Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-03 / 40. szám
Thursday, October 3, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 DOBOZY IMRE: rwi.. / / .. , 1 uz e fust A zötyögdi szövetkezet pajtájában kigyulladt egy nyaláb szalma. Az égő szalmacsomón kívül a pajtában tartózkodott még egy rosta, egy rakás műtrágya, egy halom üres zsák és egy tele benzines hordó. Ha eléri a tűz a hordót. .. nem is folytatom. És ezekben a vészterhes pillanatokban ott-tartózkodott három férfiú is: Kovács János, Tuskó András, Hozom Bertalan. Sós Lajos zötyögdi születésű, nőtlen, református, hazafias érzésű, szavahihető asztalossegéd, aki a rettenetes percben ott haladt el a szövetkezet portája előtt, később igy mondta el a történteket : 1. a szalma határozottan égett; 2. Tuskó András szörnyű káromlást hallatva kirontott az udvar leghátsóbb hátuljában emelt kis deszkabódé mögé: ott mindjárt abbahagyta a káromkodást, hasravágta magát, s behunyta a szemét: 3. Hozom Bertalan nem káromkodott, ellenben beleült a kutvödörbe, és leereszkedett a kútba; 5. Kovács János ijedten állt a tűz mellett, jobbra-balra kapkodta a fejét, de mégse szaladt el, mert már nem is volt ideje, hanem ráhempe- redett az égő szalmára, és adig hempergett rajta, mig el is oltotta. Közben a ruhája is tüzet fogott, keze-lába csúnyán összeégett, de végre is néhány seb árán megmentette a benzines hordót. Azaz, hogy dehogy a hordót! — pajtát, istállókat, kazlakat, gépeket, jószágokat, rengeteg vagyont, ami mind a tűz martaléka lett volna: a fél Zötyöddel együtt, mert egy ilyen bezines, robbanásos égés átcsapott volna a szomszéd házakra is. . . Nos, a harmadnap megtartott közgyűlésen, melyen Kovács János bepólyázva és sántikálva jelent meg, ünnepélyesen felolvasták, hogy nevezett éppen egymillióhatszázkilencvenhárom forint ára értéket mentett meg a pusztulástól. Ezért a példás cselekedetéért köszönet illeti, továbbá ötezer forint jutalom, továbbá brigád vezetői előléptetés. ,.lrr Ha egyszer az emberek hálásak kezdenek lenni, akkor határtalanul hálásak. Kovács Jánost, ezt a szótalan, csapottvállu kis embert, aki eleddig a munkáján kivid semmit sem produkált, elhalmozták dicsérettel és ajándékokkal. A végén Látó Imre elhozta neki a legszebb cseréppipáját. Nem pipázom — mondta szégyellősen az ünnepelt. Nem baj, még rászokhatsz! — biztatta Látó. De még ez csak kezdete volt az igazi megdicsőülésnek. A tanácselnök egy gyűlésen azt találta mondani, hogy Kovács János nemcsak a szövetkezet hőse, hanem az egész falué: és ebben a minőségében megérdemel egy birkapörköl- tes boros, cigányzenés díszvacsorát. A gondolat nagyon tetszett mindenkinek. A gazdák felajánlottak két toklyót. A Zötyögdi Káposztasavanyitó Vállalat egy hordó káposztát a szikvizgyár ötven üveg szódavizet, a vadásztársulat tiz nyulat (sajnos, nem löhették le a tilalom miatt), a tejcsarnok egy fazék aludttejet: vagyis mindenki adott, amit tudott. És micsoda, vacsora lett ebből! Huszonöt fehérruhás szűz szolgált fel. (Hogy honnan szedtek össze ennyi fehér ruhát?) A kormány képviselője átnyújtotta Kovács Jánosnak a Nagy Szalmaoltó Érdemrendet, a plébános Szent Sebestyénhez hasonlította az ünnepeltet, a tanácselnök Csapájevhez, az iskolaigazgató Mucius Scaevolához, a kocsmá- ros Rózsa Sándorhoz. Egy diák drámai költeményt irt, amely igy kezdődött: Kovács vitéz, sebeidet ne nyögd: Hired él, amig áll falunk. Zötyögd! Mindenki sirt a gyönyörű beszédeken. A régi haragosok kibékültek és átölelték egymást. Csodálatos este! — a lelkek békéje honolt Zötyögd felett. Ám az ünnepi szónokok elkövették azt a hibát, hogy miközben Kovács Jánost felmagasztalták, a másik két tagtársat cudarul leszólták. Mindegyik szónok imigyen kezdte beszédét: itt áll előttünk a zötyögdi hérosz, aki tüzek és lángok közt is ember maradt! — nem úgy, mint a másik kettő, az a bizonyos Tuskó András, meg az a bizonyos Hozom Bertalan. . . Ezek a bizonyos férfiak nyeltek nagyokat. Hiszen elég kutya komisz érzés az magában is, ha valaki elszalad, amikor ott kéne maradnia. No, de még emlegessék is a gyávaságot? — még példálózzanak is vele? A két férfiú elébb restelkedett, aztán haragudni kezdett. És mikor már elszállt a zötyögdi fejekből a diadalmámor, s az ünnepet felváltották a munkás hétköznapok.. Tuskó András egy este a kocsmában kiszalajtot- ta a száján: igaz, mi elfutottunk a tüztől, Kovács meg ottmaradt.. . mert már futni se tudott.. . Nagy csend lett erre. Hm. Szóval, ez a Kovács nem tudott elfutni. Nemhogy nem akart: nem tudott. Valaki megkérdezte: — Talán elszédült a füsttől? Talán beleszédült a szalmába? Tuskó atyafi vállat vont. ő nem tudja, szédült- e avagy nem szédült, ő csak egyet tud. Oka volt annak, hogy ő éppen az udvar leghátsóbb hátuljában emelt deszkabódéhoz rohant. Nagy oka! Mert ha a benzin felrobban, abból csak tűz lesz. De ha a deszkabódé, vagyis a reterát felrobban! — elgondolni is borzasztó: pokolbeli bűz és f< .'telem szállott vo:na alá a csendes falura... I em> ő nem pályázik a brigadérosságra, ötezer for ltot se akar munka nélkül keresni: na de aki a bajban a legrosszabb helyet választotta, annak ;sak szidás jár? Hozom Bertalan buzgón kontrázott vala: — Miért mentem én a kútba? Ugye, erről a szónokok is elfelejtkeztek, hogy a tűzoltáshoz nem konokság kell, hanem viz... Igenis, viz! Senki se gondolt a vizre, csak én. Aztán megkaptam érte a magamét, na de az is bolond ám, aki gondolkodik, mikor a gondolkodásért leszólják az embert, a hempergésért ellenben feldicsérik. . . Ezek az elmélkedések behatoltak a zötyögdi koponyákba. Igaz is: egyik ember egy kicsit megperzseli magát, aztán majd hogy szentté nem avatják, más ember meg dolgozik vakulásig, szerez, gyarapit, ügyeskedik s még azt se mondják neki, bikmakk. A kocsmáros egy este kibökte, hogy ő nem akar beleszólni a falu dolgába, de emlékszik rá hogy Kovács János 1939 őszén, a községháza előtt, kezitcsókolommal köszönt a nyilas főjegyző feleségének. Úgy! — hördült fel a plénum — szóval, hizelgett a nyilasoknak! Ez aztán eljutott a tanácselnök fülébe-. Ejnye-éjnye, valami nem pászol ezzel a Kováccsal. . . lehet, hogy rendes ember, de az is lehet, hogy nem: és akár rendes, akár nem, a zötyögdiek ugyan nem siették el azt a díszvacsorát? Alakítottak hamar egy brigádot, amely feltúrta, akarom mondani feltárta Kovács János egész szegényes kis életét: s nem találtak abban semmi hősieset, semmi rendkivülit, mert ez a Kovács János, ez sose csinált semmi mást, csak dolgozott. Lám csak — okoskodott ez a brigád — ha ez a kovácsjános sose volt hős, miért lett volna hős éppen akkor, éppen ott a pajtában? Miért? Lehetséges, hogy ő gyújtotta meg a szalmát? — hogy aztán belefeküdjön, és egycsapásra bri- gadérossá melegítse magát? Nana, kitelik tőle. Amilyen sunyi. Mert az mégis csak sunyiság, hogy valaki éppen akkor vitézkedik, amikor más rendes ember levonul a porondról. . . Hát nem? Elég az hozzá, hogy a vén Látó visszakérte a cseréppipáját. Úgyse pipázol, minek az neked — mondta Kovácsnak. Ez aztán végképpen felnyitotta a zötyögdiek szemét. Most már aztán ki mert kételkedni benne, hogy az egész szalmaoltás kicsinált dolog volt? És ki hajlandó szóbaállni egy ilyen ravasz, alattomos, szuszimuszi kovácsjánossal, aki ötezer forintot keresett a zötyögdiek jóhiszeműségén? Levágtuk miatta két birkánkat — sopánkodtak a gazdák. Majdnem lelőttünk tiz nyulat — mondták a vadászok. A diák, hogy mentse a menthetőt, gunyverset irt, amely igy kezdődött: Megy a szekér zötyögdre, Sose ér be Zötyögdre.. . Kovács Jánost leváltották a brigadérosságból. Gyanús ember! — örüljön, hogy egyáltalán megmaradhat a szövetkezetben. Eddig a történet. És az a legszomorubb benne, hogy mindenki azt fogja hinni: csak egy kitalált tréfa az egész. nilii:ill»!!llllllllllll!lll!!!lilll!lllllllllll!!illl!lli:illllllll!lllllll" Rö ¥ i S HÍREK A MEZŐGAZDASÁG hasznos segítőjévé vált a traktor-rádió. Hasonló készülékkel szerelték már fel a mentők és az Elektromos Müvek néhány gépkocsiját is. A berendezések egycsatornás, ult- rarövidhullámu rádió adó-vevő készülékek, amelyeket a Budapesti Rádiótechnikai Gyár állít elő. Most a vasúti tolatásnál felhasználják a gyár legújabb tipusu hatcsatornás, tizwattos ultrarö- vidhullámu rádió adó-vevő készülékeit. Magyar humor KÖRLEVÉL Mivel mostanában rengeteg hivatalos ügyirat, rendelkezés és körlevél kerül kezembe — gyarló az ember —, az én Írásaim is magukon viselik a hivatalos irományok stílusának bélyegét. Ez- > ért ne vegye rossznéven a tisztelt olvasó, hogy édes- anyanyelvűnk egyre bővülő szókincsével élve javasalom: egységesítsük a hivatalos nyelvezetet a nem hivatalos emberi és művészi stílussal. Ezí az egységesítés kétféle módon történhetne. Úgymint: 1. Mindent hivatalos stílusban Írunk. 2. Mindent természetes emberi beszédmodorban Írunk. Na már most. . Előttem fekszik például egy vállalati körlevél, amely azt mondja: “Alulírott, tudomásulvétel céljából közlöm a vállalat, valamint ez üzem igazgatása alá tartozó kirendeltségek összdolgozóival, hogy folyó év augusztus 29-én 17 órakor a közbiztonság megszilárdításának szükségességéből kifolyólag, valamint az esetlegesen fellépő tűzveszély elhárításának megvalósítása érdekében a vállalat udvari területén tüzrendészeti gyakorlatot foganatosítottunk. .. ” Nem csoda, hogv a sok között ez az irásmü — az 1. pontban közölt javaslatom alánján — arra ihletet, hogy a körlevél fogalmazójának azt kívánjam: igy valljon szerelmet, valamint igy írjon verset, ha csak egy szikrányi lírai tehetséggel is homlokon foganatositotta őt a jó Múzsa kartársnő. íme a szerelmes levél: “T. Asszonyom, kartársnő, drágám, édesem, Mókuskám. stb. (a nem kívánt törlendő). Alulírott folyó hó folyó napján tudomásulvétel végett köziom. hogy az ön létezéséből kifolyólag rendellenességeket észleltem szivem működésének ütemében. Ezért a közelebbi kapcsolat foganatosítása, valamint az általam tervezett öngyilkosság veszélyének biztonságosabb elhárításának megvalósítása érdekében felszólítom, hogy folyó hó 20-án. azaz ma 9 órakor helyezze át általam csodált lélekkel elruházott testét a Nemzeti Színház összdolgozóinak bejáratává kinevezett kapuval szemben elektromos időmutató szerkezet lábazatához. Aláírás, dátum, pecsét.” És ime a vers; \ 1 Alulírott közlöm veled és anyáddal, Tudomásulvétel végett a világgal, Hogy fellépett bennem egy vágy, egy érzelem S a megvalósulást csodásnak képzelem. Foganatosítván ezer boldog percet Ennek érdekében Írtam ezt a verset... Nem is folytatom! De viszont fenntartom a 2. pontban közölt javaslatomat, mely szerint a körlevél igy hangzanék: “Augusztus 27^én délután 5 órakor a gyár udvarán tűzoltási gyakorlat lesz.” Hiszen emberek vagyunk, s az ember ért a szóból. Még akkor is, ha az a szó egyszerű éa nem cikornyás... Sőt, akkor talán még jobban... Horváth Mihály. A RENDŐRSÉG leleplezte Soltész Lajos gödöllői épületfakereskedőt és felhajtóit, akik főképpen Vas és Zala megye területéről szállítottak el több száz vagon fát engedély nélkül és azt nagy haszonnal értékesítették. A rendőrség Soltészt és Horváth Ferencet előzetes letartóztatásba helyezte. ★ “SZÜLETÉSI HIBÁK OSZTÁLYA” a Heim Pál-gyermekkórházban. Az Üllői úti “Heim Pál” gyermekkórházban a betegségek kevéssé ismert ágával: a fejlődési rendellenességekkel foglalkoznak. A felszabadulás óta több mint ötven százalékkal csökkent a csecsemőhalandóság, ezzel szemben magas a “születési hibák” száma. Csecsemők és gyermekek szervi elváltozásokban szenvednek, amelyek okát ma még nem ismeri pontosan az orvostudomány. Műtéti beavatkozással bizonyos esetekben lehet segíteni ezeken a bajokon, de fontos az azt követő gondozási, úgynevezett rehabilitációs munka is. Jáióbeteg- kezelés már régebben van a “Heim Pál-’ kórházban; most két kis osztály nyílt csesemök és nagyobbacska gyermekek számára. Az orvosok gyűjtik az adatokat, hogy ez a világviszonvlat- ban is kevéssé felderített betegség megelőzhető legyen.
