Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-15 / 33. szám

Thursday, August 15, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 MAGYARORSZÁGI TÜKÖR (KÉT LEVÉL ALAPJÁN) Magyarország és magyar testvéreink sorsa mindig közelről érdekelte az amerikai magyar­ságot. Érthető, hogy ez az érdeklődés még csak fokozódott az őszi szomorú események óta. Akik­nek barátai, rokonai, ismerősei vannak a szülő­hazában, ma inkább, mint valaha, tudni szeret­nék, hogy a sok oldalról érkező propaganda kö­zül mi a valóság, milyen az élet azon a földön* ahol születtünk és ahol sokat szenvedett vére­ink saját maguk és a jövendő nemzedékek jö­vőjét építik. Az alanti idézeteket minden vál­toztatás nélkül két levélből vesszük. Az Írójuk falun élő 72 éves ember. Kommentárt nem fü­zünk az idézetekhez, — azokból mindenki vonja le a saját következtetéseit., Visszatérve a csomag témára, meg kell említe­nem, hogy miután az októberi események, (amit Rákosiék helytelen politikája és a külföldi ellen­propaganda együttese hozott létre) Magyaror­szágban megtörténtek és ennek következtében a könyöradománvok folyamatba kerültek, a Katoli­kus Karitas is megtette a maga nagy szívessé­gét. Persze a csomagokba belepakolva megérkez­tek az ellenséges jelszavak különböző darabjai is. A mi falunkba is megérkezett az ide címzett mennyiség, de szigorúan megszabva, hogy csakis katolikusoknak legyen kiosztva. Ennek tetejébe még a pap is, tekintet nélkül arra, hogy 10 vagy' 15 hold föld tulajdonosa az illető, de ha jó bora volt és jó párszor leihatta magát nála, a külde­mény legjavát azoknak osztotta szét. Ezért aztán a szegények olyan ribiliét csaptak, hogy még a papot is megpofozták és írtak az egyházi hatóságnak, hogy’ azonnal helyezzék el innen. Még a cigányok is csatlakoz­tak hozzájuk, a reformátusok pedig kacagták őket. Annyi bizonyos, hogy a forradalom szeléből nem érkezett a falunkba olyan vihar, mint ez volt! És mindez miért? Mert a külföldi propa­ganda elhitette a néppel, hogy az Amerikából érkező csomagban, ha ott trágyát is tettek bele, mire ide ér, cukor lesz belőle. Mert a disszidál­takkal elhitették, hogy ha kimennek, fejenkint ezer dollár zsebpénzt kapnak; ha pedig megad­ják valamelyik külföldi ismerősük címét, azonnal repülőgépen szállítják oda, ahová a szive huzza, stb. Hidd el sógor, olyan divatosan jár mindenki most, hogy odakint sem különben, a totyogó gye­rektől fel a legöregebb nénikig. Azonkívül eltűn­tek a nádfedeles házak, a napraforgóból való ke­rítések. Az, akinek az apja mezítláb járt még a templomba is, 3—3 pár ünnepló cipőnek és más használati lábbelinek a tulajdonosa. Cementosz­lopos, rácsos kerítések az utca fronton, egv-két nehéz sertés levágása és ehhez jó bor, — igv van 80 százalékban a falunkban, őszintén mondha­tom, hogy a megélhetési lehetőségekkel jjreg vagyunk teljesen elégedve; jó magam is tartok egynéhány hízót és tyúkot is, ez a házkörüli foglalkozásom. Szeretnék már szabadulni a Termelő Szövetkezettől a korom vé­gett és rövidesen kérni fogom a nyugdíjazáso­mat. Már nem is akartam beiratkozni, amikor az összeomlás után újból megalakítottuk, de arra kértek, hogy jöjjek, mert nekik nem a kezemre, hanem a fejemre van szükségük. Igv nem is szá­mitok tovább maradni, csak amig a fiatalokat ki- képzem a további teendőkre. . . Hiszem, hogy az ottani munkáslapok'hozzák a tényeket a történtekkel kapcsolatban, hogy abból megismerjétek a tiszta valóságot. Tény az, hogy a magyarországi események az egész világon bi­zonyítékként állnak a szabadságra vágyó emberi­ség előtt, hogy az éberségre kétszeresen szükség van és hogy mire képesek az urak, ha újból ők vehetnék kezükbe a hatalmat. Idézet a második levélből Nonn Gyurkáról semmit sem hallottam, Beb- ricsről annyit, hogy a balatonmelléki építésügyek igazgatója, Nagy -János pedig az Ipari Szakszer­vezetekben igazgató, egyben valami szaklap ki­adója. Egyébként Pesten, csak úgy, mint a többi városokban az összes munkásság, beleértve a vas­utak és más intézmények alkalmazottait is, meg­elégedettek és a parasztsággal együtt 90 száza­lékban szilárdan áll a kormány mellett. A Ter­melő Szövetkezetek 75 százaléka újjáalakult és a miénkből is csak nyolcán maradtak ki a régiek közül, de bejött helyettük 13 uj tag. A múlt év­ben is az egy munka-egységre eső jutalék 52 fo­rint volt, mig a napszám az állami gazdaságban vagy személyenként napi 35 forint volt. Ami jelenleg bajnak mondható az, hogy az el­lenforradalom idején majd három havi sztrájk és a vontatottan bekezdett munka-végzések a gyá­rakban most mutatkoznak legjobban, mert az üz­letekben sok szükséges áru hiányzik. Ez azonban átmeneti, mert a mostani kormány megtalálta a helyes kivezető utakat minden irányban, ami a megelégedés mellett a jövőbe vetett hitet is létre­hozta. Ennek alapján joggal állítom, hogy a fel- szabadulás óta még szilárdabb kormány nem volt, mint a jelenlegi. Mi sajnáljuk azokat a szeren­csétleneket, akiket megtévesztettek a fogadott hamis próféták és éppen ezért, akiket hazaen­gednek büntetés nélkül, azonnal beilleszkedhet­Amikor 1897-ben kisütött az első napsugár, élénk élet kezdődött a Millenáris sporttelepen. A Budapesti Torna Club labdarugói megkezd­ték az edzéseket. Vagy huszonöt-harminc, nagy­részt nagvbajuszu fiatalember jelent meg a pá­lyán, hogy azzal a labdával, amelyet 1896-ban Ray Ferenc hozott Zürichből Budapestre — ját­szadozzanak. A készülődés természetszerűen nem tetszett mindenkinek, főleg a tornászoknak nem, akik között Kokas Gyula tornászbajnok volt a hangadó. Iszer Károly aki tornász volt s egyben lelkes hive a futballnak is, a BTC közgyűlésén megjegyezte: — Hiába kukorékol ez a Kokas hajnalban, délre mégis népszerű lesz a futball... Kokas végül maga is beállt futballistának... A BTC a BTC ellen Az első budapesti labdarugómérkőzést 1897. május 9-én tartották meg. A BTC első csapata játszott a második csapattal. Az egyiknek kék­fehér, a másiknak piros-fehér volt a színe. Az egykori krónikás megjegyzi, hogy amikor délu­tán fél ötkor kijöttek a csapatok a pályára,* zu­hogott az eső, sártócsák éktelenkedtek a Mille­nárison. Meglepő sok diák vonult ki a tribünre és általános várakozás előzte meg a bemutatkozó küzdelmet, A kék-fehér trikósoknál Sajó védett — nyil­ván azért, mert hórihorgas fiatalember volt és a kapu közepében állva, kezét széttárva “majd­nem elérte a kapufákat” — Klebersberg és Bauer voltak a hátvédek, Pesky, Harsády és Iszer mint fedezetjátékosok vonultak fel A csatársorban Ray, a “kapitány” már gyorsasága révén is jobbszélre állt be. Jobbösszekötő volt Hajós, középcsatár Kokas, balösszekötő Gillemot és a balszélső Szűcs A piros-fehérek csapatában Weisz állt a ka­puban, ő nem volt olyan magas, mint az ellenfél kapusa, de arról volt nevezetes, hogy úgy pat­tant, mint a gumilabda. Panny és Paletta ját­szottak a hátvédsorban. A három fedezet: Co- rav. Gabona, Sturza. A csatársorban Stobbe volt a jobbszélső, Lindner a jobbösszekötő, Stur­za Hugó a középcsatár. A balösszekötői “tisztsé­get” Malakv János foglalta el (öccse, Malaky Mihály később az FTC megalapításában vett részt). Balszélre Papp nevű, világot járt elektro­technikus került. Az első budapesti labdaiugómérkőzésen — az egykori krónika szerint — 110, azaz egyszáztiz néző jelent meg. (Meg lehetett számolni.) A ta­lálkozót a BTC-nek kék-fehér színekben játszó csapata nyerte meg 5:0 arányban. Jól vágjon a bajusz A mérkőzés után Budapesten egyre többet kezdtek futballró] beszélni. Csakhamar divatba jött a labdarúgás. Harcoltak ellene, harcoltak mellette. És megkezdődött a készülődés az első nemzetközi mérkőzésre. Meghívták Budapestre a “Vienna Cricket and Football Club” együtte­sét. A mérkőzés időpontját október 31-re tűzték ki. A Millenáris sporttelepen megkezdték a ké­szülődést a nagy mérkőzésre. Letaposták a ho­mokos pályát, felsurolták a tribünön levő ülő­helyeket, elkergették a verebeket a tribünök mennyezetéről. A futballisták íendbehozták tri­kóikat, megkapták az első futballcipőket és a futballcsapat bajuszos tagjai egész nap Gáspár- féle “kontráiékes” bajuszkötővel járkáltak, hogy nek a munkába és minden polgári jogaikba. De hadd mondjak el egy pár adatot a bemon­dott félrevezetésekből. Ilyenek: “Jönnek az oro­szok és visznek mindenkit Szibériába.” Vagy pe­dig: “Akit az ellenforradalomban bűnösnek mon­danak, mind felakasztják.” Azután menekültek a “szerelmesek”: ki a férjétől, ki a feleségétől, akart szabadulni, nem törődve a gyermekekkel, akik a nagyszülők nyakán, vagy az utcán ma­radtak. És végre menekültek a börtönökből ki­szabadult gonosztevők, a rablók, a fosztogatók. Mindez arra kötelez benneteket, hogy akik közé­tek kerülnek, amig meg nem ismeritek, addig szállást adni nem tanácsos azokból senkinek. Ma már az ellenforradalmat mindenki elismeri károsnak, nemcsak azért, mert több, mint 400 milliárd forint kár volt az országnak hanem azért is, mert olyan társadalmi megrázkódtatást oko­zott az, hogy még nemzetközi viszonylatban is példaként fog állni a történelemben még évszáza­dok múlva is. ' a mérkőzés időpontjában “jól vágjon a bajusz”. — Fiuk! Sokat kell adni a megjelenésre — hangoztatta Iszer Károly, aki futballcipő helyett legszívesebben lakkcipőben rúgta volna a labdát. Ramaszéder, a BTC újdonsült csatára vigyázott mindig a formaságokra. Ez volt a jelszava: éti­két. Hajós meg is jegyezte: “Mister Ramaszéder ugylátszik a spanyol udvarnál nevelkedett”. A. mérkőzés időpontjában a rozoga Millenáris — már akkor is rozoga volt, amikor felépítették—, megtelt érdeklődőkkel. A feljegyzések szerint kétezren szorongtak a nézőtéren. A fedett tri­bünön feszítettek a ferencjózsef-kabátok, a ci­linderek, a hölgyek az akkori divatnak megfelelő malomkerék nagyságú kalapokban vonultak fel. A_BTC kapujában Stobbe állott. Hátvédek: Har, sády és Ashton. így festett a fedezetsor: Iszer, Resky, Klebersberg. Szobrász’sem mintázhatott volna délcegebb legényeket, mint a csatárok: Ray, Yolland, Hajós, Ramaszéder és Lindner. Abban az időben nemcsak mérkőzésvezető és ha- tárbiró volt a pályán, hanem egy-egy gólbiró is­Megszólalt a játékvezető sípja, és aztán Hajós. Alfréd rúgta el a labdát. (Ki tudja hol áll meg?) Abban az időben még komoly izgalom kellett ahhoz, hogy elharsogják: “Tempó BTC!” A bé­csiek jobban álltak a lábukon, már régebben kezdték a labdarúgást. A csapat legtöbb tagja angol volt. A kezdő budapestiek néhányszor “luftot rúgtak”. Volt olyan eset is, amikor a küzdő felek labda helyett egymást találták el. Persze véletlenül. Aki adta a rúgást, bájos mo­sollyal mondotta: — Pardon! A másik, aki kapta, kényszeredetten, de udva­riasan válaszolt: — Oh. pardon! (Ma is mondják, hogy pardon, de utána né­hány “keresetlen” szó vagy pofon következik.) A mérkőzést a bécsiek nyerték meg mindössze' 2:0-ra. Ma azt mondanánk erről, hogy győzelem­mel felérő vereség. .. Egy kis incidens A mérkőzés után kisebbfajta incidensről szá­moltak be az akkori lapok. A tribünön egy k. und k. tiszt zokon vette, hogy néhány baka és- micisapkás az állóhelyről felmerészkedett a tri­bünre. A rendőrtől intézkedést kért, a rend őrét azonban ez nem érdekelte, és tovább nézte a mérkőzést. Erre a k. und k. kapitány szitkozó- dás közben, mondván, hogy nem jön ki többet futballmérkőzésre, otthagyta a második félidőt. Ez az eset pillanatra sem állította meg a labda­rugó-sportot a népszerűség utján. A lapok is a labdarúgást dicsérték: az összjátékot, a férfias­ságot, a látványosságot. A hivatalos Magyaror­szág azonban, ahol csak lehetett, ütött egyet a. máris népszerű sporton. A diákoknak megtiltot­ták, hogy egyesületekben szerepeljenek. A bu­dai Ferenc József Intézet gimnáziumában a. sportünnepélyen, ahol gyürühintáztak, méta volt és füleslabda-játék, az intézet grófi patrónusa. megnyitó beszédében igy nyilatkozott: — “Öhülök annak, kedves bahátaim, a tisztelt diákság, nem szeheti a labdahugást”... De szerették. A diákok közül többen titokban, álnév alatt futballoztak és egy fiatalember, Po~ nory, a Nemzeti Szinház maszkmesterétől ka­pott szakállal, Other néven állt a BTC kapujában az egyik nemzetközi mérkőzésen. (Folytatás a 10-ik oldalon) j Hatvan évve! ezelőtt játszották le Budapesten az első labdarugómérkőzési

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents