Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-01 / 31. szám

MAGVASOK A MATTO GROSSO«

A N. Y. Postban is közölt egyik multheti rovatában Mrs. Roosevelt 500 magyar menekült családnak Brazília Matto Grosso államában való letelepítése tervével foglalkozott.

E terv szerint egy közös amerikai-brazíliai cég, a “Texas Ranch of Brazil” c. részvénytársaság 120,000 acre-nyi földet vásárolna Matto Grosso állam fővárosa, Ciuba közelében és ide telepítené le az 500 magyar családot “előzetes alapos szűrővizsgálat után!” Minden családnak építenének egy szép kis házat kb. 3,000 dollárért, adának nekiek vagy 25 acre földet. A település neve “Szabadságváros” lenne.

Az uj bevándorlónak nem kellene egyebet csinálni, mint megtisztítani a 25 hold földet a fáktól (nyilván erdős területről van szó) aztán utakat, középületeket építeni, vízvezetéket szerelni, villanyt bevezetni, stb. Volna munka mindenki számára.

A terv nagyon szép, humánus és minden támogatást megérdemel. Pénz egyelőre még nincs rá és a terv kiagyalói nyilván azért keresték fel a minden jó és nemes ügyet felkaroló elnöki özvegyet, hogy e téren segítségükre legyen.

A kezdeményezők, Mr. Wallace Thorsen és Alexander d’Arbeloff urak azt állítják, hogy a brazíliai kormány hajlandó a dologhoz,pénzzel hozzájárulni, mivel azonban az “európai lakásszinvonal magasabb mint a brazíliai”, kellene még vagy két millió dollár, hogy oly házakat építhessenek a magyaroknak, amely elfogadható volna számukra.

Ehhez kellene nekik vagy két millió dollár amerikai kölcsön.

Reméljük, hogy az illetékes amerikai közegek haladék nélkül kiutalják a két milliót. Amikor lakások építéséről van szó és szabadságvárosok építéséről, akkor nem lehet, nem szabad s reméljük nem is fognak az il- letésekek krajcároskodni.

Egy-két dolog azonban nem elég világos előttünk.

Először is arra gondolunk, ha már olyan kegyesek a kezdeményezők, hogy házat építenek és földet vásárolnak a magyaroknak, miért kell azért a szomszédba mennünk, Braziliába? Texas állam akkora mint Németország, Franciaország és Csongrád megye együttvéve, lakosainak száma alig több mint New York és Kisbürgözd együttvéve. Napokig járhatunk beláthatatlan mezőin anélkül, hogy élőlénnyel találkoznánk. Van ottan hely nemcsak egy, hanem százegv “Szabadságvárosra”. Még a szomszéd Mississippi és Alabama államokból is kiválogathatnának 500—500 földnélküli néger Családot (esetleg többet is) földhöz juttatás szempontjából.

A másik dolog ami töprengésre késztet bennünket az, hogy mit fognak szólni a brazíliai parasztok a Matto Grosson, amikor és ha a dolog nvélbeütődik, s sárkunyhóik szomszédságában majd modern családi házak fognak kiemelkedni a földből, villanyvilágítással, vízvezetékkel, stb. stb. Felmerülhet agyukban a kérdés, hogy ami a magyaroknak jó, az a brazíliainak is jó és esetleg ők is benyújtanak majd kérvényt kormányukhoz 3,000 dolláros egy családos házak és 25 hold jó termőföld irányában.

Ezek a töprengések és problémák ne legyenek azonban akadályozói vagy kerékkötői ez alapjában jó elképzelés sikerének. Sőt, pártoljuk a kiszélesítését minden érdemes család számára.

Magyarok vagyunk, együttérzünk azzal, az 5,000 magyar családdal. Megérdemlik a szép házat földdel együtt. S ha a Matto Grosso nem is fogja velük elfelejtetni a Tiszatáját — hogy is mondta a költő:

“Tudja a jó Mindenható Mi is azon sirnivaló,

Hogy a gulya ott legelget Valahol a Tisza mellett...”

. .mindenesetre jobb mint kétszeresen földnélkülinek és hontalannak lenni.

A 3,000 dolláros házépítési kormánysegély minden arra rászorulónak egészséges ötlet. Reméljük, hogy valamely tűzről pattant élelmes kongresszusi képviselő be is fog nyújtani ily értelmű javaslatot a Képviselőház legközelebbi ülésszakán.

S ha törvény lesz belőle, mi leszünk az elsők között, akik folyamodni fognak érte. Utóvégre mi is magyarok vagyunk és ezenfelül amerikai polgárok is!

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N. Y.

Vol. VI. No. 31. Thursday, August 1, 1957 NEW YORK, N. Y.

ALGÉRIAI VIHARFELLEGEK I!

A megrémült francia kormány visszaállítja a náci koncentrációs

táborok rendszerét

280 szavazattal 183 ellenében a francia kormány az elmúlt héten megkapta a rendkívüli meghatalmazást, melynek értelmében a kormánynak joga lesz:

1. koncentrációs táborok felállitására, vagyis a legkülönbözőbb okoknál fogva internáltathatja mindazokat, akik algériai háborús politikájának ellenségei;

2. az előzetes letartóztatás idejét csekély büntettek esetében is öt napról 21 napra emelték fel (két évnél rövi- debb börtönbüntetés fennforgása esetén) ;

3. a kormány házkutatást

rendelhet el a nap és az éj bármely szakában, bármely állampolgárnál (eddig törvény tiltotta-az éjjeli házkutatásokat).

Ez lenne hát a megoldás?

Elnémítani és megfélemlítem mindenkit Franciaországban, aki csak pisszenni is mer a j miatt, hogy Algériában szőr-; nyiiséges gyarmati terrort honosítottak meg. Elhallfeat- tatni mindenkit, akiben él a francia nemzeti büszkeség és szégyenkezve látja, hogy mit müvei a francia gyarmatosító hadsereg Algériában a nemzeti trikolor alatt. S kész internálótáborokba zárni mindazokat, akik úgy érzik: nem nézhetik tétlenül, hogy mint visel Franciaország büntető hadjáratot egy egész nép ellen, hogy a legmodernebb harci repülőgépekkel és tankokkal irtsa ki az algériai nép szivéből a szabadság iránti olth’atatlan vágyat.

A rendkívüli meghatalmazás ellen szavaztak a kommunisták, a Mendes-féle radikálisok és a poujade-isták. Nem meglepő, hogy a törvény mellett szavazott Pinay pártjának 77 képviselője, az MRP (Populáris Republikánus) 45 képviselője — köztük a szeny nyes indokinai háború számos támogatója —, tizen az UD- 3R-ből, (Demokratikus Szocia lista) olyanok, mint Pleven, Georges Bonnet, akinek neve, összeforrott Münchennel, — Soustelle tizenhárom barátja stb. Ezzel szemben meglepő volt, hogy ezek társaságában szavazott 75 szocialista képviselő is, akik azt állítják magukról, hogy Jaures hagyományának folytatói. E 75 szocialista képviselő felelőssége annál súlyosabb, mivel az ő szavazataik nélkül elutasították volna a törvénytervezetet, sőt az sohasem került volna szavazásra. Súlyos a felelősségük továbbá azért is, mert ezek az intézkedések visszafordíthatok a szocialisták ellen is, akik szintén az algériai békés tárgyalások mellett foglaltak állást. A

szocialisták kisebbsége, 17 képviselő nem jött el a szavazásra, ezáltal adván kifejezést ellenkező álláspontjuknak egy olyan törvénnyel szemben, amely — mindössze 13 évvel Franciaország náci- megszállása után — visszaállítja a koncentrációs táborok rendszerét. Ez a törvénytervezet olyan szörnyűnek tűnt 12 MRP-képviselő szemében, hogy ők is tartózkodtak a szavazástól.

A vita különben igen nehéz helyzeteket teremtett a kormány számára. Számos esetben leszavazták. A szerdáról csütörtökre virradó éjjel a kommunisták, szocialisták és radikálisok s z á mtalanszor egy oldalon álltak a szövegmódosítások kérdésében.

A háború kudarca

A tervek megszavazása különösképpen leleplezi a kormány félelmét az egyre növekvő algériai mozgalomtól. Háborús politikája kudarcának leplezése céljából, iuváu- bá, mert tart az ENSZ kö- ketkező ülésszakától, a francia kormány elnyomó intézkedésekkel próbálja megfélemlíteni a francia békeharcosokat. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez nem fog sikerülni. A rendkívüli meghatalmazás vitája alkalmat adott nagyarányú megnyilvánulásokra, különösen az algériai háború folytatása ellen és a köztársasági szabadság- jogok védelmében. A vita négy napja alatt számos küldöttség jött a Bourbon-palo- tába, hogy kifejezze széles néprétegek tiltakozását. E tiltakozások közül is ki kell emelnünk azt a feliratot, melyet olyan személyiségek Írtak alá, mint Frederick Jo- liot-Curie, Francois Mauriac, Jean Paul Sartre, Vercors, Claudet Bourdet, Jacques Madaule, valamint André Philipe volt szocialista képviselő.

Ez az egység jegyében lezajlott népi mozgalom sokkal jelentősebb, mint az elnyomó intézkedések, melyek céljából ! kiderül, hogy a kormány ero- ! szakossága mögött gvenge- i ség rejtőzik és hogy egyr« í inkább elszigetelődik. Ez a nagy nemzeti mozgalom végül is győzelemre viszi Francia- országban a béke és szabadság ügyét.

Armas volt - és nincs

Castillo Armast, Guatemala diktátorát egyik testőre fegyverrel leteritette, aki azután ugyanazzal a fegyverrel megölte magát.

Armas 1954-ben megdöntötte Jacobo Arbenz Guzman kormányát.

Arbenz öntudatra ébresztette Guatemala háronl milliós népét, akinek több, mint fele Írástudatlan volt. Arbenz nagy változásokat hozott létté a nép ér-* dekében. A hatalmas földbirtokosoktól, akik a lakosság 2 százalékát tették ki és a föld háromnegyed részének voltak tulajdonosai, elkobozta azt a földet, amelyet nem müveitek. így a parasztság földhöz jutott, amit a kormány bérbe adott nekik. A birtoklás jogát az állam magának tartotta.

Arbenz kormányzása alatt a munkásság, a parasztság szervezetei, iskolák, kórházak jöttek létre. A művészet, a tudomány, a dolgozók élete felvirágzott. Az Egyesült Gyümölcstársaság (United Fruit Co.) azonban sanda szemmel nézte az ország átalakulását, mert féltette nagy terjedelmű birtokait és az olcsó munkaerőt, amelyet az Arbenz-kormány földreformja s a munkás szervezkedést pártoló politikája mind kétségesebbé tett.

Castillo Armas amerikai “erkölcsi és anyagi” támogatással megdöntötte Arbenz kormányát és az ország törvényeit félretéve diktátor lett. r

Kötve hisszük, hogy halálát a guatemalai nép nagyon megsiratná.

M agyarország Salk-szsrumot vett

INQIANAPOLIS, Ind., jul. 25. —A Pittman-Moore gyógyszerészeti társaság nagymennyiségű Salk-szérumot adott el a magyar népi kormánynak, a legveszélyesebb gyermekparalizis járvány leküzdéfére, amely Magyarországot valaha is sújtotta.

A. társaság jelenti, hogy 28 ezer adag szérum már el is hagyta New York Idlewild légi állomását Budapest felé.

A szérum szállításáért a kereskedelmi minisztérium felhatalmazására a Világ Egészség- ügyi Szervezetének washingtoni hivatala vállalt kezességet.

A hires angol tudós Indiában telepszik le

CALCUTTA, India, juliun 25 — Dr. J.B.S. Haldane repülőgépen ideérkezett. Anglia vezető származásiam szakértője kijelentette, hogy “ha látnák, hogy az amerikai katonák miként viselkednek Oxfordban, akkor eszükbe jutna, hogyan viselkedett annak idején az angol katonaság Indiában.”

Amikor Haldane professzor Londonban repülőgépre lépest, megmondta, hogy Indiában f:g letelepedni. Otthagyja Angliát, mert nem akar tovább olyan r- szágban élni, amelyet külfe: ói katonaság tart megszállás alatt.

| Majd azt mondta, hogy most ! azon lesz, hogy úgy megtanulja ' a bengáli nyelvet, hogy . még I “álmodni is bengálul fog.”