Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-17 / 42. szám
Thursday, October 17, 1957. AMERIKAI MAGYAR SZÓ AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN sssrsssr La Gelée Royale E rovat olvasói tapasztalatból tudják, hogy írója minden jót és hasznosat lehetőleg rövid időn belül igyekszik az úgynevezett “köz” tudomására adni és mindent, ami kellemes, önzetlenül megoszt az olvasótáborral. Ebben a járatban van most is, amikor az olvasónak bemutatja a “La Gelée Royale” néven felfedezett és “Bee-Royale” néven forgalomba hozott csodaszert. Az amerikai közönségnek általában imponál, ha valamire rányomják a külföldi bélyeget. Ámbár a szóban forgó csodaszert a Massachusetts állambeli Cambridge-ből röpítik világgá, mint eredeti neve is mutatja. Franciaországból indult hóditó útjára és ez már magában is garancia arra, hogy ez a Királyi Lekvár hasznos, jó és kellemes is. A csodaszerről pontosan címzett “First Class Mail” jelzésű levélben értesültem néhány hét előtt. Megtudtam, hogy évekkel ezelőtt egy Bernard Desouches nevii táplálkozási szakértő könyvet irt a La Gelée Royale-ról és megállapította, hogy ez a lekvár a méhek királynője számár^ hosszú életet és szexuális virgoncságot biztosit. A könyv nyomán újságok, magazinok és tudományos folyóiratok foglalkoztak a Fenséges Lekvárral és szakmabeli tudósok szentül hiszik, hogy miután a Royal Jelly ily nagyszerű tulajdonságokkal látja el a méh-királynőt, ha nem is biztos, de valószínű, hogy az emberekben is óriási fiziológiai tevékenységet eredményezne. Az évek folyamán azután a következő hatásokat tulajdonították a La Gelée Royale-nak: Nagyszerű közérzetet okoz. Serkenti az agyműködést és fokozza az emlé- ‘kező tehetséget. Kizárja a fáradság érzetét. Nagyobb szellemi munkára képesít. Meghosszabbítja kísérletezésre használt állatok és rovarok életét. A címemre érkezett és Paris érdekes részeivel, épületeivel bőkezűen illusztrált körirat egyelőre csupán sejtteti, de a szigorú postai törvények szem előtt tartásával óvatosan nem állítja, hogy nálunk, halandó embereknél is hasonló hatást idéz elő ez a Királyi Lekvár. Nem állítja, hogy fiatalít a csodaszer, csupán közli az olvasóval, hogy “európai hir szerint egy 80 éves ember, aki állandóan eszi a Royal Jelly-t, olyan fizikai állapotban van, hogy minden 50 éves ember megirigyelné”. A körirat persze részletesen ismerteti a méh- királynő nagyszerű tulajdonságait is. A méhek titkos szavazással, de a UN megbízottai ellenőrzése nélkül, királynő-jelöltte választanak egy újszülött méh-csecsemőt, “akit” Royal Jelly-vel etetnek, aminek következtében pontosan 16 nap alatt szabályos királynővé fejlődik. A többi újszülött lassabban fejlődik és a királynő szolgája, munkása lesz. A királynő egész életén át kizárólag csak La Gelée Iioyale-val táplálkozik és ennek tulajdonítható, hogy kétszer olyan nagyra és súlyosra fejlődik, mint a közönséges alattvalói. A királvnő. — szintén a Fenséges Lekvár fogyasztása révén. —5-től 8 évig él, holott a többi méh pedig 2-től 6 hónapon belül elpusztul. Ez méh-országban olyan korhatárt jelent, mintha egy ember 1320 évig élne, tehát több száz évvel tovább, mint Matuzsálem apó élt. . . Még nagyobb csoda, — mondja a röpirat, — hogy egy-egy méh-királynő minden nagyobb megerőltetés nélkül képes naponta 2,500 tojást rakni,'— kétszer annyit, mint saját testének súlya. Akiknek imponálnak a tudományos elnevezések, vegyék tudomásul, hogy a méhek által kizárólag a királynő táplálására gyártott Royal Jelly- ben Pantothenic Acil, Pyrodoxin, Biotin és Nucleic Acid is van, eltekintve az egyelőre “X-nek elkeresztelt tartalomtól, amelynek mibenlétét még meg ismerik, de szorgalmasan kutatják francia, angol, amerikai, német, mexikói és kanadai laboratóriumokban. A tudósok, akiknek átmenetileg semmi más gondjuk nincsen, ahelyett, hogy Amerikából felröpitendő emberkészitette holdon dolgoznának, királyi eledelre érdemtelen legyet, patkányt, him- és nőstény egeret, tyúkot és malacot etetnek a lekvárral és azt állítják, hogy valamennyien az átlagosnál hosszabb ideig élnek és meglepő szexuális virgoncságot tanúsítanak. Mármint az állatok és nem a tudósok. .. E felfedzések eredményeként Franciaországban sok ezer ember naponta beveszi a kis adag méh-maszlagot, sőt a hetenkint változó francia kormány éppen mostanában adott felhatalmazást arra, hogy a kórházakban La Gelée Royale injekciókat is adhatnak olyan csökönyös betegeknek, akik nem hajlandók minden maszlagot bevenni. Miután egymillió méhnek hat hónapig túlórázni kell egyetlen egy font Royal Jelly elkészítésén, a rendelkezésre álló mennyiség nagyon csekély. Ezért tolmácsolom a hozzám érkezett körirat ama jóakaratu és nyilvánvalóan önzetlen felszólítását, hogy aki 1320 évig akar élni és ez idő alatt szekszuális virgoncságát biztosítani, az haladéktalanul rendelje meg öt dollárért a 30 napra elegendő pilulát, amelyet “Bee-Royale” néven hoztak forgalmba. Tessék figyelembe venni, hogy a méhek csak nyáron dolgoznak, télre nem vesznek fel rendelést, aki tehát lekési ezt a kiváló alkalmat, annak egy teljes évig kell várni, amire majd megint Fenséges Lekvárt kenhet a kenyerére. Akik ezt az újabb maszlagot csekély öt dollár ellenében egyhuzamban 30 napig be szeretnék venni, Írjanak számomra a kiadóhivatalba és az illetőkkel postafordultával közölni fogom a pontos beszerzési címet. Akik viszont okosabb célra szeretnének öt dollárt fordítani, küldjék be egyenesen a kiadóhivatalba a Magyar Szó folyó kampányára, hogy a lap ujult erővel és nagyobb vir- goncsággal folytathassa munkáját és töltse be hivatását. (A tanács nagyon is elfogadható. — Szerk.) A mai Róma Római újdonságok — Római régiségek 1. Megvallom: csak azokat a városokat tartom igaziaknak, csak azokat a városokat szeretem, amelyekben együtt él a tegnap és a holnap. Ilyen város Budapest, és ilyen város Róma. De ezúttal mégsem a Colosseum romjaira gondolok, amikor a tegnapot emlegetem, és nem a televízió felhőkarcolójára a Via Teuladan, amikor a holnapról beszélek. Nem a római “újdonságok és régiségek” azok a jelenségek, amelyekbe lépten-nyo- mon, sőt rögtön legelső római léptemen-nyomo- mon beleütköztem. Egy téli éjszaka érkeztem meg a római Termini pályaudvarra. És megérkezésem első perceitől kezdve végigkísért ez a kettősség, bárhová is mentem. A Termini pályaudvar fehéren ragyogott a téli éjszakában. De nem a hótól ragyogott, hanem a tisztaságtól. Szememet szinte elkápráztatta, a világos falak és a fehér márványoszlopok csillogása. A lépcsők gumiszőnyegét leszorító rézru- dak fénylettek, és a neoncsövekkel kivilágított aluljáróban enyhe meleget terjesztett a légfűtés. Aztán a jól fűtött, neonfényes tiszta aluljáró fala mentén rongycsomókat pillantottam meg. Olyan szorosan simultak a falhoz, mintha rajtuk nyugodnék az egész épület. Különös kariatidáknak — az épületet tartó oszlopalakoknak — véltem őket. De ezek a rongycsomók szuszogtak és horkoltak. Hajtéktalan munkanélküliek voltak — tizenöten vagy húszán az olaszországi hárommillióból —, akik itt töltötték a téli épszakát. Tehát csakugyan kariatidok voltak — hiszen az ő vállukon nyugszik, az ő hátukra épül a Termini pályaudvar márványoszlopa, és a televízió felhőkarcolója. ^ 2. Róma egyes negyedei olyanok, mintha ez az ősrégi város éppen csak keletkezőben volna. Lép- ten-nyomon házak épülnek, modern, legalább hat'temeletes épületek, mégpedig csakis lakóházak. Monte Mario környéke az utóbbi öt évben épült ki városnegyeddé. Eszem szinte megállt, amikor minden kapu alatt ott láttam a kiadó lakást hirdető nyomtatott táblákat. S amikor egész bérpalotákat találtam, amelyekben üresen álltak a lakások. Méghozzá milyen lakások! Légfütéses, hideg-meleg vizes, házi és városi telefonnal felszerelt lakáscsodák. Aztán felkerestem barátnőmet, Maria F.-et a Monte Mario tövében, ultramodern garzonlakásában. És megtudtam, hogy havi 80—90 ezer lira jövedelméből pontosan 45 ezret költ lakbérre. Ez az összeg egy jól kereső segédmunkás egyhavi, egy tanító vagy egy szakmunkás háromheti fizetése. Most már megértettem, hogy a Tivoli, az Ostia és Fiumicino felé vezető országutak mentén elterülő barakk- és kalyibatelepülések lakói miért nem költöznek az üresen álló lakásokba. Ha közgazdasági ismereteim nem csalnak, akkor ezt az okot lakásuzsorának nevezik. 3. Egy olasz milliomos nem azonos egy amerikai milliomossal. De azért semmi esetre sem földhöz ragadt szegény ember, aki két keze munkájával keresi meg az autóravalót. Érthető tehát, hogy meglepett, amikor egy ilyen szerény olasz milliomos ismerősöm közölte velem, hogy másnap kifesti a lakását, mert már unja a régi szint a falon. Meglepetésem nem csökkent, hanem fokozódott, amikor elmondta, hogy náluk olyan festéket és olyan ecsetet gyártanak, amelyek majd- hogy nem szórakozássá egyszerűsítik a szobafestést, s utána nem következik a háziasszony réme: a nagytakarítás. Mert a festék nem csorog, nem csöpög, percek alatt megszárad és a fal lemosható. Bizony, ez megkönnyíti az életet. Amint megkönnyíti az életet a rengeteg, olcsó háztartási gép. Már nemcsak a nagyüzemeket gépesítették, hanem a legkisebb üzemeket, a háztartásokat is. A mosástól a tejforralásig, a krum- plihámozástól a darálásig és habverésig. De aki konzervatívabb és kirekeszti otthonából a modern technikát, az minden élelmiszert megvásárolhat hámozva, pucolva, tisztítva, szeletelve, fontonként, műanyag-zacskóba. Az ügyetlen férfiak paradicsoma ez a világ. Még készakarva sem törhetik össze a plasztikedényeket, nem horpaszthatják be a plasztikvödröket, és nyugodtan kidönthetik a kávét vagy a vörösbort a kézimunka-abroszokat tökéletesen utánzó nylon- és plasztik-asztalteritőkre. Hát még a részletvásárlás! Hogy megkönnyíti az életet! Hűtőszekrénytől televíziós készülékig mindent részletre kínálnak. Egy ilyen részletre vásárolt televíziós készüléken néztem végig egy szenvedélyes részletvásárló (és részlet-nemfizető) barátomnál a “Dupla vagy semmi” játékot. Egy igen szegény perugiai szállodaportás kapta meg éppen az ötmillió lírás főnyereményt, történelmi ismereteiért. Ugo Bis- toni a boldog nyerü, a főnyeremény átvételekor elmondotta, hogy csupán négy elemit végzett, pedig egész életében tanulni szeretett volna. Tudja tehát, mily keserves azoknak a gyerekeknek a sorsa, akik szegénységük miatt nem tanulhatnak. Nyereményéből ezért egymillió lírát ajánlott fel szegénysorsu diákok ösztöndíjára. Lám, az élet megkönnyítéséhez nem elégségesek a müanvag-holmik, akármilyen törhetetlenek, olcsók és lemoshatok is... Mit ér, hogy egy pár nylonharisnya 400 lira, amikor Homeros Iliásza, a gimnázium második osztályának tankönyve 2,000 lírába kerül. A magas tandijakon kívül vizsgadijak is terhelik az olasz tanulókat, helyesebben a szülőket. Megbukni meg különösen drága mulatság, mert egyetlen tárgy pótérettségijének dija 5,000 lira. (És ez az olasz családok költségvetésében nem is ritka tétel, hiszen az idén az érettségizőknek több mint fele megbukott.) Rómában vasárnap délelőttönként a Szent Péter tér felé vezető Via Porta Angelico olyan, mintha a koldusok, nyomorékok, kéregetők világ- találkozót tartanának. A külföldiek autóit megbámulják és megrohanják a turistákat az emléktárgyárusok, fényképészek, hamis aranyóra-árusok, és lerázhatatlan “öntevékeny” idegenvezetők. A napilapokban apróhirdetésrovataiban mun kanélktiliek százai munkát keresnek, s állástalan diplomások bármiféle munkára vállalkoznak. 4. Rómában a Foro Italicón — azelőtt Foro Mussolini — változatlanul ott mered a magasba a fasiszta diktátor ötven méter magas márvány diadaloszlopa. Rajta az irás: MUSSOLINI DUX — Mussolini a vezér! Az Oggi c. képes hetilap hónapok óta közli folytatásokban Mussolini özvegyének visszaemlékezéseit “Benito, az uram” címmel. És Benitót, az urat most helyezték ünnepélyesen a predappiói családi sírboltba örök nyugalomra. Azzal a szándékkal, hogy holtában is újabb nyugtalanságot keltsen. (L. H.) rt
