Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-12 / 37. szám
Thursday, Sept. 12, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Vissza az ősidőkbe A mexikói szövetségi állami munkások szerencsés emberek, a közmunkák és közlekedési osztály átépített egy hegyet és átadta a “civilizált bar- -langokat” saját alkalmazottai részére. Mexico City bői jön a jelentés és meglepetve olvastuk a dicsérettel áradozó szavakat, melyek ezt a vállalkozást emberi méltóságra igyekeznek nek emelni. Talán azért lepődtünk meg, mert a cikk a LABOR’S DAILY, amerikai munkáslapban jelent meg. Mindjárt azzal teszi tekintélyessé ezt a modernizált őskori jelenséget, hogy a város határán meghúzódó barlanghegy kies fekvését varázsolja lelki szemeink elé és Mexico City külvárosává avatja. De ki dicsérhetné jobban a városatyák nagylelkűségét emberbaráti cselekményükért, mint maga a “boldog” lakó? Meg is szólaltatja a cikk Írója Mrs. Maria Jesus Suarez-t, kinek hangja büszkeséggel volt tele, amint mondta: “Életünkben először van igazi otthonunk, senor. Jó érzés ez nagyon, mert nézd, ezelőtt egy “jacal”-ben (összetákolt kaliba) laktunk és annak is örültünk. Férjemnek, aki levélhordó, többre nem tellett.” Milyen nyomorúságot vetit elénk ez a pár “büszke” szó. Milyennek képzelhetjük el a mexikói állami munkás életszínvonalát? Suarez családnak csak egy gyermeke van, a 8 éves Antonio, aki meg nem látta egy iskola belsejét sem. De ma, 128 más családdal együtt, ők is büszkék arra, hogy saját otthonuk van, egy hegy belsejében, melynek átalakítása a gondoskodó állam 800 dollárt fektetett bele. Ez nem hangzik soknak a mai drága világban, de azért mégis csodálkozunk. A lakások mindegyike két barlang, akarom mondani szoba, konyha, fürdő és patio (tornácféle)-ból áll. A falak és mennyezet a maguk eredeti formájukban állanak minden átalakítás vagy díszítés nélkül. Csak a legszükségesebb felszerelésekkel van ellátva. Bevezették a vizet, villamosságot és csatornázást, Hogy is volt 50 évvel ezelőtt? Upton Sinclair, a “Posvány” világhírű Írója, munkálkodása során alapos ismerője lett a Kelet- Európából idekerült “emigrált munkaerő”-nek. Tudta, hogyan szakadtak el hazájuktól, milyen nyomorúságosán éltek az “ígéret föld”-jén, milyen embertelen kizsákmányolásnak lettek áldozatai és ezzel építői hatalmas iparoknak és ipari tőkének. Ezeknek az embereknek a szenvedései késztették a “Posvány” megírására, mely a hus- íröszt fejlődését foglalja örökéletü, történelmi jelentőségű, klasszikus irodalomba. A húsipar kezdeményezője, P. D. Armour már i század elején ezerszámra foglalkoztatta iparában a munkásokat. 1866-ban az iró elmondta egy Uságirónak, hogyan határozta el az öreg vér- ;zivó azt, hogy az ő gyárában több sztrájk nem esz. Éppen egy sztrájk befejezte után, mely igen cihozta a sodrából, határozta el, hogy munkás■■■■■saaBaiBiiiacaBBansiHSCBmaaaaaBBiaiiaBBas A LAP ÉRDEKÉBEN ül... Legyen szives nézze meg a lap borítékján a2 3n neve felett levő 'dátumot. HA FOLYÓ ÉV sEPTEMBERNÉL korábbi dátum van rajta, azt jelzi, hogy el van maradva előfizetésével. Ha nagyon sok olvasónk lesz nagyon sokkal elmaradva, téptelenek leszünk lapunkat tovább is 16 oldalon negjelentetni. Mi tudjuk, hogy ön nem akarja ;zt. ezért kérjük tegyen egy szívességet nekünk, cüldje be hátralékát vagy annak legalább egy kis •észét, minél előbb. Köszönjük. Használja az alanti szelvényt: ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..................... dollárt. Név: ............................................................................... Cim: ............................................................................ most az előbbi alkalmatossághoz viszonyítva palotának tekintik a barlanglakást szerencsés tulajdonosai. Bebutorozták és feldíszítették szegényes holmijaikkal, fizetnek havonta 75 peso ($6) házbért abban a reményben, hogy amikor a 10000 peso állami befektetést ezzel kiegyenlítik, a lakás birtokjoga jelenlegi bérlőjére száll. Ez ugyan még nem volt elhatározva. A maga nemében egyedülálló vállalkozás építészeti körökben sok' hozzászólást váltott ki, de azok minemüségéről a cikk nem tesz jelentést. A felelős hivatalok sokat töprengtek a lakásproblémákról, mielőtt erre a megoldásra rájöttek. Any- nyira meg vannak magukkal elégedve, hogy annak további kiszélesítésére dolgoznak ki tervet, mely legalább 5,000 emberre terjesztené ki jótékony hatását. iSőt, más városokban is meg akarják honosítani, mindenütt, ahol a terep erre alkalmas. így találja alkalmasnak a hatóság megoldani a hátrányos társadalmi helyzetben levő mexikói munkások lakásproblémáját. A kérdés csak az, hogy mennyire viszi ,éz lőbbre a civilizáció haladását? Ha valamelyik ősapánk felébredne, aki talán ugyanezekben a barlangokban lakott néhány százezer évvel ezelőtt, még azt hinné, hogy az emberiség semmit sem, vagy nem sokat haladt azóta. De mégis valamit, A hegy oldalában hét rétegben egymás fölött levő lakások a hegy arculatán ablaküvegekkel vannak ellátva és ha az ősapáink várnak egy kicsit, akkor az alján lesz egy sporttér, egy bevásárlási központ, egy mesterséges tó halakkal, talán még egy közlekedési muzeum is. A “lakások” fölött, egy arra alkalmas barlangban, lesz az iskola. Énnek reményében mondotta Mrs. Suarez: A mi Antonionknak most már nemcsak otthona van, de iskolába is mehet majd. Ki tudja, valamikor talán elnök is lesz belőle.” Akárcsak azokból az indián fiúcskákból, kik szüleikkel New Mexicoban, (U.S.) az úgynevezett “sziklalakók” csoportjához tartoznak. városának lakóit kicseréli és útnak indította ügynökeit Kelet-Európa felé, hogy onnan szerezzék be neki a munkaerő szükségletét. Idegenek jelentek meg a falvakban, emberek, kik beszéltek a parasztok nyelvén, ismerték szokásaikat, gondolkodásukat, vágyaikat. Gyönyörű meséket regéltek a szabad Amerikáról, a nagy huscsomagoló gyárakról, a hatalmas kereseti lehetőségekről, meggazdagodásról. Jöttek az emberek csapatosan, csak ugv ömlőitek a gyárvárosba, annyi munkása volt már az öreg Armour- nak, amennyit csak akart. Ezekkel könnyű volt leverni a fennálló munkabért, olyan mélyre, hogy éppen csak tengődni lehetett vele. Meg is gazdagodott Armour, egyike volt Amerika leggazdagabb embereinek és fia már azon féltucat uralkodó soraiba emelkedett, akik Amerika sorsának intézői voltak. • Kelet-Európát még most is ilyen vadászterületnek látják az “intézők”? Az eszközök megváltoztak, a célok sem ugyanazok, de még egyszer sikerült a régi jelszavakkal és hazugságokkal elbolonditani egy csomó embert. Csak az elhullott könnyek keserűbbek, mert a kinyílt szemek és agyak felismerik, hogy mit hagytak el a hamis ígéretekért. BÓKOK 15 éves korban: Maga már kész nagyleány. 20 éves korban: Olyan, mint egy kisleány. 25 éves korban: Milyen szép maga. 30 éves korban: Milyen fiatal maga.* 40 éves korban: Maga nem változott semmit. 45 éves korban: Tudja-e, hogy valamikor szerelmes voltam magába? 50 éves korban: Gratulálok a leányához, maga is éppen ilyen volt. 60 éves korban: Bizony, valamikor maga volt a legszebb leány a városban. 70 éves korban: Azt mondják, hogy egyszer nagyon szép voltam. (De ezt már saját magunk mondjuk másoknak.) Távolból irányított vonat A francia vasútvonalakon már megtettek minden előkészületet a világ első, távolból irányított vonatjának elindításához. A próbaút Párizs környékén zajlik majd le. A különléges újfajta vonat megközeliti a 120 kilométeres óránkénti sebességet. Mozdonyát Párizsból irányítják, rövidhullámú adókészülékekkel. Amerikai életmód Szociális védelem Irta: EöRSI BÉLA Amerika kétségtelenül a világ leggazdagabb országa: földi paradicsom. Kérdezzünk meg mindenkit, aki a “Szabad Európa” rádióállomást hallgatta. Az amerikai munkásnak évi 6,000 dollár fizetése van, mindenkinek van két autója (évenként újat vesz) és 5,000 dollárért gyönyörű házat vehet. Ha kedves olvasóm ebben kételkedik, kérdezze meg az uj “szabadsághősöket”, hogy igaz-e ? Sajnos Amerika lakosainak egynegyed része nyomorog. A falusi lakosság, a színesek, az újonnan jöttek és a nyugdíjasok. Mindezekről tudomásunk van. De az élet hajótöröttjeiről, a betegséggel sújtott családokról ,és azokról, akik nem érték el az általános életszínvonalat, nem beszél a krónika. Minden társadalomban vánnak olyan egyének, vagy családok, melyek több terhet viselnek, mint mások. Ha a társadalom gazdag, vagy szociális érzelmű, akkor ebben a teherben más is osztozkodik. Az amerikai társadalom pedig gazdag és becsléseink szerint szociális érzelmű. Nézzük meg, milyen szociális védelemben részesíti polgárait. \ Családvédelem A francia törvényekben a következő családvédelmi intézkedéseket látjuk: 1. Szülési segély. Minden uj francia állampolgár születésénél szülési segélyt adnak. Az Egyesült Államok ilyen ser gélyt nem ismer. 2. Minden család, hol két gyermek van, családi segélyt kap. A gazdag Egyesült Államokban a sokgyermekes szülők képét ugyan közük az újságokban, de nem támogatják őket. 3. Az a család, ahol csak egy ember keres, még ha csak egy gyermek "is van, segélyt kap. 4. A szülés előtti segélyt az anyának adják; a munkaképtelenség idejére teljes munkabérének megfelelő segélyt kap. 5. Lakbér segély olyanok részére, akiknek a házbére lényeges részét teszi ki jövedelmének. 6. öregségi segély, amely nálunk 60 évnél kezdődik. 7- Betegség esetén teljes biztosítás, amely a még hosszabb időre kiterjedő betegségek^, vagy teljes rokkantságra is kiterjed. (Ebben a Jakosság 40. százaléka résztvesz.) ^ Az Egyesült Államokban mindezeket alig ismerik, vagy főként önkéntes magánbiztosítással pótolják, hogy egy huzamosabb ideig tartó betegség a családot tönkreteheti. A magánbiztosítás ugyan olcsó (különösen a csoport-biztosítás), de huzamosabb betegségnél mégis súlyos teher háramlik a családra. Nyilvánvaló, hogy ha a szegény Anglia kibír egy társadalmi betegsegélyző intéményt, mi, akik billiókat költünk idegen államok fegyverzésére, szintén tudnánk ily intézményt fenntartani. Joggal vádolhatjuk az önző orvosegyesületet, amely milliókat költ Washingtonban az ilyen terv megakadályozására. Az Egyesült Államok szociális törvényei főként az ipari munkásokat védik, részint a szakszervezetek nyomása következtében, részint a fogyasztás magas fokának fenntartása érdekében. Nem. védik a falusiakat, pedig a 11 milliónyi mezőgazdasági lakosság igen nagy része szorul védelemre. Sőt az egészségügyi ellátás olyan rossz, hogy nemcsak kórház nincs az eldugott falvak részére, hanem igen gyakran orvos, gyógyszer és ápolónők sincsenek. Nem véletlen, hogy a sorozásra kerülő ifjúság igen jelentékeny része alkalmatlan katonai szolgálatra és hogy az 1950-es évben éhség-betegség (pellagra), sőt ázsiai pestis is előfordult. Az Egyesült Államok egyik leggazdagabb államában, Kaliforniában van egy járás, ahol egy virus-be- tegség dühöng; ismerik a fészkét és meg lehetne szüntetni, de inkább titkolják, semmint intézkednének. Félnek, hogy elijesztik a turistákat. Az önző orvosi szellem, amely a két párt választásait pénzeli, valamint a tőkés sajtó, amely hamis képet nyújt más országok szociális intézményeiről, megakadályozzák a szociális intézmények kifejlődését. Azért választottuk a francia intézményeket példának, nehogy a skandináv, vagy ujzélandi államok jobban kifejlett társadalmi védelmének felmagasztalásával vádolhassanak bennünket. Részünkre érthető, hogy az ilyen szociális intézkedések a nagytőke előtt ellenszenvesek, mert a biztosabb családi élet és nyomor enyhítése visz- szatartja az embereket, hogy bármilyen munkára, bármilyen Mérek mellett jelentkezzenek. j
