Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-26 / 52. szám
M. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 26, 1957 I Magyarország TÜSZURÁSOK GRŐSZ JÓZSEF KALOCSAI ÉRSEK KITÜNTETÉSE A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Grősz József kalocsai érseknek, a Római Katolikus Püspöki Kar elnökének 70. születésnapja alkalmából a békemozgalomban, valamint az állam és az egyház viszonyában kifejtett munkásságáért a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át szombat délben az Országházban. A kitüntetés átadásánál jelen volt: Kristóf István az Elnöki Janács titkára, Horváth János, az Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre, az Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Herling Jakab, az Országos Béketanács titkára, Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront titkára, dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, Papp Kálmán győri püspök, dr. Endrey Mihály esztergomi, budapesti püspök, dr. Brezanóczy Pál egri káptalanhelynök, dr. Szörényi Andor, a Római Katolikus Hittudományi Akadémia dékánja, dr. Potyondi Imre, a Központi Szeminárium rektora és Mag Béla, az Opus Pacis ügyvezető igazgatója. A kitüntetés átadásakor Dobi István a többi között ezeket mondotta: —Mélyen tisztelt érsek ur! Kedves vendégek! A Minisztertanács javaslatára Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa Grősz érsek urnák 70. születésnapja alkalmából kz utóbbi másfél esztendőben a római katolikus egyház és az állam viszonyának rendezésében, valamint a békemozgalom területén végzett eredményes, jó munkája elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata kitüntetést adományozza. — Meggyőződésünk, hogy IGrősz érsek ur — mind az állam és az egyház jó viszonyának erősitésére, mind a békemozgalom területén — eddig végzett A király nyilatkozik A Népstadion előtt tökmagot vásároltam egy nénitől. A zsebembe akarta önteni, de mindkét kabátzsebemben tele volt. Zacskót kértem. Van zacskóm — mondta —, de az tiz fillérbe kerül. Én is annyiért veszem. Odaadtam az egy forintot a tökmagért, a tiz fillért a zacskóért és, a néni egy újságból ragasztott zacskóba öntötte a vitamindus élelmiszert. Azt hittem, valami multheti újságból készült a zacskó és talán olvashatok olyan részletet a hold-bébiről, amely eddig elkerülte figyel- memet. De tévedtem, mert a megfakult panir nagyon régi lap, “Az Újság” cimü napilap 1911 május 1-i számának egyik oldala volt, amelyen teljes egészében elolvashattam: hogyan nyirta meg egy Vedres nevű Muzeum körúti borbély I. Ferenc Józsefet. Aki azt hiszi, hogy ugyanúgy, mint más emberi halandót, az nagyon téved. Vedresnek elsősorban frakkot kellett előkeritenie. Amikor ugyanis jelezték neki, hogy a királyt kell meg- nyirni, közölték vele, hogy a haj vágás legfontosabb kelléke a frakk. Vedres tehát frakkban jelent meg a Várban, ahol lakájok fogadták. Ezután hosszabb utat kellett megtennie, mert nyolc hatalmas termen vezették át. Ezek a termek a riporter szerint (és miért hazudott volna) fényesek voltaic. A kilencedik teremben egy Spanbauer nevtü komornyik fogadta Vedrest. Ez a Spanbauer a' cikkíró szerint (és miért állított volna valótlant) öreg volt.. Néhány percnyi várakozás után bejött a ki-, rálv. Gyalog jött be, tehát ez a tény megdöntötte azt a régi tévhitet, hogy a király csak egyetlen helyre jár gyalog. A jövőben úgy kell módosítani a régi mondást, hogy a borbélymü- helynek berendezett fényes terem is olyan helyiség, ahová még a király is gyalog jár. A .király — és-ebben ő sem különbözött más halandóktól — leült a székbe. A /lakájok meg- melegitették őfelsége saját hajnyírógépét és langyosra temperált szarvasbőr keztyüt húztak Vedres kezére. A-riporter itt megjegyezte, hogy a nyolcvanegy éves király haja ősz volt. Ezt a tényt biztosan Vedres árulta el az újságírónak, aki egy percig kém mert kételkeni a megfigyelés hitemunkásságát a jövőben, erejéhez képest, még fokozni fogja. * Grősz József Dobi István szavaira a következőkben válaszolt: — Elnök ur! Hálásan köszönöm ezt a magas kitüntetést, amelyben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 70. születésnapom alkalmából szives volt amelyekkel elnök ur e magas kitüntetést átadta. Elismerését látom annak a szerény, jószándéku munkának, amit a Magyar Római Katolikus Püspöki Karral egyetértve, az állam és az egyház viszonyának békés rendezése érdekében végeztem. De jele ez a kitüntetés annak a jóindulatnak is, amelyet az államhatalom, a népköztársaság kormánya egyházunk ügyei iránt tanúsít. Én — püspöktársaimmal egyetemben — ezt a munkát folytatni szándékozom. — Azt hiszem — folytatta beszédét Grősz József — mi legjobban akkor teljesítjük kötelességeinket hazánkkal szemben, ha megmaradunk a magunk területén, hirdetjük Krisztus evangéliumát és ezzel igyekszünk hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak minél jobb állampolgárokat nevelni. A továbbiakban Grősz József kijelentette: Mi arra tanítjuk híveinket, hogy lelkiismeretesen teljesítsék kötelességüket ott, ahová a gondviselés állította őket. Tagjai vagyunk egy népi közösségnek és munkálói vagyunk annak a békének, amelyre nemcsak hazánknak, hanem az egész emberiségnek szüksége van a jobb jövő érdekében. Ebben a szellemben dolgoztam eddig is és fogok dolgozni a jövőben is. Adjon az Isten magyar hazánknak és benne az egyháznak isj békés, boldog jövendőt. lességében. Mdst már egymást érték a szenzációs események. Vedres megnyirta a királyt,, akinek legfelsőbb ajkai megmozdultak és az a felséges kérdés hagyta el azokat:- “Hogy megy a borbélyoknak ?” Vedres a cikkíró szerint (és miért ne az igazat irta volna?) mélyen meghatódott a királyi kegytől. Ilyen lelkiállapotban, egyetlen, egyszerű, keresetlen szóval válaszolt: “Jól!” A király ezután visszavonult és a lakájok lehúzták a Harbsburg-vagyonhoz tartozó kesztyűt Vedresről. ★ Ilyen fontos eseményekről számoltak be 1911 május elsején a budapesti napilapok. Ugyanakkor odakinn, az utcán munkások vonultak fel vörös zászlókkal, rendőrkordonok között. Vajon gondolt rá Ferenc József a frissen stuccolt fejével, hogy nem ő, hanem azok odakinn csinálják a történelmet ? Palásti László. EGY HALOTTAL KEZDŐDÖTT, de azután mégis sikeres lett az expedició Dr. E. Becker-Donner asszony néprajzi kutató nem valami lelkesítő élménnyel kezdte meg gyűjtő- és kutatóját az észak-boliviai bakasnova indiánok lakta őserdőben. Az első nap egy gumi gvüjtő hullájára bukkant, amely számtalan nyíltól átfúrva hevert a földön Mégis ez a megdöbbentő lelete adta az első alkalmat a gyűjtésre, mert az indiánok nagy sietségükben a nyilvesz- szők mellett néhány ijat is hátrahagytak.' Az osztrák kutatónő kis expedíciója először egy folyón evezett fel az őserdőbe. Aztán keskeny ösvényekre tértek, amelyeken a gumigyüjtők tapasztalata szerint veszélyes a járás, ők mégis zavartalanul jutottak el egy tisztásra, ahol tábort üthettek. Messziről látható helyen lerakták az indiánoknak szánt ajándékokat és várták azok megjelenését. Napokig nem láttak egyetlen indiánt sem, de egyik reggelre kelve hült helyét tolálták az ajándékoknak. S ezután a bennszülöttek csakhamar tisztelgő látogatást tettek náluk, hogy megköszönjék az ajándékokat és — újabb “kincseket” igényeljenek. Kitűnt, hogy a baskanova Indiánok voltaképpen szelíd emberek és a gumigyüjtőt azért ölték meg, mert elrabolta D. Hystapes fia Dárius (Dareios), amikor időszámításunk előtt 522-ben a perzsa trónra lépett, azonnal hozzáfogott a konkurrencia “felszámolásához”. Kilenc ellenkirályt ölt meg tizenkilenc nagy csatában és szerezte meg kincseiket. Majd alighogy végzett a konkurrenciával, hozzákezdett Babilónia, Egyiptom, E. India és az Égéi tenger szigeteinek meghódításához. Rabszolgák légiója pedig csak egyre hordta udvarába a felmérhetetlen kincseket. Gyűjtögető szenvedélyének azonban semmi sem volt elég. Naphosszat ült kincseskamrája mélyén és a fogához vert minden garast. Hadvezérei, udvarhölgyei pedig csak egymásközt suttogtak, — smucigságáról. — Nincs mit felvennünk — szipogták az udvarhölgyek. — Babilon meghódításáért sem kaptunk prémiumot — morogtak a hadvezérek. Ez igy nem mehet %okáig, határozták el. Végre azután az egyik napon odamerészkedett a nagy király elé kedvenc hadvezére, Mar- donius. — Felséges királyunk! — mondotta. —• Ötvenkilenc láda igazgyöngy, 128 láda arany és ezüst áll kincseskamrádban. Miért e nagy takarékosság? ó mondd miért? — Hogy-hogy miért — kérdezte indignálódva őfensége. — Balga halandók! Ti nem gondoltok a holnapra? Ha majd 1957 őszén egy palástot akarunk csináltatni egy “maszek” szabónál Budapesten, miből fogjuk kifizetni? ★ Még a tavasszal történt, hogy megfájdult a májam, a lépem és a vesém. Családtagjaimnak ugyan az volt a véleményük, hogy csak a lelkiismeretemnek van baja és hidegvizes borogatást ajánlottak. Én azonban inkább az orvosi rendelőt választottam. Gyönyörű napsütésben kerestem fel az egyik körzeti rendelőt és beálltam egy hosszú, kigyózó sor legvégére. Itt kellett megkapnom a kartotékomat. Ennek birtokában jogom lett volna beállni egy másik kigyózó sor • legvégére — már ahol a rendelés folyik... — Nos, vártam türelmesen. Az első nap el is ment a sorból 95 beteg. Ekkor azonban becsapták előttünk a kartoték-kezelő osztály kisablakát és felszólítottak bennünket: jöjjünk el holnap, vége a rendelésnek. Hát másnap ismét megjelentem. Be akartam állni ismét a kigyózó sor végére, de még idejében figyelmeztettek: az én betegségemre csak páratlan napokon van kezelés. A harmadik, a negyedik, sőt, a huszadik napon is mindig közbejött valami. Hol már véget ért a rendelés, hol a kartotékosztály kisablakát csapták bq előttem. Én azonban még mindig nem vesztettem el türelmemet. Megtakarított pénzemen vettem egy turistafelszerelést, egy vízhatlan sátorral és letáboroztm a kisablak előtt. Most viszont azzal érveltek: ha már itt vagyok, nyugodtan várhatok soromra. S ez igy ment két hónapon keresztül. Hozzátartozóim odahozták az ebédet, a vacsorát, hírül hozták, hogy a napilapok az eltűnésemről számoltak be, de a hitemet — hogy egyszer én is sorra kerülök — nem tudták megtörni. És nekem lett igazam! A következő hónapban egyszer csak a nevemét kiáltották: egy kedves nővér, kezében a kartotékommal felszólított: szedjem a sátorfámat, és kövessem az emeletre. A nyarat már viszonylag könnyen töltöttem el. Napközben hidegvizes ruhát tettem a fejemre, és jártam a, különböző osztályokat A kartotékommal azonban mindig csak megjártam. Egyszer még nem küldték utánam, máskor már máshová küldtek, de többször el is veszett néhány napra.. Közben eljött az ősz. Peregtek a fákról a falevelek és egy szép napon, amikor éppen hiányzott ismét a kartotékom, minden külön értesítés nélkül egyszerűen elhaláloztam. • A karcolatocskát pedig most a túlvilágról irom. Időnként lenézek a körzeti rendelőre és várom, egyre várom, hogy mégis csak sorra kerülök. Amikor pedig majd szólítanak és én nem jelentkezem, Írják rá nyugodtan a kartotékomra: meggyógyult a bürokratikus cseppek következtében. Nagy András. az egyik indián feleségét, a férjet pedig lelőtte. Az expedíciónak semmi baja nem volt az őslakókkal és nyugodtan tanulmányozhatta azok sátrait, vadász-, halásztevékenységét és kukoricatermesztését. A SZÉP RÉGI IDŐK
