Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-11 / 28. szám
t Thursday, July 11, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Irodalom ^ Mü vész e t Elmélkedés a modern művészetről Irta: EöRSI BÉLA HARMADIK RÉSZ Komoly kérdésként merül fel az a nehézség, mely a modern (abraszkt) művészet megértését és élvezését akadályozza. Mi az oka ennek? Hisz a Renaissance idején mikor egy-egy mester befejezett egy müvet, az egész város, sőt országrész abbahagyta a munkát és sietett megnézni és gyönyörködni kortársa alkotásában. Viszont a modern művészet nemcsak a nagy tömeget hagyja hidegen, hanem az értelmiségi osztálynak is nehézségei vannak vele. Elfordulás a tárgyakat ábrázoló hangulat művészettől, (impresszionizmus) határozottan forradalmi jellegű. Ez a nagy válozás sokkal mély- . rehatóbb mint bármely előző művészeti ujitás volt. sőt mondhatjuk, hogy 700 év óta (Giotto) ilyen forradalmi jellegű változás nem észlelhető a képzőművészetek történetében. A post-impress- ionizmus név alatt ismert művészeti irányzat az első mely nem ragaszkodik a realitás teljes illúziójához és a tárgyak formáit tudatosan deformálja, torzítja. A kubizmus — konstruktivizmus — futurizmus — expresszionizmus — dadaizmus és surrealizmus egy pontban egyeznek, amennyiben mindezen irányzatok letértek a “tárgyak” fényképhüségü ábrázolásáról. Itt a rend nedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ezek a művészek tudtak volna úgy festeni mint az impresszionisták, de nem akartak! Azt a vádat emelni ellenük, hogy azért festenek ahogy festenek, mert képtelenek “szép” formákat alkotni, rosszakaratú észrevétel. Picasso úgynevezett “kék” korszakában (1920-as évek) bebizonyította. rajzoló és színező tehetségét. Bartók Béla utolsó müvében sok gyönyörű melodikus motívumot . szőtt, mondván: én is tudnék igy zenélni -— csak nem akarok! Ha a nagy múzeumokban (például a New Yorkiban) Braque-Rouault-Picasso-Henri Rousseau — Salvador Dali munkáival állunk szemben, úgy érezzük, hogy valahogy nem a mi mindennapi világunkban vagyunk, hanem egy másik világban . .. Super-világban, mely a mindennapi realitásunkat ábrázoló lényünket túlhaladja. A Modern Művészetnek azonban — mely anti- impresszionista — van egy más jelensége is, mégpedig, hogy lényegében “csúnya”' művészet, mert lemondott a szépítésről, az impresszionista forma.-tonus és szinpompa varázsáról. Tudatosan megsemmisíti a festőiséget a festészetben, a jól meggondolt, tudatossá vált képzeteket a költészetben. és a melódiát) és összhangot a zenében. Azt mondhatjuk, hogy menekül mindentől ami kellemes és tetszetős, ami puszta dekorációként hat a szemre. Debussy (impresszionista) még romantikusan hat, Stravinsky, Schoenberg és Bartók hangsúlyozzák az “anti-impresszionista” tendenciát. A modern művészetek intenciója az értelemnek irni, festeni és komponálni, nem pedig az érzékeknek. Minthogy ezelőtt a művészek érzékeinkhez szóltak, a modern művészet az érzékekre ható művészetet kerüli. Az a meggyőződése a mai művészeknek, hogy az a művészet mely ellen harcolnak érzéki, kéjvágyó és hedonisztikus volt (hedonisztikus — mindent kivenni az életből, amit nyújthat.) Ezért találjuk, hogy Picasso, Kaffka és Joyce müvei depressziós, bus és kinzó jelleggel bírnak, és hogy Dosztojevszkv oly népszerű a modern művészet hiveipél. Minthogy • szerintük minden rossz ami a régi művészetben volt — Rimbaud a modern költő le kíván mondani az eddigi nyelv eszközeiről, Schoenberg 12 tonus rendszert kívánt bevezetni a zenében és Picasso úgy fest mintha újból akarná felfedezni a festőmüvészetet. Talán e sorok Írójának és olvasóinak lesz több ideje és kedve a modern művészet összes ágainak bővebb és mélyebb megismerésére, és visszatérünk e jelenségre. Elég ha tudatára ébredünk a modem célkitűzések ezen érdekes tendenciájának. A modern művészeti kor termelési rendszerének felépítménye, vagyis más szavakkal minden művészet gyökere, mélyen lenyúlik a mi mindennapi életünk vágyaiba, álmaiba, mindennapi kenyerünk verejtékébe, és főként azon igen fontos tényhez van kötve, biztonságban érezzük-e magunkat vagy sem. A XIX. században, az első világháború előtti időben, még álmunkban sem kellett gondolnunk két világháború isszonyára, a harmincas évek munkanélküliségére, az atombomba egész világot kiirtó lehetőségére. A XIX. században az emberek tisztelték a kultúrát (vagy ahogy az angolok nevezik Civilizációt). Mi, ma kételkedünk mindezekben. Látjuk, hogy a legkulturáltabb nemzetek, kiket mi igen nagyra becsültünk, abban különböznek a kevésbé kulturált népektől, hogy eredményesebben tudnak öldökölni, emberi testeket foszlányokká szaggatni — egy bombával százezreket, gázkamrákban milliókat kivégezni — a gyűlölet, a hazugság vallását hirdetni! Korunk egyik legnagyobb tudósa — Freud — ezt a jelenséget “Unbehagen in der Kultur” (fe- szélyezettség a kultúrában) jelöli meg. Nincs oly értelmes ember, aki életében sohasem ismerte volna meg a feleimet, aggódást és magányosságot. Ezeket az élet alapfeltételében, a kultúrában és annak helyes irányú fejlődésében való hitünk megrendülése váltja ki. A XIX. század hitt a maga világában és hajszolta az életörömöket. Mi nem hiszünk a mi világunkban. . .tudjuk, hogy rossz, meddő és gyilkos és — nem tehetünk semmit ellene! Ez az érzés tesz .minket bizonytalanná és korunk kifejezése nem az életörömöket igenlő régi művészet, ■ hanem az értelemhez szóló, sokszor csúnyának vélt modern művészet. Minden régi művészethez, hazug filmmeséhez való ragaszkodás csak menekülés az igazi valóságtól. Ezért mondhatjuk, hogy a Modem Művészet — a mi igazi lényünk kife- jezése.• • • » Hozzászólás Eörsi cikkéhez A világhírű professzor Max Born, egyike an- • nak a tizennyolc kiváló nyugatnémet atom specialistának, akik kijelentették, hogy a halálbombák gyártásával ■ kapcsolatban minden munkát megtagadnak. Professzor Born célzást tett azokra az időkre, amikor még létezett olyasvalami aminek “tiszta tudomány” volt a neve. így ismeri el a tudó-, mány világának egyik vezető embere, hogy ma már “tiszta tudomány” nem létezik. Érdekes, . hogy a közelmúltban még az ilyen nagy ember is ragaszkodhatott az ilvnemü illúziókhoz. Ma azonban a tudományterén elért eredmény oly kolosszális, hogy megköveteli minden emberi értéknek az újjá értékelését. Ennek tudható be mikor a professzor jelzi, hogy tiszta tudomány nem létezik. Ebből azt- következtethetjük, hogy ‘tiszta művészet’ sem létezhet. Az absztrakt (elvont) művészet ködös, burkoló, végtelenül egyéni, elvönt természete, a tartalom hiánya azt a látszatot kelti, hogy a művész önmagának beszél. Az ilyen művészet hogyan szólhatna áz értelemhez? A művészetnek ez a fajtája ma már sehol- sem divatos, csak itt nálunk. Mikor két esztendővel ezelőtt Jacob Epstein, a newyorki születésű Londonban élő kitűnő modern szobrász, itt egy kiállításon absztrakt szobrot látott, felkiáltott: “Hisz, ez őrültség!” Ferdinand Leger, nagy nevű francia festő, mikor egyik amerikai növendéke absztrakt képet mutatott neki, azt mondta: “Barátom, evvel már egy kicsit' elkésett”. Úgy látszik, hogy itt minálunk még mindig nem késő és a mai kiima rendkívül kedvező lehet, mert az absztrakt művészét vigari burjánzik tovább. Miért is nem? Mikor a képkereskedők érte sóhajtoznak, a műgyűjtők érte siránkoznak és a múzeumok érte haldokolnak. .. Hát lehet valami kellendőbb mint az olyasmi, amiben mindenki megtalálhatja azt, amit akar? Amiben a bibliai előírás szerint, semmi sem hasonló olyanhoz, amilyen létezik a földön, a viz- ben vagy az égben. Kedves olvasó, ne hidd, hogy mi elvetettük a ŐSI KULTÚRA NYOMAI 6,500 M. MAGASSÁGBAN Észak-Argentina és Chile határvidékén, az Andok egyik tűzhányóján ősi kultúra nyomaira bukkantak. Ez a hir feltűnt a szakembereknek, mert úgy tudták, hogy a szóbanforgó vidék olyan kietlen és halott sivatag, hogy már a spanyol rablóhóditók is a “világ végé”-nek nevezték. Valamikor az éghajlat katasztrofális megváltozása, vagy valamiféle elemi csapás változtathatta sivataggá e vidéket, ahol 6500 méter magasságban vonul a világ legmagasabb hóhatára. Anders Bulinder svéd tudományos kutató expedíciót szervezett a valóság földerítésére. Rajta kívül a felesége és az osztrák Hias Rebitsch innsbrucki turistavezető vett részt az expedícióban. 1955 őszén indultak útnak. A Buenos Aires-i néprajzi múzeumban megtudták, hogy az Andokban, igy Puna de Atamacában is valóban elég sok esi emléket találtak már, de legfeljebb 4,000 méter- magasságban. Ha ennél nagyobb magasságban is sikerülne valamire bukkanni, a leleteknek nagy fontosságuk lenne a tudomány számára. Ez még inkább fölvillanyozta Bulinderékat. Több hónapos viszontagság után érkeztek a Serro-Galian hegy lábához. A hegy az Atacama- fennsik közepén, 6650 méternyi magasságban emelkedik. Az a néhány indián ivadék, akivel útközben találkoztak, mind azt állította, hogy ott fenn az istenek laknak s “keservesen megbünhő- dik az, aki háborgatni merészelné szent nyugalmukat”. Az “istenek haragja” nem riasztotta kutatóinkat. Rebitsch emlékezett rá, hogy egy német orvos, aki már járt e vidéken, közölte véle: 5000 méter magasságban valamiféle különös romokat látott. Az időjárás kedvezett. Az 5600 méteren vert főtáborból kettejüknek sikerült felérni a hegv- csúcsra. Csodálatos látványban volt részük: hatalmas labirintus húzódott előttük. Bulinder igy ir a továbbiakról: “Miután készítettünk néhány felvételt, hozzáfogtunk az ásáshoz. A kimerültség miatt már abba akartuk hagyni a munkát, amikor Rebitsch egy szikrázó zöld kődarabra bukkant. Nem kétséges, hogy valamely kezdetleges szerszámnak a maradványa volt. Nemsokára én ástam ki egy megégett fadarabot. Valóban valami ősi kultúra elpusztult helyén volnánk ebben az elképesztő magasságban? Igen, ez nyilvánvaló. Mig csak be nem sötétedett, rendületlenül ástunk. Közben rosszul lettem, de sikerült eljutnom a táborig. Másnap erőm cserben hagyott. Rebitsch egyedül vágott neki a csúcsnak. Ebéd után égnek törő füstoszlopot pillantottam meg. Mi történt? Egy idő múlva" Rebitsch visszatért, s kiderült, hogy valami barlangba vagy sírboltba hatolt be — talált is ott néhány fantasztikus szobrocskát —, de abban a pillanatban, amikor kimászott onnan, óriási robajjal beomlott. Innen eredt az ég felé törő magas por- és hamuoszlop. Még egy napig folytattuk az ásatásokat, azután a hátizsákokba csomagolt kincseinkkel visszaindultunk.” Bulinderék a tudomány történetében páratlan értékű leletekre akadtak. Ilyen nagy magasságban — hat és fél kilométernyire a tenger színe . felett — még soha senki sem bukkant emberi kultúra nyomaira. Az expedíció eredményei sok olyan kérdést fölvetnek, amelyekre ma még nem tudunk válaszolni. Például : az építmények templomi szentélyek voltak, ahová az inkák jártak isteneiknek áldozni? — E kérdésekre csak azután felelhetünk, ha a tudósok alapos és módszeres ásatásokkal teljesen földerítik a helyet. Ez nem . lesz könnyű dolog, már csak azért sem, mert . óriási magasságban kell majd dolgozni. sulykot, mert mi már láttunk kiállítást és nem egyet, ahol berámázott üres vászon is ékeskedett a falon. Mégpedig ilyen és más cifra felírással: “Egy meg nem sült gondolat küzd a megvalósulásért” Bocsánat, tévedés. “Egy meg nem szült- gondolat küzd a megvalósulásért.” De az mindegy! Azonban hagyjuk ezt, mert félő, hogy a2. Eörsi murikástárssal meggyűlik a bajunk. 11
