Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-19 / 38. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 19, 1957 AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN Bántják az elnököt Az olvasó bizonyára észrevette, — mint e sorok írója is, — hogy az utóbbi időben bizonyos államfőkkel szemben a tiszteletlenség egyre szaporodó és erősbödő jelei mutatkoznak. E jelek először az angol királynő őfelségével szemben mutatkoztak. Az angol hagyomány szerint a mindenkori király vagy királynő soha hibát el nem követhetett, mindenben kiváló volt és követendő példaként állt az ifjú nemzedékek előtt. A derült égből lecsapó villám mintájára a közelmúltban előállt egy újságíró és a fenti tisztes hagyományt darabokra tépve kijelenteni bátorkodott, hogy a jelenlegi angol államfő nivót- lan beszédeit oly modorban hadarja el, mint egy süldő iskolásleány. E kijelentését továbbá azzal tetézte, hogy ezen nincs is csodálkozni való, mert az angolok koronás királynője sem olyan nevelést, sem olyan iskolázást nem kapott, amilyen egy uralkodónak kijárt volna. A tiszteletlenség eme eklatáns példája persze súlyos kritikát és megbotránkozást vont maga után. Az angol újságok legtöbbje a királynő védelmében alaposan nekiugrott a hagyományokat megszentségtelenitő újságírónak és a parlamentben őfelsége egyik lovagias képviselője a vádak visszavonását és alázatos bocsánatkérést követelt. A szóbanforgó újságíró viszont semmit sem vont vissza, sőt: nehogy tévedés essék, még megismételte fenti állításait. Az angol államfő nevelése, iskolázása és képességei körül folyó vitába nem szóltam bele, mert akármelyik angol állampolgár joggal kérdezhette volna, hogy mily alapon vagy jogon eszközlöm a beleszólást. Miután úgy érzem, hogy e célra sem elegendő joggal, sem kellő alappal nem ren- •delkezem inkább a tiszteletlenség ama megnyilvánulására térek rá, amely bennünket közelről és közvetlenül érint. Mondanom sem kell, de mégis mondom, hogy saját államfőnkről, vagy államfejünkről, a mosolyáról hírneves elnökünkről, Eisenhowerról van szó. Egy régi és köztiszteletben álló amerikai hetilap augusztus 17-iki számában “Erosion of the Presidency” címen kimerítő cikket irt arról, hogy az elnöki tisztséget és hivatalt mennyire lejáratja az, aki jelenleg a Fehér Ház lakója, illetőleg látogatója, mert hiszen idejének legnagyobb részét nem ott az Íróasztala mögött, hanem a farmján és golf-pályákon tölti. A cikk írója többek között felveti a kérdést, hogy vajon elérkezett-e az ideje, amikor az elnököt komoly kritika érje azért, mert “nyelvtani és szó-értelmi hibái leir- hatatlanul rosszak.” Egy másik hetilap minden kommentár mellőzésével, elrettentő példaként egyszerűen közli Eisenhower augusztus elsejei sajtókonferencián elmondott egyik rövid kijelentését. Ezt nem magyarra átfordítva, hanem eredeti ártatlanságában közöljük, mert magyarra fordítása csak úgy lenne lehetséges, ha előbb valaki — érthető angolra fordítaná. íme: “Well, it’s hard for a mere man to believe that woman doesn’t have equal rights. But actually, this is the first time that this has come to my specific attention now since, oh, I t hink a year or so...-“I do know that in certain states that there are, and probably in all, that there are some things where women do not yet have what they believe to be at least their full rights and I am in favor of it. I just probably haven’t been active enough in doing something about it.” Már magában az is tiszteletlenség, hogy ezt a zagyvaságot nyilvánosságra hozták, ahelyett, hogy illő módon eltussolták volna, de ez még semmi. Megtörtént az is, hogy egy képviselő ama véleményét hangoztatta, hogy “Grant óta nem volt olyan gyenge elnöke Amerikának, mint Eisenhower,” amit kétlünk, mert tudtunkkal Grant soha oly tehetséggel nem szerepelt az ország különböző golf-pályáin, mint késői utóda, a jelenlegi elnök. Az államfő iránt mutatkozó tiszteletlenség kimagasló példája, amelyet eddig csak a képviselőház egyik tagja tudott lepipálni, az a kijelentés, amelyet Kerr szenátor tett. Szerinte “az elnöknek nincs esze.” Viszont az előbb említett képviselő az elnököt tömören “lousy liar” jelzővel illette, amit részint azért nem fordítunk át édes magyar nyelvünkre, mert ezt minden olvasónk megérti, másrészt azért nem, mert ennek az átfordítása még a mi anyanyelvűnkön sem hangzik édesnek. E cikk keretében tőlem telhető határozottsággal tiltakozom az amerikai államfő ilyméretü szapulása, becsmérlése ellen. Eisenhower nem volt gyengébb és nem használt jobb angolságot akkor sem, amikor elnöknek jelölték, mégis megválasztották. A választók többsége ilyen elnököt akart, ilyet kapott. Aki helyes angolt akar hallgatni, az ne Eisenhower halandzsáját hallgassa, hanem valamelyik egyetemi tanár előadását, akiből viszont soha nem lesz elnök, de még jelölt sem, mert nem mosolyog kellő tehetséggel. Főként az ellen tiltakozom, hogy elnökünket “gyengének” bélyegezzék. Tudtommal az atom- tudósok ezrei ajánlották, kérték, követelték az atomrobbantások beszüntetését, de az elnök nem mutat gyengeséget, hanem erősen kitart és a robbantások az amerikai nép és az egész emberiség veszélyére tovább folynak. A déli négerek, akiknek lakóházait és templomait lelketlen banditák büntetlenül robbantják fel; akiknek gyermekeit az ország legfelsőbb törvényszékének rendeleté ellenére is távoltartják az iskoláktól, — ezek a másodrendűvé alacsonyitott polgárok évek óta kérik Eisenhowert, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer méltóztassék közéjük fáradni és hangját hallatni érdekükben, védelmükben. Az elnök nem gyengül, hanem férfias bátorsággal, erősen kitart és a fenti igazságtalanságokra a füle botját sem mozdítja. Éppen ezért ne bántsa senki szeretett elnökünkét, akinek a legjobb egészséget kívánjuk és ne rójjuk fel az ő hibájául, hogy a katonaiskolákban nem helyes angolra, hanem háborúskodásra tanítják szépreményü ifjainkat. Az ábra mutatja, korrekt angol tudás nélkül, ha többre nem is, de elnökségre viheti a szerencsés katona. KÖNYVSZEMLE A HORTHY-KORSZAK Irta: EöRSI BÉLA Egyik amerikai barátom felhívta figyelmemet John Pen (valószínűleg irói név) ‘Temptation’ c. könyvére, amely vagy 8—10 évvel ezelőtt egyik “Best Seller” volt. Most az Avon G1019 kiadásában jelent meg és 50 centért kapható. A könyv még mindig olyan érdeklődésre számíthat, mint megjelenése idején. Olvasóink jól ismerik a Horthy-időket. Ha volt Ferenc Jóska idejében nyomor Magyarországon, akkor a Horthy-korszakban — ha lehetséges — ez még nagyobb volt. A “Temptation” híven leírja ezt a nyomort és kétségtelen, hogy Írója nem könyvből ismerte meg az éhséget. A regény nem érzelgős és előnyére válik, hogy a baloldali gondolkodásuakat teszi hősökké, habár a regény főhőse alig érti meg, hogy miért is van a nyomor. A főhős egy falusi kislány törvénytelen fia, aki 16 évig él a falusi rossz nőnél, aki később törvénytelen gyermekek tartásából tartja fenn magát és haszontalan férjét. Főhősünket, Bélát éhezteti, mert anyja, aki Pesten él, nem tudja a tartásdijat rqndesen fizetni érte. Különösen a fehér terror elején, amikor ugylátszik, a kizsákmányolás még erősebb volt. Bélát a gonosz nő dolgoztatta, 10 éves koráig iskolába se járt, amíg a falusi pásztor nem figyelmezteti, hogyan lehet az öreg asszonyt arra kényszeríteni, hogy őt iskolába küldje. Stt látjuk az első igazi hőst, a parasztszárma- zásu falusi tanítót, aki haladó gondolkodású és jó tanító — ha nem részeg. Ha pedig mulatós kedve van, napokig huzatja a cigánnyal. Később megfosztják állásától és elkallódik. Bélának 16 éves koráig nincs cipője, végre a tanító ad neki egy pár cipőt. A lábbeli miatt — amire vágyott — majdnem javítóintézetbe kerül. Sajnos a falut alig írja le az iró. Somogyi faluról van szó és egyszer megemlíti, hogy a felnőtt embernek 50 filléres napszáma van, ami még alacsonyabb, mint a szokásos 80 fillér, amit a nagybirtokon fizettek. Egy érdekes rész a karácsonyi szeretetajándékok szétosztása, amit csak a kormánypártra szavazók kaptak (a huszas években a faluban nyílt szavazás volt). A következő két évet Béla Pesten, az Angyalföldön tölti. Itt ismerkedünk meg az anyjával, kit 8 éve nem látott (a vénasszony tiltotta el) és aki mint városi proletárasszony mosást vállal, szobáját kiadja, a konyhában lakik, s mégsem tudja házbérét fizetni. Itt ismerjük meg a magyar proletár rémét: a házmester urat. Tipikus náci, akinek uralmi törekvése éppoly nagy, mint pénzszerzési vágya. Ezután az iró leírja az inas-esztendőket. A le- ventézést, az inasiskolát és a napi 4 órai gyaloglást. Az anyja ingyen mos egy előkelő hotel portásának, s igy jut be a fiú fizetésnélküli küldöncnek (bell-boy), négy évi szerződéssel. A hotelélet, minden aljassága mellett, megtanítja az összetartás érzésére. A küldöncök között van egy ifjú kommunista, akit később le is fognak s akinek alakját az iró olyan szeretettel rajzolja meg, hogy szinte azt a benyomást kelti, mintha ifjú korában ilyen ember lett volna az ideálja. A könyv kissé túlozza a gazdag emberek erkölcsi rothadtságát, különösen a sexuális életben. Jól leírja Horthy Miklós zsidógyilkos barátjának alakját, akitől remeg az egész világ. Talán legjobb részek a fiú tanulnivágyása és a tanítóval való beszélgetése, vagy amikor az ifjú kommunista megmagyarázza a “proli” kifejezést. Elrajzoltnak tartom az anya alakját, aki később öngyilkos lesz — a házbértől való félelmében. Nincs valami jól megrajzolva Béla matróz apjának “lumpen-proletár” alakja, mellyel talán a proletár furcsa tiltakozását mutatja be az iró. Nem értem, miért adták ki ezt a könyvet Amerikában, hiszen hűséges képet nyújt az úri Magyarországról, melyhez nem igen szoktunk hozzá irodalmunkban. Tizenegy vádlott felmentése A Smith-törvénv alapján folytatott politikai üldözések tarthatatlansága uj igazolást nyert, amikor a pittsburghi csoport hat tagja ellen is elejtették a vádat. E csoport egyik tagja, Steve Nelson, összesen 25 évi börtönre lett elítélve. A vád elejtését következőképpen indokolta meg a kormány ügyésze: “A Legfelsőbb Bíróság határozata alapján újra átvizsgáltuk az^ügyet és árra a meggyőződésre jutottunk, hogy a birtunkban levő bizonyítékok nem elégségesek egy uj tárgyaláshoz.” A tény az, hogy a kormány bizonyítékai kezdettől fogva csakis a spiclik, hamis tanuk és fogadott “kommunista szakértő”-ik véleményein alapultak, ők adtak magyarázatot arról a rengeteg marxista és kommunista könyvről és irodalomról, amit a birósági asztalokra terhelő adatként felhalmoztak. Megvalósult Hugo Black főbíró 1951-ben tett jóslata, hogy “nyugodtabb idők”-ben más elbírálás alá fog kerülni a Smith Act. Hosszú harcok és küzdelmek az amerikai nép haladó szellemű rétegei részéről végre megteremtették a “nyugodtabb” időket. Az eredmény az, hogy — ha a törvénykönyvből még nem is törölték a Smith- törvényt, de — megnehezítették a reakció számára, hogy továbbra is aláássák az alkotmány és jogok törvénye által nyújtott demokráciát úgy a kommunisták, mint sok millió más amerikai kárára. Elvárható, hogy a többi vádlott ügye is hasonló kezelésben részesüljön. Vannak még Denverben, Kaliforniában, Michiganben, New Yorkban fellebbezés alatt álló ügyek és a Bostonban és Porto Ricoban eddig még tárgyalásra sem került vádaknak az elejtését kérte a védelem. New Haven, Connectieut-ben a Szövetségi Fellebbezési Bíróság 5 elitéit kommunista fellebbezését jóváhagyta és az ítéletet megsemmisítette, azon az alapon, hogy a kormány nem tudta megfelelő bizonyítékkal alátámasztani vádját, hogy “kriminális szónoklattal” hirdették és támogatták a kormány erőszakos megdöntését. “Egyetlen adattal sem tudták bizonyítani a fenti vádat, annak dacára, hogy az FBI ügynökeinek bő alkalmuk volt a megfigyelésre, miután bejáratuk volt a vádlottak legbensőbb köreibe. A benyújtott bizonyítékok elégtelenek arra, hogy az ítéletet jóváhagyjuk”, volt a birósági vélemény, amivel a kommunistákat felmentették. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
