Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-14 / 46. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 14, 1957 Az alkotmány 15-ik függeléke “biztosítja min­den polgárnak szavazati jogát fajra vagy társa­dalmi helyzetére (rabszolga) való tekintet nél­kül”. Ez világosan beszél. Mégis Amei’ika 16 millió néger állampolgárá­nak legnagyobb része, különösen a déli államok­ban, különböző cselfogásokkal, meg van fosztva ezen joga gyakorlásától. De 1870 óta, emikor ez a törvény jogerőre emelkedett, nem tudunk egy esetről sem, hogy valakit váddal illettek, vagy megbüntettek volna azért. Az elmúlt kongresszusi ülésszak alatt elfoga-* dott Polgári Jogok Törvénye, a szövetségi bírósá­gi hatáskörbe tartozó bűncselekménynek minő­siti a szavazási jog megvonását vagy gyakorlásá­nak meggátlását. Alabama államban ezt a tör­vényt “a bennünket ért legnagyobb csapás”-nak tekintik a fehér politikusok. El is követnek min­den telhetőt, hogy a törvény betartását elkerül­jék. Kimagasló példája ennek a fajgyűlölő igyeke­zetnek az helyzet, ami Tuskegee, alabamai kisvá­rosban áll fenn. 140 napja tart az a bojkott, amit a néger lakosság a fehér kereskedők ellen kezde­ményezett, hogy megtorolja polgári jogai meg­csonkítását. A legutóbbi népszámlálás szerint Tuskegee la­kossága 1,315 fehér és 5,397 négerből állott, vagyis egyötöde volt fehér és négyötöde néger, /bejegyzett fehér szavazók száma mégis két- százszor felülmúlta a néger bejegyzett szavazók számát. A fentemlitett Polgárjogok Törvénye ezt a helyzetet megváltoztatta. A négerek létszámuk­nál fogva uralnák a politikai helyzetet. Ezt min­denáron meg kellett gátolni! Ugyanakkor óvatos­nak kellett lenni, hogy ne sértsék meg a törvény betűjét, nehogy alapot adjanak arra, hogy a szö­vetségi kormány kivizsgáló bizottságot küldjön a helvszinre, mert akkor “itt vér fog folyni”. A White Citizen Councils, Macom járási veze­tője, Sam Englehardt állami szenátor segítségé­vel szabályozza Tuskegee város szavazó kerülete­it, azzal az eredménnyel, hogy a néger negyed a város határain kívülre került. így az eddig sza­vazati joggal rendelkező 420 néger névből csak 10 maradt a város listáján. “Nem tehetjük ki magunkat annak, hogy túl­nyomó szavazatuk következtében néger tisztvi­selő kerüljön városunk vezetésébe. Csak képzelje el, hogy néger rendőr letartóztathatna fehér em­bert! Isten ments, még néger biró is kerülhetne a nvakunkra!” Mr. Englehardtnak további tervei is vannak. Az egész járást fel akarja osztani ugv, hogy a néger szavazatokat szétszórja és hatástalanítsa. A járás lakosságának 84 százaléka néger, mint- ahogy Alabama több más járásaiban is a négerek kéne^'k a többséget, mint Greene járásban 83 százalék, Lowndesben 82%. Most már a város határán kiviil áll a Tuskegee Intézet. Ezt az iskolát 1881-ben Rooker T. Wash­ington, néger vezető alanitotta, alkalmazottainak fizetése két és fél millió dollár. Közelében van egv veterán kórház, ahol a betegek és személyzet fele néger és évente 6 és fél millió dollárt fizet ki. E két intézmény körül élő négerek képezték a város legnagyobb kereskedelmi forgalmát. De elhatározták, hogy nem támogatnak helybeli fe­hér kereskedőket, akik lehetetlenné teszik szá­mukra szavazati jogaik gyakorlását. Nem hívják “bojkotténak, mert az tilos törvényileg, de gya­korolják a-mn jogukat, hogy ott költsék el nénzü- fcet, ahol ők akarják. A tuskegee kereskedők meg is érzik ezt, de nem tehetnek mást, mint várnak, hátha régi vevőik belefáradnak messzire menni szükségleteikért és majd hűségesen vis­szatérnek hozzájuk. 1950 óta nagyon keveset emelkedett a néger szavazók száma a,11 déli államban. Akkor 4,980,- 000 szavazatra jogosult közül 1 millió volt beie- gyezve és az a szám 200,000-el emelkedett 1956- ban. Minden elképzelhető akadálvt felállítanak a regisztrálás ellen. Pl. a regisztráló bizottság nem tartja üléseit rendesen. Olyan komplikált kérdő­ívet adnak a néger jelentkezőknek, melvnek ki­töltése 2 órát is igénvel. A kérdések a választó is- ko’ázottságát s kereskedelmi tapasztalatait kutat ják. hogy iszákos-e vagy használ-e kábítószere­ket. Kérdezik, hogy hisz-e a szabad választásban és többségi döntés uralmában? Ismernie kell az alkotmányt szóban és Írásban. Szüksége van egy “ajánlóra”, aki egy már régen bejegyzett szava­zó kell legyen. A legelvontabb szóbeli kérdésre is tud ma kell felelni. Ismernie kell a kormány ösz­szetételét és hogy hány képviselő, szenátor van, stb. Mindezek után bejegyző bizottság elutasíthat­ja, ha úgy akarja. Meg is teszi legtöbbször. A néger nép kitartással és türelemmel harcol tovább jogaiért. Montgomeryban, az 1955-iki hires autóbusz-bojkott vezetői regisztrálási kam­pányt vezetnek. Felszólították a néger polgárokat a regisztrálásra és tanfolyamot tartanak fenn, ahol megtanulják a kérdőív valamennyi kérdései­re a feleletet. Még igy is 1,000 jelentkező közül csak 200-nak sikerült a listára kerülni május óta. A visszautasítottak azonban jelentkeznek újra, hétszer-nyolcszor is visszajönnek. Kitartá­sukkal némi eredményt érnek el. Januárra az ösz- szes déli államokban regisztrálási kampánygyü- léseket tervez Rév. Martin Luther King, a moz­galom vezetője. Bátorságról és kitartásról tanúskodik az isko­lák elkülönítése elleni harc, mely a déli államok­ban folyik és amelyben néger gyermekek is szem- beszállnak a fajgyűlölők fenyegetéseivel. Veze­tőket tartóztatnak le, szervezeteiket igyekeznek megsemmisíteni, de mindez nem tompítja a né­ger nép elhatározott szándékát az előmenetelre Little Rock múlt heti választásán a városi vezető­ségbe a White Citizen Council 7 jelöltje közül A hideg idő beálltával megkezdődött New York városában az a rettegett időszak, amikor a fütetlen, agyonzsufoltt, elhanyagolt állapotban levő házakban a kicsi szénnel vagy petróleummal fütött kályhák naponta szednek áldozatokat a kisfizetésű munkáscsaládok körében. A lakásviszonyok New Yorkban hihetetlenül szélsőséges arányokat öltöttek. A legszebb bér­paloták, a legmodernebbül felépített és berende­zett, de a munkásemberek által meg nem fizet­hető lakbérii lakásoktól nem messze állanak azok a régi elavult házak, melyeknek gazdái csak azt nézik, hogy mennyi1 profitot sajtolhatnak ki be­lőlük házbér fejében, de tatarozásra, javításra már nem tartják érdemesnek ezeket. Szegény, sokgyermekes, sokszor munkanélküli, legtöbbször néger, poi torikói vagy ir családok lakják ezeket. Valóságos nyomortanyák. Ilyen házakból áll New York East Side-jának nagy része, Brook­lyn legrégibb, főleg fából, deszkából összetákolt negyedei, van belőlük sok Bronxban, Harlemben, az alsó West Side-on is. A régen festett falak már sötétek a piszoktól, nagy foltokban hull ró­luk a vakolat, a megrongált falakban és padló­zatban óriási lyukak szabad ki- és bemenetelt biztosítanak a patkányoknak. Rosszul működik a vízcsap, a villany, a lépcsőházakat nem tartják tisztán és a rovarok undorítóan lepik el a kony­hát és mellékhelyiséget. A patkány fészkek Egv ilyen lakásban történt meg az, amiről két héttel ezelőtt már beszámoltunk, hogy egy kis néger gyermeket örökre megnyomorított a pat­kány, amikor éjjel csontjáig rágta át kis lábán a húst. Ez egy szenzáció számba, menő eset volt és az újságok foglalkoztak vele, de hány patkány harapás történik meg minden éjjel, ami nem ke­rül be az újságba? Központi fűtés hiányában ezeket a lakásokat vagy szénnel, vagy petróleum kályhával fütik. A szerencsétlenségek sokasága származik ezekből. A szénkályhából éjszaka széngáz szivárog ki és észrevétlenül öl, a petróleumkályha valami sze­rencsétlenségből kifolyólag felrobban vagy fel­borul és tüzet okoz. Egy kis időre magukra ha­gyott gyermekek játéka vagy vigyázatlansága is szaporítja a tüzesetek számát. Elég gyakran “ismeretlen okokból” — bár ha keresik, megta­lálják, hogy a lépcsőházban vagy a pincében felgyülemlett szemétből —- eredő tűz borítja lángba a korhadt falakat, lépcsőket. Ha elég szenzációs következményei vannak, akkor megint többet foglalkoznak az esettel az újságok és politikai állásokra aspirálók. így került az újságba Michael Gutierrez neve, aki feleségével és három gyermekével halálra égett e napokban Brooklynban. csak egy került be, ami határozott változást mu­tat a fehér lakosság állspontjában az integráció­val kapcsolatban. A szavazás jogáért, az iskola elkülönítés elle­ni harc mellett állandó küzdelem folyik a lakás elkülönítés ellen is, ezzel viszont különösen az északi városokban — az elkülönített iskola rend­szer is velejár. Harcol a néger nép a munkaalkalmakhoz való egyenjogúságáért is. Legújabban Los Angelesből érkezik a hir, hogy a Budweiser sörtermelő céget bojkottálják, mert az nem alkalmaz néger mun­kást kellő arányban. 440 alkalmazottja közül csak kettő néger. Los Angelesben kb. 50 néger tulaj­donban levő italmérés és likörüzlet beszüntette a Budweiser sör árulását. Lincoln mondta: “A rabszolgáknak adott sza­badság biztosítja mindnyájunk szabadságát”. Ez alkalmazható minden más emberi jog kiterjesz­tésére is. Ezért minden amerikai munkás önér­deke megkívánja, hogy a néger nép egyenjogúsá­gáért folytatott harcot támogassa. Csak olyan mértékben tarthatjuk meg eddig kivívott előnye­inket, amilyen mértékben biztosítjuk, hogy néger polgártársaink is részesüljenek hasonló előnyök­ben. Akkor számíthatunk arra, hogy az előttünk álló társadalmi és gazdasági harcainkban segítő­társaink lesznek a néger munkások milliói és a monopóliumok nem állíthatják szembe a fehér és fekete munkásokat egymás érdekeinek letö­résére. A ház rongyraktár udvarán álló ócska deszka­épület volt amelyben se fűtés, se gáz, se vil­lany nem volt. A gázt és villanyt hat hónappal ezelőtt kikapcsolták, mert a család nem fizetett. Gyertyával világítottak. A tűz okát ma sem tudják. A petróleumkályha, amivel tavaly fütöttek, még .a pincében volt, de már tavaly figyemeztették a hatóságok a csa­ládot, hogy ne használják, mert a ház tűzveszé­lyes. . ■ . £.... uUgy égéit, mint a gyufásdoboz” Két héttel ezelőtt még a család tizenegy tagja lakott a házban. Michael anyja, Mrs. Ramona Gutierez, öt gyermekével elköltözött saját any­jához, amikor az megbetegedett és ápolásra szorult. Kevés ruhájuk, bútoruk bennégett az épületben. Most ott alusznak a földön egy ócska­vas raktár fölötti szűk kis lakásban a beteg ma­mánál, azzal az egy szál ruhával, ami a testü­kön maradt. A helyszínre hivott tűzoltók azt mondták, hogy az épület úgy égett, mint egy gyufasska- tulya. Fogalmuk sem volt arról, hogy belül em­berek vannak. Csak félóra múlva, amikor a tü­zet már eloltották, találták meg a megszene- sedett holttesteket. A házigazda? A rongyraktár tulajdonosa jó- lelküségét fitogtatja azzal, hogy házbért sem kért a Gutierrez családtól, holott 70 dollárral tartoznak neki. De tudta, hogy nincs pénzük, mert Michael, aki egy színháznál volt mint ki­segítő alkalmazva, csak heti 50 dollárt keresett. Az anyjának is ő adott alkalmazást és rcmgy- szedésért 40 dollárt fizetett neki. Az öt halott eltemetésére a szomszédság gyűj­tést inditott. * Ugyanaz éjszaka a nem messze levő Queens- ben dúló tiiz 32 család 100 tagját tette honta­lanná. Másik kisgyermek tűzhalála Másnap délután a Bronxban, 807 Beck Street alatti ötemeletes bérházban két kisgyermek égett halálra, mig anyjuk és két nagyobb testvérük tá­vol voltak a háztól. Az egy éves Lillian és a két éves John Opios-t a bölcsőben, alvás közben érte a tüzhalál. Mindez rövid néhány nap alatt történt. És a tél még meg sem kezdődött. Ismerve a new yorki lakásviszonyokat és az előző évek tüzhalálozás statisztikáját, szinte előre ki lehet számítani, hogy hány emberélet pusztulása várható ez év­ben. Akárcsak az úgynevezett Életvédelmi Hiva­talé mely minden nagy ünnep előtt megjósolja, hogy hány száz ember fog meghalni autóbalese­tek következtében, az ünnep tartama alatt. És mindig majdnem pontosan eltalálják. Mit tehet­Néger polgárok harca jogaikért New York tűzfészkei

Next

/
Thumbnails
Contents