Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-17 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, October 17, 1957.

12

A Kmscsev beszélgetések

MIT MONDOTT KRUSCSEV A NY.TIMES TUDÓSÍTÓJÁNAK

Elvitázhatatlan, hogy az utóbbi napokban a Szovjetunió által tudományos téren elért teljesítmény óriási mértékben vonta magára a világ figyelmét és feltételezhető, hogy Kruscsev, a szovjet kommunista párt főtitkára és James Reston amerikai újságíró közt, a Sputnik által megteremtett felfigyelés közepette lefolyt 3 óra 20 percig tartó beszélgetésnek a tartalma hasonló közérdeklődést keltett fel.

Az érintett témák fontossága, azok kimerítő megvilágítása megérdemelnék, hogy az interjú egész tartalmát közöljük és sajnáljuk, hogy lapunkban ezt helyszűke miatt nem tehetjük. De megpróbáljuk, legjobb tehetségünk szerint a ki- magaslóbb pontok kidomboritásával ismertetni olvasóinkkal ezt az eszmecserét, mely kétségkívül gondolkozásra készteti az emberiség jövőjével komolyan foglalkozó rétegeket.

Békés együttélés

Kétségkívül ez képezi a kulcskérdést, melynek megoldásától függ minden nemzetközi probléma eredményes elintézése és ezért elsőnek tette fel Reston. Kruscsev válaszában újból megerősítette a Szovjetunió álláspontját e téren. Mivel a béke megerősítése legfőbb óhajuk, mivel mint szocialista országnak nem célja más országok kizsákmányolása, mivel termelése további javításához és népe életszínvonalának emeléséhez okvetlenül békére van szüksége, mivel a fegyver- gyártás anyagi és munkaidőbeli veszteséget nem pedig profitot jelent számára, mivel egy uj háború sok millió ember és emberek által termelt Javak felmérhetetlen pusztulását jelenti, a Szovjetunió a szociális és a kapitalista államok békés egymás mellett élését ajánlja, “melynek keretén belül a két rendszer között létező ellentétek békés gazdasági versengéssel, a népek jólétét célzó eszmék és információk kicserélésével, az egymásközti barátság és megértés megerősítésével, könnyebben megoldásra találnak”.

“Milyennek képzeli a Szovjetuniót és a világot 40 év múlva ?” kérdezte Reston.

“Ha megszűnik a háborútól való félelem, akkor a világ hétmérföldes csizmával fog a fejlődés utján haladni. Országaink között fennálló fejlődési aránykülönbözetet véve alapul, mondhatom, hogy a Szovjetunió 40 évnél rövidebb időn belül mesz- sze elhagyja az Egyesült Államokat az ipari és mezőgazdasági termelés terén, ha ez továbbra is a kapitalista vonalon fog fejlődni.

Mi történt a genfi találkozó óta?

“A négy nagyhatalom 1955-ben történt találkozója után” felelte Kruscsev “határozott lépések történtek a nemzetközi feszültség enyhítése irányában. A békés együttélés gondolata mély benyomást gyakorolt a népekre és ez érthető is, mert senki sem akar feszült, háborús atmoszférában élni.” Aztán elsorolta azokat a lépéseket, amiket a Szovjetunió tett a népek békevágyának kielégítésére, u. m. a szovjet államvezetők látogatásai más országokban, más államok politikai, társadalmi vezető egyéniségek és parlamentáris küldöttségek fogadása, a leszererelés kérdésében tett ajánlatai és tényleges intézkedései, a világkereskedelem fejlesztése, a kulturális és tudományos kapcsolatok kiszélesítése, valamint csoportlátogatások kiépítése terén, stb.

“A nemzetközi feszültség enyniilése és a béke kérdése főképpen a nyugati hatalmak, különösen a USA, Anglia, Franciaország álláspontjától függött”, folytatta Kruscsev. “De mik a tények? Mindjárt decemberben, pár hónappal a genfi konferencia után, összeült a NATO és hivatalosan kijelentette, hogy tagállamai az atom- és hidrogénfegyverek használatát határozták el. Minekutána Amerika ezen uj fegyverekkel ellátott haderőt helyezett el külföldi bázisain, Ígéretet tett Angliának az uj fegyverek szállítására és Németországba is megkezdték a nukleáris fegyverek szállítását. Az emberiség e két év alatt gyakran nézett szembe egy újabb világháború veszélyével: az algériai háború, Egyiptom megtámadása, az ellenforradalom előkészítése és rászabaditása Magyarországra, Yemen és Oman elleni támadások, és a Dulles-Eisenhower doktrína, mely eszközül szolgált arra, hogy az Egyesült Államok fegyveresen avatkozhasson be a Közel- és Közép- Kelet államainak belügyeibe. Ez történt Jordániában és most a független Szíria ellen gyakorolnak

politikai és katonai nyomást”.

Ha a támadó erőket nem fékezik meg, akkor a Közép-Kelet súlyos események színhelye lehet. Ezért Kruscsev az Egyesült Államokat teszi felelőssé. Rátért Loy W. Henderson kormánymegbízott nemrégen tett közép-keleti látogatására és azt a vádat emelte, hogy felelős körök azzal a határozott megbízatással küldték el Hendersont, hogy az arab államokat megszervezze Szíria ellen. Ez a jelek szerint nem sikerült és most Törökországra gyakorolnak nyomást, hogy Szíriát fegyveresen megtámadja. Hetek óta Szíria határának közelében összpontosítja haderejét. Krus- csev figyelmezteti Törökország kormányát, hogy gondolja jól át mielőtt egy ránézve végzetes lépésre szánja magát.

Fegyverkezés beszüntetése

Kruscsev hivatkozott a Szovjetunió számtalan -lefegyverzési ajánlatára, különösen az atom- és hidrogén fegyverekre vonatkozóan. De a nyugati hatalmak nyíltan állítják, hogy “magukra nézve nem tartják kívánatosnak a fegyverkezés betiltását”.

Reston azon szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy Eisenhower elnök legfőbb kívánsága az, hogy ne legyen háború. Kruscsev helyet adott ennek a meggyőződésnek és azt ajánlotta, hogy az elnök használja fel hivatalos hatalmát nemes törekvéseinek megvalósítására és gátolja meg azt a bűnös szándékot, mely a világot háborúba akarja kergetni.

• Reston azon kérdésére, hogy a fegyvernemek felsorolásánál miért nem említette a legújabb fejleményt, a mü-bolygót, mint esetleges háborús veszélyt, Kruscsev azt felelte, hogy békés megegyezés esetén ez is, mint minden eddigi tudományos felfedezés a béke és jólét célját szolgálná. Nem tartotta szükségesnek külön felemlíteni, hiszen ez már ismert tény, a történelmi múlt egy része. A tudomány sok, még fontosabb felfedezés előtt áll és ezek között esetleg lesznek pusztító eszközök is. És ez nemcsak a Szovjetunióban válhatik valóra, hanem más országokban is. Ha az Egyesült Államoknak még nincs meg a raké(Folytatás múlt heti lapszámunkból)

MRS. ROOSEVELT: Engedje meg Mr. Krus- csev, hogy folytassam kérdéseimet. Kezdetben mi nem gyanakodtunk a Szovjetunióra. A háborúban együtt harcoltunk. Tudom, hogy a férjem remélte a megértést a Szovjetunióval és úgy gondolom, hogy Truman elnök is. Azonban mi Amerikában úgy véltük, hogy a Szovjetunió nem tartja be pontosan a Yaltában kötött egyezmények némelyikét és igv a gyanakvás nőni kezdett. Sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy a gyanakvás oka részben a két ország közötti kapcsolatok hiánya volt. Úgy vélem, hogy mindkét félnek kell tenni valamit, hogy a bizalom helyreálljon... Mi szeretnénk, ha a Szovjetunió fontolóra venne a leszerelésre vonatkozó olyan javaslatot, mely nem az övé, hanem a Nyugaté.

KRUSCSEV: Ami a yaltai egyezményt illeti, hát arról nekünk más véleményünk van, hogy tudniillik ki szegte meg azokat. Mi nem tudjuk elfogadni Amerika abbeli politikáját, hogy fel akarják szabadítani az európai és keleti országokat a szocializmus alól. Ezt nemcsak hirdetik, hanem pénzelik. Rádióállomásokat létesitettek és propagandát szerveztek.

Minket okolnak azért, hogy Csehszlovákiában szocialista rendszert vezettek be. De mindenki tudja, hogy amikor a forradalom végbement, nem volt egyetlen orosz katona a területükön.

De ön, Mrs. Roosevelt tudja, hogy mi történt Görögországban. Ott a nép akaratát angol tankok tiporták el. Mr. Churchill személyesen járta be az országot egy tankban. És amikor az angol tankok elhagyták az országot, amerikai csapatok jöttek be.

MRS. ROOSEVELT: Engedje meg, hogy kijelentsem, mi nem tekintettük azt (amit az angol tankok eltiportak) a nép akaratának. Mi úgy véltük, hogy a görög nép a királyságot akarta és nem a szocializmust. Látja, ez a különbség köztünk, Mr. Kruscsev.

ta löveg, majd meglesz, ugyancsak a Szovjetunióban is feltalálják azt, amit még eddig nem találtak fel. “Ez versengés, de háborús versengés. Mi nem ezt akarjuk. Mi szívesebben versenyeznénk békés célokért”, mondta Kruscsev.

Arra a kérdésre, hogy vannak-e elképzelései egy eljövendő négyhatalmi konferencia megszervezésének módjáról, feleletében Kruscsev leszögezte, hogy részleteiben nem foglalkozott vele, a Szovjetunió bármilyen hatalmi színvonalon hajlandó az egyezkedést megkezdeni, bármely problémával kapcsolatban, ha az az emberiség nyugalmát megteremtené. Hogy ez sikerüljön, ahhoz egy dolgot nagyon fontosnak tart és pedig: elismerni azt a történelmi tényt, hogy a Szovjetunió mint egy szocialista állam létezik, hogy Kina szintén szocialista állam, és tényként elfogadni a többi szocialista államok létezését is.” Mi szintén abból a tényből indulunk ki, hogy az USA, Anglia, Franciaország és más államok kapitalista országok, és hogy minden állam társadalmi felépítése az illető államnak s népének belső ügye.”

A kapcsolatok kiépítésének kérdésében Krus- csev kitért arra az epizódra, amely nemrégen Marshall Zsukov esetleges amerikai látogatásával kapcsolatban lejátszódott. Eisenhower elnök egy sajtókonferenciáján elhangzott kérdésre azt felelte, hogy nincs oka azt mondani, hogy egy ilyen látogatás nem volna hasznos. “Mi elhittük Eisenhower szavait és hogy ezzel azt a kívánságát fejezte ki, hogy a két ország közti viszonyt jobbá fejlessze. Ezért megbíztuk az Egyesült Államokban levő követünket, hogy keresse fel Dullest és tudja meg az elnök kijelentésének pontos értelmét. Dulles azt mondta követünknek, hogy mi félreértettük Eisenhower szavait, azokban nem volt konkrét ajánlat. Ez a válasz itt kedvezőtlen benyomást keltett. Mi büszkék vagyunk államunkra és népünkre. Mi nem folyamodunk meghívásokért sehova. Elvárjuk, hogy felelős államférfiak tettekben állják szavukat”.

Reston kijelentette, hogy emlékszik Eisenhower szavaira, mert jelen volt azon a sajtókonferencián. “Mi az Egyesült Államokban esc...*, koztunk, hogy á Szovjetunió nem reagált a kijelentésre,” mondotta.

“A helyzet az, hogy a hírlapok ilyenirányú cikkei valótlanok voltak. A State Department eltagadta az amerikai nép előtt, hogy mi lépéseket tettünk ebben a kérdésben”, volt Kruscsev válasza és megígérte, hogy okmányokkal fogja bebizonyítani a történteket.

Most pedig felteszem a harmadik kérdésemet. A szovjet kormány még most is azt hiszi, hogy kommunista világot'kell létrehozni? Hiszik, hogy a két rendszer megfér békében egymás mellett? Ez a lényege az egész dolognak.

Ön azt mondja, hogy mi megakartuk akadályozni ezeket az országokat abban, hogy szocialisták legyenek. De a mi gyanakvásunk azért fejlődött ki, mert mi úgy véljük, hogy a Szovjetunió terjeszkedni akar az egész világon nemcsak katonái, hanem másféle ügynökei révén. . . Szükséges-e, hogy egyedül az önök filozófiája terjedjen az egész világon, mint ahogy ott van az jelszóként hivatalos lapjuk, a Pravda fejlécén?

KRUSCSEV: Valóban, nekünk van egy jelszavunk: “Világ proletárjai egyesüljetek!” De ez nem az én ideám volt. Nekünk meg van a magunk külpolitikája. Én sohasem bújtam ki ilyen kérdések elől. A Columbia Broadcasting Systemnek adott nyilatkozatomban kijelentettem, hogy a kommunizmus fog győzni a világon. Ebbéli véleményünket Marx, Engels, Lenin tanaira alapozzuk. Az amerikai nép müveit nép. Nagyon jól tudják, hogy a társadalom gazdasági életében állandó változások vannak folyamatban. A nemzetek közötti viszonyok is változnak. A társadalom a feudalizmusból tőkés rendbszerbe, abból szocializmusba fejlődik. A legmagasabb stádium a kommunizmus lesz. Köztudomású, hogy ez a történelem jelentősége.

Amikor egy állam megváltoztatja rendszerét, az az illető nép ügye. Mi ellene vagyunk minden kísérletnek, hogy valamely országba katonai módszerekkel vezessék be a szocializmust, vagy a kommunizmust, miként ellene vagyunk, hogy a mi országunkban katonai beavatkozással állítsák helyre a kapitalizmust. Ezért vagyunk mi a békés együttélés és együttműködés mellett.

MRS. ROOSEVELT: Megegyezem önnel abban, hogy a világ állandó változáson megy áf Azt is elfogadom, hogy ne katonai eszközök jöjjenek létre e változások és azt is, hogy a m

MIT MONDOTT MSS. ROOSEVELT KRÜSCSEVNEK?