Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-18 / 29. szám
July 18, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Külpolitikai Szemle L* tr ..................- , ■ , „ -................ —Jl A nyugatnémet fizikusok lázadása “Bár lettek volna kevésbé ügyesek (ELSŐ RÉSZ) Az a tizennyolc nyugatnémetországi atom-spe- ciálista nyilatkozata, mely szerint az atomfegyverekkel kapcsolatban semmiféle segítséget nem nyújtanak, úgy sújtott le az Adenauer kormányra, mint egy kis H-bomba. Annak visszhangja a zonahatár keleti és nyugati oldalán egyaránt terjed és lendületet nyer. Az egész nemzet mély érzelmének adott kifejezést, melyre az Adenauer-kormány nem volt felkészülve. ' Mi ennek a páratlan akciónak a háttere, melyet a legkevésbé politizálok, az összes akadémiai csoportok között a legarisztokratikusabbak, a nukleáris specialisták vittek végbe. Az elmúlt ev végén, egynéhány vezető nyugatnémet atom-speciálista irt a hadügyminiszternek, Franz-Josef Strauss-nak és tudtára adták nyugtalanságaikat olyan hírek felett, melyekre következtetve fenáll az a lehetőség, hogy a nyugatnémet Wehrmacht-ot atomfegyverekkel látják el. Figyelmeztették őt, hogy ha ez megtörténik, akkor kénytelenek lesznek nyilvánosan tiltakozni. Strauss meghívta a fizikusokat egy konferenciára és biztosította őket, hogy a kormány nem tesz olyan lépést, amely aggodalomra adhat okot. Támad Adenauer Körülbelül három hónappal ezelőtt, atom-gyakorlatok megtartása után, az angol iégerők parancsnoka, az Earl of Bandon, a hollandi újságírók előtt kijelentette, hogy máris raktároznak atom-fegyvereket nyugatnémetország területén. A nyugatnémet sajtó ebből nagy hü-hót vei't fel. A nyugatnémet Szakszervezetek Szövetsége, a DGB, tiltakozott. Az Earl-t kegyvesztetten Észak Afrikába helyezték át. Úgy látszik, Adenauer elhatározta, hogy a legjobb védelem — a támadás. Egy sajtó konferencián április 5-ikén azt mondta, hogy a Werhmacht csak “taktikai” atomfegyvereket kap és biztosította a jelenlevőket, hogy az “semmi más, mint a tüzérségnek a továbbfejlesztése”. és sokkal bölcsebbek” gia miniszterét tüntetőleg kihagyták a meghívásból. Később a sajtónak jelentette, hogy nem vesz részt az atom-energia semminemű háborús használatában és a választások után visszatér, a privát életbe. Az öt tudós, aki a meghívást elfogadta: Otto Hahn, Walter Gerlach, Max von Laue, Wolfgang Riezler és Friedrich von Weizsaecker. Werner Heisenberg, a Max Planck Fizikai Intézetnek a Nobel-dijas igazgatója és tizenhárom tudományos akadémia tagja (egy német rekord) elmaradt. A konferencián Heusinger generális próbálta meggyőzni az öt brilliáns embert, — kettő közülük több mint 75 esztendős — (Hahn és Laue) azzal, hogy az ellenvetés az atomfegyverekkel szemben éppenolyan, mint amilyen kezdetben volt a gépfegyverekkel szemben, az első világháború idején. Speidel komolyan bizonyítgatta, hogy az az érzés, hogy nincs meg a lehető legjobb ’ fegyver, megöli a katona harci szellemét. Strauss megvádolta a tudósokat. Nem tartották meg a gentleman-i megegyezést, melyet állítólag akkor kötöttek, mikor januárban tárgyalt velük. A müncheni Süddeutsche Zeitung szerint oly mérges lett, hogy hevesen cáfolt, elsápadt és egész testében remegett. (Hitler árnya!) Von Weizsaecker, aki (mellesleg megjegyezve von Rippentrop külügyi segédtitkárának a fia) csak azt mondta,- hogy esztelen másoktól Várni a lefegyverzést, “ha mi magunk nem tesszük azt.” A Süddeutsche Zeitung kérdésére, hogy a konferencián mind a kollegák nevében beszélnek-e a fizikusok, azt mondta: “Mindnek" a nevében nem beszélhetünk. De az biztos, hogy létezik közöttünk egy törhetetlen egyetértés abban, hogy fegyvereken nem dolgozunk” Adenauer szemrehányására, hogy. nyilakozatukat választási propagandául használták fel, professzor Gerlach azt válaszolta: “Egy választás vagy egy választási kampány csak egy ideiglenes jelenség, de ez az ügy az egész emberiségre vonatkozik”. Nem sikerül Adenauernak Professzor Carl Friedrich von Weizsaecker, egyike a 18-nak igv mondja: “Mikor ezt olvastuk, majdnem kiugrottunk a bőrünkből! Magunkban azt mondtuk, hogy tennünk kell valamit!” Április 12-én kiadták azt a szenzációs felhívást, amely felvillanyozta egész németcrszá- got. Talán mégsem lesz Götterdämmerung, sem Weltuntergang! A felhívás hatását alábecsülvén, a következő napon Adenauer nyilvánosan megsértette a tudósokat a rendreutasítása által. Azt irta: “ A felhívás itéletképességéhez kell, hogy meglegyen az a tudás, amelynek az urak nincsenek birtokában. Mért nem jöttek hozzám.” A Keresztény Demokraták rajnavidéki párt kongresszusán, ugyanaznapi beszédében azt mondta, hogy a felhívás a békét fenyegeti és “irreális”, annak támogatása lehetetlen, mondta, mert az a NATO feloszlatását jelentené. A fizikusok azon állítására, hogy Nyugatnémetország legjobban szolgálná önmagát és a világ békéjét is, ha nincs atom-fegyvere. Adenauer azt mondta, hogy az “nem egy tudományos kérdés” és abban csakis az ö kormánya határozhat”. Meghívják a tudósokat vacsorára Azonban ilyesmit már senkire sem lehetett rátukmálni, még Adenauer miniszterére sem. Siegfried Balke, nukleáris-energia miniszter azonnal nyilatkozott és elválasztatta magát a fizikusok rendreutasításától. Adenauer sajtófőnökének von Eckhardt-nak sikerült meggyőznie Adenauert, hogy egészen más taktikára van szükség és igy jött létre a Palais Schamburg- ban, Adenauer “Fehér Ház”-ában, az összeölel- kezésre szánt lakoma. A kancellár meghívott hatot a tizennyolc közül, hogy vele és a külügy tisztviselőivel tárgyalják meg a tárgyalandókat. Heusinger és Speigel generálisok, akik Hitler alatt szolgáltak és most a NATO-ban nagy fe- jiiek, szintén ott ékeskedtek. A nuklearis-enerAz a félelem, hogy a Palais Schaumburg nyájas fái alatt megtraktált és promenádéztatott .tizennyolcat Adenauer rábírja egy gyöngébb, mentegetőző nyilatkozat kiadására, hamarosan eloszlott. Professzor von Weizsaecker már előre kijelentette, hogy a fizikusok véleményén nem változtathat a tárgyalás Adenauer-rel és a konferencia óta a 18 legjobbjai folytatták is nyilvános figyelmeztetésüket. Professzor Gerlach, a müncheni Fizikai Intézet feje, április 20-án, az idei német plasztikai konferencián Bad Prymont- ban, 1000 jelenlevőnek ezt mondta: “Nukleáris energia nélkül az emberiség vissza süllyedne méltóságnélküli életkörülmények közzé, viszont, ha visszaélünk vele, akkor az emberiség gyorsan és teljesen megsemmisülhet”. Április 29- edikén a Nyugatnémet Tanulók Egyesületének kongresszusán, professzor Weizsaecker beszédében; “A tudomány felelőssége az atom korban”, többek között azt mondta: “A nagy bombák céljaiknak csak addig felelnek meg, amíg nem hullanak. A veszély számunkra abban rejlik, hogy a bomba birtokosai, hogy fenyegetéseiknek helyt álljanak, készen kell len- niök arra is, hogy ledobják azokat. Az a remény, hogy a jövő minden krízisét elkerülik, mint az a Szuezi krízisben sikerült nem nyugszik jobb alapon, mint az a vélemény, hogy a ruletten minden egyes alkalommal csak nyerni lehet”. Schweitzer megerősíti a fizikusokat Albert Schweitzer, a hires humanista orvosnak a felhívása után, Ottó Halhn újra nyilatkozott. Schweitzer üzenetét'köszöntvén kijelentette, hogy a nukleáris fegyverkísérletek (melyről a 18 nem tett említést) hozzájárultak ahhoz ami őt és kollegáit oly végtelenül nyugtalanná tették és reményét fejezte ki, hogy Schweitzer nagytekintélye sikeresen hozzájárul a nukleáris kísérletek beszüntetéséhez. - ^ Talán a legdrámaibb nyilatkozatok egyike az, melyet a 74 éves MaX Born a “Spiegel”-ben adott le és amelyben a Hirosima és Nagaszakira dobott atombombákról beszélt: “Nem tétovázom, kimondóm, hogy bűncselekmény volt, az erkölcsi lelkiismeret felbomlása, mindannyian együtt bűnösök vagyunk — én is, bár nem vettem részt benne”. így folytatta: “Az az ember, aki az első atombomba készítését levezette, Robert Oppenheimer, ellenezte a bomba használatát, de hiába. Később az Atomenergia Bizottság elhagyására kényszeritették. A hajtóerő Edward Teilet.* volt, aki nem csak a hidrogénrobbantás elképzelését dcrlgozta ki, de rajta volt, hogy azt keresztül is vigyék. A világ történelem könyvébe irta be nevét, hogy a plusz vagy a mínusz oldalán, majd a jövő mondja meg. Mind a két ember, Oppenheimer és Teller, úgyszintén Fermi és mások, az orosz fizikusokat is beleértve, valamikor Göttingenben munkatársaim voltak. Hosszú idővel ezelőtt, amikor még létezett olyasvalami aminek tiszta tudomány volt a neve. Nagyon jó, hogy olyan ügyes és szorgalmas tanítványaim voltak és még azt kívánom, hogy bár lettek tek volna kevésbé ügyesek és sokkal bölcsebbek, Valószínűleg az én hibám, hogy tőlem nem tanultak mást, csak a kutatás rendszerét. Most az ő ügyességük miatt, az emberiség majdnem kétségbeejtő helyzetbe jutott”. így fejezte be: “ Azt hiszem, hogy csakis az általános lemondás minden fegyverről, minden erőszakról, a lépésről lépésre való lefegyverzés: csakis ennek van értelme. De ahelyett, hogy az atomfegyverek kiküszöbölésére fektetnék a fősulyt, én amellett vagyok, hogy a totális háború természetéről adjunk felvilágosítást”. (Folytatjuk) A rágalmazó hadjárat szolgálatában Ott van Kéthly Anna nnindenütt, minden gyanús 'környezetben, ahol szidni és rágalmazni lehet a magyar életformát és a magyar államot, így legutóbb a ‘'Szocialista Internacionálé” bécsi kongresszusán szólalt fel. Harcra tüzelte eszmetársait, a “kommunista Kádár-rezsim ellen”. . .követelte a “Kádár-Magyarország” áruinak bojkottját.. .A diplomáciai kapcsolatok megszakítását. És végezetül proponálta, hogy támogassák a “Szabad Magyarország bizottságát”, amelynek ő az elnöke. Ha végig lapozok az újságokat, visszaemlékezünk az “Amerika Hangja” és a “Szabad Euró- pa”-rádió adásaira, sűrűn találkozunk nevével, felhívásaival hol ehhez, hol ahhoz, hol meg az egész világhoz.-És ha nagyon autentikus magaslatról, csalhatatlanul akar nyilatkozni, akkor úgy kezdi “mint a törvényes magyar kormány egyetlen szabad földön élő tagja”. Kinevezte magát Magyaroszág “legilletékesebb” képviselőjének. ő számol be mindig a magyarországi “legfrissebb fejleményekről” s a rágalmazásban igazán nagy magaslatokat ér el. Van ott például annyi rabszolga, deportált, megkínzott, ameny- nyit csak rendelnek nála. Előárusitási jogot szerzett még a rémhírekre is. Nincs tudomásunk arról, hogy a “Szocialista Internacionálé” küldöttei “melegen üdvözölték” volna legújabb uszítását. Azok el voltak foglalva azzal, hogy fejére olvassák egymásnak az elkövetett disznóságokat. Bevan a franciáknak az algériai vérengzésén, a holland küldött pedig az angolok kenyai és ciprusi terrorján botránkozott meg, és igy tovább. De ha van bennük egy kicsi jóérzés, Kéthlyn mindannyian megbotránkozná- nak. ő saját népére és hazájára akar ráuszítani mindenkit. Első számú támasza lett azoknak, akik a magyarság és a nemzetközi haladás ellenségei. S Kéthlyben olyan kiszolgálóra találtak, mint senki másban. Amit még Nagy Ferenc vagy a régi és uj disszidensek közül legtöbben ízléstelennek tartottak, azt Kéthly most — aki szociáldemokratának vallja magát — huzódozás és gátlás nélkül megteszi. Ez az, ami undoi*t kelt itthon egyaránt azokban is, akik tisztában voltak vele, hogy Kéthly áruló és azokban is, akik valaha hivei voltak. A Magyarország ellen irányuló nemzetközi rágalomhadjáratban is Kéthly hangja a leggyalázkodóbb, a legrikácso- lóbb. Szinte uj műfajt teremtett a hazapocskonci- ázásban. Ha más nem, a jóizlés fékezhetné. De hol van ő már a jóizléstől. . . • A Magyar Szó jó újság", % Nincs benne, csak igazságI
