Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-04 / 27. szám
Thursday, July 4, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Most kijött magyar véieménye lapunkról Az alábbi levelet egy, Kanadában élő uj magyar honfitársunktól kaptuk. Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szives elnézésüket, hogy levelemmel időt rabolok el önöktől, de lapjuk úgy tartalomban, mint terjedelemben megfelel világnézeti felfogásomnak. Igen tetszenek a Magyarországról közölt reális tudósitások és nagyon örülök, hogy a jövőben olvashatom lapjukat. Sok itt megjelent magyar nyelvű újság került már kezembe, de azoknak tartalma nem köti le figyelmemet és nézetük a magyarországi eseményekről nem reális. Igyekeznek bennünket, most kijött magyarokat elidegeníteni hazánktól, s az ottani társadami berendezkedés haza- és népellenes mivoltát bizonyítgatják. Kérem küldjék lapjukat címemre, hogy megfelelő tájékoztatást kaphassak az eseménvekről. L. I. Nehéz még a bányászgyermekeknek is Tisztelt Szerkesztőség! Tudatában vagyunk annak, hogy lapom e hó 20-án lejárt. Itt küldök 10 dollárt egy évi előfizetésre, az 1958-as naptárra, a maradékot a lap fenntartási alapjára. Mint öreg bányász, én már 45 évet és néhány hónapot dolgoztam az Egyesült Államok szénbányáiban. Kezdtem Coloradóban, folytattam New Mexico, Pennsylvannia, West Virginia és Ohio államokban. Nem tudni, hogy mi lesz most az öreg bányászokkal. A gyors gépezetek egyre szorítják ki az embereket a munkából. Nem ugv van, mint régen volt. A bányász apa ha felnevelte a fiát, vitte a bányába dolgozni. Ez már a múlté. Most a bányász gyermeke vagy megy katonának, vagy fut, szalad egyik államból a másikba, városról-városra, rokonhoz, baráthoz, hátha kap munkát valahol. Nehéz a fiataloknak is. Tisztelettel, régi olvasó S. F. A kémény tolvajok Detroiti tudósitónk riportja Kutyavilágot élünk! Most az üzem szétta- gozása sújtja a Chrysler és a Dodge-munkáso- kat. A drótszerszám-rész, amit évek óta a 126- os department végzett, Warren, Ohióba költözik. Az elmúlt öt évben a sebességváltó üzem (transmission) Indianapolisba került. Az öntődét is Indiánéba vitték. Uj gyárak épültek Twinsburg’, Ohióban és Newarkon. Futószalagokat állítottak fel Dela- wareban és állítólag Kansasban és Texasban is építenek egyet. Látható, hogy nem valami fényes jövő vár a detroiti Dodge-üzem munkásaira. Nagy csapás ez a családok részére. A szakszervezet mondogatja, hogy aki tud, menjen a gyárral, de az sem olyan egyszerű. Feladni otthont, rokonokat, barátokat, uj életet kezdeni! No meg azután mi történik az uj városban? Az uj városban a munkások ezrei várnak munkaalkalomra, azt mondják, hogy joguk van a munkához. Fel vegyük velük a harcot? A Ford munkásoknak már kijutott ebből! Még szerencsések, ha a sok huza-vona-veszekedés után megállják helyüket az uj munkakörben. Az uj gyár problémákat jelent az öreg munkás részére. Éveken keresztül megszokta már gépét, meg ‘aztán el sem fogadja őt a társaság. Mit csinálhat, ha még nincs itt az ideje a nyugdíjba vonulásnak? Mindent elveszít és ha mehet is, kevesebb idővel megy, tehát igy is vészit. Azt mondják, hogy Ohio az alacsony adóval csalja az üzemeket. “Kémény-tolvajoknak” nevezte őket egy ismert politikus. Kaliforniában is építenek gyárat, pedig ott olyan az adó, mint Detroitban. Mindenhogyan sok a baj. Aki menni akar a Az idegesség nem betegség! Élesen meg kell különböztetni az “idegbajosan ideges” betegeit az “egészségesen ideges” embertől.,De előbb tisztázzunk néhány fogalmat. “Ideges” alatt értjük az ingerlékenység közép- és felsőfokait, az átlag-ingerlékenységet jóval meghaladó mértékben. Ideges az, aki tulér- zékenyen reagál mindenre, indulatosabb a kelleténél (persze nagyon is vitatható, hogy mi az a “kellete”!), aki feltűnik a többieknek és sajátmagának is, mert fészkelődik, ordit, hadonászik, dobol az ujjaival, vagy az orrát piszkálja és ösz- szerezzen, ha szólítja a főnöke. Idegesíthetik az életkörülményei, a felesége, az anyósa, de a saját gondolatai is. “Nem fér a bőrébe”, nyugtalan, világgá menne, ok nélkül indul el hazulról, csakhogy járjon valamerre és rágyújt anélkül, hogy kívánná. Folytathatnám, de már ezekből is kitűnik, hogy mije nincs az idegesnek! Nincs türelme! A komolyan idegbajos, orvosi gyógykezelésre szoruló betegek hasonló tünetei súlyosabbak és rájuk természetesen nem vonatkozik a címünk! De uton-utfélen találkozunk makkegészséges emberekkel, akik egyszerűen azért idegesek, mert nem fegyelmezték őket sohasem, mert hibásan ítélnek és gondolkodnak, mert neveletlenek és kényelmesek, lusták és do- logtalanok vagy ellenkezőleg: túlhajszoltak és nem ismerik a helyes munka lélektani törvényeit. “Jaj, nem tehetek róla, de az a Laci any- nyira idegesít!” sipitja Juci és ha kérdik tőle, hogy miért, nem tud mást mondani, hogy “hát csak azért, mert mafla!” De ugyanaz a Juci ideges a szabó- és fodrásznőnél, az üzletben, ha egy percet várakoznia kell; idegesíti a mamája, mert túl sokat követel tőle, a papája, mert mindent megenged neki, a sógora, mert Ízléstelenül köti meg a nyakkendőjét. Juci neveletlen, fegyelmezetlen, türelmetlen, mert nem figyelmeztették gyermekkorában sokmindenre. Ha Jucinak már most történetesen medikus udvarol, akkor a mamai vélemény és az orvosnövendék véleményének az összege megpecsételik sorsát. Kinevezik ideggyengének, korán megizleltetik vele a bróm és a szevenaletta gyönyöreit, amelyek retiküljé- ből sohasem fognak hiányozni és kikiáltják a rokonságban és a családi kerítéseken kívül is idegesnek, idegbetegnek, sőt összesúgnak a háta mögött, hogy szegény nem is egészen normális, sőt “dilis” az istenadta, nézzetek el neki sokmindent. Az ilyen dilettáns idegeseket ki kellene re- kesztni a komoly idegbetegek tiszteletre és sajnálatra méltó szektájából! Meg kellene tiltani nekik e sokszor megtisztelő cim használatát. Nincs is szüksége orvosra és idegesnek meri nevezni magát! Persze, azért jár orvoshoz, sőt szívesen teszi ezt, mert érdekesebb, ha öt kezelik és sohasem árt egy kis idegfejelés! A nem-idegbeteg-idegesek, azaz magyarán idegneveletlenek tulajdonképpen idegátképző tanfolyamra lennének valók, nevelőintézetbe, felnőtt gyógypedagógiára. Érdemes lenne ilyen intézeteket létesíteni és a gyógypedagógia köreit kitágítani. Nem igaz, hogy a felnőttek már nem nevelhetők. Régen megcáfolta az élet azt a közmondást, hogy amit Jancsi nem tanul meg, azt János már nem tudja elsajátítani!! A pszichagógika, a lélekveze- tés, amely oly fontos szerepet tölt be komoly idegbetegek kezelésében, egyre nagyobb teret hódit! Állítom, hogy a címzetes idegesek vázolt típusát csak egyetlen gyógyszer mentheti meg ön- maguktól: a munka és a türelem erénygyakorlata! Higgyék el, hogy az igazi türelem sokszor még korr .'lvabb idegbetegeket is meggyógvit! W. Á. gyárral Delawareba, junius 28-ig kártyát kell kérnie előmunkásától, mert később már nem kérelmezheti. A szakszervezet és a Dodge-üzem már megegyeztek, hogy a munkásnak megmarad régi joga. Igen ám, de Delawareban a munka- nélküli segély 35 dollár hetenként akár magányos, akár családos a munkás. De valami huncutság van a dologban, mert le tudják huzni heti hét dollárra, ha nem keresett eleget a munkás. Ezren dolgoznak már ott az üzemben 6 és fél évi “seniority” joggal. Ha most odamennek a régi detroitiak, hát eltűrik azok, hogy ezek legyenek az elsők? Mire vezet mindez? Talán még meg is bicskázzák egymást a munkások; a detroitiakat biztosan nem várják tárt karokkal. Az 58-as model futószalagjának 25 százalékát oda tervezik. A newarki Chryslerből is mennek oda munkások. A sok rossz közül egy jót mégis irhatok. A Ford 600-as lokálban már négy munkást felmentettek. James Simon néger munkást tovább ra is szeretnék az alelnöki székben látni. Meg is érdemli. Remek, becsületes ember. Egyike volt azoknak, akik az alkotmány 5-ik függelékére hivatkozva megtagadták a választ a boszorkányba jszás bizottságtól. Bizony csúnyán meghurcolták ezeket az embereket, de megállták helyüket. A kérdés most már az, hogy Reuther is meg van-e elégedve a munkások véleményével, v.agy pedig mégis ki akarja majd dobni őket. Furcsák a mi unió vezéreink. Az ember sokszor nem tudja, hogy a munkásokhoz huznak-e, vagy pedig a munkáltatókhoz. R. P, j Hírek az Eszperantó kongresszusról Tisztelt Szerkesztőség! Itt az Egyesült Államokban, a nacionalizmus fellegvárában is több, mint ezer eszperantista fejleszti állandóan szeretett nemzetközi nyelvét. Sajnálatos, hogy a legrégibb amerikai eszperantó egyesületet, az “Esperanto Association of America”-t egy mccarthysta és fasiszta hajlamú egyén bitorolja kisszámú érdekcsoportjával együtt. így a haladó gondolkozásu eszperantis- ták 6 évvel ezelőtt kiváltak ebből a szervezetből és megalakították uj szervezetüket, az “Esperanto League for North America” néven. Ez: a szervezet a kezdeti nehézségek után ma már több, mint 500 tagot számlál tagjai sorában. Az Európában működő Egyetemes Eszperantó Egyesület csakis ezt a haladó irányzatú egyesületet ismeri el. Itt küldöm ennek az egyesületnek a közleményét és kérem, legyenek szívesek közölni b. lapjukban. G. G. ★ Julius 3.-tól 7-ig tartja az “Esperanto League for North America” ötödik évi kongresszusát New Yorkban, ahol megtárgyalják az eszperantó további építését az Egyesült Államokban és Kanadában. A delegátusok jelentést fognak hallani a szervezet fejlődéséről és arról a segítségről, amit élelem és ruhaneműkben küldött a szervezet más országok szükséget szenvedő eszperantistá- inak, beleértve Magyarországot is. Julius 5-én hivatalos fogadtatás lesz a delegátusok és barátaik részére a United Nations- nél; ugyanaznap este 7 órakor nyilvános gyűlést tartanak a Hotel Hargraveban, 72 St. és Colombus Ave. alatt az “Eszperantó és az Egyesült Nemzetek” kérdéséről. Jul. 6-án kirándulást és bankettet rendeznek, vasárnap pedig a Church of Covenantban tartandó vallásos szertartás után a delegátusok meglátogatják a Szabadságszobrot. A delegátusok a U. S. minden részéből, Kanadából, valamint Marokkóból és Argentínából vesznek részt a kongresszuson. Érdeklődők forduljanak az “Esperanto Society of Greater New York”-hoz, 767 Upited Nations Plaza, New York 17, NY. A nemzetközi nyelv, az eszperantó megalapozója Dr. L. L. Zamenhof. aki énpen 70 évvel ezelőtt, 1887-ben adta ki első könyvét ezen a nyelven. Eszperantisták az egész világon egyesületeken belül működnek, melyeknek többsége az “Universal Esperanto Association”-hoz tartozik, mely ez év augusztusában tartja 42-ik kongresszusát Marseilleben. Az US-ban az “Esperanto League of North America” az eszpe'-antis ■ ták hivatalosan elismert szervezete, havonta gviilésezik és nyelvtanfolvamot tart azok részé re, akiket ez a nemzetközi nyelv érdekel.
