Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-01 / 36. szám
Thursday, September 5, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 IA tudomány Illlllllllllll!lllllllllll!lll!llll!ll!lllllll!llllllllllllllll!!llllll!ll!l!lll!lll!!ll!!llllll!lllllip világából! Televíziós közvetítés a gyomorból A gyomorrák gyógyításának elengedhetetlen föltétele a korai diagnózis, a betegség korai fölismerése. A gyomor közvetlen vizsgálatára ez idő szerint két lehetőség van: a röntgen és a gasztroszkópia. A röntgenvizsgálatról nem kell részletesen írni, ezt mindenki ismeri. A gasztroszkópia lényege pedig az, hogy a nyelőcsövön át egy fémcsövet dugnak le a gyomorba. A cső végén kis villanylámpa van, amely megvilágítja a gyomorfal egy-egy részét. A cső forgatásával, mozgatásával a gyomorfal nagy részét át lehet tekinteni a cső felső végén elhelyezett optikai berendezés segítségével. Az eljárás elvileg semmiben sem különbözik a hólyagtükrözéstől. H. Wallman és B. Rosengren svéd orvosok jutottak arra a gondolatra, hogy sokkal élethübb képet kapnának a gyomor belsejéről, ha sikerülne egy miniatűr színes televiziós felvevőt készíteni, és azt a gyomorba lebocsátani. A készülék által “látott” kép a televiziós ernyőn jelenne meg (kellően nagyítva), s ez lehetővé tenné a kép lefényképezését és a finomabb részletek utólagos értékelését is. Kísérleteiket 1952-ben kezdték meg olyan gyomrokon, amelyeket rák miatt egészében ki kellett operálni. Ebben az időben azonban még túl nagyok voltak a televiziós felvevők és túl vastagok a kábelek. A kísérleteket abba kellett hagyniuk. A technika fejlődésével azonban egyre kisebb felvevőket szerkesztettek, és 1955 őszén Németországban már olyan felvevőlencserendszert is tudtak gyártani, amely már csak 9 cm hosszú és 1.35 cm széles. Újra hozzáfogtak a kísérletekhez, és most már sikerült (ugyancsak műtéttel eltávolított gyomrokról) használható színes “televiziós közvetítést” és fényképeket készíteni. A televiziós ernyőn megjelent a gyomor belsejének élethü képe, és jól meg- lehetett különböztetni az ép nyálkahártyát a daganatosán elváltozott résztől. Ha majd olyan kis lencserendszert sikerül készíteni, amellyel a nyelőcsövön keresztül is le lehet hatolni, megfigyelhetők majd a gyomor működése során bekövetkező változások is, csakúgy, mint a gyomorba bevitt anyag kiürülése, aminek ugyancsak nagy szerepe van a kór korai fölismerésében. Néhány éven belül valószinü- eg erre is sor kerül, és akkor a gyomor vizsgálatára uj eszköz áll majd az orvosok rendelkezésére: a színes televízió. Lyukfurás üvegbe ultrahanggal Sajátságos tulajdonságai miatt ez ideig üvegbe csak egyetlen eljárással fúrtak lyukat: egy forgó fúróval csiszolóanyag segítségével az üveget fokozatosan átfúrták. Ezzel az eljárással azonban csak körkeretmetszetül lyukat lehet fúrni, és a fúrás ideje is meglehetősen hosszú. Mindkét hátrányos tulajdonságot kiküszöböli az ultrahangos üvegfurás, amellyel rövid idő alatt bármilyen alakú lyuk készíthető. Ultrahangos fúráskor a furószerszám fel-alá haladó gyors rezgő mozgást végez és az üveg felületét állandóan rezegteti. Ha a szerszám és az üvegfelület közé megfelelő keménységű és szemcsé- zetü csiszolóport helyeznek, a rezgő szerszámmal az üveg felületéhez ütögetett csiszolószemcsék ipró üvegszilánkszemcséket szakítanak, szaba- ütanak ki az üvegből. így tetszőleges alakú és bármily bonyolult körvonalú mélyedések, majd lyukak készíthetők. A szerszám másodpercenként 20,000 rezgést végez, ezáltal a fúrás vagy kivágás gyorsan elvégezhető. Egy 3 mm vastag üveglapba egy 0.6 mm-es négyszögletes lyu- :at 90 másodperc alatt lehet fúrni, egy 1.27 mm íosszu és 0.05 mm széles rés vágása pedig 45 násodpercig tart. AZ ELEFÁNT mint háziállat Laoszban szép számmal háziasitanak és ido- dtanak elefántot. Nem ritka ott a “kételefán- „s” kisparaszt. A laoszi idomított elefántot Vietnamban is becsülik. Főképp vontatásra, teherhordásra és nehéz tárgyak hengergetésére használják. Az elefánt “befogása” felettébb körülményes. Nagy szakértelem s az elefánt életmódjának alapos ismerete kell hozzá. A fő befogó helyek Fifay tartományban (Alsó-Laosz) vannak. A befogást erre a célra betanított házi elefántok segítségével végzik. A befogott elefántokat két évig fogságban tartják, és csak azután kezdik idomítani. Az elefánt a vietnami erdészek egyik leghasznosabb segítőtársa. “Élő traktorának nevezik. Ügyessége bámulatos, ereje hatalmas. Kétmázsás rönköket a hegynek fölfelé is könnyedén vontat. Ormányával elrendezi a rönkfákat az erdei rakodókon, s utat tör az embereknek. Bármilyen terepen “ügyesen” mozog. A legcsodálatosabb munkát a tutajokkal végzi. A trópusi fák nagyon nehezek, s nem úsznak a vizen. Fajsúlyúk meghaladja az 1,0-et is. Ezért az egy-két rönkfából készült tutajt bambuszkeretbe foglalják, s úgy úsztatják. A folyóknak azon a részén, ahol a tutajok megfenekelnek, az elefánt segít a bajon. A megrekedt tutajokat a nyakában ülő gazdája által mutatott irányba tolja. Több mint egy óráig csodáltuk e munkát. Ezalatt az 1—5 percenként érkező tutajok közül csak egyet tett tönkre: összezúzta a bambuszkeretet. A teherhordás már nem annyira gazdaságos vele, mint az erdei favontatás. Emez kivált akkor körülményes, ha erdőtlen utakon folyik a szállítás. Az elefánt ugyanis délelőtt 11 órától délután 3 óráig sokat szenved a melegtől s ezért ebben az időben pihentetik. Naponta hat óra hosszat halad négy-öt kilométeres éránkénti sebességgel. Útközben — ha nincs a közelben erdő — etetni is nagyon nehéz, hiszen szeret állandóan enni. Ha módját ejti, csaknem megszakítás nélkül éjjel-nappal eszik. Ilyen utakon pedig nincs mit. Nagyon félős. Ha kigyótól vagy kutyától megijed, a fák közé rohan, s összetörheti a terhét. Az ember a szivéhez nőtt háziállatot “értelmesnek” tartja. Értelmes állat-e az elefánt? Feleletül ime két élményem: Az egyik: a vad elefánt fölemelt egy fadarabot, s azzal vakargatta magát, hogy elűzze testéről a rovarokat. A másik: a patakon át akart kelni egy vad elefántnőstény a fiával. A kis elefánt félt a víztől. Az anyja biztatta, noszogatta. De nem ment, mert a kicsi félt. Mepróbálta hát fölemelni az ormányával. Közben jött egy másik nőstény elefánt. A két nőstény összefonta ormányát, és közös erővel átvitték az ormányukon a kis elefántot. Féregvadászat — röntgensugárral Az amerikai erdőgazdaságokban újabban már röntgensugárral is vadásznak a férgekre. Nem várják meg, amig a fa belsejében rágódó féreg vagy rovar teljesen elpusztítja a törzset, hanem a legkisebb gyanús jelre a betegnek látszó fa elé gördítik a szállítható röntgengépet, és átvilágítják vele a fa törzsét. A röntgen képtől függően azután vagy megölik a fában levő kártevőket, vagy még idejében kivágják a fát, s igy megmentik a drága faanyag egy részét a rovarok további pusztításától. Egry uj fertőtlenítőszer: a CPC A közelmúltban sikerült mesterségesen előállítani egy uj ammóniumvegyületet: a cetilpiridi- umkloridot (CPC-t), amely kitűnő fertőtlenitő szernek bizonyult. Kiválóan alkalmas a bőr fertőtlenítésére, mert nem izgatja a bőrt, s nagy a gombaölő és a baktériumölő hatása. A CPC baktériumölő hatását fertőzött csirkeembriókon vizsgálták. Azt észlelték, hogy 1:4000 töménységű vizes oldata (18 százalékos alkohollal és 10 százalék glicerinnel) elpusztítja a gennykeltő baktériumokat és a tífusz kórokozóját. Megvizsgálták a gümőkór bacilusára gyakorolt hatását is. Kiderült, hogy szaporodásukat gátolja ugyan, de nem pusztítja el őket. Viszont fokozza a penicilin és a szulfamidok (ultraszeptil stb.) hatását. Mérgező hatása nagyon csekély. Ezért sokfelé felhasználják a kozmetikában szagtalanítóként, hajvizekben és izzadság elleni szerként. A gyógyszerirparban a nehezen oldható antibiotikumok (tiricidin, gramicidin, tirotricidin stb. oldását segítik elő vele. Az élelmiszeriparban tojások konzerválására használják. A textiliparban arra szolgál, hogy a viszkoza-müselyem gyártásakor meggátolja a kén kiválását. Ez ugyanis a szövőfuvókák eldugulását szokta okozni. Alkalmas a cellulóz rostok lágyitására, restésére s mint hogy a rostokat színtartóbbá teszi, a rostok utókezelésére is. A gyapjút és a pamutat védi az izzadság ellen. A bőriparban is megkönnyíti a savanyu festékek alkalmazását. A száj üreg baktériumait elpusztítja, ezért szájvizekben is használják. A CPC-nek a nagyiparban is jó hasznát veszik. A VILÁG LEGNAGYOBB ÉS LEGÖREGEBB FÁI A kelet-afrikai Tanganyikában él egy baobab- fa. Korát 5000 esztendőre becsülik. Már akkor is nagyon öreg fa volt, amikor a görögök elfoglalták Tróját... Magassága 22 méter, törzsének kerülete 47 méter, koronájának kerülete 145 méter. Kaliforniában nőnek a Sequoiák, amelyek 120 méter magasságot is elérnek. Törzsátmérőjük 11 méter, életkoruk több mint 4000 esztendő. Megérték a maya és az azték civilizáció kialakulását, virágzását és bukását, és már Kolumbusz idejében is alig voltak kisebbek, mint ma. Indiában van egy fügefa, amely 300 nagyobb és ugyanannyi kisebb fatörzsből áll ( ez utóbbiak voltaképpen támasztó léggyökerek, amelyek a túlnyomó ágakat tartják). A fügefa árnyékában 7000 ember pihenhetne. Csaknem 3000 éves, tehát Nagy Sándor indiai hadjáratakor már elég idős volt. Szicíliában, az Etna lejtőjén él egy 2000 éves édesgesztenyefa. Törzskerülete 20 méter. Csemete korában látta Vergiliust, Horatiust és Augusztus császárt. Anglia Kent grófságában virul egy 18 méteres törzskerületü tiszafa, amelynek korát 3000 évre becsülik. Julius Caesar britanniai hadjáratakor már öreg fa volt. A németországi Staffelsteinben áll az a 16 méter törzskerületü hárs, amely a maga 110 esztendejével bivonyára jól “visszaemlékszik” még Nagy Károly uralkodásának idejére. A lengyelországi Rogalinában, Poznan közelében ma is jó egészségnek örvend három hatalmas tölgy, a “Lech”, a “Czech” és a “Rus”. Magasságuk körülbelül 20 méter, törzskerületük 7—9 méter, s 600—900 évesek. A legidősebbik kortársa volt Merész Boleslaw lengyel királynak, a leg- ifjabbik árnyékában pedig Lokietek Wladyslaw lengyel király pihent. , FÖL, EGYRE FÖLJEBB, OXIGÉNPALACK NÉLKÜL A Föld legmagasabb csúcsainak meghódításában mindeddig nélkülözhetetlen utitárs volt az oxigénpalack. Ez biztosította, hogy az alpinisták ott is normális összetételű levegőt kapjanak, ahol a légkör ritka, tehát kevés benne az oxigén. Szovjet alpinisták azonban már eredményes kísérletet tettek arra, hogy magas hegyeket is megmásszanak légzőkészülék nélkül. “Titkuk” egyszerű: folytonos tréningezéssel hozzászoktatták szervezetüket oxigénben ritkább levegőhöz. A magasság tűrésében ugyanis fontos tényező a szervezetnek az a képessége, hogy hozzá tud hangolódni a csökkent oxigénnyomáshoz. A magas hegyekben szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy lassú, napokig vagy hetekig tartó emelkedéssel az ember sokkal nagyobb magasságokat; “elbír”, mintha hirtelen emelkedik magasraj Ezenkívül különleges “magassági” tréninget isi végeznek úgynevezett alacsonynyomásu kamrában. Ez zárt acélhenger, amelyből a levegőt szi-j- vattyukkal kiszívják, s igy hozzák létre benne a kivánt magasságnak megfelelő alacsony nyomást* Ha valaki csak egy hétig is napi néhány órát e csökkent nyomású kamrában tartózkodik, sokkal könnyebben elviseli az oxigénhiányt. Oxigénpalack nélkül és a munkaképesség számottevő csökkenése nélkül eddig már 6900 méteres magasságig sikerült eljutni ily módon. A legújabb tervek szerint pedig nem kisebb feladatot tűztek -maguk elé, mint azt, hogy a világ legmagasabb csúcsát, a Mt. Everestet (8882 m) is meghódítják — légzőkészülékek nélkül.
