Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-24 / 43. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 24, 1957 qS'/seifceJiiüA Egy másféle iga a munkás nyakán Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó egyik számában volt egy cikk: “Miért válik a munkás-tagság közömbössé az uniójával szemben?” Papírra akartam vetni né­zetemet e cikk elolvasása után, de gondoltam, minek fogyasszam a tintát, ha a helyzeten nem tudok változtatni. A választ a Teamster Unióban lefolyt események megadták, Hoffa rendeleti utón való beválasztásával. Mi történik a világ­ban? Elnöki szék, öröklési joggal és ötvenezer dolláros nyugdíjjal. Itt van neked, munkás! Sza­badulni akarsz a parazitáktól és kitermeled a sa­ját arisztokráciádat, amely éppen olyan céllal ül a nyakadon, mint az, amitől szabadulni akarsz. A CÍÓ április 7-én összeült Atlantic Cityben egy kupaktanácsra, akarom mondani konvenció­ra. A napirendi pontok: emelni, emelni, Ígérni. 1. Felemelték a saját fizetésüket. 2. Felemelték a tagsági dijat $2.50-ről $3-ra. 3. ígéretet tettek, hogy a tagság harcolni fog a négv-napos munkahétért. 4. Megválasztották Reuthert felemelt fizetés­sel. Hogy a nyugdíj mennyire megy a CIO-nál, azt nem tudom. Az emeléseket törvényes utón meg tudják szerezni az unió pénztárából. Helybe­li elnökünk is $5,200 dollárka évi tiszteletdijat kap. S hány helybeli elnök van? Kibújni termé­szetesen nem lehet, mert hiszen unió-shop van.- Vagy hagyjam ott a munkahelyemet, ha nem tet­szik? Igaz, szabad országban élünk, itt nincs a munkás a munkapadhoz láncolva és akkor hagy­hatja ott, amikor akarja. Kanadai olvasó Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez nyitani, hogy ott nincs jövő, csak akkor, ha a régi jó világ visszatérne. De azt már nem mond­ja, hogy kinek, nehogy a hályogos szemű jáno- sok átlássanak a szitán. Mert itt neki mégis csak van egy kis jövője, ha mindjárt segédlelkészi ál­lásban is! No de, ami késik, az nem múlik — mondja a közmondás. Még ön is, tisztelendő ur, tanulmá­nyozhatja majd közelebbről, hogy mi a különb­ség az itteni genszter és a hazai között. Menjen csak USA délvidékére, vagy a sztrájkoló gyár elé, vagy itt Quebec-be, ahol pár éve még a ró­mai katolikus templomból is kiverték a munká­sokat bátor papjukkal együtt. A tisztelendő ur megállapitása helytelen. Inkább igy: a bibliai Szodomának is meg volt a jövője, .de csak akkor, amikor a régi rombadőlt és a romok között uj élet született. I. P. C. «O8SiISZ8J,IZ86SI09S0f’6J£88£8SU8SS60f'£488F4 00 t> ffO CM 00 t-H CM oo, A SZÁMOK bes; írja: Eörsi Béla 00 co Cl ►&* o & iw ro GO Éraerika illúziója ATTÓL FÜGG, AMITŐL LÓG í vagyis akikért a gengszterek harcolnak Tisztelt Szerkesztőség! Azt szeretném kérdezni a disszidált tisztelen- dőtől, aki a Niagara Falls-i rádió magyar adásán előadást tartott, hogy ez meg micsoda? Feltette a kérdést, hogy van-e egy olyan nép­nek jövője, amelynek a feje a legnehezebb idő­ben golfozik és vezető államférfiai nem a helyes utón haladnak. Na, gondoltam, ilyet még nem pipáltam. . . halljuk csak és már nyúltam is a zsebembe, hogy egy pár centet készítsek ennek a bátor papnak. Mig ezt a műveletet elvégeztem, nagy csalódás ért, mert a tisztelendő ur megálla­pította, hogy van ennek a népnek jövője! Még pedig azért — mondotta, — mert itt nem úgy van, mint a vasfüggöny mögött. Igaz, itt is van­nak gengszterek, de ezeknek a kezében nincsen fegyver, mint a hazai gengszterekében. Itt is vannak kondások, de ezek itt a nyáj mellett van­nak, odahaza pedig a tanácsokban ülnek. Csendesen visszaengedtem az adakozásra szánt pennyket. Hát Rév. Padányi, itt a baj! Ez már igen nagy baj, hogy mit is csinálnak azok a kom­munisták abból a szelíd magyar parasztból! — Amerikai mintára gengsztereket neveltek belő­lük. S urambocsá’, nem is a dolgozók ellen, mint itt, hanem a kártevők, a régi jó világot vissza­sírok ellen... Hát ez borzasztó! így most már én is elhiszem, hogy ott “nincs jövő”, hanem itt van. . . (A kérdés, hogy kinek?) S ami még bor­zasztóbb, azok a kondások ott Veszprém, vagy Tolna megyében, nem a nyáj mellett szívják a finánc-nem-látta szűz dohányt, mint régen, ha­nem bent szivaroznak a tanácsokban. Ej, ej, Le­nin bátyám, miért is kellett neked beleütni az orrodat az “urak dolgába”, az ezeréves magyar kultúrát tönkretenni? Milyen jó is volt ezer évig, semmi bu, semmi gond!. . . Mindent a pa­raszt nyakába akasztottak! Ha sirt, hát elhúzták a nótáját! De most? Hát ez abszurdum!!! A kondás if .“elvtárs” kérem... és még csak el sem tdszi,.l)ogy egy kondásnak a disznók mellett van a helye és nem a községi vagy városi ta­nácsban ! «; Ezeknéljnincs jövő! Hej pedig hányszor foga­dott már hűséget a kát. papság, hogy mennyire szivén fogja viselni a magyar nép, a magyar dolgozók jérdekeit? Mégis, mikor egy katolikus pap disszidál, mindjárt a magyar dolgozók érde­kei ellen fordul és minden áron azt akarja bizo­Amerika legveszedelmesebb illúziója — az ame­rikai megfigyelők szerint, hogy az Egyesült Ál­lamok az egyedüli és leghatalmasabb birodalom a világon. Ezt a hitet már a Truman-éra alatt hirdették, mert úgy érezték, hogy az atombomba birtoklása és az ország világhatalmi pozíciója jo­gossá teszi őket erre. Sokan azt hiszik, hogy a Szovjetunió és Kina mögött csak a propaganda áll és nem a népha­talom, vagy katonai erő. Mi készteti Amerikát erre az illúzióra? Kétség­telen, hogy a nagyvilágban elhelyezett tőke va­rázsa. Ezért érdekes azzal foglalkozni, hogy Ameri­ka mennyire behálózta az úgynevezett szabad vi­lágot gazdasági érdekeltségeivel. A külföldi, befektetésekben Kanada vezet. En­nek a hatalmas országnak csak 16 millió lakosa van. Minthogy az Egyesült Államokban az ás­ványkincseket elpazarolták (vasat és nyersola­jat), igy kénytelen azt a szomszédból behozni. Ezért Kanadában a US 7.5, billió dollárt helyezett el és Kanada ipara a kezében van. Jól is mennek a befektetések; pl. tavaly 100 millió dollárral több haszon volt, mint az előző évben! Dél-Amerika — a befektetők álma. 7.4 billió dollárt helyeztek ott el, de mivel az elnyomott nép munkabére ott még alacsonyabb, mint bár­mely más helyen, igy a haszon is nagyobb. Ta­valy 180 millióval több haszon volt, mint egy év­vel azelőtt. Főként az ásványgazdaságra tette rá a kezét Uncle Sam. Nyugat-Európában az Egyesült Államoknak csak 3.5 billió dolláros befektetései vannak és sírva kell megállapítani, hogy az Angliában el­helyezett 1.6 billió dollárunk nem hoz olyan ma­gas osztalékot, mert sajnos az angol nép nagyon igényes. Ellenben Olaszország elnyomott pro­letárjai és a dél-olasz nagybirtok áldozatai ta­valy megkétszerezték a busás hasznot. A 204 millió dolláros tőke 22 millió dollár hasznot ho­zott. Érdemes az • olasz kormányzatot szeretni, megteszi kötelességét! Még Mussolini sem volt ilyen jó. Franciaországot 426 milliós befektetéssel, s Nyugat-Németországot 424 millióval gazdasági alattvalónkká tesszük. De olyan sok helyen van­nak befektetéseink, hogy aligha lehetne azokat mind felsorolni. Az utolsó 6 évben megkétszere­ződtek a befektetések. De nehogy azt higyjék kedves olvasóink, hogy itt meg fognak állni az amerikai nagytőkések. Kubában nikkel és kobalt termelésre 119 milliós uj vállalkozást kezdtek. Kit zavar egy kis kubai vérontás ? VÉGRE EGY ÉRTELMES HANG! A bábeli hangzavarból, mely Amerikát betölti a szovjet tudományos sikerek nyomán s melynek főjellegzetessége vagy a bűnbakkeresés, vagy a még féktelenebb költekezés fegyverkezésre, üdi- tőleg hat az alanti levél, amely a N. Y. Times legutóbbi, vasárnapi számában jelent meg: “A N. Y. Times szerkesztőjéhez! “Mint a matematika és a logika tanárának, til­takoznom kell az ellen a magatartás ellen, ame­lyet a szovjet mübolygóval kapcsolatban tanúsí­tanak honfitársaim. “Felelősségteljes személyek követelik, hogy azonnal kezdjünk hozzá egy ‘átütő program’-hoz, hogy utolérjük az oroszokat, mások felháborodá­sukat fejezik ki, amiért elvesztettük az “ürver- seny”-t. “Én úgy érzem túlzás nélkül jelenthetném ki, ha mi most egy ilyen “átütő” programba (crash- programba) kezdünk, ez versenyfutás lehet a vi­lág öngyilkossága felé. “Mindenki tudja, hogy ha csak a jelenlegi tem­póban folytatjuk is a fegyverkezési versenyt a nukleáris fegyverekkel, az is világkatasztrófára vezethet. Ha már most ennek tetejébe, még egy uj “crash-program”-ba kezd az Egyesült Államok a lövedékek fejlesztése terén ez csak felgyorsí­taná, súlyosbítaná és fokozná a halálos fegyver­kezési versenyt. Egyszóval, sokkal közelebb hozná a világot ahhoz a ponthoz, melyről nincs már töb­bé visszatérés, .az atomháború elkerülhetetlensé­géhez. A nagy kérdés az, hogy van-e kiút ebből? Szembe kell néznük a ténnyel, hogy olyan vál­ságban vagyunk, amely kockára teszi a Föld pla­néta és a rajta levő lények életét. Ép olyan vál­ságban vagyunk, mintha valamely más bolygóról fenyegetne bennünket invázió. Az én javaslatom az, hogy ilyen perspektívából közelítsük meg a válságot és az egész világot mozgósítsuk a közös megoldásra. “Nyilvánvaló, hogy szélesebb megmozdulásra van szükség, mint jelenleg van folyamatban az Egyesült Nemzetekben a politikai kérdések meg­oldására, vagy a leszerelésre. Olyan megmoz­dulásra van szükség, amelyben nemcsak tudósok, hanem az emberisig erkölcsi élete vezetőinek is részt kellene venniök... Összegezve mozgósíta­nunk kel! az emberiség legjobbjait, úgy kelet­ről, mint nyugatról, tudósokat, politikai, ethikai vezetőket, olyan program kidolgozására, amely végre valóban biztosíthatná a békét és a biztonsá­got a népek számára. “Helyénvaló volna, ha a mi UN-delegátusunk máris beterjesztene egy ilyenértelmü javasla­tot az Egyesült Nemzetek elé. Az első dolog ter­mészetesen a jelenleg fenyegető politikai feszült­ség megoldása és a leszerelés nyélbeütése vol­na. .. “Nincsen természetesen garancia arra, hogy egy ilyen program sikerrel járna. De én nem tu­dom elhinni, hogy az emberiség csak az önmaga ' elpusztítására irányuló lépésekre kész és nem képes ugyanolyan mértékben ugyanazokat' az eszközöket saját megmentésére és boldogulására igénybe venni. E. R. Stabler” «BB3RaBSRRaSHBSHS£BE5S!SEF’P'’*«a’^EiSRB9kaa» Svájcban a General Motors uj szerelőgyárat állít fel, ahol 16 ezer autót fognak összeállitani 5.6 millió dolláros uj befektetéssel. Olaszország­ban férfiruha tömegtermelő gyárat építenek, hogy az amerikai színvonalú munkabéreket ne kelljen fizetniök. Skóciában is gyárakat építe­nek; itt irodagéprészeket is gyártanak, melyeket Detroitba küldenek, ahol összeállítják azokat, és igy amerikai termék lesz belőlük. Hát még a Szahara?! Az állítólag felfedezett 2 billió hordó nyersolaj tartalék kizsákmányolá­sát csak nem fogják az amerikai olaj bárók el­mulasztani ! ? Az egész képből a legszebb a japán helyzet. Japán kezd Kínával kereskedni; ehhez termé­szetesen technikai tudásra és tőkére van szüksé­ge. De Dulles eltiltotta a Kínával való kereske­delmet. Az amerikai tőke pénzeli ugyan a repub­likánus párt választásait, de a jó haszonról nem mond le külpolitikai baklövések miatt. Ezért a nagytőke Japánba megy és onnan küld műtrá­gyát Pekingnek. Okosan cselekszik, mert hiszen a japán munkaerő olcsó, igy a haszon is nagyobb, miközben Dulles tovább folytatja Kina-ellenes külpolitikáját. í ______ r 12 r' ,Jlov Ja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents