Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-03 / 40. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 3, 1957 ! Magyarország | ( A MAGYAR IPAR SIKERE A NEMZETKÖZI VÁSÁROKON Magyarországi riport — Mint már hirüladtuk, Zágrábba érkezett Incze Jenő külkereskedelmi miniszter. A nemzetközi vásár igazgatósága fogadást rendezett Incze tiszteletére. A fogadás után megkértük a minisztert, nyilatkozzék sziriai és jugoszláviai útjáról. “A szír gazdasági miniszter baráti meghívására utaztam el Damaszkuszba — mondotta Incze ■— Rendkívül szívélyes fogadtatásban volt részem, meglátogattam a szir államfőt, majd tárgyalásokat folytattam a szir kormány több vezetőjével, igy például a közmunkaügyi miniszterrel és a gazdasági miniszterrel is. Meg kell mondanom, hogy a szir államférfiak meglehetősen jól tájékozottak hazánkkal kapcsolatban, s mint látogatásom során bebizonyosodott, szívesen tárgyaltak a magyar—szir gazdasági kapcsolatok kiszélesítéséről. Nekik és nekünk is az a véleményünk, hogy korántsem aknáztuk ki az elmúlt években azokat a lehetőségeket, amely a két ország gazdásági együttműködése terén lehetséges. Nekem személyszerint meggyőződésem, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk a sziriai gyapotra, takarmányféleségekre, sőt, rendkívül szép textilárukat láttam, amelyekkel bővíteni lehetne a magyar lakosság számára a választékot. Szíria viszont különböző postai központi berendezéseket, gépeket vásárolhatna tőlünk.” “Több fontos gazdasági megállapodást kötöttünk. így :látogatásom gazdaságilag is feltétlenül hasznos volt, hiszen az elmúlt években, mint például tavaly is, ötvenezer dollár értékben adtunk el Szíriának magyar árukat. Az idei vásáron pedig már 350,000 dollár értékben bonyolítottunk Je üzleteket. “Kairóban tárgyaltam az egyiptomi közlekedésügyi miniszterrel. Ez az ország most nagy fejlődésen megy át. Növelni akarják vasúthálózatukat,' fejleszteni közlekedésüket. A tárgyalások során megállapodtunk abban, hogy Magyarország — Magyarországi riport — Tanévkezdés Debrecenben A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanévnyitó ünnepségét hétfőn délelőtt tartották. A gyűlésen megjelentek a Művelődésügyi Minisztérium, a megyei és városi MSZMP képviselői, a Hazafias Népfront, a debreceni üzemek és társegyetemek küldöttei. A tanévnyitó beszédet dr. Jausz Béla, az egyetem rektora mondotta. A beszéd elhangzása után 102 elsőéves bölcsész és 110 természettudományi szakos hallgató tette le az esküt. 870 hallgató tanul a pécsi Orvostudományi Egyetemen A pécsi Orvostudományi Egyetem tanévnyitó ■ünnepségét már szombaton megtartották. így hétfőn 870 hallgató, köztük 160 elsőéves már megkezdte a tanulást. Dr. Huth Tivadar, az egyetem dékánja az első oktatási napon többek között a következőket mondotta: Ebben az évben kezdünk hozzá a tízéves fejlesztési program megvalósításához. Tiz év alatt uj egyetemi várost épitenek Pécsett. A nemcsak európai, hanem világviszonylatban is jelentős egyetem-komplexum 1967-re, a pécsi egyetem alapításának 600. évfordulójára épül fel. Leendő és régi művészek A Színház- és Filmművészeti Főiskola évnyitó ünnepségén az uj igazgató, Olty Magda elmondta, hogy a színész-, rendező- és filmfőtanszak mellett ebben az évben más marxista, zenei és művelődéstörténeti tanszék is működik a főiskolán. A jelenlevők nagy tapsa közepette Nádas- cJy Kálmán kétszeres Kossuth-dij,as kiváló művésznek és Nagy Gyulának, a főiskola oktatójának a Művelődésügyi Minisztérium kitüntetéseit adta át. Az évnyitó legbensőségesebb pillanatai következtek: gyémánt- és aranydiplomát adtak ki az hathatós segítséget tud nyújtani Egyiptomnak a legújabb tipusu dieselmotorvonatok szállításával. Ott-tartózkodásom során meglátogattam a heluani hídépítésnél dolgozó magyar munkásokat és megtekintettem az eltabini magyar mérnöki vezetés alatt folyó erőmű építését is. Beszélgettem dolgozóinkkal, s panaszaik ügyében intézkedtem. Nyugodtan mondhatom, hogy mindkét nagyszabású építkezés kedvező ütemben folyik s az egyiptomi vezetők rendkívül elégedettek mérnökeink, szakembereink munkájával. “Kormánymeghivásra érkeztem Jugoszláviába is. Belgrádban már tárgyaltam a jugoszáv külkereskedelmi miniszterrel a magyar—jugoszláv kohászati együttműködésről, a fiumei közös kikötő épitkezéséről. Megállapodásaink értelmében villamosenergiát kapunk majd Jugoszláviától. Ezek a tárgyalások még korántsem fejeződtek be, s minden valószínűség szerint egyre szélesebb, mindkét ország részére fontos gazdasági megállapodásokat kötünk majd. Különben mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy milyen lehetőségek rejlenek a két ország gazdasági kapcsolatainak elmélyítésében, az a tény is, hogy csupán itt, a zágrábi nemzetközi vásáron eddig több mint egymillió dollár értékben vásároltak tőlünk különböző cégek magyar gépeket, műszereket és kutatóberendezéseket. Külön szeretnék szólni a zágrábi nemzetközi vásárról is. A jugoszláv ipar az elmúlt évek során igen nagy fejlődést tett meg, ezt bizonyítják itt a vásáron kiállított gépei, elsősorban a szerszámgépek, különböző jármüveik, mint például az autók, motorkerékpárok. Igen bőséges a választék közszükségleti cikkekben is. Mi, magyar vendégek, s egyúttal mint a vásár részvevői, csak elismerésünket és köszönetünket fejezhetjük ki jugoszláv barátainknak, a zágrábi nemzetközi vásár igazgatóságának” —: mondotta befejezésül Incze. Sólyom József egykori szini-tanoda 50, illetve 60 évvel ezelőtt végzett, ma is élő növendékeinek. Abonyi Tivadar, Balassa Imre, Berky Lili, Gellért Lajos, Haraszti Mici, Rózsahegyi Kálmán, Herczegh Jenő, Thuróczy Gyula, Vándory Gusztáv és Zala Karola vették át a diplomát. Rajnay Gábor betegsége miatt nem volt ott az ünnepségen. Igazi művészek kellenek a magyar kultúra szolgálatára A Zeneművészeti Főiskola nagytermében már a 83. tanévet nyitották meg. A tanévnyitó ünnepségen megjelent Aczél György művelődésügyi miniszterhelyettes, Szabolcsi Bence Kossuth-di- jas zenetudós, a Zeneművészeti Főiskola igazgató-tanácsának elnöke mondott beszédet. Bejelentette, hogy Zathureczky Ede megvált a főiskola vezetésétől és a kormány szükebb körű igazgató- tanácsot nevezett ki, amely Kodály Zoltán közreműködésével irányítja a főiskolát. Majd arról szólott, hogy a főiskola uj vezetősége igazi művészeket, tudósokat és tanárokat akar nevelni a magyar kultúra szolgálatára. A beszéd elhngzása után az elsőéves hallgatók letették az esküt, majd a Zeneakadémia hatalmas orgonáján felcsendült az Internacionálé. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem A Himnusz hangjai mellett nyitották meg a 176. tanévet az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen. Rados Kornél rektor visszaemlékezett a múlt évi októberi eseményekre. Az októberi ellenforradalom sok diákot megtévesztett, de a megtévesztő propaganda ellenére ifjúságunk zöme becsületes hive maradt a népi demokratikus államrendszernek. Vázolta, hogy a hároméves terv során a magyar állam 30 milliárd forintot fordít építkezésekre, s ez a hatalmas összeg a biztosíték, hogy mindinkább szükség lesz a kar hallgatóira. MAGYAR ANYÁK LEVELE Magyarországról kaptuk az alábbi 23 aláírással ellátott levelet, azzal a kérelemmel, hogy lapunkban közöljük. Szívesen teszünk e kérésnek eleget. Habár a levél későn érkezett, de a téma még mindig időszerű. De beszéljen a levél maga: “Tisztelt UN Nagygyűlés! Nagyon szeretnénk, mi alulírottak, hogy mielőtt Magyarország sorsa felől intézkednek, illetve beavatkoznak, hallgassanak meg minket is, akik valójában illetékesek vagyunk arra, hogy sorsunkat saját magunk irányítsuk és csak baráti támogatást várjunk az Egyesült Nemzetektől, nem ítélkezést. Mi, akik itt éltünk az ellenforradalom előtt és azóta is, mi tudjuk, hogy mi az igazság. Mi, akik a népből vagyunk és ezt nemcsak hangoztatjuk, tudjuk, hogy itt mi van és mi volt. Mit tud egy Kéthly Anna? Aki véletlenül sem közülünk való! De igenis azok közül az urak közül való, akik holttesteken s vérözönökön keresztül is szeretnék visszaállítani a régi jó úri rendszert. Az ilyen mdK magát magyarnak nevezni? Aki nem átalja a magyar népet árulni a többet Ígérőnek! Ki kérte fel őt arra, hogy bennünket képviseljen? M-i, a magyar nép, nem! Valószínűleg azok az áldott lelkű jó urak, akik az ellenforradalom lavináját az alig talpraállt magyar népre zúdították. Nem, mi nem kívánjuk sem őt, sem a többi jómadarak rendszerét vissza. Hagyjanak csak benőnket békében dolgozni. Jó volna a sok kiszökött uraknak megint feldúlni itt a nehezen helyreállott rendet, amit csak olyan mindent tűrő és vállaló emberek tudtak újra talpra állítani, mint a mi mostani vezetőségünk. Igen! Bárhogyan is fáj az igen tisztelt disszidált és ittmaradt uraknak, a rend helyreállt! Sikerült, dacára annak, hogy ők mindent elkövettek, hogy ne sikerüljön. Persze, nem a Kéthlyhez hasonló ittmaradottakon mullott, minthogy á fasiszták okozta nyomorból sem ők segítettek ki bennünket, hanem a mi forintjaink. Mert az a sokat rágalmazott békekölcsön ilyenekre ment el; romok helyreállítására és kultúránk kiszélesítésére. Mert már az a nép, mely az urak országában lavór hijján a tenyeréből mosdott, az ma már fürdőszobás lakásokban akar lakni. Nein az urak által jóváhagyott mocskos, füstös házikóban, amit a szegény ember épített magának. Modern tűzhelyen, gázon, sőt villanyon akar főzni is. És ez mind fáj az úri sarjadéknak, hogy itt, ahol eddig csak nekik volt szabad minden, a nép is élni mer. A nyugaton levő milliomos uraknak az is fáj, hogy barátságban vagyunk a Szovjetunióval. Mert mi onnan kapjuk a legtöbb segítséget és pedig ingyen. A nagy piactól és a sokmillió haszontól esnek el az urak, akik még háborút is szívesen zúdítanak az emberiségre, csak az ő profitjuk meg legyen. Vagy azt hiszik önök, hogy mi, egyszerű emberek gyermekei nem látjuk már a dolgokat világosan? Nekünk, akik dolgozunk a magyar hazáért, ezért sokkal kedvesebb is az, mint azoknak, akik csak árulják a hazát és a népet. Vagy talán nem azt csinálják a kiszökött urak? Ném sül le a bőr az arcukról, képesek volnának a poklot elszabaditani reánk ? Csak azért, mert' ők bosszút szomjaznak! De miért? A Kéthlyrfélék- nek olyan rossz volt itt? A kommunisták nem adtak nekik kenyeret? Akkor hogyan élték át mégis ezt a — szerintük — borzalmas időt? Akkor nem fájt az az áldott jó szive, amikor a nép százezrei, milliói nyomorogtak, éheztek? Az fáj, hogy a felső tízezer néhány tagja nem kapta meg a napi 3—4000 forinttal rendelkezők jó módját ? Sok-sok mocskot szórtak már erre a kis Magyar- országra, de azt még az ellenség sem mondhatja, hogy' éhen halt volna a volt urak közül valaki. Vagy talán az a szegény Szörényi Éva, kétszeres Kossuth-dijas nyomorgott? Vagy Ferrari, Puskás és társai? Nem hiszem. De azt tudom, hogy sírva fogják vissza óhajtani azt a szeretetet, megbecsülést, amit ez a lenézett proli nép nyújtott nekik! Kérjük tehát Önöket sok-sok millió dolgozó nevében, hogy vegyék figyelembe a magyar nép óhaját is. Hagyják a magyar népet békésen dolgozni. Engedjék meg végre, hogy a magyar nép maga válassza meg barátait, mert jobb .megértőbb sorstársat és barátot a magyar nép sem azelőtt soha, sem azóta nem kapott még, mint a többi demokráciák. Olyanok a magyar népihez, mint a testvér a szeretett testvéréhez. EL A KEZEKKEL A MAGYAR NÉPTŐL!” Aláírva: Streng Ferencné és még 23 aláirás TANÉVNYITÁS AZ EGYETEMEKEN ÉS A FŐfSMLiKON \
