Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-26 / 52. szám
Thursday, Dec. 26, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 Válság élői! állunk Tisztelt Szerkesztőség! A jelenlegi Magyar Szó megfelel az én szociális meggyőződésemnek és ha fiatalabb lennék, többet tudnék tenni a lap érdekében. Amire mi tanítottuk a fiatalokat, azt tovább kellett volna folytatni! a reakció visszafelé neveli a fiatalságot. Az igazságot azonban csak ideiglenesen tudják visszaszorítani, mert amint már látjuk is, az ellentétek megvannak és később a milliók is meg fogják látni, hogy a mi uraink csak háborúval tudják fenntartani uralmukat. Ez azonban nap- ról-napra nehezebbé válik, s úgy az orosz, mint Kína napról-napra gazdagabb lesz, a kapitalista országokban pedig nagy munkanélküliség honol, így, aki nem dolgozik, az nem tudja megvenni amire szüksége van. Jönnek a gyárlezárások, erre mifelénk is nagyon sokan vannak munkanél- kül. Egy nagy festőgyár már márciusban leállt, 15,000 munkás vesztette el a munkáját. Kellemes ünnepeket kívánok, Egy hü olvasó, New Jersey Kolhozok lesznek Kanadában? Tisztelt Szerkesztőség! téve, ha lesz kinek. A kanadai kormánytól pénzbeli támogatást fognak kérni, de persze az más kérdés, hogy kapnak-e. S miért ne kapnának? Mert az egyenlő a “kommunizmus” bevezetésével. Ezen keresztül még a kanadai szegény farmereknek is kinyílna a szemük és még hadat találnának üzenni a nagy kompániáknak, hogy ők is szövetkezeti gazdálkodásra kívánnak áttérni. Igaz, hogy nekik már nem lesz szükségük “dohány-szakértőre”. S ha nem fognak kapni kormánytámogatást, akkor mi lesz? Hát részvénytársaságot kell alakítani! Utóvégre nemcsak plasztik-gyárra lehet részvényeket eladni, koma, hanem szövetkezeti gazdálkodáshoz is. No ezt már mégsem hiszem el — mondja a koma —, hogy még egyszer be tudnák ugrasztan a magyarokat! Dehogy nem, amit a volt urak ajánlanak, arra még mindig áldoznak a “jámborok”. Nem baj, legalább meg fogjuk látni, milyen is lesz az a nagyüzemi vagy szövetkezeti gazdálkodás, vagy “kolhoz”. Eddig a legtöbb disszidált a közös gazdálkodás ellen beszélt. Lehet, hogy ha a volt urak és szakértőik veszik kezükbe a kolhoz ügyét, akkor sikerülni fog. Hogy is mondta az a hires rendőr a régi jóvilágban? “Majd meglátjuk!” . .1. P. C., kanadai olvasó tés, de jobb a semminél. Most gyárban nagyi nehéz munkát kapni, mert nap-nap után több i több a munkanélküli itt is. Ugylátszik egy m lyebb gazdasági válságnak nézünk elébe. P majd még jobban kinyitja a szemüket a “szaba< ságharcosoknak”. Már is megindulta Kálvárk járás, mint a 30-as években. Nyugatról jönne Keletre, Keletről pedig nyugatra. Többen pedi már igazán messze keletre vissza az óhazáb mentek és még többen mennének ha a kormán szállítaná őket. De ha elvben el is határozt; hogy akinek nem bírnak munkát adni és mem akar, azt hazaviszik, ugyanakkor a gyakorlatba szabotálják a visszaszállítást amennyire csak 1< hét. Egyébként megérdemlik sorsukat, mert mos már többen bejárnak hozzám az üzletbe, de mer tői többet ismerek közülük, annál inkább meggye ződöm, hogy — tisztelet a nagyop kevés kivéte nek — nagyobb része nagyon haszontalan mur kakerülő, nagyigényü, nagyzoló mániában szer védő alak. Ezek nagyon rosszul értelmezték népi demokrácia jelszavát: “Mindent az ifjúság ért!”. És otthon járt megbízható barátaimtól tudón hogy ez nem csak jelszó volt, hanem tényle megadott mindent, amit adhatott az a szegén kis ország az ifjúságnak. De amint látom ezt ő úgy értelmezték, hogy ők mindég csak kapjanak ellenben ők nem tartoznak semmivel. Itt mos keserű csalódás az osztályrészük, mert látják hogy bizony itt munka után kell élni és sokna! még munkájukhoz való joga sincs. De hadd tanul janak, rájok fér... t Egyébként hogy vannak kedves bátyám nénén és a gyerekek? Mi mindnyájan jó egészségnél öi-vendünk, amit viszont kívánunk édes mindany nyijuknak. Kanadai rokonok ÜDVÖZLET A minap nagy zajjal beállít a koma és kérdezi: "Hát, te mit szólsz ehhez?” S kezembe nyomja a Torontóban megjelenő Szálasi “Magyarság” nov 9-iki számát. Tudod mi ez? Kolhozt akarnak csinálni! Gondoltam, hogy talán a Sputnik megzavarta a komát, de nem úgy volt. A kanadai magyar mezőgazdák egyesülete vándorülést tartott okt. 27- én Babanyec Balázs elnökletével Tillsenburgban, ahol az egyesület intéző bizottsága foglalkozott az Első Kanadai Magyar Farmer Szövetkezet ügyeivel. Ismét megállapították, hogy a Kanadába menekült magyar gazdák megsegítésének legjobb módja az, amit a fentnevezett quebec-i farmszövetkezet tervez: földhöz juttatni a hivatásos földműveseket, mezőgazdasági szakembereket. Természetesen a nagyobb csoportos “szövetkezeti” telepítésen kívül a kisebb számú telepesek és egyéni kezdeményezések támogatása is “elsőrendű” érdek. Azonban segítség nélkül nehezen képzelhető el a nincstelen magyar menekült földművelők egyéni kezdeményezése, éppen nincstelen- ségük, tőkehiányuk miatt. A járható ut elsősorban az összefogás, a szövetkezeti alapon való gazdálkodás megszervezése, ahol szép számmal találhatnak.megfelelő elhelyezkedést “kanadai” mezőgazdasági szakemberek is. A kanadai magyar mezőgazdák egyesületének vándorgyűlésén résztvevő tagok Babanyec Mi- hánv vezetésével megtekintették a Delhi környékén levő dohány-farmokat. Eddig szól Dr. Sol- thv cikke. Szóval Miska, a Horthy dohányszakértője is ott van! Hej, micsoda kolhoz lesz ebből, mondtam a komának. Hogy miért? Ez a társaság azt állítja, hogy azért menekültek el szeretett szülőhazájukból, mert nem akartak nagyüzemi, vagy szövetkezeti gazdálkodást, mert az “kolhoz”. A szövetkezeti alapon való gazdálkodás csajka-rendszert hozott be szép hazánkban, őszerintük. S ez elől menekültek ide. S itt mégis ezt látják célszerűnek! Itt még valami huncutság fog kiderülni! — Ide figyelj, koma. A volt urak szeretnének egy nagy “magyar” összefogást és azok *a parasztok, akiket otthon a régi jó világban “legazd- uramoztak”, ha érdekük úgy kívánta és akikből szintén kilógott pár száz, vagy pár ezer, most itt sóhajtoznak, hogy se pénz, se posztó és nem tudják, mi lesz belőlük. Viszont itt vannak a volt “szakértők”, a volt botos ispánok, egy pár volt földbirtokos, s ezek is szeretnének könnyen és jól élni. Ezek csak azt az egy kiutat látják, hogy szövetkezetét alakítsanak, de csak úgy, ha azt a régi “szakértők” vezetik. Ig.v a “paraszt” munkához jut, az urak pedig parancsolni fognak, felVisszaomlékezés Tisztelt Szerkesztőség! Jónak találtam Geréb munkástárs nyílt levelét és jó lenne, ha minél több régi harcos jelentkezne a lapban mielőtt még a két fekete vonal közé kerülünk. Jómagam is már 1906-ban Budapesten tagja voltam a szociáldemokrata pártnak és a faesztergályos szakegyletnek. Itt Amerikában 40—45 évvel ezelőtt elég erős volt a magyar munkásmozgalom, de sajnos a testvérharc is elég erős volt úgy itt, mint másutt. Ma már nincs testvérharc, de nincs is mozgalom! De sokan itthagytak már bennünket, hogy csak néhányat említsek: Lőwv, Klopfstein, Petrás, Köhler, Hermanovics, Roth- stein és mások. Hä visszagondolok a régi időkre, mindig egy tiltakozó gyűlés jut eszembe. Amikor kitört az első világháború, összehívtunk egy há- boruellenes tiltakozó gyűlést, amelyen résztvett az S. P., az S.L.P. és az IJW’.W. Szép számmal jöttünk össze a Fleiners Hallban, az S. P. szónoka Tarcay Lajos volt, az SLP szónokra nem emlékszem, de tudom, hogy az IWW szónok Klopfstein Ernő volt, aki beszédét igv kezdte: Elég szép számmal összejöttünk, hogy tiltakozzunk a háború ellen, ami szép és jó, de mit ér ez, ha mi itt tiltakozunk. Mi történik Németországban? Ott 110 szocialista képviselő van és mind a 110 megszavazta a hadikölcsönt! Erre nagy volt a felháborodás, Lőwy mondta is, hogy Klopfstein megint piszkál, hazudik. De miért? Mert akkor ott a hallban még senki sem tudta, hogy ez tényleg ugv is volt. Azt még ma sem tudom, hogy Klopfstein hónán szerezte információját. Mindez már régen volt, ma már csak kevesen vagyunk a régi harcosok közül. Azért szeretek a munkás otthonba menni, mert ott még mindig találkozhatok egynéhánnyal közülük. A lappal meg vagyok elégedve, mert most nagyon jó. J. Schinagel nnmi életkép Egv olvasónk a következő hozzáérkezett levelet küldte hozzánk: Kedves Miklós bátyánk és nénénk! Levelét annak idején megkaptuk s habár késéssel is-, de elintéztük az előfizetést. Az öcsénk megállotta helyét, egész nyáron és ősszel a dohány-munkában és törés után behoztuk ide. Azóta nálunk lakik. Munkát kerítettek neki egy restaurantban. Nem valami sok a fizeAz alanti levelet teljes eredetijében közöljük mert csak igy tükrözi vissza írójának igazár melegszívű lényét és lapunk iránti szeretetét Meghatottan mondunk köszönetét adományáért abban a tudatban, hogy Onda Teréz küzdelmes éveket töltött el szívbajos férjével és két szép gyermekével, mialatt férje, Andrew Onda, mini Smith-törvénv-vádlott ült a bírósági tárgyalóteremben, majd később, betegsége miatt ügyét a társaitól különválasztották. Kívánjuk, .hogy a Legfelsőbb Törvényszék által hozott felmenté határozat nemcsak országunk politikai javulására, hanem Onda munkástársunk egészségének javulására is kedvező hatással legyen. Kedves Szerkesztőség! Kellemes ünnepi üdvözletek! Kérem megbocsátani a hibás magyaroméi’. Én itt született magyar vagyok, és csak a múlt évben kezdtem komolyan venni a magyar Írást, olvasást. Szeretném kifejezni a meleg köszönetemet mind a sok, nehéz , dolgozó, régi munkástársaknak. Az ő önzetlen ál- dozatoikból, előrelátásokból született és van létezése ez az igazi magyar munkás lap. ,Különleges köszönet édes szüleimnek, akik engem jó útra irányítottak. Kedves gondolattal édesapám emlékébenn küldöm észt a $5, a Magyar Szó hosszú életére. Tisztelettel, Theresa Onda Újra megrendeli lapokat Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelve küldöm előfizetésemet. Ismét előfizetem lapjukat azzal a tudattal, hogy a magyar- országi és a Szovjetunióban történt változások után (nem mint a múltban) tárgyilagosan fognak írni és nem propagandával és leközlik a valódi híreket. A múltban túlzott hírek leközlése kételyt szült az olvasókban. J. Ki, Florida. Munkások fájdalma Tisztelt Szerkesztőség! Itt Lorainban is meglassít! a munka az acélgyárban. Van itt öt kohó, de már kettőt leállítottak. A No. 2. kohót okt. 4-én lebenkolták és aa egyes számút november 5-én kifu.jatták. mert azt nem is fogják megindítani. Már eddi” lefizettek 1,500 munkást és ez még mindig folyik. A másik három kohó még dolgozik, de igen lassan. Lorain, O.-i olvasó ^et/e/eíc g s'ge'/foj?úi?A<?£ Az ebben a rovatban kifejtett néze- Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak hozzászólnak , * *11' i a közügyekhez a szerkesztoseg álláspontjával
