Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-26 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 26, 1957 Az iskolatermekből elmozdították a jó pedagógusok százait Az oktatás érzi hiányukat. — Okleveles tanítók ügynökösködéssel keresik meg kenyerüket. — Öngyilkosság áldozatai \ Gyermekeink, országunk jövő polgárai sinylik ezt meg. Kényszerrel akartak besúgót csinálni belőlük. v Az Egyesült Államok közoktatásügyi bizottságának vezetője Derthick december 5-én a következőket mondta: “Munkánk továbbvitelére, minden téren több tanítóra van szükségünk és hogy megkapjuk őket,' úgy a fizetés mint a kijáró tisztelet terén sokkal többet kell adnunk részükre.” Mióta tudomásunkra jutott, hogy a Szovjetunióban mennyire előrehaladtak a tudományok terén, ráeszméltünk arra, hogy mit jelentenek a jó tanítók. Rádión, televízión, újságokon keresztül egyre-másra halljuk a kérdés rendkívüli fontosságának tárgyalását. Azt jelenti-e ez, hogy most már gyakorlatban is alkalmazzuk uj meggyőződésünket? Dehogy is jelenti azt. A fekete listára helyezett tanítók ma is ott vannak, ahol voltak. Egyetlen egyet sem helyeztek vissza állásába, pedig egy ellen sem állapították meg azt, hogy valóban bűnt követett el, vagy visszaélt állásával, mint tanító, ami érthetővé tenné rögtöni elbocsátását. Még mindig nem tört meg a jég, még mindig felettünk röpköd a mccarthyzmus átkos szelleme, pedig sehol sem hisznek demokráciánkban mindaddig, amig mi magunk helyre nem állítjuk demokratikus intézményeinket azzal, hogy valóban politikai szabadságot adunk polgárainknak, különben még gyermekeink is hipokritáknak tartanak bennünket és joggal. Vagy besúgó, vagy nem taníthat Állami közoktatási bizottságunk ma is azért harcol, hogy elbocsáthasson olyan tanítókat, akik nem hajlandók besúgók lenni, vagy árulkodni kollégáikra. Milyen erkölcsi lecke az, tanulóink számára, ha valakit azzal vádolnak, hogy kommunista és azt kérik az ellenkezője bebizonyítására, hogy árulkodjon társaira? New York legjobb tanítóit, több mint 350-et elbocsátottak. Ezek közül legalább 75 fizikát, vagy kémiát tanított, 75 pedig szellemileg elmaradt, vagy különleges problémákkal terhelt gyermekkel foglalkozott. 175 elemi iskolai, a többi középiskolai tanító és egyetemi tanár volt, egyesek kiváló matematikusok. Ha kivizsgálnák ezt az ügyet, rájönnének arra, hogy nem volt egyetlen egy sem ezek között, aki helytelenül tanitott, visszaélt állásával vagy propagandát fejtett volna ki osztályában, vagy állásához méltatlan cselekedettel lett volna vádolható; ellenkezőleg, majdnem kivétel nélkül a legkitűnőbb, legtehetségesebb és legjobb képességű fanitók voltak. Néhány adat megvizsgálása bizonyitékul fog szolgálni arra, hogy mir.e vezetett ez a féknélküli boszorkányhajsza a tanítók ellen. Az első eset 1948-ban két nappal karácsony előtt -történt. A newyorjri iskolaszék elnöke Jansen helyettesét és titkárát elküldte Staten Island- ra, hogy ott Mrs. Minnie Gutride tanítónőt kikérdezzék arról, hogy 1940-ben valamilyen állítólagos felforgató gyűlésen vett részt. “Ha nem válaszol kérdéseinkre, fegyelmi, eljárást indítanak ellene”, fenyegették. Mrs. Gutride, egyedülálló u -özvegy asszony, semmit sem szólt, hazament és •kinyitotta a gázcsapot. Reggel holtan találták - a játékok között, amlyeket osztályának, — ■ első elemit tanitott, — készített karácsonyra. Max Gilgoff, 18 éven keresztül francia nyelvet tanított, kitüntetéssel végezte el iskoláit, nagy- „ f zery tanárnak volt elismerve. Bűne az volt, hogy 1951-ben tiltakozott Brooklynban egy néger brutális meggyilkolása ellen, amit egy rendőr vitt yéghez. Sohasem volt kommunista, mondta. Egy évi üldözés után szívrohamban meghalt, két apró gyermeket és várandós feleséget hagyott maga után. Egy középiskolai tanár 28 és fél éven keresztül tanitott és akkor lemondásra kényszeritették. Felesége és két gyermeke volt. 53 éves korában nehezen birt más munkához hozzászokni annyi év után. Sok mindent megpróbált, de két évre rá meghalt. Családja nyugdíj és minden segítség nélkül maradt, 28 és fél éves szolgálatát semmibe se vették, pedig 30 év után teljes nyugdíj járt volna részére. Egy harmadik esetben a tanítónő fél év múlva nyugdíjba mehetett volna, de amiért a McCarran- bizottság elé idézték, kihallgatás, végkielégítés és nyugdíj nélkül elbocsátották. Férjét is üldözték más kormányközegek, köztük a bevándorlási hivatal. Néhány évre rá meghalt olyan körülmények között, melyre barátai azt mondják, hogy öngyilkosság gyanúját veti fel. Negyedik eset. 30 évig tanitott egy fiúiskolában, csupa problematikus gyermeket. 55 éves korában állásának feladására kényszeritették. Megpróbált könyvelőnek kitanulni, kapott 45 dollár heti fizetést, képtelen volt bből feleségét és két gyermekét eltartani, igy gyárba ment dolgozni. Végül úgy megzavarodott, hogy az állami elmegyógyintézetbe került. Egyet mégis visszahelyeztek Dr. Julius Hlavaty volt az egyetlen tanár, akit visszahelyeztek állásába, ha nem is oda, ahonnan elüldözték. Dr. Hlavaty hires matematika tanár AMIRE TÖREKEDNÜNK KELL Az amerikai mtiholdkisérlet, amely december 6-án csődöt mondott, éppen olyan, vagy talán még nagyobb publicitást váltott ki, mint a szov jetek első műholdja: a Sputnik. Ezt a világméretű publicitást természetesen az okozta, hogy az amerikai sajtó heteken át tartó nagy propagandával készitette ele' a talajt a “drámai pillanatra”, amikor áz amerikai védjegyű műhold csatlakozni fog a két szovjet Sputnikhoz. Nem csoda, hogy a csődön az egész világ kacagott s a műholdat, amelyik nem volt hajlandó felrepülni, ilyen gúnynevekkel illették: Sputter- nik, Kaputnik, Puftnik, Fizzlnik, Fuccsnik, stb. A közvélemény “hivatalos” irányitói a meg- sZégyenülés első pillanatait a további “bravádó” kérdéssel igyekeztek palástolni, hogy rövidesen majd felküldünk egy jobb és nagyobb műholdat, de azonkívül nekünk sokkal több és nagyobb irányítható atombombás lövegeink vannak, mint az oroszoknak és igy megmutatjuk, meg úgy megmutatjuk nekik. . . Ennek a kardcsörtető iránynak egyik legismertebb képviselője, Arthur Radford admirális, volt vezérkari főnök, mindjárt kijelentette, hogy a Sputnik meg a Fuccsnik valóságos istenáldás az amerikai nép számára, mert most mór egyesülten támogatják a fegyverkezést. A háborús szellem másik ápolója, Richard Nixon alelnök iá sietett a megalázó esemény el- tussolására.” Abba kell hagyni a sirást”, — mondotta, — “most mindannyiunknak a távlövegeken dolgozó tudósaink mögé kell állni”. Mint tudjuk, Nixon már többször állt hires tudósaink mögé, de csak azért hogy onnan jól hátbarughassa őket. Erről Dr. Oppenheimer és társai sokat tudnának mondani. Kópén azért a Fuccsnik szégyen után helyesebb lenne, ha a tudósok állnának Dick és és a “Bronx High School of Science” matematikai osztályának volt a feje. 1953-ban McCarthy beidézte rádió leadása miatt, amit iskolájáról tett, szülőhazája Csehszlovákia felé az “Amerika Hangján” keresztül. Ez márciusban történt, áprilisban elbocsátották állásból. Bíróság elé vitte a dolgot és 1956-ban, a legfelsőbb bíróság döntése után, mely a Slochower-üggyel kapcsolatban történt, kénytelenek voltak visszahelyezni állásába. A hires bronxi iskolának nagy veszteséget okozott Dr. Hlatvaty elvesztése, de azért nem oda helyezték vissza hanem a DeWitt Clinton középiskolában kapott beosztást. A három év alatt Dr. Hlavaty privát tanítással tartotta fenn magát. Egy másik tanító, aki nagyszerű fizikai tanár volt, jó állásba került a játékgyárosoknál, akiknek részére uj játékokat talál fel. Egy sereg más tanító ügynökösködik, hogy kenyeret kereshessen. Három tanitó, akik közül azr egyik, Harry Adler elektronikát tanitott és ma sem találtak helyébe megfelelő tanítót, még mindig ügye elintézését várja. Több ajánlatot kapott privát iskoláktól, de nem hajlandó feladni a harcot régi állásáért. E három tanítónak az a bűne, hogy megtagadta a besúgó szerepét vállalni kollégái ellen. 1955 szeptember óta várják az igazságszolgáltatást, fizetés nélkül. Mindhárom a tudományok legfontosabb része, a matematika, fizika és vegyészet tanárai. Elvárná az ember, hogy ilyen pazarlás láttára uj folyamat indul meg e tanítók sürgős visz- szahelyezésére. Mi sem áll messzebb a mi iskolai hatóságainktól! társai mögé, a jól kiérdemelt rúgás visszaadására. Szerencsére most már a józanabb gondolkodás nyomul előtérbe és minderősebben követelik, hogy a tudomány bámulatos előretörését ne a fegyverkezésre, ne az emberiség kiirtását hozó harmadik ^világháború előkészítésére, hanem a világbéke megteremtésére használják fel. Védekezik az amerikai atom-elnök Lewis L. Strauss, az Atomic Eenergy Commission elnöke visszautasította azt a vádat, hogy az Egyesült Államok megakadályozta Angliát egy igen fontos, atomenergia felfedezés körhirrététe- létől. A London News Chronicle mult héten azt irta, hogy Anglia olyan atomerő felfedezés birtokában van, “mely a sputniknál is szenzációsabb újság”. Azt is közölte, hogy az Egyesült Államok nem egyezik bele, hogy Anglia a hirt közölje. Pár nappal ezelőtt a londoni The Daily Express közölte, hogy Anglia fényes eredményeket ért el e téren, de Mr. Straus kérésére lemondott arról, hogy magának követelje érte az elismerést. Mr. Strauss nyilatkozatában tagadja a fenti vádakban foglaltakat. Kijelentette, hogy mindkét ország tudósainak munkája azt sejtteti, hogy közel járnak az atomhatás szabályozhatóságának felfedezéséhez, ami lehetővé teszi az energiának gazdasági célokra való felhasználását. Továbbá, hogy lépéseket tett az irányban, hogy úgy Anglia, mint az Egyesült Államok laboratóriumainak eredményeit egyidőben közöljük nyomtatásban. A nyomtatvány megjelenését, idejét a következő év elején tartja lehetségesnek. Mr. Strauss nem engedheti meg, hogy ismét egy másik ország tudósai előzzék meg az amerikaiakat. ; fi "
