Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-03 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 3, 1957 Munkásmozgalom KÁTYÚBAN A “NÉP-KAPITAUZSIIIS” ~ A második világháború óta számos ország, sok millió lakossal, a szocializmus utján építi hazáját. Ennek következtében a Szovjetunió nem az egyedüli szocialista ország. Kina, Lengyelország, Románia, Magyarország, Kelet-Németország. Észak-Korea, Viet-Nam, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lettország, Litvánia, Külső-Mongolia, Albánia, mind a szocialista utón halad. ' Ez, a kapitalista hatalmak között teremtett rés, aggodalomba döntötte az amerikai uralkodó osztályt, mely arra a meggyőződésre jutott, hogy nem lehet a kapitalizmust mentegetni a régi formájában. ők a kiutat keresik és amint megtették a múltban, újra igyekeznek elhitetni a munkássággal, hogy a régi eredeti kapitalizmus megszűnt s most már csak a “népi kapitalizmus” van jelen. E “népi kapitalizmus” néhány alapvető koncepción alapszik. Az egyik alapvető koncepció az, hogy a “népi kapitalizmus” rendszerben nincs osztályharc. A munkáltatók és a munkások közti ellentét megszűnik, érdekük egy és azonos mivel •a részvényvásárlás a munkásokat is a gyártulajdonosok sorába emelte. Ezen elmélet szerint a több millió dollár évi jövedelemmel rendelkező Walter S. Gifford, a telefon monopólium elnökének érdeke azonos John Smith szerelő érdekével, akinek órabére 1.38. (Egy dollár és 38 cent.) Sajnálatos tény az, hogy sok-sok millió munkás itt az Egyesült Államokban és világszerte bedől e hamis és alaptalan eszmének. De még ezek az ideiglenesen félrevezetett munkások is kénytelenek időről-időre az osztályharc útjára térni, hogy legelemibb érdekeiket megvédjék. Ez a magyarázata annak, hogy a John Smith-ek, több mint 23,000 telefonszerelő, országszerte sztrájkba léptek, mert a telefontröszt urai nem Voltak hajlandók a szerelőknek, a szakszervezetük által követelt 15 centes óra bér javítást megadni. A szerelők fizetése jelenleg az $1.38 legalacsonyabb és a $2.80 legmagasabb órabér között váltakozik. Ez azt jelenti, hogy azoknak, akik a legalacsonyabb bérért dolgoznak 2,000 dollárral KEVESEBB évi jövedelmük vän, mint amennyire egy minimális amerikai megélhetéséhez szükség van. 1 Ha összeadjuk a legmagasabb és legalacsonyabb bért és megosztjuk az összeget kettővel, megkapjuk azt a számot, amelyet a munkások nagy többsége kap. Ez az összeg 3,980 dollár évente — feltéve, ha a munkás ötvenkét hetet dolgozik évente. Ez az összeg is majdnem ezer dollárral kevesebb, mint amennyi egy amerikai életnívó fenntartásához szükséges. A sztrájk előtt a telefontröszt 6—12 cent emelést ajánlott. A sztrájk eredményekép minden munkás tiz centes bérjavitást kapott. S igy ismét bebizonyult, hogy a munkások képtelenek legelemibb gazdasági érdekeiket és jogos követeléseiket megvalósítani, ha a trösztök és monopóliumok vezetőinek jóakaratára s azok “humánus” magatartására számítanak. Ismét bebizonyosodott az a tagadhatatlan tény, hogy a munkások csupán saját erejükre, saját szervezeteikre és munkástársaik szolidaritására számíthatnak, hogy helyzetükön javíthassanak. Más szóval, — a kapitalisták és a munkások érdekei nemcsak, hogy nem azonosak, de homlok- egyenest ellentétben állnak egymással. Ezt az ellentétet nem lehet áthidalni és a két osztály közt állandó a harc. Az osztályharcot a munkások kénytelenek megvívni, ha nem akarják, hogy helyzetüket a trösztök tulajdonosai uralják. Még a legkonzervativabb szakszervezet sem képes a tagságot megtartani, ha visszatartja a tagságot e harc keresztülvitelétől. Igaz, hogy gyakran az ál-vezérek eladják a munkások érdekeit, de ez csak ideiglenes jelenség. A telefonmunkások sztrájkja egy újabb bizonyítéka annak, hogy a “nép kapitalizmus” csak a trösztök propagandája s semmi összefüggés nincs e hitegetés és a tényleges helyzet között. Időről-időre az újság hasábjain le fogjuk rántani a leplet a “népkapitalizmus” többi alapeszméiről. Nyertek a telefonmunkások Négy napos sztrájk és hosszúra nyúló tárgyalások után 23 ezer szerelő munkás és 150 ezer telefonkezelő, akik nem voltak hajlanlók a piket- vonalat átlépni, újra dolgoznak. A telefonszerelők 13.2 cent órabér javítást kaptak, amelyből két Cent Megy a jóléti alapra. 25 c. külön napi járulékot adnak azon munkásnak, akit egyik munkáról a másikra küldenek. Azonkívül beszüntették az éjjeli utazást munkahelyváltás alkalmával. A szerződés két évre szól, azzal a kikötéssel, hogy egy év múltával újra felveszik a bér- és utazási engedély kérdését. A társaság eredetileg 3 éves szerződést akart, amit a szak- szervezet visszautasított. J. L. Sztrájk és elbocsátások a GM-nél A Fisher Body Mansfield, Ohio és Marion, In- diana-ban levő gyárainak munkásai sztrájkba léptek, minek következtében a General Motors hét más telepén dolgozó, összesen 16,000 munkását “meghatározatlan” időre elbocsátotta a munkából. Az említett két gyár alig egy éve van működésben és az első munkaszerződés megkötése körül felmerült nehézségek miatt rendelt sztrájkot az Autómunkások Szakszervezete. A többi gyárakból elbocsátott munkások az autók összeállításával foglalkoztak, de a munkát nem tudják folytatni, mert az összeállításhoz szükséges alkatrészeket a sztrájk alatt levő gyárak nem szállították. Az elbocsájtások a Southgate, Calif., Atlanta, Ga., Wilmington, Del., Framingham, Mass., Kansas City, Kan., Arlington, Tex. és Linden, new-jerseyi gyárakban történtek. Ezeken kívül a Buick divízióból elbocsátottak 6,100 munkást és ha a sztrájk még tovább tart, további 2,400 munkás menesztését helyezte kilátásba. Frigidaire, a General Motors alosztálya, az ez évben elbocsátott 5,000 munkás közül 500-at visz- szahivott, mert a mosó- és száritógép terén vár ,1958-ban fellendülést. . A Caterpillar Tractor Co., Peoria, 111- gyárából október elején 3,000 munkás elbocsátását jelezte. Jelenleg 27 ezren dolgoznak e gyárban. Eberhard igazgató azt adta az elbocsátások okául, hogy a raktárban nagyon felhalmozódott a kész gépek száma.” A gyár traktorokon kívül diesel motorokat is gyárt. A levágások dacára nagyobb bevételre számit 1957-ben, mint tavaly volt és ezt arra alapítja, hogy az év első 8 hónapjában 6.7 százalékkal nagyobb volt a forgalom, mint 1956-ban. ★ Connecticut államból sorozatos elbocsátásokat jelentenek. Bullard Co. Bridgeporton 2,800 munkásának 15 százalékát küldte el junius óta. New Britain Machine Co. 50 munkását állította le és az 1958-ra leadott rendeléseitől függ, hogy lesznek-e további elbocsátások. Pratt & Whitney Co., West Hartford, 2,500 munkása az egyik gépszer- számkészitő műhelyben csak minden második héten fog dolgozni, a másikban pedig minden négy heti munka után egy hetet munka nélkül töltenek. A General Electric bridgeporti üzeme az elmúlt nyár folyamán sorozatosan bocsátott el munkásokat. Egy tisztviselője kijelentése szerint az év végéig további 400 munkást szándékoznak elbocsátani. SZTRÁJKTÖRŐK által bányászott vörösrezet szállító hajót a montreali kikötőben megtámadott egy 200 férfi és nőből álló csoport és 10 perc leforgása alatt 2 ezer dollár kárt okozott a teherhajó belsejében. Miután eltávolították a főmérnököt, tönkretették a hajóhidat, konyhát, radar készüléket, a kapitány kabinját, stb. eltűntek a sötétben, mielőtt a rendőrség megérkezett volna. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Ellentmondások gazdaságunkban Eisenhower elnök kormánya januárban 72 billió dollárt kért a kongresszustól az ország 1957— 58-as költségvetésére. A Gyárosok Országos Szövetsége, a Kereskedelmi Kamara és a nagyüzemek többi képviselői erre úgy felzudultak, ami megingatta a kormány határozott követelését, a “Public Affairs Institute” rovatirója szerint. Az elnök eleinte fogadkozott, hogy méltányos az az összeg, amit kért, s szakértők tanulmányozták a helyzetet, hogy az ország egészsége és biztonsága függ az összeg megadásától. A takarékoskodó csoport sem adta fel a dolgot, kijelentették, hogy “mindig szerették Eisen- howert”, de most már majdnem úgy kritizálták kormányát, mint annak idején FDR-t és a “New Dealt”. Mintha legalább is zsebükből vették volna ki a pénzt. A kormány meghátrált. A takarékoskodók pedig elkezdték vágni a költségvetést. Most már az elnök is takarékosságot rendelt el. Leszállították a rendeléseket A nemzetvédelmi oszt. azonnal megérezte a takarékosságot. Több billióval leszállították költség- vetésüket és 38 billiót költhetnek el csupán. A takarékoskodók most már azt várják, hogy ezután leszállítják az egyének és részvénytársaságok adóját is. Persze olyan adólevágásról van szó, mint a 83-ik kongresszus adólevágása, amely csak a nagyüzemeket és a hatalmas jövedelemmel rendelkezőket segítette. A takarékossági láz még igy sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A kérdés a gazdasági terjeszkedés, vagy pedig a pangás. Ez egykettőre megnyilvánul a munkanélküliek emelkedő számában, amit jövőre várhatunk. Ez rendkívül sok problémához nyitja meg az utat, melyet a közgazdászok még nem is igen próbáltak megvizsgálni. Mit jelent a takarékosság az ország proszpe- ritása szempontjából? Az ipar nem terjeszkedik, mert nem kap rendelést, sőt kevesebbet mint eddig. A megdrágult kölcsönök máris érezhetők a házépítés terén. Kevesebb az építkezés, magasabb a kamatláb a telekkölcsönöknél. Az infláció ellenére már hanyatlás mutatkozik és e hanyatlás nem fog megállni a takarékossági irány alatt. Vajon igy akarják a dollárt stabilizálni? A kormány állítólag egy kis visszavonulást szeretne. Már érezhető a munkanélküliség A védelmi ipar visszahúzódása már mindenütt érezteti hatását. Csupán a légvédelmi iparban vagy 100,000 egyén kerül a munkanélküliek táborába. A hadsereg rendelésének leszállítása 10.000 ember kezéből veszi ki a kenyeret, másik 15.000 pár kéz áll tétlenül a vele kapcsolatos iparágakban. Dec. 31-ig 100,000 embert bocsátanak el a hadsereg kötelékéből, ami megint csak a munkanélküliek táborát gazdagítja, mert hiszen a hazatérő katonák is dolgozni akarnak, hogy rendes megélhetést biztosíthassanak maguk és családjaik részére. Ki tudja mindez hol áll meg? Egy bizonyos, hogy a szakszervezeti jelentések szerint máris nehezebb munkát találni, mint azelőtt, ha valaki kiesett munkájából. A takarékossági láz súlyosan érintette a kisüzemeket. A nagy monopolista üzemek, amelyek a védelmi szerződéseket kapták, rendszerint kiadtak belőle a kisüzemeknek; ma ez is megszűnik. Miután levágják rendeléseiket, nem adják oda azokat a kisüzemeknek, inkább saját nagy társaságaiknak vagy barátaiknak. George A. Smathers és Hubert Humphrey szenátorok a szenátus kisüzemi bizottságának tagjai kérték a védelmi minisztériumot, hogy ezt ne engedjék megtörténni. Panaszkodnak, hogy ez megint többe kerül majd az adófizetők részére, amellett rengeteg kisüzemet tesz tönkre, amelyek fontosak a nemzet szempontjából. Egy bizonyos, hogy a takarékosság már eddig is igen sok nem várt irányban érezteti hatását. Vájon megáll-e itt a helyzet, vagy pedig rohanni fog lefelé és más istápot kell-e majd a közgazdaság alá helyezni, hogy a katonasági rendeletek levágását mással váltsák fel? A kormány még meg sem próbált válaszolni e kérdésekre. Egy bizonyos, hogy érezni fogják a nyomást egyre erősebben, ha a takarékossági hajsza egyre több és több embert érint. Meg kell jegyeznünk, hogy a nagyüzemek szívesen látják, ha bizonyos mennyiségű munkanélküliség van, mert akkor könnyebb részükre a helyzet a szakszervezetek elleni harcban. _4________
