Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-12 / 37. szám
Thursday, Sept. 12, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 7 ' OLVASÓINK ÍRJAK Egy uj olvasó véleménye Tisztelt Szerkesztőség! Első levelemet azzal kezdem, hogy “a tudós tud és tudakozódik, de a tudatlan azt sem tudja, hogy miről tudakozódjék.” Vagyis ha nem csavarogtam volna össze New York utcáit, a mai napig sem akadtam volna össze ezzel a számomra igen értékes újsággal, amely értékes mondanivalókat tartalmaz, bátran kiáll a hamis illúziók ellen. Igazi nemes célt szolgál, amely a tömegek összefogásával előbb-utóbb győzedelmeskedni fog. Én is ehhez a nagy tömeghez tartozom és vele lépést' akarok tartani a fejlődésben. Ebben a fejlődési menetben nagyban segít a Magyar Szó, ezért rendelem meg és kérem, hogy azt számomra eljuttatni szíveskedjenek. Harcos társul fogadom mindenegyes számát és életet meritek belőle. “Élni annyi, mint harcolni” és én még hozzáfűzöm, hogy ez a lap él, harcol az igazságért. Sajnálattal adom tudtukra, hogy ezt a lapot önök nem igen helyes módszerrel terjesztik. Egy járatlan azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik a lap. Úgy kell véletlenül ráakadni. Itt-ott talál az ember (ha figyelmes) egy-egy számot. Ezen — még ha megsértődnek is — változtatniok kell, mert tudniok kell, hogy becsületes magyarok is érkeztek és ők merre vannak elszóródva. Ebből a lapból, mint mutatványszámot, valamilyen utón el kellene juttatni közéjük. Kérem, hogy a számlával együtt a lapot minél előbb eljuttatni szíveskedjenek hozzám. Tisztelettel a lap uj olvasója és bírálója: Anti ★ Szerk. megjegyzés. — Dicsérő sorait nagyon köszönjük és próbáljuk azt továbbra is kiérdemelni. Ami pedig a kritikát illeti, helyesnek tartjuk és szeretnénk, ha olvasóink azt megszívlelnék. Az összetartás világbékét jelent Tisztelt Szerkesztőség! A békeharc és szociális fejlődés korszakában él'ünk időszámításunk 1957-ik évében. A dolgozó népek küzdenek a békéért, a népek vérén élő kizsákmányolok pedig ármánykodnak a háborúk folytatásáért, mert ezek rendkívüli hasznot hoznak a tőkés érdekeltségeknek, de csak nyomorúságot a dolgozó népnek. Ezek a körülmények hozzák létre a magas bástyafalat a világbéke megvalósításának útjában. A tudomány élefrehozta a természetadta erőből az atomot, amely olcsó és kifogyhatatlan erőt szolgáltat a termelésben, de ugyanakkor alkalmas az élet teljes kiirtására is. Ezt a természetből életrehozott kincset elsősorban élőlények meggyilkolására tökéletesítették és használták fel ahelyett, hogy az ember életének javítását szolgálta volna. Ha ez az őrület folytatódik és a dolgozó népek szervezetten meg nem állítják, az ember öngyilkosságot fog elkövetni a saját találmányával és készítményével. Ezzel a közös veszedelemmel szemben az emberek nagyrésze közömbös, mert tájékozatlan; vezérei, pásztorai elterelik figyelmét róla, ahelyett, hogy a közös veszedelemre figyelmeztetnék őket. Vannak ugyan derék pásztorok és vezérek, akik odaadással dolgoznak a béke megvalósítása érdedében és fényes csillagként tündökölnek történelmünk tiszta egén, de sok--n vannak, akik vakságban tartják nyájaikat, mert hiszen nekik itt a földön van a mennyország, ahol a dolgozó nép véréből minden jóval bőven el vannak látva és a nyáj csak képzeletben, halála után nyeri el szorgos munkája jutalmát. Kedves embertársaim, kutassuk az írásokat, neosak azokat. rnol"ev°t pásztoraink megengednek, hanem a tudományos Írásokat is iparkodjunk elolvasni és értelmüket felfogni. Ami bűnünk van, az közös bűn és ez a tudatlanságunk; tudatlanságban fogantunk, tudatlanságban melengetett bennünket anyánk és ettől az eredendő bűnünktől egyedül a tudás megszerzése által szabadulhatunk meg, közös megértés, összefogás, egymás iránti szeretet, igazságos érintkezés által. Olvassuk a Magyar Szót, mert az megismerteti velünk a tudást, tőlünk távol élők küzdelmeit, szép szülőhazánk ujjáfejlődését, megnyílik előttünk a tisztánlátás fényessége még akkor is, ha korunknál fogva csak nagyitóval tudjuk olvasni a betűket. Sokféle tévhit áll válaszfalként közöttünk, és mindenki a magáét tartja igaznak. Vajon miért? Mert nem tudjuk, hogy az örök változás törvénye igazgatja a világűrt. Napok kihűlnek, uj napok alakulnak, semmi sem örökkévaló és állandó. Mi emberek is a változás törvénye alatt állunk, születünk, meghalunk, porrá leszünk, földünk anyagává leszünk, melyből a testünk és idegrendszerünk felépült, melyet léleknek nevezünk. Lelkünk pedig az agy és idegrendszer működése, a halál pillanatában megszűnik, nincs tovább tudat, nincs pokol kinzótüze s nincs mennyország. Halálunk után mind egyformák leszünk, a föld anyagává változunk, tehát meg nem semmisülünk, mert ezen a földgolyón el nem vész semmi, csak átalakul. Az osztályküzdelem is elágazódott. Az anarchistákról, mint gyilkosokról hallottam gyermekes ifjúkoromban. 1937—38-ban alkalmam volt megismerni a valóságot, hogy az anarchisták szorgalmas emberek, egy részük ipari munkás, másik részük földműves, s szervezetük az anarchista nevet viseli úgy mint a szocialisták szervezete a szocialista nevet. A különbség az alapszabályokban ^an. Abban az időben az anarchizmus elvetette a fokozatos fejlődés lehetőségét, elve volt, hogy a hatalom átvételekor egyszerre közvagyoni alapra lépjen és a tagsági gyűlés legyen a végrehajtó, ahol minden tagnak jelen kell lennie. Bár ez nagyon igazságos dolog, de káros hatással volt az átmeneti időben. Megtörtént, hogy a katonáknak gyűlésük volt közvetlen a frontmögötti faluban és mivel a gyűlésen minden tagnak jelen kellett lennie, mert különben nem volt határozatképes, a katonák őrszolgálat nélkül hagyták állásaikat és a fasiszta ellenség megszállta és elfoglalta azokat. Tehát a szabály volt a hibás és nem a katonák. Remélem, hogy ^rzóta javítottak ezen a hibás alapszabály-ponton. Ha a dolgozók nem lennének szétszaggatva, hanem egységes szervezetet alkotnának, a világbéke már fénylene a népek történelmi egén. De igy, amig egységet nem tudunk alkotni, szenvedni kell és meghalni az élőknek a halottak életreho- zásáért, mert csak élőhalottak támadhatnak föl azáltal, hogy tudást, értelmet nyernek. Kozma Dénes, kanadai farmer Fájdalmas a szegénység Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésemet és egy kis pótlékot, mert nem tudtam előbb küldeni. El vagyok maradva, s tudom azt gondolják, hogy nem fogják az újságot küldeni, mert mindig hátra vagyok. Sajnos nem tudok elölj árui, mert öreg is vagyok, meg nincsen mivel dicsekedni. Errefelé az öreg farmereknek nincsen mit várni, az időjárás elrontotta a termésünket. Úgy gondolják a népek, hogy az öregek már penzióban vannak és a jó isten is nyugalomba vonult, s már nem segít rajtunk, ha mi magunkon nem tudunk segíteni. Amink van. abból összeszedtük az ujságravalct és amire még kell. Az adót is úgy felemelték, hogy nem tudjuk összehozni, ugylátszik ez az “ígéret földje” csak az idemenekülteknek jó, akiket idehoztak az amerikai polgárok terhére. Úgy beszélik itt, hogv azért magas az adó, mert a magyar menekülteket az amerikai kormány az adófizetőkre nyomja. Hát ki tudja, mit főznek Washingtonban, ugylatszik jó a magyar gulyás, ugye? Itt küldök tiz dollárt az újságomra. M. R„ régi olvasó Centeket kénytelen összetenni az előfizetésre Tisztelt Szerkesztőség! Nem is tudom, hogyan kezdjem levelemet, annyira bánt, hogy eddig nem tudtam megküldeni tartozásomat a Magyar Szóra. Tessék elhinni, hogy igazán nem volt módomban, mert férjem beteges és csak a kis penzióból vergődünk, amiből igazán nehéz megélni. Férjemet operálták és őmiatta kellett költözködni, hogy talán jobb lesz itt Floridában, hiszen az ember mindig próbálkozik. Itt küldök tiz dollárt, most nem tudok többet küldeni, ezt is centenként raktam össze. Megpróbálok rövidesen ismét tiz dollárt küldeni Igen hálásak vagyunk azért, hogy az újságot állandóan küldték, mert csak békés magyar lapot szeretünk olvasni. W. F. MEGSZÍVLELENDŐ sorok Az alanti levél a múlt hét végén jelent meg a N. Y. Times levélrovatában. Bár nem ez az első eset, hogy ilyen hangú és tartalmú leveleket közöl az amerikai nagyüzlet legfőbb szócsöve, befolyásuk legalább eddigelé a lap aggressziv, imperialista politikai beállítottságának módosítására annyi, mintha valamelyik Mars-béli újságban jelent volna meg, mégis érdemesnek tartjuk közlését. “Tisztelt Szerkesztőség! “Immár egy évtizede annak, hogy az Egyesült Államok nemcsak hogy készülődik, hanem szinte eltökélte magát egy olyan háborúra, melyet minden épeimé i ti ember elkéozelhetetlennek tart. Habár ezirányu tevékenységünket a világbéke fenntartása ürügye alatt folytattuk, a Pugvashi konferencián résztvevő tudósok megállapították, hogy «a hatalmi helyzet egyre inkább ingatagabbá és ennélfogva veszélyesebbé válik. Amennyiben s szovjet vezetők nyilatkozatainak hinni lehet, az oroszok már néhány év óta. arra a konklúzióra jutottak, hogy a kapitalizmust nem pusztíthatják el, hacsak nem akarják a harmadik világháborút. Bárcsak ugyanilyen konklúzióra jutottak volna a nyugati világ vezetői is! A békés megegyezésre irányuló minden szovjet javaslatot azzal fogadni, hogy azok nem őszinték és különben is a kommunistáknak nem lehet hinni, nem egyéb, mint a feszültség meghosszabbítása/ és olyan tűzzel játszás, amely kirobbanást eredményezhet. A hidegháború enyhülni kezdett a berlini (genfi ?Szerk.) konferencia után és most, »hogy a Legfelsőbb Törvényszék döntései véget vetettek a McCarthyzmusnak, úgy tűnik fel, elérkezett az ideje egy uj csúcskonferenciának. A McCarthyzmus ugyanazt jelentette a belpolitika, mint a hidegháború a külpolitika terén. A fő akadály a kiegyezés terén természetesen, Nyugatnémetország. Addig nem is lehet szó. igazi kiegyezésről, amig mindkét fél szövetségest remél az egyesitett Németországban. Ha valóban akartak volna békét, ezt a kérdést már rég elintézhették volna. Németországot csak egy módon lehet egyesíteni és pedig ugv, hogy semlegesítik és nem engedik ismét katona állammá válni. Békéről beszélni, miközben azt követelni, hogv az egyesitett Németország szövetségeink legyen, a kétszínűség netovábbja. Akár tetszik a nvugati világnak, akár nem, egvütt kell élnie a kommunizmussal és akár tetszik a kommunista világnak, akár nem, eevütb kell élnie a kapitalizmussal. Itt az ideje likvidálni az esztelen hidegháborút és leülni megtárgyalni a két rendszer közötti békés egvíittálés problémáit. Csakis igy lehet érdemessé tenni az életet mindkét világrendszerben. Norman Boardman.” A WÜRZBURGT egyetem állattani intézetében kísérletileg bebizonyították, hogv a sáskák “párzásuk” idején az ultrahangok tartománvába tartozó hangokkal hívják egymást. E hangok jellemző hullámhosszát is sikerült Ezt a tudományos eredményt most érdekes mó* dón kívánják felhasználni a sáskaveszélv elhárítására. Veszély idején valamely terméketlen, kopár területen elhelyeznek egv han<r='’^"-ó-kocsit, amely a sáskahivó hangnak megfeleli magasságú és ereiit hangokaf bocsát ki. Fze' t-el előcsalják a sáskákat a ves^élveztetett termőterületekről, s ott elpusztítják őket.
