Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-24 / 43. szám
Thursday, October 24, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ _li AI ACÉLIPAR HIHETETLEN KAPZSISÁGA Az acélmágnások, sőt kormányunk is azt hangoztatják, hogy a fizetések emelése okozza az inflációt. Ezzel okolta meg például Eisenhower elnök, hogy nem engedélyezte a postások fizetés- emelését. Arról nem szól a krónika, hogy a háború alatt és az utána következő időkben milyen hatalmas profitot zsebeltek be a nagy részvény- társaságok. Vegyük csak az acélipart és nézzük meg mi történt vele, minden részvénytársaság hasonlóképpen működik ugyanis, bár nem mindegyik húz egyforma hasznot. A második világháború óta egyre emelkedik az acéltársaságok profitja. 1956-ban a költséges sztrájk, a munkások órabér javítása ellenére, rekordmagasságu profitot ért el minden egyes acélüzem. Minden jel arra mutat, hogy ez évben a profit az adók levonása és a részvények osztaléka után még magasabb lesz. A profit emelkedett még az áremelések előtt is 1957-ben minden munkaóra után kilencszer- annyi volt a tiszta profit, mint 1939-ben és öt- szörannyi mint 1946-ban. Ezzel szemben a munkások keresete 1957-ben alig háromszorosa annak, mint 1939-ben volt és csupán kétszerannyi mint 1946-ban volt. Szem- mellátható, hogy jobban jártak azok, akik a haszonrészesedésben vettek részt, mint azok, akik az acélt kitermelték. Vizsgáljuk meg az acélüzemek pénzügyi helyzetét 1957 első negyedében a 25 legnagyobb aeél- gyáros 2,512.8 millió dollárt keresett. Ez 28.3 százalékkal magasabb volt mint az 1953-as rekord év. Az acéliparnak 1947—1957 között, az adók levonása előtt Ötszörannyi haszonnövekedése volt, mint más iparágnak. Ez fontos, mert az adók előtti haszonból vonják le a fizetésemelés költségeit és minden más költséget, ami felmerül. Ha az adólevonás előtt olyan nagy a haszon, könnyen fizethetnek többet és még akkor is elég hasznuk marad. A tiszta profit az adók levonása után Az acélüzem történetében először 1955-ben több Fai kányák rágták meg a esessem#! New York a világ leggazdagabb városa. Köztudomású ugyan, hogy a luxusnegyedektől alig néhány blokknyira már nyomortanyák is láthatók. Az alanti történet azonban olyan borzalmas, hogy az ember esze megáll, hogy a huszadik században New Yorkban ilyesmi megtörténhet. Keith Collins négy hónapos csecsemő szerencsés lesz, ha egyáltalán képes lesz járni mankó segítségével, ha felnő. Nem fog tudni labdázni, biciklizni ez a kisfiú, pedig egészségesen született, egyetlen baja az, hogy szülei szegény emberek és kénytelenek Harlem nyomortanyáiban lakni. Néhány héttel ezelőtt Collinsék, akik a 30 West 128-ik utcában laknak, arra ébredtek, hogy kisgyermeküket összeharapdálták a patkányok, amint velük egy ágyban aludt. Jobb lábának izomzatát teljesen lerágták mire észrevették a szülők. “Csupán kis fehér csontját láttam gyermekem lábából, nem is bírtam ránézni többé, nem mertem hozzányúlni sem”, mondotta a kétségbeesett anya. Collinsék nyomorúságos négy szobában laknak, a ház falai az összegyűlt piszoktól majdnem feketék, öt éve nem festette a háziúr lakásukat, pedig már csikókban lógott le a pattogzó festék. A falakon friss malterozás nyomai. A patkány- lyukakat most tapasztották be. “A háziúr ügynöke Ígérgette, hogy tesznek valamit a patkányok ellen”, mondta keserűen Mrs. Collins, “de csak Ígérgettek, semmit nem tettek, amig késő nem volt.” A csecsemő a Harlem kórházban van kezelés alatt. A kórházi látleleten az áll, hogy karjait, lábait megrágta a patkány. A kórházi orvosok megállapították, hogy a gyermek sohasem lesz képes járni.. A ház tulajdonosa a William McKinley Memomint egybillió dollár profitot jelentettek, 1,019.4 millió dollárt. 1956-ban újabb rekordot ért el, 1,031.5 millió dollár volt a haszon. 1957-ben pedig 1,252.4 millió dollár hasznot húztak az acélüzemek, ami 41.4 százalékkal magasabb mint az előző évi, az 1956-os profit volt, tehát újabb csúcspontot ért el profitjuk. Érdemes megjegyezni, hogy az acélüzemek tiszta profitja 1947 és 1957 között 12-szer akkora volt, mint más hatalmas üzemeké, illetve részvénytársaságoké. Az osztalékok nagysága 1957-ben a rendes részvények osztaléka rekord-magasságot ért el. 482.3 millió dollárt kaptak részvényeseik osztalékul. 1952 óta minden évben újabb és újabb rekordot ért el az osztalék. 1957-ben 13.5 százalékkal magasabb osztalékot kaptak, mint az előző évben. 36.3 százalékkal többet, mint 1955-ben, az 1946-osnak az ötszörösét. 1946 óta az acélrészvények osztaléka több mint háromszoros volt mint minden más társaság részvényei utáni osztalék. Nem csupán az osztalékokat kapták a részvényesek. de birtokaik értéke is emelkedett, miután az acélüzemek értéke 1939-től 3,025.7 millióról 8.852.0 millióra emelkedett 1957-ig. Általánosságban azt tartották, hogy a befektetések után 6 százalékos haszon a tisztességes. 1946 óta minden egyes évben több hasznot húzott az acélüzemek mindegyike, 1957-ben az acélüzemek befektetése több mint 14.1 százalékos profitot hozott az ipar részére. Nézzük meg ezzel szemben, hogy mit hozott a nagy prosperitás az acélmunkásoknak. Mennyivel emelkedett termelőképességük és mennyivel emelkedett fizetésük: 1939-től 1957 első négy hónapjáig a munkásság termelőképessége 71.2 százalékkal emelkedett mig fizetésük ugyanazon idő alatt 52.7 százalékkal ment feljebb. Ami azt jelenti, hogy a munkások valódi keresete, minden munkaóra teljesítőképessége arányában 4 százalékkal kevesebb volt 1956-ban mint 1939-ben. Ma még kevesebb.- A fenti tények világosan beszélnek. Éles ellentétet mutatnak abban amit az acéltársaságok propagandája Amerika népének mond. Azt állítják, hogy magasabb a fizetés mint a munkások mai termelése, pedig éppen az ellenkezője az igazság. rial Hospital Trenton, New Jerseyben. Ügynökeik ellen megindult az eljárás. A 27 éves Collins mindössze részidőt dolgozik az egyik vasúti teherforgalomnál, öt gyermekével már régen szeretett volna elköltözni a patkányokkal megfertőzött helyről, de hova, merre menjen? “Félig rendes helyért olyan magas házbért kérnek, hogy képtelen vagyok megfizetni”, mondta szomorúan. “ Minden naj) megyek a kikötőbe munkáért, de nem kapok mindig.” Tavaly egész éven keresztül 2,546 dollár és 18 centet keresett. 37 dollár házbért fizet havonként ebből azért a patkányfészekért. “Kérvényt terjesztettem be a városi házakhoz, hogy adjanak lakást, a mai napig mindössze azt válaszolták, hogy megkapták kérvényemet.” 'Collins megjegyezte, hogy a kórházban azt mondták, hogy hazavihetik már a csecsemőt, mert a seb begyógyult és többet nem tehetnek érte, de felesége nem hajlandó ide hazahozni. “Gondolom attól fél. hogy újra megtámadják”, mondta reménytelenül, ez nem volt az első eset. Három nappal előbb is megharapta a patkány amint bölcsőjében feküdt a lakásban. Azért vettük magunkhoz az ágyba. Nem is tudom, hogy férkőztek hozzá a patkányok. Reggelre tele volt vérrel az ágyunk. Borzalmas volt.” “Olyan szörnyű ez a hely, hogy szerencsésnek érzem magam, hogy a többi gyermekemet eddig még nem támadták meg a patkányok.” Henry Collins 18 éves korában jött New Yorkba Dél-Carolinából, hogy jobb életet találjon magának. Megtalálta a harlemi tömeglakást, a nyomortanyát. Nem énekelhet a 12-éves néger kislány NEW ORLEANS. — 1956-ban Louisiana állam olyan törvényt hozott, mely megtiltja azt, hogy négerek és fehérek közös aktivitást renWalter képviselőt beperelte a felesége A Walter-McCarran törvény hires szerzőjéről kiderült, hogy saját családjával szemben épp oly lelketlen, mint azokkal, kiket a fenti törvény eszközével Rugalmatlanul szétszakít, üldöz és nyomorba taszít. Hírlapok szűkszavú jelentései szerint a felesége bírósági beadványban azzal vádolta Waltere,, hogy “megvonta tőle a támogatást és tartás- dijat.” Azonkívül megtiltotta neki, hogy bete'gyd a lábát az Easton, Pa.-ban levő családi házukba, Nem ereszti szeme elé, nem áll vele szóba és nem ad neki segélyt szükséges orvosi kezelésre és más szükségleteinek fedezésére. Ilyen ember van törvényhozással megbízva» ilyen ember kezébe van letéve családok, apák» anyák, gyermekek életének és sorsának irányítása. Neki épp oly mindegy kitiltani saját feleségét a házból, ahol évtizedekig családot nevelt, mint kikergetni családokat, vagy egyes családtagokat az országból, ahol évtizedekig éltek, dolgoztak, gyermekeiket felnevelték és mély gyökereket eresztve meghonosodtak. Mindentől megfosztani, elszakítani és hontalanná tenni valakit; Walter szenátornak csak egy tolvonást jelent. Pennsylvania szavazó polgárai, akik között nagyszámban vannak idegenszületésuék és azok leszármazottjai, gondolkozzanak erről, amikor újra szavazásra kérik fel őket. HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, A MAGYAR SZÓÉRT NYÚLJON KARJA! Növekedőben a tejtermelés 1957 első nyolc hónapjában a tejtermelés egy százalékkal emelkedett a tavalyi fölé. A jelenté# szerint nagyobb emelkedésre van kilátás. A tej, ára nem emelkedett, habár a takarmánygabona ára esett és a legelők is dús és olcsóbb eledellel látják el a tejtermeléssel foglalkozó gazdaságokat. Nagyobb profit reményében emelik a tejtermelésüket. A növekedő készlet nagyobb gondot okoz kormánynak, mely a piaci árak egyszinten tartusa érdekében felvásárolja a fennmaradt tejtermékeket. Április 1-e óta 655 millió font tejet, vajat, túrót, tejport vásárolt már fel az idén, 34 millió fonttal többet mint tavaly ugyanezen id - szak alatt. A felhalmozott anyag nagy részét ingyen osztja ki a kormány, másrészt eladja mélyen leszállított áron. Tavaly a kormány ezen a. tranzakción 287 millió dollárt vesztett, egyenlően, elosztva, Amerikában ez minden személynek 1.90 dollárjába került. dezhessenek, ezért elvetették azt a tervet, hogjr egy 12 éves néger kislány énekelhessen a new orleansi szimfonikus zenekarral. Az egész államban megtartott próbáknál, £-•. Baton Rouge-i Barbara, Ann Remo, 12 éves néger leánykát választották ki, hogy január 23-ára énekeljen a lousianai állami ifjúsági koncerten. Dr. J. C. Morris, az ifjúsági koncert bizottságelnöke levélben értesítette a leánykát, melyet nyilvánosságra hoztak. Az állt benne: “Sajnálattal értesítem, hogy nem Vihetjük keresztül eredeti tervünket, hogy köztünk felléphessen. Ez az elhatározás tisztán onnan ered», hogy jogi tanácsosaink figyelmeztettek bennünket arra, hogy Louisiana állam nemrégen hozott törvénye megtiltja azt. A leányka 50 dolláros dijat kapott. Tiltakoznak a faji elnyomás ellen 123 vezető személyiség minden országból “lelkiismereti nyilatkozatot” irt alá, amelyben tiltakoznak Union of South Africa faji politikája ellen. Felhívják benne a világ közvéleményét, hogy december 10-én, az Egyesült Nemzetek 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Nyilatkozata évfordulóján általános tiltakozó napot tartsanak. (Már többször irtunk azokról az embertelen intézkedésiekről, melyeket a Union of South Africa kormánya léptetett életbe a bennszülött,néger lakosság ellen.) /[un /'■■• Mrs. F. D. Roosevelt elnöke annakr>a nemzetközi bizottságnak, mely ezt a mozgalmát megindította az American Committee on Africa, new— yorki szervezet ajánlatára. Rev. James A. Pike,, a St. John Cathedral dékánja és Rev, Martira Luther King, baptista lelkész, a . Montgomery Ala.-i néger autóbuszbojkott szervezője, az amerikai bizottság elnökei. .* t
