Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-26 / 52. szám

f 4 AMEKJKAI MAG YAK SZÓ Thursday, Dec. 26, 1957 Bepillantás a biztonsági és hiiséghisztéria egyik tanulságos esetébe Dr. Condon meghureolása (Részletek Dr. E. U. Condon, a szövetségi kor­mány legmagasabb tudományos fóruma, a Bu­reau of Standards volt igazgatójának, amerikai egyik legkiválóbb tudósának néhány héttel ez­előtt St. Louisban, az amerikai fizikai társaság konvencióján mondott beszédéből. Azt talán fe­• lesleges is mgj egyeznünk, hogy e beszédet az üz­leti sajtó 99 százalékban agyonhallgatta. — Szerk.) “Az elmúlt hónapok folyamán az amerikai nép ráeszmélt arra, hogy nem lehet többé magától ér­tetődőnek tekinteni Amerika vezetőszerepét a tu­domány és technológia terén. “Az átlagos polgár számára ez megdöbbentő meglepetés volt. De nem számunkra, amerikai tu­dósok számára. Mert mi már hosszú idő óta fi­gyeltük és amennyire tőlünk tellett figyelmeztet­tük az illetékeseket arra, hogy az elmúlt negyed­évszázad folyamán a tudományos tantárgyak, a matematika tanítása középiskolákban egyre job­ban leromlott. “És különösen nem volt ez meglepetés azok szá­mára, akiknek tudomása volt arról a széleskörű hajszáról, amely tudósok tucatjai ellen volt fo­lyamatban, akiket különböző bárgyú vádak alap­ján kiűztek állásukból és akik aztán feketelistára kerülvén, képtelenek voltak bárhol állást kapni. Nem volt ez meglepetés azok számára, akik ta­núi voltak, hogy miként gyaláztak és rágalmaz­tak a kongresszus csarnokain belül és kívül kiváló amerikai tudósokat, hogy miként üldözték őket hamis tanúvallomáson alapuló koholt vádak alap­ján, miként tagadták meg tőlük az útlevelet, mi­ként hallgatták ki titokban és törvényellenesen telefonbeszélgetéseiket, miként bontogatták fel leveleiket a kormány ügynökei. “Semmi kedvem sincs dicsekedésre, sőt, kije­lenthetem, e tekintetben szívesen cserélnék a-ked- „ vés hallgatóság bármelyikével, de le kell szögez­nem, hogy nekem, sajnos nagyobb adag jutott e meghurcoltatásból, mint bárkinek önök közül. “Az én ügyem tiz évvel ezelőtt kezdődött. Ak­kor már kéf teljes hüségvizsgáfkton estem át és a kereskedelemügyi minisztériumban és egy tel­jes hivatalbeli vizsgálaton az Atomenergia Bízott ság részéről. Hogy némi fogalma legyen önöknek, hogy ez mit jelentett, megemlíthetem, hogy cse­kély 300 FBI-ügynök vizsgált és kutatott az én esetemben. Az utolsó teljes vizsgálaton 1954-ben mentem keresztül, akkor már a republikánus ad­minisztráció alatt. Mindezeken a vizsgálatokon hűségem kétségbevonhatatlannak találtatott. Hozzátehetem, hogy közben az Amerikaellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság több Ízben intézett támadást ellenem mindaddig, amig a bi­zottság akkori elnöke mint közönséges sikkasztó a szövetségi börtönbe nem került (ahol feltételez­hetően mással volt elfoglalva, mint becsületes emberek gyalázásával. — Szedő). “Az 1952-iki választások előtt a Bizottság még­is beidézett ugyanazzal a kopott ürügyekkel. “Közben azonban legjobb tehetségem és tudá­som szerint igyekeztem a National Bureau of Standards munkáját és tekintélyét előmozdítani. “Még Edward Tehernek is be kellett ismerni 1954-ben, hogy a Bureau of Standards munkája legalább egy évvel meggyorsította a H-bomba előállítását... “És mégis az összes kopott vádakat kiásták el­lenem úgy 1952-ben, mint 1954-ben. “És mi volt e vádak lényege? Az, hogy érde­kelt az Amerikai Szovjet Tudományos Társaság működése, az a társaság, amely tiz évvel ezelőtt a Rockefeller Alaptól támogatást kapott orosz tudományos müvek angolra fordításának előmoz- ditására. Ma, egy évtized múlva, napról-napra olvashatunk a különböző sürgősségi javaslatok­ról, amelyek orosz tudományos munkáknak a mi nyelvünkre való lefordítását szorgalmazzák. De tiz évvel ezelőtt felforgatónak minősítették azo­kat, akik ezt fel merték hozni! “1954 júliusában teljes hüségigazolást nyertem az Eastern Industrial Personnel Security Board részéről. Feltételezhető volt, hogy most már za­vartalanul folytathatom munkámat. De 1954 ok- tóberé-ben Nixon előállt a hírhedt “20 évi haza­árulás” féle beszédekkel. (A szerk. megjegyzése: Az ötvenes évek elején McCarthy és hasonszőrű társai azzal a jelszóval álltak elő, hogy az a 20 esztendő, 1932—52, amely alatt demokrata elnök volt a Fehér Házben, 20 évi hazaárulással volt egyértelmű!) “Nixon azzal dicsekedett, hogy rábeszélte a ten­gerészeti minisztert igazolásom felfüggesztésére. Ez meg is történt 1954 október 21-én. “Képzeljék el a helyzetemet. Hét éven keresztül állandóan támadtak, de minden egyes vizsgálaton, minden egyes kihallgatáson teljes igazolást nyer­tem. És 1954 októberében mégis úgy döntöttek, hogy újból keresztül kell mennem az egész eljá­ráson, még pedig a honvédelmi minisztérium ál­tal személyesen összeállitott vizsgáló bizottság előtt. “Sok jó barátomat hurcolta meg az Amerika­ellenes Bizottság. Soknak külföldre kellett mene­külni. Jó barátunk és társaságunk volt elnöke, Robert Oppenheimer, aki a II. világháború alatt felépítette és szeniálisan irányította a los-alamosi atomlaboratóriumot, nyilvánosan meg lett szé- gyenitve kormányunk által. A hadsereg hiradási osztályának (Signal Corps) Fort Monmouth la­boratóriumának tudományos testületé olyan csa­pást szenvedett McCarthy támadásai részéről, amelyből a mai napig nem épült fel teljesen. E támadások ellen, mellesleg megjegyezve, Eisen­hower elnök csak akkor kezdett tiltakozni, ami­kor McCarthy, fölbátorodva, magát a Fehér Há­zat tette büzbombái colpontjául. “Nyilvánvaló volt, hogy tudományos életünk vezetői úgy érezték, nem tehetnek semmit e för­telmes hajsza megszüntetése érdekében. Felvetet­tem a kérdést a Nemzeti Tudományos Akadémián (National Academy of Sciences). Beszéltem kö­zös jó barátunkkal, társaságunk volt elnökével I. I. Rabival, hogy talán Lee Dubridge, társasá­gunk egy másik volt érdemes elnöke tehetne vala­mit. Lee Dubridge annakidején ugyanannak az elnöki tanácsadói bizottságnak volt az igazgatója, amelynek ma Rabi áll az élén. Azt a választ kap­tam, hogy Du Bridge sem tehet semmit, mert ő maga is vizsgálat alatt van! “Ilyen körülmények között arra a konklúzióra jutottam, hogy a kormány elvi alapon üldözi a tudósokat, vagy legalább is közömbös az iránt, amit mások müveinek tudósainkkal. Arra a dön­tésre jutottam, hogy a helyzet reménytelen, hogy a magam részéről mindent megtettem miután hét hosszú esztendőn keresztül ellenálltam e becstelen erőknek. “E hét esztendő alatt idegeim annyira felőrlőd­tek, hogy a betegségig kimerültem és még szere­tett hivatásom művelését is elhanyagoltam. Elha­tároztam tehát, hogy vissza vonulok a küzdelem­től. Lemondtam még egy olyan állásról is, ame­lyet a magániparban töltöttem be, de amelyhez biztonsági igazolás volt szükséges. “Önök azt hihetik, hogy ezekután legalább visszatérhettem tudományos munkámhoz. 1955- ben keletre jöttem miután elmondtam búcsúbe­szédemet az American Association for the Ad­vancement of Sciences (az ország egyik legki­emelkedőbb fontosabb tudományos társasága. — Szerk.) és miután meghívást kaptam egy neves egyetem fizikai tanszékére. Március havában az egyetem dékánja tudatott, hogy legnagyobb saj­nálatára nem tudja megadni kinevezésemet. Az egyetemi bizottmány egyik tagját egy magasállá- su kormánytisztviselő megfenyegette, hogy ha engem kineveznek tanárnak, a kormány vissza­vonja szubvencióját attól az egyetemtől! “Jelenleg nagy meakulpázás közepette szó van arról, hogy felkérik Oppenheimer professzort, térjen vissza a kormány szolgálatába. Remélem ez meg is fog történni, de nagyon alázatosan és nagy bocsánatkéréssel. “Első lépésnek a helyes irányba ez jó volna. De hogy állunk a többiekkel? Mi lesz David Bohm- mal, akit Brazíliában megfosztottak útlevelétől? Mi lesz Oppenheimer öccsével, akinek brilliáns karrierjét, mint a kozmikus sugárzás fizikusát derékbe törték és aki most Coloradoban állatte­nyésztéssel foglalkozik! Kozmikus fizikusból ju­hászbojtár! És mi lesz Joe Weinberggel, akit a kongresszus csarnokaiban kipellengéreztek mint “X tudós” és elűztek az egyetemről? És mi fog történni Ber­nard Peterssei, B. T. Darlinggal és tudományos egyletünk tucatnyi más tagjával, akiket mind el­űztek tudós munkájuktól. “Társaságunk elnöke a minap kijelentette a sajtó előtt Oppenheimer visszahívásával kapcso­latban: ‘Természetesen vissza kellene hívni. Fel­téve, hogy vissza akar jönni. De nem rónám fel neki, ha nem akarna”. “Szavaimat a következőkkel szeretném lezárni: Nagy a veszélye annak, hogy a közvéleményben az a nézet alakulhat ki, hogy egy fizikus csak úgy tudja szolgálni társadalmunkat, ha minél nagyobb és minél halálosabb lövegeket készít. , “Tudom, hogy Oppenheimer érzékeny ember és sokat szenvedett az őt ért sérelmek miatt. De azt hiszem, hogy mint tudós nem járt rosszul az­zal, hogy alkalma adódott visszatérni az elvont fizikához. Távolabbi perspektívából tekintve a dolgot talán jobban töltötte el az elmúlt három esztendőt mintha a Pentagon folyosóin szágul­dott volna végig, hivatalból ki, hivatalba be”. Négy céget megbüntettek az órabértörvény megszegéséért NEW YORK. — Novemberben négy céget meg büntettek, 17 más cég ellen pedig eljárást indí­tottak a szövetségi órabértörvény megszegésé­ért. A négy céget 7,750 dollár büntetés lefizetése mellett még arra kényszeritették, hogy vissza­menőleg fizesse meg alkalmazottainak a törvé­nyesen kijáró fizetést. A büntetéseket egyrészt a minimális fizetések, másrészt a túlórázás után járó másfélszeres fi­zetések be nem tartása miatt szabták ki a követ­kező cégek részére: Lectroloid Corp. 3261 110 St, East Elmhurst, Queens, Amsterdam Sportwear, Amsterdam, N. Y., Frederick Colosima, Paterson, N. J., Show Novelty Corp. ,6ll Broadway, New York. Öt cég ellen vádat emeltek, mert az órabértör­vény megszegése mellett még könyveiket sem vezették rendesen. A többi 11 törvényszegő ellen is eljárást indítottak. Sok közülük a ruhaiparhoz és az útépítőkhöz tartozik. IGV MÉG OLCSÓBB LONDON. — Több mint száz évvel* ezelőtt, — egész pontosan 1849-ben, — Viktória angol ki­rálynő elrendelte, hogy & hármas, négyes vagy ötös ikreket szülő angol anyáknak tolmácsolják a királynő üdvözletét és a királyi kincstárból ju­talmazzák őket 3, 4, vagy öt font (Sterling) pénz­zel, az ikrek száma szerint. A 3 és 4 font jutal­mat többször kiadták, de az öt fontra soha sem került sor. Tekintettel az angol font értékének leesésére, (a 3 font jelenlegi értéke $8.40). Második Eliza­beth királynő beszüntette a pénzjutalmat, de el­rendelte, hogy a többszörös ikreket szülő anyák­nak továbbra is adják át a királynő üdvözletét. Emelkedett a USW vagyona PITTSBURGH. — A United Steelworkers of America szakszervezet vagyonállománya 4,624,- 895 dollárról rekordmagasra emelkedett, 26,989,- 751 dollárt ért el 1957 junius 30-ig. Taglétszáma 1,250,000 és a USW lokál szer­vezeteinek száma elérte a 2,800-at. A pénztári kumtatás azt jelentette, hogy az union ez év első felében a tagsági dij 32,906,002 dollárt tett ki. Beállási dijakból 231,207 dollár volt a bevétel. ' ÜZEN A SZERKESZTŐ ) Időszüke miatt nem tudjuk külön-külön meg­köszönni sok kedves olvasónknak a hozzánk kül­dött ünnepi jókivánságait. Kérjük ezért megértő bocsánatukat. E sorokat használjuk fel arra, hogy valamennyi olvasónknak köszönetünket fe­jezzük ki a Magyar Szó iránti s-zeretetük, odaadó támogatásuk állandó kifejezéséért. Nem isme­rünk még egy újságot, melynek szelleme any- nyira összeforr olvasóinak életfelfogásával és melynek érdeke azonos olvasóinak érdekeivel. Ebben a szellemben fogunk tovább haladni a bé­kéhez és egyetértéshez vezető utón. Kívánunk minden olvasónknak kellemes ünne­peket és boldog újévet! ★ SOóSNÉ — Elsinore. — Köszönjük a beküldött cikkeket. Hasonló nyilatkozatok most mindgyak- rabban jelennek meg a lapokban az önámitásból megukhoztért egyének részéről. Ahol csak lehet cikkeinkben idézzük őket. Alkalomadtán felhasz­náljuk az ön által beküldött anyagot is.

Next

/
Thumbnails
Contents