Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-12 / 37. szám

LITTLE ROCK Ä1LÁGKÖ2- VÉLE KÉNY KÖZPONTJÁBAN “Hazánk — jegyzi meg a N. Y. Times a Little Rock, Arkansasi szégyenletes eseményekről irt vezércikkében — sokat vesztett, bár nyert is egy kicsit a történtek folyamán”. Vizsgáljuk meg közelebbről mit vesztett Amerika és mit nyert. “Ellenségeink, akik kétszínűséggel és faji előítélettel vádolnak bennünket — állapítja meg a Times ugyanab­ban a vezércikkben —— még rendelésre sem kaphattak volna szemléltetőbb bizonyítékot ezekről...” Valóban, a fényképek, melyek megörökítik azt, amint állig felfegyverzett arkansasi nemzetőrök megakadá­lyozzák azt a féltucat 14—15 éves little-rocki néger kis­lányt, kisfiút, hogy beléphessenek az iskolába, bejárták a világot. A világ minden részében első oldalas harsogó cimü hírek számolnak be arról, hogy mi is megy végbe abban az országban, amely a ‘szabad világ” vezetője­ként szerepel. És tekintve, hogy a világ népeinek túl­nyomó löhbsége nem-fehér és hogy pontosan ezeknek jóakaratáért és politikai hovatartozásáért folyik a hi­degháború ideológiai része, elképzelhetjük, hogy Ame­rika — miként a Times kénytelen megállapítani, való­ban “sokat vesztett” presztízsben az elmúlt héten. A Times a hidegháború propaganda módszereinek megfelelően “ellenségeink”-re utal, mint azokra, akik faji előítélettel vádolnak bennünket és akik most uj bizonyítékot kaptak demokráciánk e súlyos fogyatékos­ságáról. Aki szennyes játékot játszik, ne legyen meglepve, ha szennyes lesz a keze. Abbeli buzgóságában, hogy még a little-rocki szégyenletes eseményeket is hideg- háborús propagandára használja fel, a Times nem veszi észre, hogy végeredményben önmagát vádolja, önmagát is nevezi Amerika “ellenségének”. Mert ha az Ameriká­ban valóban fennálló faji előítéletek emlegetése vagy kritizálása Amerika ellenségévé teszi az embert, vagy a lanot, akkor a Times is “ellenség”, hiszen a maga óvatos módján a Times elég következetesen harcol a faji előítéletek csökkentéséért — délen, ámbár, és ezt hangsúlyoznunk kell, amikor New York városában ke­rült napirendre a faji előitéletek elleni harc az Isaac Sharkev-féle antidiszkrímininációs lakástörvény formá­jában a Times gyorsan átállt % másik oldalra! Más módon is meghazudtolja önmagát a Times e te­kintetben, mert ugyanabban a lapszámban beszámolt arról, hogy “barátaink” — értsd a tőkés sajtót a kül­földi országokban — szintén szenzációként foglalkoz­nak és legtöbb esetben élesen elitélik a déli és nemcsak déli államokban, (mint pl. pennsylvaniai Levittown- ban) lezajlott és még mindig folyamatban levő négerel­lenes szervezett megmozdulásokat. A londoni News Chronicle, Anglia egyik legnagyobb napilapja,.amelyet a Times aligha nevezhet “ellenség”- nek, a little-rocki katonai mozgósítást fiatal iskolás- gyermekek ellen, “szánalmas és undoritó”-nak minősí­tette, Faubus kormányzót pedig, aki több száz nemzet­őrt rendelt ki egy pár kislány iskolába járásának a megakadályozására “gyöpösfejü, megrögzött, előítélet­tel megtelt“ alaknak. A londoni Daily Express, Anglia legnagyobb példány­számban megjelenő napilapja első oldalon hozta a fel­vételt, mely egy hőslelkii néger lányt ábrázol, aki a szánalmas, félrevezetett déli fehér lányok és fiuk gú­nyos megjegyzéseitől, sértegetéseitől kisérve igyekszik az iskolába. A lap a fejléc alatt hozta a fényképet: “Egy leány megjárja a gyűlölet kálváriáját.” A legtöbb német, néger és dán újság a következő cim alatt hozta az arkansasi hirt: “200 felfegyverzett katona feltartóztat egy 15 éves néger lányt.” Az egvik nvueatnémet lap szenzációs riportként hoz­ta azt a hirt is, hogy a nyugatnémetországi Bad Kreuz- nach-ban állomásozó amerikai katonaság parancsnok­sága figyelmeztette azokat a néger katonákat, akik né­met nőt vettek feleségül és akiket Amerikába egy texasi táborba rendeltek vissza, hogy ne hozzák ma­gukkal fehér feleségüket. Hogy mit tegyenek, hova te­gyék, hol hagyják feleségüket, arról nem számolt be a jelentés. Általában a polgári lapok szimpátiával és rokonszenv- vel írnak az elnök szerepéről és keveset beszélnek arról, a “rokonszenves” kijelentésről, melyet az elnök egy új­ságíró kérdésére adott a fajgyűlölőkről: “...a másik oldalon is vannak erős érzések, népek, akik ebben (az iskolák integrálásában) a faj elkorcsositását látják.” Az olaszországi és japán tőkés-lapok hangsúlyozzák Eisenhower szerepét a válságban és megemlítik, hogy az elnök kérte a beillesztési (integrálási) program vég­rehajtását. Figyelemreméltó ebben az egész kérdésben a katoli­kus egyház központi vezetőségének a Vatikánnak a sze­repe. Szócsövük, az Osservatore Romano a little-rocki botránvos eseménvekről irt cikkében élesen elitélte a faji diszkriminációt. . ov.afás a fi ik oldalon E sorok írásakor az Egye­sült Nemzetek még nem kezd­te meg üléseit, amelyen a magyar kérdést fogják tár­gyalni. Amikor Algéria félmillió kiirtott lakosságának vére ki­ált igazságért; amikor az ománi nép ellen pusztító há­borút folytatnak; amikor a cipruszi szabadságharcosok a börtön ökben sínylődnek; ugyanakkor csak Magyaror­szág kérdését találják elég fontosnak arra, hogy rendkí­vüli ülésen tárgyalják. Mr. Lodge mult vasárnapi televíziós interjújában egy szóval sem említette meg a fentnevezett igazságtalansá­gokat és csakis a magyar né­pért sirt a szive. Még saját polgártársai érdekében sem emelte fel szavát; a néger gyermekek szabad iskolázta­tásáról nem szólt egy szót. De a magyar szabadságért igenis lelkesedik. Ugylátszik fáj neki, hogy az ellenforra­dalmi vérengzések megszűn­tek. Mr. Lodge tudatában van annak, hogy a világ népeinek figyelmét el kell terelni ezek­ről az igazságtalanságokról és éppen ezért fontos a ma­gyar ügy mostani tárgyalá­sa. De tudja azt is, hogy Neh­ru és Nasser, a semleges né­pek e kiváló képviselői is til­takoznak a magyar kérdés­nek a UN-ben való tárgyalá­sa ellen. Ezért mondja Mr. Lodge, “hogyha nem is kap­nánk meg a UN kétharmad szavazatát, nincs szándé­kunkban az öttagú bizottság határozati javaslatát felhigi tani.” Szemérmetlenül bevallja, hogy “a UN mindent megtett érdekünkben, amit akar­tunk.” Sajnálatos dolog, ami­kor egy ország képviselője ezt mondhatja egy világszer­vezetről. A UN épülete előtt magya­rok is tiltakoznak követelve a UN beavatkozását Magyar- országon. Még ha jogos is lenne követelésük, hogyan te­hetik szülőhazájuk sorsát oly emberek kezébe, akik eszkö­zül használják a magyar ügyet saját érdekeik előre- vitelére. John McCormack, a N. Y. Times tintakulijának Bécsbői küldött tudósítása lapjának szept. 8-iki számában jelent meg. Többek között ezeket Írja: “Egy magyar menekült sze­rint a magyar kormány kér­vényt fog az Egyesült Nem­zeteknél benyújtani, melyen sok ezer magyar fnunkás é° értelmiség aláírása szerepel, közöttük 22 ezer csepeli mun­kás aláirása, tiltakozva az Egyesült Nemzetek ötös bi­zottságának jelentése ellen. A menekült — mondja Mr Mc Cormack — azt állítja, hogy a Csepel-szigeten úgy szerez­ték az aláírásokat erre a kér­vényre, hogy amikor a műm kások fizetésüket felvették, abban a hiszemben, hogy a fizetést nyugtázzák, aláírták a kérvényt.” Nem kívánunk foglalkozni mindazzal, amit McCormack ir, csupán egy kérdéssel. Az olyan embereket, akiket csaki úgy lehet rávenni kérvények aláírására, hogy azt hiszik fi­zetésüket nyugtázzák, még egy ellenforradalomban való részvételre is rá lehet venni. Szóval McCormack saját Írá­sával alátámasztja azt, ami valószínűleg nem volt szán­dékában. De talán a legjob­ban az fáj nekünk, hogy ez az ur cikkében azt akarja ki­fejteni, hogy a magyar mun­kás olyan buta, hogy minden­re rá lehet venni; hogy a ma­gyar népet, mint a birkát, az orránál fogva lehet vezetni. Nem kívánunk kitérni az ellenforradalom sokoldalú kér déseire, de azt le akarjuk sze­gezni, hogy “egyszer volt Bu­dán kutyavásár” és habár a magyar nép egy kis része az óriási hírverés által fegyvert fogott saját maga ellen, a nép óriási többsége hü ma­radt a szocializmus eszméié­hez. Még azok is, akik félre akarták vezetni ezt a népet, a szocializmus alárcában és köntösében voltak kénytele­nek a nép előtt megjelenni. Ajánljuk olvasóinknak, hogy olvassák el lapunk 8-ik oldalán megjelenő tudósítást. Ez Ízelítőt fog adni arról, hogy tulajdonképpen hogyan is szerezte meg a magyar kormány a magyar nép alá­írását az Egyesült Nemze­tekhez benyújtandó kérvény­re. A tömeggyülések ezrei zajlottak le Magyarországon az utolsó hetekben minden faluban, városban. Folyik délen a bare a jogokért LITTLE ROCK, Ark. - Az Arkansas kerületi szövet ségi bíróság az Egyesült Álla mok kormányához fordult Tiltóparancsot kér Arkansas állam kormányzója ellen, amennyiben ő az aki utjai állja annak, hogy a faji meg­különböztetéseknek véget vet­hessenek az iskolákban. Ronald N. Davies biró Her bért Brownell igazságügymi­niszterhez fordult, hogy azon "al intézkedjenek Orvai E Faubus kormányzó, Sherman T. Clinger tábornok ellen, aki az állami katonaság parancs­noka és Marion E. Johnson ezredes ellen, aki a katonai egységet vezeti, amely meg­akadályozza Little Rock köz­ponti középiskolájában a né­ger diákok felvételét. Davies biró augusztus 27 óta három ízben is elrendelte, hogy nyissák ki az iskolákat a néger gyermekek részére. Faubus kormányzó erre ki­rendelte az állami katonasá­got, hogy megakadályozza a néger diákok felvételét, bál­áz iskolaszék intézkedett ar­ról. hogy eleget tegyen a tör­vénynek és felvegye a néger bimbókat. Az igazságügyi minisztéri­um azonnali intézkedést ígért. North Little Rock, Ark. — Tizenöt perc leforgása alatt kétszer is megpróbált hat né­ger diák iskolába menni. Vagy húsz diák és tiz 'felnőtt állta el útjukat. A néger diá­kok nyílt ellenségeskedéssel álltak szemben lelökték őket a lépcsőkről, szidalmazták őket az útjukat elállók. Nashville, Tenn. — Botok és kövek fogadták a néger anyákat, akik hat éves gyer­mekeiket .hozták az iskolába. Egyeseket leköptek és csúf szavakkal illettek. Birmingham, Alá. — Egy néger lelkészt és egy más ve­zetőt összevertek, mikor kis­lányát más néger gyermekek­kel együtt iskolába hozta. F, L. Shuttlesworth lelkészt 15- 20 fehér támadta meg, de az­ért kijelentette, hogy másnap újra megpróbálja beíratni a gyermekeket, még ha “meg­ölik is a helyszínen”. Ezeket aközben mondta, miközben a fehérek által okozott sérülé­seit kezelték. Levittown, Pa. — Levit­townban két néger tanító ka­pott állást. Ez az első eset, hogy néger taníthat e város­ban, amely nemrégen tünte­tett az első letelepülő néger család ellen, mikor uj ottho­nukba költöztek. Washington D. C. — Köz­vetlenül a főváros melletti Arlington, Virginiában is ba­jok vannak az iskolák miatt. A “National Association for the Advancement of Colored People” a bíróság elé viszi a dolgot, amennyiben nem en­gedték a néger gyermekeket az iskolába. Három különbö­ző csoport néger gyermek próbált beiratkozni, de mind­egyiket elutasították. A Stern házaspárt vád alá helyezték Martha Dodd Sternt férjével Alfred K. Sternnel együtt vád alá helyezték. Kémkedéssel vá­dolják őket. A Stern házaspár Európában van és lemondtak; amerikai polgárságukról. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VI. No. 37, Thursday September 12, 1957 NEW YORK N •• T 7 * k magyar ügy a UN előtt

Next

/
Thumbnails
Contents