Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-22 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 22, 1957 Ji Munkásmozgalom A CIO EGYHANGÚ SZAVAZATA AZ EGYESÜLÉSRE Újonnan érkezettek Kevesen Írnak a munkások életéről. Vannak híres írók, akik sohasem írtak a munkásról. Manapság még kevésbé népszerű ez a téma, hiszen minden ember kapitalista ebben az országban. Legrosszabb sorsuk Amerikában az újonnan érkezetteknek van. Nem a “szabadsághősökre” gondolunk, akiket jóságos alelnökünk is meglátogatott és akiket repülőgépen szállítottak ide, 6 most gondoskodnak felőlük, amit mi öregebb emigránsok sohasem tapasztalhattunk. Nem ezekről van szó, hanem a ezegény mexikóiakról. Mexiko kormánya haladó szellemű, de nagy az ellentét a gazdag és szegény között és hivatalnokai bizony igen megvesztegethetők. Nemcsak az adófelügyelőkre gondolunk, hanem a helyi hivatalnokokra is. Tavaly 435,424 mexikói jött be hivatalosan és talán ugyanannyi hivatalos iratok nélkül. Isrmerkedjünk meg egy mexikói munkással egy pár sorból. A Saturday Evening Post összegyűjtött adataiból olvashatjuk: Neve Rafael, 33 éves, 5 gyermek apja, foglalkozása földmunkás. Napi keresete 7 pezó, ami amerikai pénzben 56 cent, ami nem a legalacsonyabb jövedelem közép Méxikóban. Rafael rászánja magát, hogy a földi paradicsomba, az Egyesült Államokba vándoroljon. Első teendője — hogy megvesztegesse a polgármestert. Ez erkölcsi bizonyítványt állít ki részére, amiért 300—350 pezó megvesztegetés jár — vagyis 50 nap munkabére egy kis hivatalos papírért. Ezt a pénzt megszerzi uzsorakamatra, 5 százalék egy hónapra, vagyis egy évre a tőke 60 százalékát kell érte fizetnie. Ezenkívül az útra is kell péna, meg otthon is kell hagyni valamit. Elindul a nagy útra. Társai nem irigylik, sőt megvetik. Érdekes, hogy a mexikóiak megvetik azt, aki az Egyesült Államokba vándorol. Talán nemzeti büszkeségből, mert nem tetszik nekik, ahogy itt lealázzák, sőt megvetik a szegény bevándoroltakat. Rafael otthagyta az otthon biztonságát és 825 mérföldet tesz meg, mig a vándormunkáso- ■kat összeterelő központba ér. .Gyalog megy, hacsak valamilyen autó fel nem veszi egy kis időre. Bokrok mögött alszik, utszélen eszik, hátán viszi kis takaróját, váltóingét és egy kis ennivalót. A hosszú ut végetér és több-ezredmagá- val várja a munkaszerződtetőt. Ha szerencsés, a várakozás rövid lesz, de megtörténik, hogy egy hónapot is vár. Végre a papírok rendben vannak, kinyílik a kapu és Rafael az Egyesült Államokban van. Átvette őt a szövetségi kormány; újból vizsgálják, mint egy lovat, hogyan jár, elég fiatal-e, elég sovány és kicsi-e, hogy fel tud-e mászni a 40 lábnyi datolyapálmára. Azután az orvosi vizsga, ujjlenyomatozás, himlőoltás következik és végül elviszik El Centro, Kaliforniába, ahol a munkaügyi hivatal veszi át. Itt a mellét megröntgenezik, nem tudni milyen alaposan, mert óránként 175 bracero-t (földmunkást) néz át az orvos. Majd egy nagy terembe kerül, ha mindezeken keresztülment és várja a jó szerencsét. Igaz, hogy Amerikában egy dollár a legalacsonyabb bér, de erre ő nem számíthat, mert Kaliforniában 70—75 cent órabér vár reá, hacsak gazdája nem “darabszámosnak” veszi fel, mellyel rendszerint csalások vannak. Arizonában csak 60 centet fizetnek és csakis akkor érné el az egy dollárt, ha északra tudna menni. A béréből különféle biztosítást és élelemreva- lót vonnak le. Lakást állítólag adnak. Talán puszta szobát, egy ággyal 3 szoba közepén, de talán azt sem, habár állítólag 1946 óta a Munkaügyi Minisztérium előírta a minimális lakásviszonyokat. De ki ellenőrzi azt? Rafael kezdi pénzét hazaküldeni. Nagy pénz ez odahaza! Nagy pénz volt 50 évvel ezelőtt a magyar emigráns pénze is a faluban! Az amerikai nagybirtok meggazdagszik az állam által adott áralátámasztásból, de segít a kormány fiatal, egészséges bevándorlókkal is, akik olcsó bérért dolgoznak, akiknek nem kell öregségi biztositást adni, sem más társadalmi segélyt, mert ha öregek, betegek lesznek vagy rokkantak, akkor visszaküldik a határon túlra. Ezek az újonnan jöttek. Az amerikai mezőgazdaság: gyümölcs, főzelék, cukorrépa és gyapot évi termése kb. 5 billió dollárt tesz ki. Ezt nagy- részben a nagybirtokosok termelik — az újonnan jöttek keze munkájával. A New York állami CIO a 17-ik évi (alkotmányos) konferenciáján megszavazta az egyesülést az AFL állami szervezetével. így megalakult a New York állami AFL-GIO. Az 1,000 delegátus egyhangúlag szavazta meg az egyesülést, mely George Meany júniusban tett ajánlatára hozta a döntést. Hasonlóképpen döntött egy hónappal ezelőtt a buffalói konvención az AFL N. Y. állami testületé. Louis Hollander olvasta fel a delegátusok előtt Harold C. Hanover, AFL állami titkár levelét, melyben tudatta őket a határozatról és arról, hogy háromtagú bizottságot választottak, hogy a CIO-val együtt dolgozzák ki az egyesüléssel járó pénzügyi és alkotmányi kérdéseket. Az együttes konvenció összehivását az őszre tervezik, az uj közös szervezet alkotmányát elfogadás végett azon nyújtják be. A megegyezés szerint Thomas A. Murray, a New York állami AFL elnöke lesz az egyesült szervezet elnöke. Pénzügyi titkár Harold J. Gar- no lesz, aki ma is ezt az állást tölti be a CIO-ban. Az egyesült szervezet főirodája Albanyban lesz, de végrehajtó irodát New Yorkban is terveznek. A végrehajtó bizottság elnöke Hollander lesz, akit előzőleg tartott állásában újra megerősítettek. Hanover veszi át az egyesült szervezet törvényhozó testületi elnökségét. Michael J. Quill, a közlekedési munkások szak- szervezetének elnöke csütörtökön még ellene beszélt az egyesülésnek, de a többséggel szavazott mikor rákerült a sor, igy a szavazás egyöntetű lett. Quill megemlítette, hogy miért szavazott az egyesülés ellen 1955-ben. “Az idő sajnos bebizonyította azt, hogy igazam volt. George Meany a legjobbat tette ebben a lehetetlen helyzetben. Sajnálom, hogy e piszokba kerültünk, mert bizony ez nem jobb mint a pöcegödör...” “Az AFL-nek nagytakarítást kellett volna végeznie, mielőtt meghívott bennünket”, mondta. “Takarítsuk ki uniónkat, hogy életképes legyen!” mondta -Quill. “Nem voltunk készen az egyesülésre. Sokat szenvedtünk néhány semmi- rekelő gonosztettei miatt... “Az egyesülés óta csináltunk valamit a délen” ? — kérdezte.” Mi semmit, de annál többet tett a Klan, meg a Fehér Polgárok Tanácsa. William Stephen vasöntő 1,400 dollár munkabért kapott utólagosan. Stephen vakáción volt, ez alatt az idő alatt felesége megbetegedett és meg is halt. Stephen értesítette munkáltatóját és több időt kért, hogy felgyülemlett dolgait elintézhesse. Meg is kapta. Mikor visszament dolgozni, azzal fogadták, hogy otthagyta állását és most már nem veszik vissza. A szakszervezet kiharcolta nemcsak azt, hogy 1,400 dollár utólagos bért meg adjanak részére, hanem munkáját is visszakapta. Igaz, hogy rengeteg tárgyalás, utánjárás után. Tanulság, a munkás értesítse szakszervezetét is mielőtt hosszabb vakációt vesz, mint ami a szerződés szerint kijár részére. Clifford T. McAvoy meghalt Clifford) T. McAvoy aug. 9-én Cap Codon kórházban vesegyulladásban meghalt. Ez a sok oldalú ember, mint koncerthegedüs a Provincetown szimfonikus zenekarben éppen fellépésre készült. Egy nappal a koncert előtt, julius 27-én rosszul lett. Gyászolják őt felesége, fia és leánya, de gyászolja e rendkívüli ember időelőtti elhuny tát az egész progresszív Amerika. Clifford T. McAvoy nagy ember volt. Bátor, érzékenylelkü, aki nem törte magát a dollár után. Nyelvtudós, egyetemi tanár volt, büszke szakszervezeti tagságára, a tanítók szervezetében. La Guardia, polgármestersége alatt, helyettes népjóléti biztosnak nevezte ki. McAvay a független politikai párt érdekében “Némely helyen visszafelé megyünk. Értünk el valami eredményt a törvényhozás terén ? Nem bizony, a munkáltatók pedig hangosak a televízión, ők nyernek, minden unió tagot bemázolnak.” Quill megtámadta az AFL-CIO országos vezetőségének ama határozatát, mely szerint mindenkit kidobnak, aki az 5-ik függelékre hivatkozik, ha a munkásgyülölő kongresszusi hajszolok inkvizíciójára hívják. “Nagy hibát követnek el a munkásvezérek”, mondta. “Megijednek és mindenkit lehajitanak, annyira tiszteletreméltók szeretnének lenni. Én nem hivatkozom az 5-ik függelékre, de harcolok minden erőmmel a jogért, hogy mások használhassák azt. A TWU tagjai és tisztviselői .annyiszor használhatják az 5-ik függeléket, ahányszor csak kedvük van hozzá.” Quill megjegyzéseit viharos tapssal fogadták a delegátusok. ?,A munkásmozgalom előtt hatalmas feladat vár, hogy felvilágosító munkát végezzen és legyőzze ellenségeit”, mondta Hollander. Rámutatott, hogy az uniók nem elég gazdagok ahhoz, hogy felvehessék a versenyt a munkáltatók, a trösztök, a monopóliumok billióival. Azt sem várhatják, hogy a kereskedelmi sajtó, a sajtómágnások, a nagy folyóiratok felkarolják a munkásság ügyét. “Van valamink azonban, amit ők nem érhetnek el”, mondta. “Sok milliós tagságunk odaadó hűsége, családjaik, szomszédaik. Munkába kell őket állítanunk. Elébük kell állítanunk a valódi helyzetet, a nép érdekeit. Önbizalmat kell öntenünk beléjük és lelkesíteni őket, hogy adják tovább az igazságos tényeket rokonaiknak, barátaiknak, szomszédaiknak.” “A New York állami munkásmozgalom képezze ki tagjait a politikai kérdésekben, hogy vegyenek részt környezetük minden megmozdulásában, mondta Hollander. Ha nemhallatjuk szavunkat a törvényhozásban, hamarosan elveszítjük mindazt, amit keservesen kiharcoltunk”, figyelmeztetett. Társadalmi bizto- sitásunk, munkanélküli segély és minden népjóléti intézkedés olyan mértékű lesz, ahogyan tagjaink részt vesznek a közéletért folyó politikai megmozdulásokban, folytatta Hollander. Meg kell tanítanunk tagjainkat arra, hogy szavazzanak, — intelligensen szavazzanak. dolgozott teljes erejével. Az amerikai munkáspárt (American Labor Party) égisze alatt polgármesterjelölt volt 1953-ban. Védte a Smith-tör- vény áldozatait is. Elhunyta a haladók táborának nagy veszteségé. A LAP ÉRDEKÉBEN!!!... Legyen szives nézze meg a lap borítékján az ön neve felett levő dátumot. HA FOLYÓ ÉV AUGUSZTUSNÁL korábbi dátum van rajta, azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, képtelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon megjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ezt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, küldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis részét, minél előbb. Köszönjük. Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .....................dollárt. Név: ....................................................................... Cim: .................................................................................. Itt is győzött a szakszervezet
