Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-18 / 29. szám
July 18, 1957 AMERIKAI MAGVAK SZÓ 11 Irodalom ^Művészet A ma művészete Hozzászólás Eörsi cikkéhez Irta: EÖRSI BÉLA Negyedik közlemény A ma művészete nem jelenti a modern művészetet,. Az emberiség fejlődése sok mindenben nem egyöntetű. A kaliforniai gyapot-farm közel 100%-ig gépesítve van és öntözéssel, műtrágyával javítja földjét. Ugyanakkor az indiai földműves sok ezer éves elavult módszerekkel műveli földjét, melyet nem trágyáz, mert a trágyát fűtőanyagul használja. A ma művészete, ha nem is mutatja ezt az évezredes különbséget, mégis mondhatjuk, hogy a civilizált világban a művészet értékelésében legalább százesztendős “Spannung” van. Nem lehet elitélni a művészetet mégha a 100 esztendő előtti kifejezéseket használja is. Ép ezért, szükséges az egész világ művészetének mélyreható elemzése. Próbálkozzunk meg itt rövid vázlatban megismerkedni a kérdés lényegével. Az egész világ, tudvalévőén, három részre oszlott. A nyugati úgynevezett demokratikus világ (melyben több diktatúra van, mint valaha), a kelet úgynevezett szocialista világa és az afrikaiázsiai volt elnyomott milliók világa, mely a két hatalmi világ között áll és küzd a függetlenségéért. A demokratikus világnak1 nagyrészében fejlett- ipara van, fejlett közlekedési rendszere és fejlett mezőgazdasága. Termelési rendszerét kapitalisz- tikusnak nevezhetjük, bár az utóbbi ötven esztendőben a munkásosztály nyomása alatt, a profit rendszer, jövedelmi adókkal és szociális törvényekkel hatásában enyhült. A szocialista államok legnagyobb része 10—15 év előtt, szegény, . elmaradott, iparban visszamaradt gazdasági egységekből állott. A gazdasági élet iitemét^nagy mértékben meg kellett gyorsítani, hogy elmaradottságát behozza. Amellett, két pusztító háború színhelyei voltalj. Művészet csak a kenyér megszerzése után jön, majdnem fényűzésnek nevezhetnénk. Ezért nem volt számbavehető művészet az Egyesült Államokban a gyarmati évszázadokban. A szocialista államokban azonban más volt a helyzet. Az orosz és kínai kultúra igen magas fokon állott már a forradalom előtt is. Az orosz irodalom majdnem dominálta a világot a XIX. században, Tolstoj, Dostojevskv és Turgenyev müveit fordításban az egész világ olvasta. A kínai művészetnek még fordításra sem volt szüksége. Porcellánja, jade, elefántcsont faragványai, bronzai és festőrnüvészetének hatása közvetlenül vagy közvetve (Japán kultúrán keresztül) hatottak az egész világra. A kérdés felmerül van-e különbség a két világ- hatalmi csoport között művészet terén is. Van is, nincs is. Nincs például zenei téren, ahol az oroszok határozottan teremtenek modern zenét és élvezik is azt, mint bizonyítják a hangverseny műsorok, melyek éppoly nívósak, mint a legjobb amerikai és európai műsorok. Sőt ha a publikum számát vesszük, határozottan állíthatjuk, hogy a lakosság lényegesen magasabb számban hallgatja a klasszikus zenét Oroszországban, mint az Egyesült Államokban (klasszikus, értsd komoly). Olvasásban az oroszok jóval előrehaladottabbak, de csak azért, mert az Egyesült Államok iskolái elhanyagolták azt a feladatot, »hogy tanítványaikat komoly könyvek olvasására oktassák. Egészen más képet látunk azonban a képzőművészetek terén. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok határozottan haladást mutatnak ezen a téren, Ízlésükben ma a póstimpresszionista és expresszionista művészetet helyezik előnybe, mig a szocialista országok Ízlése az elbeszélő vagy politikai tárgyú festészetet kívánja és az orosz modern festészet úgyszólván árnyéletet él. A szocializmus-ellenes irók ezt egyszerűen a kommunista párt vezetőségének bornirtságára, vagy legalább is. erőszakos nyomására vezetik vissza. Ezt el lehetne fogadni, ha az a maradi- ság a művészet összes terein észlelhető lenne. Minthogy a modern művészet eredményeinek hatása főként a képzőművészetekben észlelhető, az orosz festőművészet más irányú fejlődésének okát kívánatosnak látjuk vizsgálat alá venni. Úgy az orosz, mint a kínai művészet egységes jelleget mutat. Ez a következőkben mutatkozik: Amig az úgynevezett demokratikus országokban az elvont (nem tárgyakat ábrázoló) képzőművészet uralkodik, a szocialista országokban tárgyakat ábrázoló (naturalista) a művészet, témái főként elbeszélő, tanító, történelmet értelmező vagy fotografia-szerü tájképfestészet (tájfelismerésből). A szocialista államokban, főleg Kínában, az ember élete, munkája lett_főtárg?a irodalomnak és képzőművészeteknek. Ez, különösen Kínában, fejlődést jelent, sőt mondhatjuk forradalmi lépést. Technikai haladást az orosz művészet nem mutat, ellenkezőleg stagnál, a kínai azonban szakított a merev klasszikus stílussal, megismerkedett az európai perspektívával es, különösképpen, a századeleji német (Kate Kollwitz) szocialista irányzatú grafika hatását észlelhetjük mai művészetében. Ha ismerjük a szocialista országok képz művészetét, az a kérdés vetődik fel, mi a társadalmi oka ily irányú fejlődésének? A cári Oroszországban egy jelentéktelen hányad müveit volt és művészetekben, irodalomban nem állott mögötte az európai intelligenciának, sőt irodalomban (Tolstoj, Dostojevskij stb.) és zenében (Csajkovsky, Mussogorsky stb.) talán vezető szerepet játszott; festőmüvészete a francia impresszionisták mögött állott. De az ország lakosságának nagy része írástudatlan volt. Ugyanezt a képet mutatta Kína is. Az orosz forradalom 50 millió ember kezébe könyvet adott és óriási — tanulási vágyat. Minthogy ugyanabba az időbe esett az iparosodás is, most már nemcsak Írástudókra, hartem technikailag képzett emberekre is volt szükség, igv az érdeklődés nem a humanista és művészi tanulmányokra irányult (mint a cári Oroszországban), hanem az életmódot javító természettudomány és technika felé. Kiveszett, elkallódott, emigrált, a lélekbúvár, örökké vitatkozó nem életre való orosz intelligencia, helyette amerikai technikát bámuló komoly ifjúság fejlődött ki, kik megteremtették a nehézipart és feltalálták az A- és H- bombát. százezernyi mérnököt és oi’vost adtak. Az intelligencia karakterekben megváltozott, ami a termelési rendszer fejlődésének eredményé és nem a kommunista agitáció számlájára írandó. Ezeknek lelkivilágába Dóstojevsky bármily szép, de torzképet adó Írásai, Majakovsky — Burjuk futurista müvei és képei, Tolstoj lemondását hirdető tanai nem illettek bele. Ez az ifjúság tárgyilagos világot akar. A két háború, az erőszakosan kifejlesztett nehézipar (kül-ellenségtól való félelem állandó jelenléte) és a társadalmi nyomás, mely minden fényűzést ízléstelennek bélyegzett az általános szükkeretü élet tengerében, lehetetlenné, tette az elvont (nem realisztikus) művészetet. Ennek a képnek azonban más oldala is van. Mig a cári Oroszországban csak egy igen jelentéktelen réteg tudott olvasni, képet nézni, zenét hallgatni, addig most 100 milliós publikum jelentkezett. A klasszikus zene mely évszázadokig a magasabb osztályok tulajdona volt, nagy tömegek tulajdonává lett. Ma a színház dominálja az emberek szórakozását, ahol 50 év előtt még álmodni sem tudtak róla. Minden publikumnak, ha nagy tömeggé válik, a tömegek műveltségi színvonalához kell alkalmazkodnia. Ezt tisztán láthatjuk az amerikai mozi. rádió és televízió programjaiból. Oroszországban azonban nem igv történt. Zenében a fejlődés gyorsabb volt, a tömeg megszerette a klasszikus zenét, irodalmat és az újonnan felfedezett “népművészetet”; festészetben a fejlődés sokkal lassúbb, ezért kelletett a Nyugaton már túlhaladott illusztrative naturalizmust adni a nagyközönségnek. Talán a második generációban — amikor a hideg- és tényleges háborúk már a múlté lesznek — jobb életmód lesz lehető és a festészetnek alkalma nyílik utolérni a modern művészetet. Csak a film-művészetben — amely igazi tömegmüvészet, nem maradt semmiben sem hátra az úgynevezett Hollywood mögött, sem technikájában, sem mondanivalójában. A mozi nem azért csapnivalóan rossz, mert “a tömeg műveltségi színvonalához kell alkalmazkodnia”. Ellenkezőleg, a tömeg a rossz filmtől elmarad. A mozilátogatók számának óriási csökkenését Hollywood urai a televízió létének szeretnék betudni, amiben talán van is valami igazság, mert ha a televízió van is olyan rossz, mint a mozi, azon lehet mérgelődni otthon is, s nem kell a moziba fáradni érte. Az amerikai mozi silányságának igazi oka a hideg háború, amely a legjobb filmírók és rendezők kiszorítását idézte elő. Ez kivette az amerikai film lelkét. Eörsi munkástárs maga is mondja, hogy a Szovjetunió “a filmművészetében, amely igazi tömegmüvészet, . nem maradt semmiben sem hátra az úgynevezett Hollywood mögött, sem technikában, sem mondanivalóban”. Vegyük például Eisenstein “Potemkin” nevű filmjét. Mikor az megszületett, a szovjet nép még az írástudatlansággal küzdött. Azonban az nem akadályózta meg, hogy a filmet zsúfolt házak előtt mutassák be, még mielőtt világhódító útjára indult volna. Hogy miért, az világos, Vnerf a néphez beszélt. Az is tévedés, hogy Majakovszkij • futurista müvei(“nem illettek bele” a szovjet életbe, mert Majakovszkij színes plakátjai, amelyeket a fehérek elleni küzdelem idején a polgárháborúban készített nagyon népszerűek voltak. A rajzok egyszerűsége, melyek megengedték a sokszorosítást (még azokban a felszerelések nélküli időkben is) és a bennük rejlő egészséges humor a nép kedvenceivé tették azokat. Az Írásaira pedig csak ennyit: Majakovszkij a mai napig is a szovjet nép legnépszerűbb költője.. Azért, mert ő is a néphez beszélt. A szovjet művészetre vonatkozólag az általános mércétől eltérőleg, egészen más mérőlécet kell alkalmaznunk. A szocialista építés megkövetelte az uj embert: A munka, a technika, a tudomány, a művészet uj emberét. Ezek felvették a harcot a felkészültség általánosítására, a tudatlanság, a babona kiküszöbölésére; ugyanakkor, amikor az uj társadalmi rendszer alapját képező termelés eszközeit a semmiből kellett megteremteni. Ebben a környezetben csakis a szocialista művésznek lehetett helye, ami természetes is. Mert mi volt a cél? Minél több embernek az elérése. Minél nagyobb tömeget kellett megnyerniük és az uj életre átnevelniök. Arra csakis az olyan művészeti, forma alkalmazható, amely képes arra, hogy a nép nagy tömegeit elérje. A falra való kép erre nem alkalmas, s kiesik a szá- mitásból. Először mert nagyon hosszú időnek kell eltelnie, amig nagy számú ember azt megtekinthetné. Másodszor, mert a sokszorosítása komplikált és költséges. Ezért a szovjet mü\ré- szet legkiválóbbjai a grafikára ve.tették magukat. Azért dicsekedhet a Szovjetunió a legkitűnőbb politikai karikatúrával, a leggyönyörűbb könyvillusztrációval és a gyermekkönvv-diszités remekeivel. Ez a mai szovjet művészet. Ez nem stagnál, hanem ellenkezőleg: nagy teljesítményeinek következtében a grafika terén páratlan. Annak befolyása, ugv 'mint a szovjet zene és a szovjet film. kiterjed az egész világra. Példa erre az utolsó tiz esztendőben megjelent jobb amerikai gyermekkönyv, melyről leri a szovjet grafika befolyása. A mai kínai művészetre nagy-, hatása van a szovjet grafikának, különösen a fametszetnek. A művészet jelentőségét nem az eszköz mine- müsége határozza meg. Mivel a szocialista építés természete a grafikát előtérbe tolta, a festészet másodrangura redukálódott. De az eljövendő időkben, melyek .majd megengedik a nagy falaknak a díszítését, a festészet mint tömegmüvészet újra érvényesülni fog. Azonban ez korántesem jelenti azt, hogy az elvont természetű lesz, mert amint láttuk, a művészet általános élvezése megköveteli, hogy a néphez szóljon. Ez magyarázza meg azt is, ‘hogy miért lettek Ady Írásai népszerűek és Bartók zenéje miért talál nap nap után több és több követőre. ■ ■ *" A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA,
