Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-12 / 37. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, Sept. 12, 1957 A KANADAI VISSZASZÁLLÍTÁSI AKCIÓRÓL A Magyar Rádió ideszóló rövidhullámú adása is jelentette, hogy Kanada kormánya hajlandó mindazokat a magyar disszidenseket Ausztriába ingyenesen visszaszállítani, akik az ottawai Lengyel követség Magyar Osztályához (255 Flora St.) haza- kérési szándékukat október 1-ig bejelentik. Sok huza-vona után végre augusztus 30-iki CP jelentés jelent meg erről a kanadai lapokban és rádión is beit nondták a hirt, de még mindig úgy állították be, hogy Ottawa a budapesti magyar és a bécsi osztrák hatóságok Uj napilap jelent meg M agyarországon A N. Y. Times jelentése szerint, Budapesten egy uj napilap •jelent meg, Magyar Nemzet névvel. A 18 tagú szerkesztői bizottság egyik tagi a Horváth Richard római katolikus lelkész, a magyar parlament tagja, a főszerkesztő Miháiyfy Ernő, helyettes kulturminiszter. A Magyar Nemzet a Hazafias Népfront orgánuma és megjelenését üdvözölve Kádár János kijelentette, hogy “ez további bizonyítéka Magyarország szilárdságának.” döntését várja a repülőgépen való ingyenes visszaszállítás megindításához. Ottawai bevándorlásügyi hatóságok szerint aránylag kevesen fogják ezt a hazatérési alkalmat igénybe venni az idehozott 33 ezer magyar disszidens közül; ezzel szemben Roy Schaeffer, az ottawai magyar ügyosztály vezetője, a sajtónak adott nyilatkozatában máris 1800-ra teszi a hazatérni akarók számát és hozzátette, hogy e na- pókban a postán át valósággal özönlik be hozzá a hazatérési engedély kérése az ország legkülönbözőbb részeiből. szenátor, Strom Thurmond, 24 ora hosszat tartó, a polgárjogok törvényjavaslata ellen tartott távbeszédének kinyomtatása a Congressional Recordban 7,776 dollárba került. A salzburgi ünnepi játékok sajtóirodája közölte, hogy 33 országból 667 újságíró, köztük 37 fotoriporte' vett részt az idei ünnepi játékokon. Belgrádban aláírták a jugoszláv—albán josta- és távközlési egyezményt. A nicosai rendkívüli törvényszék két fiatal ciprusi görögöt halálraítélt Haily, Idahoban egy farmer a csűrben garázdálkodó patkányt puskagolyóval akarta elpusztítani. A lövés egy dinamitot tartalmazó ládát ért el, mire a patkány és a csűr elpusztult. Nagy gyűlés lesz szeptember 20-án, pénteken este pontosan 8.30 órai kezdette! a newyorki Carnegie Hall-bar (57. Street és 7th Avenue). A gyűlést az “Emergency Civil Liberties Committee” (Polgári Szabadságjogok Rendkivüli Bizottsága) hivja össze a Legfelsőbb Bíróság utóbbi időben hozott határozatainak tiszteletére és annak fenntartására, és a képviselőhöz amerika-ellenes cselekedetek vizsgáló bizottságának valamint a fekete listák eltörléséért. Hugh H. Wilson, a Princeton- egyetem politikai professzora fog beszélni “Civil Liberty is Your Business” és Dalton Trum- bo (a Hollywood 10 egyike) “Who is Robert Rich” címmel Belépődiö $1.50. KIOLVASTAD E íhPOT? ADD TOVABRMAS IS TANULHAT BELŐLE: A South Carolina-i Szakszervezet a lakásínség enyhítéséért Az Amalgamated Meat Cutters and Butcher Workmen munkáslakások építését tervezi New Yorkban. Ez már a harmadik házcsoport, melyre a városi becslési bizottságtól engedélyt kapott, miután a terveket benyújtotta és eddig 14 millió dollárra emelkedett a befektetett összeg. Az egyik egy 288 lakásból álló házcsoport Brooklynban és már laknak benne, a második egy 420 családos csoport most van készülőben ugyancsak ott, a harmadik Bronxban fog épülni, két 14 emeletes magas, tűzálló épület 300 család számára, 4 és fél millió dolláros költségvetéssel. A házcsoportok co-operative alapon működnek, vagyis a lakók megvásárolják mint öröklakást az általuk kiválasztott szobákat-és a házak folyó költségeihez, u. m. fenntartás, adó, stb. bizonyos havi összegekkel járulnak hozzá. U. S. kormánya a biztosítási “business”-ben Amerika külföldi segélyprogramjának kevéssé ismert része az, ahogyan kormányunk biztosítja az amerikai korporációk befektetéseit. Ez először tavaly ősszel került nyilvánosságra, amikor bajok voltak a Közép-Keleten. Az amerikai újságírók megtudták, hogy amerikai olajfúrók dolgoznak Jordánban, Ed Pauley gazdag kaliforniai olaj báró megbízásából. Ez ugyanaz a Pauley, akit a Kongresszus a Tru- man-kormány alatt menesztett a tengerészeti miniszteri ál- .ásából, mert kitudódott, hogy politikai hivatalát arra használja, hogy üzleti érdekeit a maga számára előnyösen előmozdítsa. Arra is rájöttek az újságírók, hogy Pauley jordániai befektetéseit a mi kormányunk biztosítja minden politikai okokból eredő károsodás ellen, legyen az zavargás, forradalom, szabotázs vagy állami eltulajdonítás. Egy ilyen köve- elés sok millió dollárra rúghat. Az ilyszerü bebiztosítást kormányunk az egész világra kiterjesztette. Legutóbb egy chicagói hurkafelszerelést gyártó cég Nyugat-Németországban levő fiókját biztosította 126 millió tollárra. Sőt azt is magára vállalta, hogy abban az esetben ha a cég nem tudja márka jövedelmét dollárra váltani, a kormány- átveszi tőle a német pénzt tőzsdei árfolyamú dolUttle Rock a világközvélemény központjában (Folytatás az első oldalról) A faji diszkriminációt és gyűlöletet semmiképpen sem lehet indokolni, érvel a cikkíró. Aki hisz a faji fensőbbségi elvekben attól el kellene venni minden politikai jogot, beleértve a szavazati jogot, éppúgy, mint ahogyan a főbenjáró bűnökért ..elitéit személyt megfoszthatják a politikai jogaitól. “Nincs súlyosabb bűn ennél (a faji gyűlöletnél). Szöges ellentétben áll ez az Egyesült Államok természetével, jellemével, aspirációival és törvényeivel. Ellentétben áll az Egyesült Államok alkotmányával, amely felmagasztalja minden ember egyenlőségét”. Ez nyilvánvalóan utalás a Függetlenségi Nyilatkozatra,mert maga az alkotmány nem tesz célzást az egyenlőségre, sőt mint tudjuk, az Alkotmány szerkesztői hallgatólagosan tudomásul vették a rabszolgaság intézményét. (Lásd Lincoln beszédét Springfield, 111.- ban 1858 julius 17-én.) Megemeljük kalapunkat az Osservatore Romano, és amennyiben ezt teljességgel a Vatikán és a Pápa álláspontját fejezi ki (vatikáni körök mindig hangsúlyozzák, hogy az Osservatore nem .százszázalékosan, hanem mondjuk csak 98 százalékosan szócsöve a pápának), akkor- a Pápa előtt is. Megérdemelnek minden elismerést, még akkor is, ha tudomásul vesszük, hogy meglehetősen újdonsült kiállásuk a faji egyenlőség mellett (Hitler idejében nem igen adtak életjelt magukról) mélyenszántó politikai megfontolásokon alapult. A Vatikán politikája A pápaság intézménye ugyanis — tisztelet a kivételnek — nem tüntette ki magát évszázadok folyamán a néger és más elnyomott színes népek iránti Jkönyörületesség és rokonszenv tekintetében. Köztudomású, hogy az újkor kezdetétől, a 14-ik és 16-ik századtól, a felfedezések korától kezdve az első gyarmatosítók főleg a teljesen katolikus befolyás alatt álló spanyolok, portugálok, franciák és olaszok voltak. S hogy ezek mit müveitek az általuk meghódított színes népekkel, a «spanyolok az inkákkal, aztékokkal, majákkal; a portugálok a brazíliai indiánokkal, a franciák, belgák az afrikaiakkal, annak leírása az emberi történelem legszörnyübb, legborzalmasabb fejezeteinek'felelevenítése volna. Ezek a gyarmatosítók mind katolikus érsekek és püspökök áldásától kisérve rabolták ki kontinensek kincseit, mészárolták a benszülötteket vagy raboltak négereket amerikai ültetvényeken való eladásra. Sajnos az elmúlt évszázadok folyamán a Vatikán .nem adott ki, hivatalosan vagy félhivatalosan nyilatkozatokat, amelyek elitélték volna a faji diszkriminációt. Nem egészen a legutóbbi évekig, nem. No, de ahogy mondják, jobb későn mint soha. Isten áldása késői megtérésükön, de nézzük csak meg kissé közelebbről^mi is, az, ami oly váratlanul a színes népek egyenjogúságának hirdetőjévé tette a katolikus egytházat. A katolikus egyház dinamikus intézmény, melynek természete a terjeszkedés, ez esetben a hitterjesztés. A nagyjából protestáns Amerikában a fehér lakosság között korlátolt a terjeszkedési lehetőség. Annál nagyobb a négerek között, ahol a protestáns egyház még nem eresztett mély gyökeret. De még ennél is sokszorta nagyobb lehetőséget lát a Vatikán az Ázsia és Afrika százmilliói közötti hitterjesztési munkában. Ezek a népek mind színesek, feketék, barnák, sárgák, stb. Ezek a népek — és ezt a Vatikán jól tudja — tudatában vannak, hogy jelenleg két protestáns állam, az Egyesült Államok és a Délafrikai Unió az, ahol a színes népek elleni diszkrimináció legborzalmasabb méreteket öltött. Ha már most a katolikus egyház ezekkel szemben, mint a színes népek “védelmezője” jelenik meg a porondon, az beláthatatlan előnyt jelenthet az egyház jövőbeli terjeszkedési tervei tekintetében. A mérleg másik serpenyőjében No de ezek az elmélkedések messze vittek bennünket az arkansasi eseményektől, illetve a N. Y. Times abbeli kommentárjától, hogy hazánk “sokat vesztett, bár nyert is egy kicsit a történtek folyamán.” Az eddigiekben főleg a veszteséggel foglalkoztunk. Vessünk most egy rövid pillantást arra, hogy mit nyert az ország. Az egyik figyelemreméltó nyereség az, hogy bebizonyosodott miszerint a néger nép egyenjogúságának speciálisan az iskolai megkülönböztetés eltörlésének délen, a fehér lakosság körében is vannak hívei. A déli sajtó, nagy általánosságban elitélte Faubus kormányzó provokáló magatartását. Az a fehér nő pedig, aki a szánalomra- méltó, félrevezeti tömeg tüntetése ellenére odament ahhoz a néger iskoláslányhoz, aki egyedül sirdogált egy pádon, miután a katonák megakadályozták az iskolába való belépéstől és megvigasztalta s megvédte azt, az amerikai nép valódi jellemének megtestesítője volt. De a legnagyobb nyereség nemzetünk számára annak a nyugodt, rettenhetetlen, hősi erőnek megnyilvánulása volt, amelyet a déli néger nép és annak gyermekei tanúsítanak ezekben a történelmi időkben. A néger népre különösen a déli népre úgy utalnak a tőkés osatáíy ügynökei, mint akik hozzá vannak szokva másodosztályú polgársági ranghoz, akikben nincs sem kívánság, sem erő, hogy kiemelkedjenek félrabszolgaságukból, s akikben természetesen ambíció sincs a tanuláshoz. Amerika népe és a világ most újból tudomást szerzett arról, hogy ebben az elnyomott, sok esetben kigunvolt és megvetett népben mérhetetlen hősi erők lakoznak, amelyek csak a történelmi alkalomra és időpontra várnak, hogy sikra- szálljanak emberi, polgári, társadalmi és gazdasági jogaikért, mint Amerika teljes és egyenlő- jogú polgárai. i Lehet hősnek lenni a harctéren és lehet hősnek lenni egy iskolaépület előtt. A katonának, amikor akcióba indul, a legtöbb esetben meg van az a tudata, hogy sok száz vagy ezer más, vele együtt érző, együttműködő baj társa van vele. De mit érezhet, mit érzett az a 15 éves iskolás- lány, aki egyedül, néhány tankönyvvel “felfegy- vei’ezve” indult “rohamra”, hogy bejusspn az iskolába és akinek többszáz felhecceit, félrevezetett, nagyrészt tudatlan fehér lány vagy fiú gyalázkodó sértegetései, fenyegetései közben kellett az utat megtennie, amely végül is fegyveres katonák sorfalához vezetett? És mit érezhet az az apa vagy anya, aki mindezek tudatában azt mondta gyermekének, hogy eredj, próbálj bemenni az iskolába. És ilyen apák, anyák, ilyen fiatalok minden déli városban vannak. Az ő hősiességük Amerika nyeresége, az ő kiállásuk és igen sok esetben kálváriajárásuk a garancia arra, hogy Amerika egykor valóban az lesz, aminek a Függetlenségi Nyilatkozat szerzői akarták, hogy legyen. Ez időpont siettetése, a néger nép és a polgárjogáért komolyan és következetesen harcoló erők támogatása az amerikai polgárság legigazibb ^próbaköve és próbatétele.
