Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-25 / 30. szám
Thursday, July 25, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 Külpolitikai Szemle A nyugatnémet fizikusok lázadása “Bár lettek volna kevésbé ügyesek ("Befejező közlemény) Az idén Nvugat-Németországban választás lesz és ezért nyilvánvaló, hogy Adenauerék Keresztény Demokrata sajtójának üvöltései az atomfizikusok ellen, a párt kétségbeesését ezen “időszerűtlen” csapás felett tükrözik vissza. Adenauer, aki idáig meglehetős népszerűségnek örvendett mint kancellár, aki jólétet hozott, most kell hogy jó kötéltáncos legyen, ha a szeptemberi választáson nem akarja kitörni a nyakát. Ollenhauer, a Szociáldemokraták vezére, április 25-én egy stuttgárti gyűlésen követelte, hogy a kormány tegyen egy magára nézve kötelező kijelentést, melyben megfogadja, hogy az atomfegyverkezést nem viszi tovább. Az ő “jobb keze” pedig, Mellies, már április 18-án követelte, hogy a kormány határozottan és kertelés nélkül mondjon le a hadsereg atom-fegyvereiről. Reinbold Maier, a Szövetkezett Demokraták pártjának elnöke kérdőre vonta Adenauert azért, mert azt mondta, hogy a fizikusok nem kompetensek arra, hogy figyelmeztetéssel szolgáljanak. “Szerencsétlenségére a kancellár nem ismeri el ennek a 18 magas képzettséggel rendelkező német egyéniségnek a tekintélyét. Mint rendesen, ő mindent jobban tud mint a szakértők.” Brockman, a Közép Párt elnöke úgy beszélt a tudósok nyilatkozatáról mint “a lelkiismeret felébredéséről” és kijelentette, 'hogy ez a kezdete az atom-tudósok mindén országra kiterjedő általános megmozdulásának. Azon az estén, mikor Albert Schweitzer nyilatkozatát az egész világ rádióállomásain felolvasták, a legnagyobb nyugatnémet rádió állomások is kénytelenek voltak azt leadni. Az amerikai felügyelet alatt RIAS rádióállomás Berlinben tiszteletteljesen felolvasta a nyilatkozat szövegét és legalábbis egy egész percnyi emli- tést tett róla az újsághírek leközlése idején. Meg kellett tenniök. Hogy a “Spiegel” nevű lap szávaival éljünk: “Az előzőleg leszidott fizikusok felállhattak a kancellár asztalától azzal az érzéssel, hogy a tarsolyába egy idöbombát helyeztek el, amelynek robbanását többé nem lehet megakadályozni.” Lelket öntött beléjük Felbátorodván a 18-nak merészségén és tekintélyén, mindeféle hang hallatta magát — más kiválóságok hangja, tudósok, irók, művészek, újságok, szakszervezetek és magas egyházi előkelőségek, akik eddig rendkívül óvatosak és hallgatagok voltak. “Politikai események sohasem okozták ily özönét az olvasók leveleinek” — jelentette a Nürnberger Nachrichten azon a napon. Schweitzer nyilatkozatának leközlése után még többen adtak pártoló véleményt. Heidelberg Egyetem professzora Buchwald köszöntötte Schweitzer figyelmeztetését s azt mondta, hogy az atom- kisérletek betiltása mostmár a nép tettére vár. Az irók, a tudomány emberei, a művészek, akik a PEN klub tagjai, a nyilatkozattal legteljesebb megegyezésüket tolmácsolták és elitéltek mindennemű1 nukleáris kísérletet, amely az életre káros lehet. A Fehérgalléros Munkások Uniója köszönetét nyilvánította Schweitzernek és támogatta követelését a nukleáris kísérletek beszüntetésére. A Frankfurter Rundschau megvádolta a kormányt: “Ahelyett, hogy az egész erkölcsi súlyát a lefegyverzés oldalára helyezné, Bonn kritika nélkül pártolja a NATO katonai ideáit. Bonn-nak szerencsétlen politikája mely a szövetségekre vonatkozik, soha nem volt oly torz mint most.” A Nyugatnémet Szakszervezetek Szövetsége (DGB) április 17-ikén felhívást tett közzé, követelvén, hogy az atom-energiát kizárólag békés célra használják fel. “Az atomfegyverek visszautasítását mindenki kezdje meg saját hazájában, és azonfelül tegyen meg mindent, hogy támogathassa más népek küzdelmeit az atomfegyverekre vonatkozó megegyezésre, hogy az emberiséget megmenthessék a pusztulástól”. Ezt sok más és sokkal bölcsebbek>> nyilatkozat követte, melyek a szervezet különböző fiókjától, ifjúsági szakszervezetek tagjaitól és sok más csoporttól jöttek. A Sueddeutsche Zeitung bejelentette, hogy az olvasók ellepik a levelek halmazaival. Kelet-Németország a békéért A ipegkönnyebbülés Kelet-Németországban is éppen olyan nagy volt mint Nyugatnémetországban és a közönség felelete a 18 tudós szavára természetesen még hatásosabb volt. Ezt azért hagytuk utoljára, mert olyan országban, amely a szocializmusért és a békéért harcol, az ellenszenv a nukleáris fegyverek ellen sokkal nagyobb mint egy olyan agresszív imperialista országban, mint Nyugat-Németország. Mikor a 18 felhívása nyilvánosságra jutott, a Nobel-dijas Gusztáv Hertz, a Kelet-Német Demokratikus Köztársaság atomfizikusainak egyik csoportjával együtt nyilatkozatot bocsátott ki: “Mi, keletnémet, atomtudósok, akik nem állunk oly problémákkal szemben mint az atombombák készítése, kipróbálása vagy használata és kik kizárólag az atomenergia békés használatán dolgozunk, mély megindulással hallunk a mi nagyszerű nyugatnémet kollegáink nemes tettéről és e pillanatban őket nagyon közel érezzük magunkhoz. Emlékezvén a két világháború leckéjére, az atomfegyverekre vonatkozó nyugatnémet fejleményeket az utolsó hónapokban mi a legfeszültebb nyugtalansággal figyeltük”. Gyermekeink gyermekeiért Április 29-edikén Kelet-Németország minisz- Terelnöke magához hivott nyolc vezető fizikust, hogy megbeszélje velük a nukleáris kérdéseket. A megbeszélés után tizennégy fizikus nyilatkozott, ami részben igy hangzik: “Senkinek sincs több oka félelemre mint nekünk németeknek, kiknek egész hazája az atomháború áldozata lenne. Az atomfegyver jelenléte növeli ezt a veszélyt, legyen az ágyú, rakéta vagy bomba, mert a legkisebb “taktikai” atomfegyver sem lehet kevésbé romboló, mint azok a bombák, melyeket Hiroshima és Nagasaki-ra vetettek. “Kijelentjük, hogy a Kelet-Német Demokrata Köztársaságban még soha sem történt meg, hogy fizikust felkértek volna arra, hogy nukleáris fegyverek fejlesztésén vagy azok kipróbálásán dolgozzék”. Professzor von Ardenne azt mondta, hogy az atomháborút követő kisugárzás negyven generációt fertőz meg átöröklött betegségekkel. A Német Demokratikus Köztársaság hét püspöke erőshangu kijelentésben adta támogatását a 18-nak: “A világveszély nemcsak a jelen generációt fenyegeti, hanem gyermekeinket is, úgyszintén gyermekeink gyermekeit. Legyünk rajta, hogy minden egyén követelje a pusztítás eszközeinek a megsemmisítését”. A nyugat-német nép ellenszenve az atomfegyverkezéssel szemben megmutatkozik á DIVO, a közvéleménykutató intézet (Frankfurt-am- Main) riportjában: “A lakosság 11 százaléka ellenzi az atomfegyverek elraktározását országukban, mig 81 százaléka ellene van minden atombomba-kísérletnek”. A Nyugat-Német Vörös Kereszt elnöke kijelentette, hogy szervezete ellenzi az atomfegyvereket. POSTAI SZÁLLÍTÁS MAGYARORSZÁGRA A newyorki postahivatal kijelentette, hogy mostantól kezdve, orvosságok, szérumok és oltások privát egyénekhez küldhetők Magyarországra. Más tipusu áru csak úgy küldhető, ha kormány vagy kormány által szervezett intézménynek vagy vállalatnak van címezve. Növekszik az ellenállás a francia szocialista pártban Junius 30-án véget ért a Francia Szocialista Párt 49. országos kongresszusa, és hétfőn a jobboldal egyik szócsöve, az Aurore azt irta, hogy a szocialista pártban “minden úgy folytatódik majd, mint azelőtt”. Beválhat-e az Aurore vágyálommal felérő jóslata? Az elsősorban az algériai kérdéssel foglalkozó kongresszus többsége a “régi politika mellett szavazott ugyan, de a toulouse-i tanácskozás eredményeinek elemzése figyelmeztet: nem pusztán a többség kérdéséről van szó, egyszerűen nem lehet többé figyelmen kívül hagyni a szocialista munkások elégedetlenségét tükröző balszárny erőgyarapodását. Bár a pártvezetőség mindent megtett, hogy létrehozza a “szintézist”, mégis élesen kiütközött a párt megoszlott volta, megmutatkozott az algériai békekötést sürgető “belső ellenzék” gyarapodása. Három javaslat felett szavaztak: a Commin-féle javaslat, amely lényegében Guy Mollet—Lacoste algériai háborújának folytatását támogatja, 2547- mandátumot képviselő szavazatot kapott. A Defferre-féle indítványt, amely titkos tárgyalásokat sürgetett az algériai béke elősegítésére, 779 mandátum támogatta. A Verdier benyújtotta javaslat az algériai nemzeti hivatás elismerése alapján megnyi-. tandó tárgyalások mellett szállt síkra: ezt a határozati javaslatot 498 mandátum képviselője sza- vazta meg. Ezek a számok önmagukban is beszél- . nek, de különösen sokat mondanak, ha a “számok mozgását”, a fejlődés irányát is megvizsgálja az ember. A múlt évi lille-i szocialista kongresszuson az ellenzék 363 szavazatot szerzett a pártgépezetet kezében tartó vezetőség 3308 szavaiéval szemben. Egy év múltán, most Toulouse-ban, a párt’vezetőség 2547 mandátumával szemben a két ellenzéki irányzat összesen 1277 szavazatot tömöritett, vagyis ma már a szocialista kong- , resszus egyharmada az algériai békét elősegítő tárgyalások mellett van. Mig tavaly az ellenzék. egy mandátumával szemben, a vezetőség kilenccel rendelkezett, ma egy-egy ellenzéki mandátumra csupán két (molletista) jut. A szocialista kongresszus leglényegesebb vonása annak az ellenzéknek előrenyomulása, mely kifejezi a párt tömegeinek a politikai változásra irányuló akaratát. Guy Mollet-nak és Lancoste- nek még mindig módjában áll továbbra is a Bourges-Maunoury mögött, vagyis a korábban általuk is “kilátástalannak és ostobának” bélyegzett algériai háború zsákutcájában tartania a Szocialista Pártot, az is igaz, hogy a kongresz- szus feltárta: van rá lehetőség, hogy ebből a zsákutcából a párt ki is kerülhessen. A kongresz- szus eredménye, hogy napirendre tűzték a kérdést: mit kell tennie a szocialista ellenzéknek és általában a szocialista párttagságnak, hogy törekvései meg is valósuljanak? Vegyük elsősorban a francia politika kulcskérdését: az algériai válság problémáját. Lehetsé- ges-e az algériai háború helyett a tárgyalások és a béke politikáját folytatni, szövetségben az ultracolonialistákkal? Kétségtelen: nem. A szocialisták ezt a politikai változást csak a kommunistákkal együtt valósíthatják meg. Vegyük a másik kulcskérdést: a békepolitikát és ezzel ösz- szefüggésben a dolgozók jobb életkörülményeinek megvalósítását. A kongresszus többségi határozata is sürgeti a “nemzetközi enyhülés” és “az igazi általános leszerelés” politikáját, s igy például ennek megfelelően a gazdasági kapcsolatok fejlesztését Franciaország és a népi demokratikus országok között; de lehet-e ezt a szavakban megnyilvánult törekvést gyakorlattá tenni a háborús feszültség tétjére játszó reakciós mi niszterekkel egy sorban? Nem lehet. Nem lehet a gyarmati háború ellen fellépni, ha az ultracolonialistákkal paktál a párt, nem lehet a tőkések hátrányára és a munkások javára politizálni, ha a párt a kapitalistákat képviselő jobboldali bur- zsoá csoportok foglya. A szocialista kongresszus után hogyan és mennyiben érvényesülhet majd az ez év alatt £> százalékról 32 százalékra gyarapodó “belső ellenzék” nyomása? — Ez lesz a francia belpolitika következő időszakának egyik döntő kérdése. A JAPÁN—KÍNAI i KERESKEDELEM KISZÉLESÜL Japán uj exportcikkeinek listája, melyet a kormány jóváhagyott, egy vonalba hozza japán kínai kereskedelmét Anglia és más európai országokéval. Az uj listán gép, villanymotor, teherautó és gyémánthegyü szerszám is szerepel. (
