Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-12 / 37. szám
Thursday, Sept. 12, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A középkeleti krízis háttere Még nem ült el a harci zaj az omani sivatag- nyugati medencéjében portyázó 6. amerikai flotta ban. Az angol hadi jelentések ugyan már többször világgá kürtölték, hogy véget ért a véres gyarmati leszámolás az omani szabadságharcosokkal. Az angol hadügyminisztérium vágyai és a valóság között azonban óriási szakadék tátong. Ománban ugyanis egyelőre még nem uralkodik a “temetői csend”, amelyet Londonban nagy számbeli túlsúlya és technikai fölénye mindeddig nem ellensúlyozta az omani imám niezitlábas felkelőinek szabadságszeretetét és a függetlenség iránti vágyát. A nizvai erőd, amelyet az angolok jóideje ostromolnak, továbbra is ellenáll. Hegyre- épült középkori lovagvárra emlékeztető bástyáit és tornyait angol léglökéses repülőgépek árasztották el rakétaágyuik sorozataival. De a romok között tovább küzdenek a szabadságharcosok, s nem adják meg magukat. Amíg azonban az arab világ kormányvezetőinek figyelmét lekötötték az omani események, Dulles ezt a lélektani pillanatot alkalmasnak találta arra, hogy megvalósítsa régi tervét: a Szíriái kormány megdöntését. Szálka Dulles szemében Dulles szemében mar régóta szálka ez a kis három és félmilliónyi lakosságú közép-keleti ország. Szíria vezetői tavasszal valósággal kesztyűt dobtak Washingtonnak, amikor elutasították az Eisenhower-tervet, s kereken kijelentették: nincs annyi dollár, amennyiért áruba bocsá- tanák a sziriai függetlenséget. Dulles politikája arra törekszik, hogy a középkeleti országokból egy összefüggő láncot alkosson. Washington olyan kormányokat akar látni a Közép-Keleten, amelyek engedelmes eszközei politikájának. így a nyugatbarát közép-keleti országok sora közép-keleti mellékága lenne “az Atlanti Szövetségnek, a bagdadi paktumnak és a hírhedt délkelet-ázsiai katonai szövetségnek. Ezáltal a szocialista tábor országai ellen létrehozott amerikai támaszpont-rendszereket erősítenék meg. Egyiptom és Szíria azonban nem volt hajlandó feladni függetlenségét és semlegességi politikáját. Ezért az amerikai stratégáknak a nagy terv megvalósulása előtt egy kisebb részlettervet is ki kellett dolgozniok Egyiptom és Szíria térdre- kényszeritésére. Miután Dullesnek áprilisban sikerült Jordániában az amerikai politikának megfelelő kormányt a hatalom polcaira ültetnie, az arab országok uralkodó köreit a legagvafurtabb manőverekkel Egyiptom és Szíria ellen hangolta. A térdrekényszerités hadjárata Hogyan sikerülhetett ez? Mindenekelőtt dollárok millióival. Másrészt a “kommunista veszély” kisértetét festették a középkeleti feudális uralkodók szeme elé. Azt állították, hogy Szíria és Egyiptom vezetői a “kommunizmussal kacérkodnak”. S a “kommunista behatolás” az arab országokba pedig elsöpörné a feudális uralkodók trónjait. A feudális arab uralkodók körében termékeny talajra talált mindez. Ekkor indult meg Sziria térdrekényszeritésé- nek hadjárata. A sziriai parlament 142 képviselője közül 65 egyik napról a másikra lemondott mandátumáról. Kijelentették, hogy nem értenek egyet a kormány politikájával. Az volt a cél, hogy megdöntsék a kormányt. A sziriai kormány azonban úrrá lett a helyzeten. A “képviselősztrájk” vezetői katonai bíróság előtt feleltek az imperialista cselszövényekben való részvétükért. Washington tehát elvesztette a sziriai játszma első menetét. Láthatólag most Készülődnek. Washingtonban és Londonban úgy tárgyalnak a sziriai kormány politikájáról, s arról, hogy az ország merre taiű, mintha bizony'a 49 amerikai állam egyikéről, vagy pedig valamelyik angol grófság vezetőinek tevékenységéről lenne szó, s nem pedig egy idegen, szuverén ország belügyéről, amelybe a UN alapokmánya nem tűr beavatkozást. Eisenhower elnökletével a minap hosszasan tárgyalt az amerikai nemzetbiztonsági tanács, s a Földközi-tenger — amelynek tekintélyes szerepe volt a jordániai államcsínyben — csupán a parancsra vár, hogy Sziria partjaihoz hajózzon. A nyugati burzsoá sajtó eközben megkongatja a vészharangokat: “Sziria a valóságban már a Szovjetunió táborában van” — írja — s a “vörös Szíriáról” cikkezik. Szíria- és a Szovjet viszonyokról Az, hogy milyen rendszer van egy országban, csakis az illető ország népére tartozik. Ez minden ország belügye. A “kommunista Sziriáról” szóló cikkek azonban tudatos ferdítések és hamisítások. Igaz, hogy Sziria az egyetlen arab ország, ahol erős kommunista párt van, s a párt legálisan működik. Sőt, a sziriai parlamentben kommunista képviselő is helyet foglal. Igaz az is, hogy sziriai kormánydelegáció járt nemrégiben a Szovjetunióban, s előnyös gazdasági megállapodásokkal tért vissza hazájába. Igaz az is, hogy a sziriai vezetők mindig a legnagyobb rokonszenv hangján nyilatkoznak a Szovjetunióról, amely politikai feltételek nélkül nyújt baráti segítséget. Igaz az is, hogy Sziria a közelmúltban a Szovjetuniótól és Csehszlovákiától vásárolt fegyvereket, miután a nyugati hatalmak a sziriai függetlenségi politika feladását kérték cserébe fegyverszállításaikért. De Sziria mindezek ellenére — s ezt Nyugaton is jól tudják — kapitalista ország, s ma még távol áll attól, hogy akár csak elinduljon a szocialista fejlődés utján. A sziriai vezetők a múlt héten ezt nem egy nyilatkozatban részletesen kifejtették. De hát akkor minek és kinek jó a “vörös Sziriáról” szóló nyugati propagandahadjárat? Washingtonban mindezzel nyilvánvalóan a Sziria elleni harmadjk menetet akarják előkészíteni. Az omani angol agresszió miatti hatalmas felháborodás ugyanis közös nevezőre hozta ebben áz ügyben az arab világot. MegzsblázzáR a Vág folyót Ha a Vág folyóról hallunk, festői sziklabércek, várromok és úszó tutajok jutnak eszünkbe. E szilaj hegyi folyó sohasem tűrt hajót a hátán. Napjainkban azonban a romantikus Vágvölgyé- nek az élete is megváltozóban van. És az évszázados álom is teljesül: megindulnak az első hajók a Vágón. j - —• Az országgyűlés már a XVI. században foglalkozott a Vág szabályozásának tervével, s 1725- ben a folyó hajózhatóvá tétele is szóba került. Ötven esztendővel később Szalóki János készített terveket, de aztán csaknem egy évszázadig szüneteltek a munkálatok. A múlt század 70-es évei óta külön mérnöki hivatal foglalkozott az alsó szakasz hajózhatóvá tételével és a folyó viz- erejének ipari felhasználásával. De a tervekből alig valósult meg valami. A népi demokratikus Csehszlovákia hozzálátott e rég megérett feladatok megoldásához. A Vágón összesen 21 vízerőmű épül. Közülük máris áramot ad Horna Streda, Nővé Mesto nad Váhom és Kostolná erőmüve. Siladice, Sered és Sala tervei most készülnek; e helyeken 1958-ban kezdődnek meg a munkálatok A felső lépcső legfontosabb láncszeme Krpe- lány. Az oda érkező utas különös dolgokat észlel: a hid alatt, az eltűnt folyó helyén emberek járkálnak, a v.asuti állomás épülete 16 méteres mélységbe került. A folyó “eltűntének” egyszerű oka van: mindegy két és fél kilométeres szakaszon uj medret ástak neki s a falu túlsó oldalára terelték. Most a régi medret töltik fel, és felbontják a fölöslegessé vált hidat. S közben épül már az uj vasúti töltés és az uj országút is. Az előkészítő munkák 1947-ben kezdődtek Krpelánynál, a duzzasztógát és a vízerőmű építése 1954 óta tart. Eddig 180 ezer kilométernyi betont építettek be a gátba, és 1720,000 köbméter földet mozgattak meg. Ezzel bizony egy Pozsonytól Párisig érő vonatszerelvényt is megtölthetnének. A duzzasztó 8.5 milíió köbméter vizet tárol. Ez Pozsony lakosságának 5 havi szükséglete. í A próbaüzemeltetés november 15-én indul NYUGATNÉMETORSZÁG VÁLASZT E hét végén választások lesznek Nyugatnémetországban. Adenauer kancellár harmadszor fog pályázni kormányfői állásra. Kereszténydemokrata pártjával a német szociáldemokrata párt veszi fel a harcot, amelyet a törvényen kívül helyezett német kommunista párt is támogat. A német nagyipar urai, akik egy emberöltő folyamán két ízben kísérelték meg az egész világot uralmuk alá hajtani, Adenauerban tökéletes eszközt találtak céljaiknak az uj viszonyok közötti elérésre. Mindenki emlékszik még, hogy az első világháború után a háborút vesztett német junkerek, földbirtokosok egyideig szintén nagy “demokratákká” váltak, elfogadták a weimart alkotmányt. Mikor aztán ismét elég erősnek érezték magukat az államhatalom osztatlan gyakorlására, kifacsart rongyként dobták el az alkotmányt és a demokráciát és ültették hatalomra diktatúrájuk nyílt képviselőjét, Hitlert. A német nagyipar a második világháború után még gyorsabb tempóban nyerte vissza erejét, mint az első után. A német imperializmusnak 1918 után 15 évre volt szüksége, mig egy Hitlerrel előjöhettek és 20 évre egy uj háború megindítására. Nem fér kétség ahhoz, hogy a német nagyipar ma, 12 évvel a második világháborús veresége után elérte azt a pontot, amelyre az első világháború után csak 15 évvel érkezett. És hogy uj terjeszkedési vágyak vannak, annak cáfolhatatlan bizonyítéka az a lázas törekvés, amellyel ismét fegyverkezéshez kezdtek. Az Egyesült Államok kormánya, mai beállítottságában, sajnos, támogatja a törekvést, mi több, állandóan sürgeti őket annak fokozására. Adenauer és pártja, a kereszténydemokrata párt (melyet a katolikus klérus erősen támogat) ennek a politikának a képviselője és végrehajtója Nyugatnémetországban. És e politika fölött fog szavazni a német nép. A német szociáldemokrata párt, amely tanult valamit (bár nem túl sokat) a történelemből, fejlettebb, haladottabb párt a két világháború kö-. zötti elődjénél. Választási jelszavuk- ez: Minden Szavazat Adenauerra. szavazat uj Hirosimára. Adenauerék tudniillik azon dolgoznak, hogy Nyti- gatnémetországot atomfegyverekkel szereljék: fel. Ezzel szemben a német szociáldemokrata párt ellenzi nemcsak az atombombákkal való felfegyverkezést, hanem az egész atombombás hideg- háborús politikát. Győzelmük esetén kivonnák Nyugatnémetországot az Atlanti Paktumból, támogatnának egy összeurópai biztonsági egyez-, ményt és komoly tárgyalást a Szovjetunióval a német és az egész európai kérdés rendezése érdekében. r A jövő vasárnapi választások tehát történlemi fontosságúak. A német nép végeredményben arról fog tanúságot tenni, hogy tanult e két világháborúból avagy ismét hajlandó magát az emberbőrbe bujt kannibálok, a német junkerek világhódító szándékai eszközévé, a hazájukat az atombombás világháború tűzfészkévé tenni. Az első személyszállító lökhajfásos repülő, a TU-104 megérkezett Szeptember 4-én érkezett meg az első szovjet lökhajtásos személyszállító repülőgép az amerikai légierő McGuire, New Jersey államban levő repülőterére. Az Egyesült Nemzetek szovjet delegációjának negyven tagját szállította Moszkvából Amerikába. 500 mérföldes óránkénti sebességgel 13 órát és 29 percet töltött a levegőben s a négyszeri megállássá] fűtőanyag pótlásért, az ut ösz- szesen 21 órát é's 54 percet tartott. Néhány száz érdeklődő várta a gép érkezését este 10.43-kor. Újságírók és fényképezők azonnal ellepték és megszemlélték a repülőt és kérdéseikkel árasztat- tották el a személyzetét. A felelős tisztviselője Alexei I. Semenkov annak az óhajuknak adott kifejezést, hogy rövidesen szabad repülőjárat létesüljön a két orszög között. Az “első repülést” megörökítő postabélyegeket osztottak ki a tömeg között. Egy második TU1-04 érkezését várják rövidesen, mely a UN szovjet delegáció többi tagjait fogja ideszállitani HIllllllllllllfllIKPIIMIIHlSlIIIIIIIII meg Krpelánynál. E nagy napot az építkezésnek mintegy 1000 munkása már az újonnan épített faluban ünnepli meg. Külpolitikai Szemle j
