelé kell a pénz. Itt volt a mi munkás újságunk támogatása, ott is meg kellett venni a szerkesztőséget, a békére is kell adakozni, s hová nem, ha még oda sem, hogy csak egy kis szikrát is kioltsunk, nehogy gyermekeink, unokáink hamuvá égjenek néhány őrült kedvéért. Mert akkor hiába lesz Petőfi verse, hogy "Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak”, mert nem lesz sir, sem unoka, s nem lesznek, akik elmondják neveinket. Ha mi, vének, a pokol tüzére kerülünk is, nem lesz nagv kár, de azok a gyönyörű kis kezek, amelyek átölelik a nagyapa nyakát, oh, azoknak nem szabad megégni! Azután itt van a mi “Northern Neighbors” c. havi folyóiratunk, meg az “Economic Geography oi the USSR”. Ezeket is meg kell fizetni. Igen kiváncsi voltam, hogy ezen utóbbiból megtudjam, hol és merre fekszik az a Szibéria? Mert nehéz hallgatni, hogy mennyire fáj bizonyos “kutatóknak” a Szibériába deportált ma^arok helyzete. Hogy vonat, vonat után viszi szegényeket milliószámra Szibériába. Most már látom és olvasom, hogy ott nincs semmi, csak Szibéria van. Arról is tudomásuk van ezeknek a “kereső, kutató” tanult embereknek (dehogyis emberek, hiszen megcsufolják az emberi nevet), hogy sokakat már többször is deportáltak, de a hazaszeretetük visszahúzza őket, hogy a M.U.K.-ra készen legyenek, felgyújtani a Magyar Múzeumot és mindent, amit az otthonmaradtak újra rendbehoztak. S mivel Szibériában csak Szibéria van, igy hát a Sputnikok antennáiba kapaszkodva érik el a haza földjét. Hát mondom, most már tudom hol van Szibéria, S jó volna, ha az a banda átváltana Little Rockra, hogy egyéb szörnyűséget ne is említsek. A naptár nagyon jó, aki jobbat tud, az álljon oda és mutassa meg, mert könnyű kritizálni. A kritika joga csak annak van megadva, aki legalább annyit tud, vagy többet. A “Ki irta?” pályázatot szeretném megnyerni már csak azért is, mert még házhelyemet nem vettem meg a temetőben. Pedig ajánlgatják itt az újsághirdetésekben ! “Addig vedd meg, mig nem késő!” — mondják. Gondolom, hogy a H-bombára céloz a kis hamis. Mivel a pályázati határidő március, addig nekiállok mégegyszer a naptár áttanulmányozásának. A többi cikk közül a vallástudományra szavazok. Kiváncsi vagyok, mit szól az ilyen leleplezésekhez a MI papunk, Rev. Gross László? Kovács János, Kanada A farmarek sorsa Tisztelt Szerkesztőség! Én sajnos nem tudok uj olvasót szerezni, mert ezen a tájon nincsenek magyarok. A fiam a farm- munka mellett gyárban is dolgozik és igy nincs ideje engem autón vinni sehová. A leányának kell otthon az állatokat rendben tartani, s bizony elég sok dolguk van. Ez a mai farmerek élete. Ha van egy kis adósság, a farmjövedelemből semmi esetre sem tudják azt törleszteni. Ezért télen, amikor az egész nyár fáradalmait kellene kipihenniük, a gyárban kell neki újból fáradoznia, hogy a kiadásokat törleszthesse. így hát nem kérhetem meg őket arra, hogy engem vigyenek magyarokat felkeresni. Én viszont már 72 éves vagyok, a lapnak olvasója az elmúlt 40 évben. Mrs. H., Indiana Aki vagyonát is megosztja lapjával Tisztelt Szerkesztőség! Kérem újítsák meg lapomat egy félévre, mert ez az egyetlen újság Magyar Amerikában, amely az igazat megírja, s nincs a Wall Street szolgálatában, mint az amerikai lapok 99 százaléka. A naptárt megkaptam, jobbat senki sem kívánhat, nagyon meg vagyok azzal is elégedve. Sok olyan érték van benne, amit becsülni lehet és nem kritizálni. Ha nem lennék anyagilag oly gyenge helyzetben, akkor megmutatnám az egész olvasógárdának, hogy mit ér a lapunk és a kalendárium ; legkevesebb ezer dollárt adnék évente C3 remélem, hogy vágyam még teljesülni is fog. Várok Ausztriából 25 ezer dollárt rövid időn belül ott örökölt vagyonomból és ha megkapom, én leszek lapunk fenntartó gárdájának vezetője. T. Deutsch Helyeseljük a felhívást! Egymagám nem vagyok elég erős egy ilyen kö- , zös ügy megnyeréséhez, ezért kérem a munkástársakat, írjanak angolul szenátoraiknak, hogy célt érhessünk el ebben a közös ügyben. Tisztelt Szenátor Ur! Egy 70 éves özvegyasszony vagyok és arra kérem önöket, hogy szíveskedjenek figyelembe venni az öregek helyzetét. Nekem pld. egy négyszobás kis házom van, semmi egyéb, ami után az elmúlt évi adóm közel $140 volt, ez évben több lesz. Havonta $70 social security! kapok és a nagy megadóztatás, valamint a magas megélhetési árak lehetetlenné teszik a rendes megélhetést részemre. Csak ebben a körzetben többen vagyunk ilyen szorult helyzetben. Kérem a Szenátor Urat, hasson, oda, hogy az öregek is kapjanak több nyugdijat és azoknak, akiknek semmi bevételük nincs, engedjenek el az adójukból, hogy az ilyen nincstelen öregeket ne terheljék nagy adóval. Ne a hidegháborúra és egyéb haszontalan dolgokra pazarolják az adófizetők billióit, ami semmi hasznot nem hoz, s csakis kárára van a nemzetnek. Pedig ez egy áldott gazdag ország, ahol minden ember nagyon is boldog lehetne, ha a békebeli termelést hoznák gyakorlatba a háborús helyett és békében hagynának élni, amire az emberiség többsége nagyon is vágyakozik. Nekünk nem kell támadástól félni, ha mi is igazán békét akarunk. Sokkal istenibb és emberibb dolog lenne, ha az öregek nyugdiját fölemelnék, hogy ebben a nagy drágaságban egy kissé emberibb módon élhetnénk. Az öregek kivették részüket az ország fölépítéséből, naggyá, gazdaggá és széppé tételéből és most kérünk abból a kitermelt sok jóból. Juttassanak valamivel többet nekünk, mint amennyit most kapunk. Az öregek ezt már nagyon is kiérdemelték. Németh Ferencné Pl® hamisítsuk a történelmet Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, remek kivitelű könyv. Éppen csak annyi kifogásom van, hogy a szabadságharcosokkal bővebben kellett volna foglalkozni. De igy is nagyon jó. Tudom, hogy mindenkit nem lehet kielégíteni. . Tudom azt is, hogy a lap régi építői között kik voltak a lapépitők és kik a tönkretevők. Sajnos a tönkretevőkről újságunk úgy emlékszik meg, mint lapunk építőiről. Nem “akarok neveket felhozni, éppen csak annyit, hogy önök dicsőítik az Előre nyomdájának elkótyavetyélőit, A régi olvasók nagyon jól tudják, hogy Basky Lajos működött a háttérben Vitálissal, csak az volt a baj, hogy ennek részleteit kevesen ismerik. Én megmondtam Baskynak a szemébe, hogy aki Finta Sándorral barátkozik, mint ő, az nincs a mi oldalunkon. Bojtos J. (A Szerk. megjegyzése: Köszönjük észrevételeit, megszívleljük azokat. Sajnos a lap jelenlegi vezetőségében nincs egy ember sem, aki a régi időket jól ismerné. Szívesen fogadunk minden oly írást, mely tiszta fényt vet dicsőséges múltúnkra.) Akinek a rossz is jé Tisztelt Szerkesztőség! Itt South Benden a Studebaker Packardnál csak minden második héten dolgoznak, különben a munkások felét le kellene tenni a munkáról, így talán jobb lesz, ha ugyan igy marad, mert a helyzet rosszabb lesz napról-napra, ahelyett, hogy javulna. A. H. Üdvözli! bennünket évfordulónk alkalmiból Tisztelt Szerkesztőség! A “Magyar Szó” és összes elődei, ötvenöt esztendőn keresztül szüntelenül és megalkuvás nélkül harcoltak a békéért, az emberi jogokért, a munkásmozgalom minden nemes törekvéséért és egy szebb, boldogabb, magasabbrendü társadalmi rendszerért. Ezért méltó a Magyar Szó minden munkás és haladószellemü egyén önzetlen támogatására. Lustig Imre Aki 2 nyugdíjból él Kedves Munkástársak! Megkaptam a naptárt és itt küldöm érte a 3 dollárt. Bárcsak többet küldhetnék, de én már 75 éves leszek májusban és csak a nyugdíjból élek, ami elég kevés. Nem tudom mi lenne belőlem a munkássajtó nélkül, melyet 1903 óta olvasok. Akkor alakítottuk meg a famunkás szakegyletet és ott olvastam a Népszavát és a clevelandi Népakaratot. Úgy a lap, mint a naptár nagyon jó, sokat lehet belőle tanulni. Kari Biró. *>Oz(/e é Ka rzevfájj-ósAfe p_______
