Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-18 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 18, 1957 r_4________________________________ AHOGYAN ÉN LÁTOM... = írja: EHN “CHIGKEN OUT” ! Mint minden más halandót, úgy az életem fo­lyamán engem is illettek jelzőkkel, amelyek nem minden alkalommal voltak hízelgőnek nevezhe­tők. Nem emlékszem azonban, hogy a múlt hé­tig valaha is gyávának neveztek volna és egész életemben igyekeztem, hogy ezt a jelzőt lehe­tőleg ne érdemeljem ki. Végre, — ha érdemte­lenül is, — de ezt is megéltem, még pedig külö­nös körülmények között. A nevezetes nap is ugv kezdődött, mint a többi: békés, ködös reggel, amelyet később a sokat emlegetett és a múltban közismertebb kaliforniai napsütés követett. A láthatáron egy felhő sem volt, olyan sem, amely az én remény- teljesén indult napomat fenyegette volna elho- mályositással. Valami bevásárlásra mentünk a közeli üzlet-negyedbe, ahol a nap minden szaká­ban az autók százai sorakoznak egymás mellé az erre kijelölt parkolási területen. Éppen innen igyekeztem kikászolódni, amikor szembe ve­lem két suhanc biciklizett, feltűnő gyorsaság­gal és olyan vonalban, hogy az összeütközés el­kerülhetetlennek látszott. Fiatal legények elgázolása, illetőleg autóval való kiirtása soha nem tartozott kedvenc szóra­kozásaim közé és ezért — mielőtt a fenyegető összeütközés njegtörtént, — hirtelen mozdulat­tal elkerültem a bicikliző ifjakat. Nyilvánvaló, hogy a helyzetet mindketten nagyon komikus­nak találták, mert hangosan elnevették magu­kat és egyikük harsányan káltotta az autó nyi­tott ablakán át: “Chicken!” Olvasóink egynémelyike talán nincsen száz percentesen tisztában a mai fiatalság saját kü- lönbejáratu nyelvezetével, azért a gyengébbek kedvéért szükségesnek tartom e pontnál megma­gyarázni, hogy a “chicken” kiáltás édes magyar nyelvünkön miért felel meg a “gyáva” szónak. A mai amerikai ifjúság szórakozási módja egészen más, mint amilyen volt 20, 30 vagy 40 évvel ezelőtt. Egészen más, mint az óhazából évtizedekkel ezelőtt bevándoroltaké volt. Egé­szen más, mint az ókorban volt, amikor még automobilok ismeretlenek voltak és a fiatalok semmi rendkiviilit és felháborítót nem találtak abban, ha valaki iskolába, templomba, moziba és a sarki fűszer üzletbe gyalogszerrel ment. Az amerikaiak, főként pedig a los angelesiek élete manapság az automobil körül forog és igy érthető, hogy a fiatalság az automobilt nemcsak közlekedési, hanem szórakozási eszközként is használja. Az ily szórakozás egyik közkedvelt módja a következő: Los Angeles s környékén, akárcsak az ország többi részében, a fő közlekedési utak kö­zepére fehér sávot festettek a polgárság jóvol­tát szivükön viselő hatóságok. A fehér sáv vá­lasztja el az ellentétes irányban száguldó auto­mobilokat. Aki az autóvezetés a-b-c-jét ismeri, az tisztában van azzal, hogy a fehér sáv keresz­tezése 'tilalmas, veszedelmes és nagyon gyakran életveszéllyel jár, amire mindennapi szomorú példák figyelmeztetik a földi halandókat. Az automobillal felszerelt los angelesi ifj^k is tisztában vannak ezzel, ami azonban nem akadá­lyozza őket abban, hogy a fehér sávot használ­ják fel “szórakozásra” olymódon, hogy az autó­nak az ut közepére eső kerekét, a szabályok ílagráns megsértésével magán a sávon futtat­ják. Ha már most két szembejövő autó ugyan­ezt csinálja, — amit reménydus ifjaink szórako­zásnak neveznek, — akkor két eset lehetséges: vagy összeütköznek, amit hivatalos nyelven “head-on collision” néven könyvelnek el a ren­dőrségen és a kórházakban, vagy az egyik ki­tér a másik elől, amit az aranyifjuság nyelvén “chicken out” néven ismernek. Ez utóbbi esetben senki nem hal meg, a szórakozók nagy csaló­dására még csak sérülések sem történnek, csu­pán a két szórakozó ifjú józanabbika, ha úgy tetszik: gyávábbika, — aki kitért az összeüt­közés elől, — érdemli ki a “chicken”, magyarul a “gyáva” jelzőt. Ezt a szégyent persze lehető­leg minden jobb jövőre hivatott ifjú el szeretné kerülni, ezért gyakoriak az összeütközések e faj­tája és ez szolgáltat bizonyítékot arra, hogy nem szül gyáva chicken-t California párduca, a mi ifjaink szive a helyén van, ha aggyal szűkösen Munkásmozgalom George Meany az együttműködésért Hogy ne legyen tévedés, előre kell bocsátani, hogy nem a kelet-nyugat közti együttműködés­nek lett hirtelen a barátja az amerikai munkás­szakszervezetek vezetője. Ha tőle függne, ez so­hasem jönne létre. Aminek ő — nem is olyan hirtelen lett — barátja, az az amerikai mun­kásosztály és a munkáltatóik közötti együttmű­ködés. Az együttműködést, mint az egy vezetőhöz il­lik, egy ebéden kezdte Chicago-ban, amit a chicagói Federation of Labor és az ottani Keres­kedelmi és Ipari Szövetkezet közösen rendeztek, azért, hogy megbeszéljék, hogyan lehetne az or­szágot fenyegető inflációnak elejét venni. “A mi életmódunkat ma ez veszélyezteti legjobban”, mondta Meany. “Ezért józan meglá­tást és önmérséklést kell gyakorolnunk, hogy ezt a veszélyt legyőzzük. A munkásság nem halad­hat előre a gazdaságunk rovására, de a nagy­ipar sem. Mindegyiknek vállalnia kell a reá eső felelősséget”. Egyszerű szavakkal ez azt jelenti, hogy a munkás ne kérjen fizetésemelést, a kapitalista pedig ne növelje a profitját. Igaz, hogy a gyakor­latban- azt látjuk, hogy akár ad a munkásnak fizetésemelést, akár nem, a szegény kapitalista minden évben megnövekedett profittal találja magát szemben. Erről Meany nem beszélt. Az önmérséklés szükségességéről azzal akarta meggyőzni a hall­gatóit, hogy a Szovjetunió már alig várja, hogy az Egyesült Államok gazdasága összeomoljon. “Az állandóan fenyegető infláció, az azt követő defláció (értékcsökkenés) és az osztályok közötti érdekösszeütközések okvetlenül gazdasági össze­omlásra vezetnek a kapitalista országokban. Ezt tanítja a Szovjetunió” Meany nem először feledkezik meg arról, hogy neki a munkásosztály képviseletében kel­lene beszélni. összetartanak a Kohler munkások A több mint három éves Kohler sztrájk (Sheboygan, Wisconsin) munkásainak egy ré­sze Dél-Kaliforniában talált elhelyezést és mun­kát. Találkozóra gyűltek össze, ahol virsli, sör és unió dalok éneklése mellett az otthoni sztrájk erősítésével, munkástársaik anyagi megsegíté­sével és a már eddig is sikeres bojkott tovább­vitelével foglalkoztak. A Kohler-gyár fürdőszoba és konyha beren­dezéseket gyárt és a bojkottot építkezéseknél terjesztik. Kaliforniából azt izenték Sheboygan- ba, hogy csak folytassák a jó harcot, minden szükséges támogatást megadnak nekik. bánt is velük a természet. Mindebből az következik, hogy jelenlegi tisz­tes koromban azért lettem “chicken”, magya­rul “gyáva”, mert nem gázoltam le a két bicik­liző ifjút, vagy legalább is egyiküket, amivel alkalmam lett volna bizonyítani, hogy az én szivem is helyén van és csak akkor érzem jól magamat, ha reggeli és ebéd között legalább egy, de lehetőleg két 14—15 éves suhancot kül­dök a másvilágra, vagy legalább is egy jól be­rendezett kórházba. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy a Maine állambeli East Boothbay községben lakik egy Mrs. Dodge nevű jól megtermett asszony­ság, aki foglalkozásra nézve: náspángoló. Egy dollár lefizetése ellenében elfogad rosszul visel­kedő fiú és leány gyermekeket igen hatásos, szakavatott náspángolásra. E célra nem használ husángot, sem óhazából ismert nádpálcát, de még hajkefét sem, csupán házimunkában és náspángolásban megkeményedett tenyerét. Még ma irok ennek az áldott kezű asszonynak es megkérem, hogy töltse a vakációját városunk­ban, ahol rengeteg alkalom kínálkoznék mester­ségének gyakorlására. Egy-két hónapi itt-tartózkodása után talán csökkenni fog a “chicken out” játék népszerűsége és egyben reményteljes ifjaink közül is keve­sebb kerül majd kórházba és a — temetőbe. Életbelép a munkaképteleneket segélyező törvény Augusztus elején a társadalmi biztosítás egy uj szakasza lép érvénybe, mely munkaképtelen­né vált, 50 éven felüli munkásoknak ad segély- juttatást. Egy évvel ezelőtt fogadta el a Kongresszus ezt az uj törvényt. Az erre jogosultak jelentke­zésének határidejét egy évvel meghosszabbítja. Hivatalos becslés szerint New York területén 5 és 10 ezer között van azon munkaképtelenek száma, akik nem jelentették be igényüket jú­lius 1-e előtt. Ha a Kongresszus nem ihosszab- bitja meg a határidőt, akkor ezek az emberek elvesztik ségélyjogosultságukat a jelentkezé­sük előtti hónapokra. Ki jogosult munkaképtelen segélyre a törvény szerint? Minden 50—65 év közötti munkás, aki társa­dalmi biztosításra jogosult, aki munkaképtelen­sége előtti 10 évben legalább 5 éven keresztül dolgozott és az utolsó 3 évben legalább iy2 évig volt alkalmazásban. Munkaképtelen az, aki nem képes semmi alapos munka elvégzésére és akinél ennek az állapotnak az időtartama bizonytalan. A rövid- lejáratú vagy részleges rokkant nem jogosult segélyre. A rokkantság lehet testi vagy szellemi. De minden esetben orvosi igazolványra van szük­ség, mely jelzi a betegség mibenlétét és várható időtartamát. Információt a Social Security Administration helyi irodáiban lehet kapni. Az első néger tenisz bajnok Althea Gibson, 29 éves newyorki néger te­niszjátékosnő megnyerte Wimbledon, Anglia te­niszverseny bajnokságát. New York város büsz­ke szülöttje többszöri, a világ több hires tenisz­pályáin nyert sikereire, melyek végül a wimble­doni győzelemhez vezettek, ahol Erzsébet király­nő személyesen nyújtotta át neki a bajnoki di­jat, egy arany tálat. A bajnoknő, hősöknek kijáró ünneplésben ré­szesült New Yorkban. Konfetti felvonulás a Broadway-n, fogadtatás a városháza előtt a polgármester részvételével, utána városi vezetők által rendezett diszebéd. Althea Gibson a Harlemben született, N. Y. zsúfolt néger negyedében. Mint minden new yorki gyermeknek, neki is az utca volt a játék­tere. Néha a sarki rendőr lezár egy utcatömböt a forgalom elől és akkor a gyerekek szabadab­ban játszhatnak néhány óráig. Ott gyakorolta ő is a játékot. Mint néger, további nehézségeket kellett leküzdenie útjában ahhoz, hogy hozzájut­hasson a sportvilág elismeréséhez, amely a versenypályákat megnyitotta előtte. Szomszédai, az utcák gyermekei örömünnep­lésben részesítették hazatértekor, mint Harlem, az egész néger nép és az igazi demokráciáért küzdő amerikaiak kiváló példaképét. Kereskedelmi kapcsolatokai Kínával Az International Woodworkers of America, Portland, Ore.-ban tartott vezetőségi gyűlésén elhatározta, hogy dolgozni fog az irányba, hogy az Egyesült Államok törölje a korlátokat, ami­ket a Kínai Népköztársasággal folytatandó ke­reskedelmi kapcsolatok elé állított. A. F. Hartunk elnök, a vezetőség nevében kijelentette, ha úgy érzik, hogy az Egyesült Államok meg kell változtassa eddigi álláspont­ját a kérdésben, ha nem is értenek egyet Kina jelenlegi kormányával. Támogatja Warren Magnuson és Wayne Morse szenátorokat, akik leszögezték, hogy egy 600 millió lakosságú or­szággal szemben kormányunknak reálisabb ál­láspontra kell helyezkednie. A kapcsolatok fel­újítása mindkét Ország népének javára válna, de ami még fontosabb, segítené a Csendes-óceán partjain elterülő országok béketörekvéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents