Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-18 / 29. szám
July 18, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 IA tudomány világából AMIRŐL A 2000 ÉVES PAPIRUSZOK MESÉLNEK Képzelje el az olvasó, mi történnék, ha valami csodálatos körülmény következtében papírkosarának tartalma két évezredig nem pusztulna el! A jövő nemzedékei nyilván izgatottan tallózgatnák, s belőle képet alkothatnának maguknak olvasónk mindennapi életéről. Majdnem pontosan igy vagyunk azokkal a leletekkel is, amelyeket néhány egyiptomi városban találtak. E városokban kétezer évvel ezelőtt sok görög lakott, majd kevés számú római is letelepedett bennük. A száraz éghajlat megőrizte mindennapi írásaikat és följegyzéseiket, jóllehet rendszerint ezek szoktak leghamarabb az idő áldozataivá válni. Üssük fel találomra az iratokat. íme, egy értesítés: “Theon, Origenész fia, meghív holnapra, Tübi 9-én 2 órára, nővére lakodalmára.” Egy másik irományon valaki a polgárok névjegyzékébe jelentkezett, a harmadik meg egy sebtiben irt üzenet: “Ne feledkezzél meg olajbogyót vásárolni !” Az íráshoz kétezer évvel ezelőtt papiruszt (a Cyperus papyrus cserje beléből készített papiros) használtak. A betűket lámpakoromból nádtollal rótták fel rá. E papiruszokra csak a legutóbbi száz esztendőben akadtak rá. Az első leleteket utazók találták meg véletlenül, de csak kurizóumnak tekintették őket. Később, amikor a régi településeken ásatásokba kezdtek az összegyűlt “termékeny föld” (káliumsó-trágya) kiaknázása végett, ezerszámra kerültek elő a papiruszok. Végül megindult a rendszeres kutatás az olyan jobb állapotban maradt városokban, mint Oxürhünkhosz, Antinoe és Hermopolisz. Oxürünkhosz egy hegyes órru halról kapta a nevét. E halat a város lakosai szentnek tartották. Bár a tengertől több mint háromezer kilométer választotta el, fontos helység volt. A város falai, amelyeket öt kapu tört át, hat kilométer hosszúságúra nyúltak. A fő útvonalakat oszlopsorok övezték. Központjában, Szerapiszisben, hatalmas templom állott. A város délnyugati részén épült a színház, benne 9,000 személy foglalhatott helyet. Sok egyéb között fennmaradt egy népszerű bohózat kézirata is. Valószínűleg rendezői példány volt. Miről szól e színdarab? Egy barbár ország tengerpartján a bennszülött király a csinos hősnőt éppen fel akarja áldozni a Holdnak. Az utolsó pillanatban testvére meg egy csapat görög megmenti hősnőnket. Hogyan? Úgy, hogy az őröket leitatják. Kiderül a papiruszból, hogy a színházban egyszer előadóművészek (recitátorok) léptek fel, s Homérosz eposzaiból szavaltak. Az egyik művész egy föllépéséért 448 drachmát kapott. Egy más alkalommal a tömeg vallásos ünnepélyre gyűlt össze a színházban, ismét máskor pedig azért, hogy meghallgassa az uj római császár trónra- lépésének kihirdetését. A város különböző kerületeinek elnevezése a lakosság rétegeződését, a foglalkozásokat, mesterségeket tükrözi vissza. Volt: Pásztorok Negyede, Vargák Negyede, Krétai Negyed stb. A középületek árnyékában az Írnokok és a pénzváltók ütötték fel bódéikat és fogadták ügyfeleiket, jrtak leveleket az analfabéták helyett, foglaltak írásba szerződéseket. Néha nyugtákat Írtak, amilyen például ez is: “Quintus Zenas, Quintus fia köszönti Gauis Julius Zosimust. Kaptam tőled tiz drachmát Ptolemaeus-féle ezüstben, amelyet Gaius Maecenas Gratus hagyott végrendeletében rám. Kelt Tiberius Caesar Augustus uralkodásának első évében.” A lakosság gazdasági helyzetét a végrendeletből és az elzálogosított tárgyak jegyzékeiből mérhetjük le. Nagy számban voltak olyan kétkezi munkások, akik tömegszálláson, egyetlen szobában laktak, s keményen küzdöttek az éhezés és az adószedők ellen. Magasabb osztályba tartoztak a szakképzett iparosok, de többségük a földje bérbeadásából élt. Ezek is viszonylag egyszerűen éltek: házuk kőből épült, szobáik zárt udvarra nyíltak, a háztartást vágj' féltucat rabszolga látta el; kielégítően, de nem költekező módon étkeztek; a házban könyveket is tartottak. Egy köztisztviselőnek, Theopanésznak az iratai között fennmaradtak azok a levelek, amelyeket iskolába járó fiától kapott. Az ilyenfajta, szépen megirt levelek ártatlan érzelmeket tükröznek, és kétségtelenül az iskolamester felügyelete alatt készültek. Az iskolás fiuk szüleiknek előírásszerű leveleket cirkalmaztak, s csak néha-néha toldották meg efféle utóiratok erejéig: “Etessétek galambjaimat!” Voltak azonban olyan apák is, akik nem tudták elérni, hogy gyermekeik kellőképpen tiszteljék őket. Lássuk csak, mit irt a kis Theon apjának. “Finom egy eset volt, hogy nem vittél magaddal a városba. Ha nem viszel el Alexandriába, nem írok neked levelet, nem szólok hozzád, nem beszélgetek veled. Ha pedig elmégy Alexandriába, nem nyújtok neked kezet, sőt egyáltalán ném is köszöntelek. Ez történik majd, ha nem viszel magaddal... A jövőben küldj él értem, kérlek szépen. Ha nem küldesz értem, akkor nem fogok enni, nem fogok inni, meglátod! Milyen volt az iskola? A gyerekek először is megismerkedtek az ábécé betűivel, majd gyakorlásképpen különféle életbölcsességeket írtak le, ilyenféléket: “Tudás az élet talpköve”, “Tenger, tűz és'asszony — három kárhozatos dolog”. Az írásgyakorlatokat a költészet, főként Homérosz tanulmányozása követte. A lecke többnyire abból állt, hogy valamely szöveget be kellett biflázni, de néha Írásbeli házifeladatot is készítettek. Ennek köszönhető, hogy tudunk róluk. Az előrehaladottabb tanulóknak elképzelt esetekről beszédet "kellett fogalmazniuk. Például ez volt a feladat: “írjál egy szónoklatot, amely Euripidészt kegyetlenséggel vádolja, mivel egyik müvében Heraklész megőrül”. A fiatalemberek életében nagy esemény volt az az idő, amelyet a gimnázium serdülő-osztályáA Holt-tenger északnyugati fokánál levő Sir- bet Kumran — amelynek egyik barlangjából a véletlen hét értékes irattekercset hozott felszínre — immár tiz estzendeje szakadatlanul foglalkoztatja a régészeket. Az ásatások ered- ménjéről nemrég összefoglaló jelentést tettek közzé. Eszerint egy nagy temetőt tártak fel 1100 sírral. Ehhez még — elszórtan — további 100 sir járult. A férfisirokban nem volt disz, az asszonyokéban akadt egy-két dísztárgy. Nagy meglepetésre a római időkből származó épületmaradványok alatt vaskori település nyomait fedezték föl. Valószínűleg az i. e. VII. vagy VIII. századból való. Egy nyilván étkézésre használt helyiség maradványai alól 70 korsó, 210 tányér, 708 edény és 75 serleg került elő. A mellette levő “irodában” 3 tintatartót találtak. A települést csatorna vette körül. Vize 11 ciszternát táplált. Közülük egyiket-másikat fürdőnek használták. Az állati csontmaradványokból bizonyos vallási szertartásokra következtetnek. A gyéren talált különleges feliratok még megfejtésre várnak. Gazdag az éremanyag is: 650 darab. Sajnos, egyharmad részét hasznavehetetlenné — azaz fölismerhetetlenné — marta az idő. A három legrégibb pénz az i. e. I. században uralkodott VII. Antiochus idejéből származik. Az Atomhajó Az egyik nagy leningrádi hajógyárban épül a “Lenin”-j égtörő. A világ első nem katonai célokat szolgáló, atomenergiával hajtott hajója lesz. Még ebben az évben vízre bocsátják. Az atom-jégtörő egyben a világ legnagyobb jégtörő hajója lesz. Motorteljesítménye kétszer akkora lesz, mint a “Glacier” nevű legújabb amerikai jégtörőé, amelyet jelenleg a világ legerősebb jégtörőjének tartanak. A “Glacier” több mint 22,000, a “Lenin” 44,000 lóerős. Hossza 134 méter és legszélesebb részén 27.6 méter lesz. Vizkiszoritása 16,000 tonna. Jégmentes vízben 18 csomóval (34 kilométer/óra) halad majd. A választás azért esett jégtörőre, és nem például atomenergiával hajtott kereskedelmi vagy utasszállító hajóra, mert ez idő szerint az atomban, az efébészben töltöttek. A gimnázium különben nem csupán a testgyakorlás központja volt, hanem egyszersmind társadalmi klub is, amely korra való tekintet nélkül a városban lakó minden görögöt egyesitett magában. A fiatalok atlétikai és kulturális versenyeken vettek részt. Nemrégiben találtak egy jegyzéket, amely három versenyszám győzteseinek nevét sorolja fel egy harminc évre terjedő időszakban. Ez a három szám: játék fúvós hangszeren, hírnök szerepét játszani, költészeti verseny. A versenyzőknek érdemes volt az elsőségért küzdeni, mert minden évben a négy legjobb mentesült az adófizetési kötelezettségektől. A társadalmi vezetők egész életükben közszolgálatban álltak, és vái’osuk ügyeit intézték. Ez az életpálya megkövetelte tőlük, hogy idejüket korlátlanul a közügyeknek szenteljék. Egyes fiatalok mesterséget tanultak. Mások odahaza nem boldogultak, hát egyébbel próbálkoztak. Az egyik ilyen lehetőség a katonáskodás volt. Ez abban az időben kellemes állás lehetett. “Hálát adok Szerapisznak és a szerencse istenének, hogj’ mig mások naphosszat izzadva törik a követ, én főnökként parádézok és semmit sem csinálok” — irta haza egy fiatal katona az ará- biai sivatagból. A kétezer éves írások között az emberi fájdalom, szomorúság emlékeit is megtaláljuk. íme egy levél, amelyet egy fiát sirató apához irt barátja: “Az istenek legyenek tanúim, hogy amikor meghallottam, hogy fiad meghalt, szomorú lettem és gyászoltam, mintha csak saját gyermekemről volna szó. Igen, hisz ő olj'an szeretetre méltó volt. Hozzád akartam sietni, de Pinoution visszatartott, mondván, hogy te, Apollonianus uram, azt mondtad, ne menjek el hozzád, mert elmentél... Viseld a csapást méltósággal! Hiszen ezt is az istenek mérték rád!” energia felhasználásának ez a módja gazdaságosabb. A sarkvidéki utazásokon ugyanis az üzemanyag problémája a legfontosabb. A sarkvidéki hajózások története sok olyan esetet ismer, mikor a jégtörők tüzelőanyagkészlete idő előtt elfogyott. Ilyenkor a jégtörők a jég között hagy- ták a karavánokat és a legközelebbi szénkikötőbe siettek. A széntüzelésű jégtörőnek 20 naponként, az olajtüzelésűnek 40 naponként kell valamelyik kikötőt felkeresnie üzemanyagának pótlása céljából, bár térfogatuknak csaknem egyharmadát tüzelőanyag tölti ki. Ellenben az atommaghajtásu jégtörő üzemanyagának pótlása nélkül több mint 12 hónapig lehet egyfolytában a tengeren. A kőolajjal hajtott jégtörő kereken 70 tonna üzemanyagot használ el 24 óra alatt. Az atomenergiával hajtott hajó ugyanezen idő alatt csak kb. 45 gramm nkleáris üzemanyagot fogj'aszt. A “Lenin” atommaghaj tásu jégtörő egyelőre “felöltözetlenül” fekszik. Törzse csaknem kész, különlegesen erős acélból hegesztették össze, minden szegecselés nélkül. A hajófenék kereszt- merevítő bordái elkészültek, s az óriási, 26 tonnás orrtőkén csaknem befejeződtek a hegeszt» munkák. A reaktorban levő atomi “láng” melegiti majd a magas nyomás alatt cirkuláló és ártalmas sugárzásokat kibocsátó vizet. Ez a víztömeg hőjét un. hőkicserélőn keresztül egy másik vízkörnek adja át, amelyet elszigetelnek a nukleáris folyamatoktól, és az emberre ártalmatlan. A gőa a turbogenerátorokat hajtja, ezek látják el árammal a hajómotorokat. A reaktor teljesítménye megfelel majd egy félmilliós város erőmüve teljesítményének. A “Lenin” egyébként is a lehető legmodernebb lesz. A hajóit minden folyamatot, a reaktor vezérlésétől a hajó menetirányának megszabásáig, automaták látnak el. NEM MINDENNAPI talajjavító munkálatok folynak a Vezúv tűzhányó völgyében. A vulkánhegy lábánál elterülő, valamikor termékeny területekről hatalmas talajásó gépekkel eltávolítják a roppant mennyiségű lávát, s igy újra termővé varázsolják e földeket. A talaj ásó gépek napi teljesitménye 750 köbméter, ami any- nyit jelent, hogy egy-egy ilyen gép naponta 90 teherautónyi lávát tud elmozdítani a helyéről* A Sirbet Kumran-i ásatások
