Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-04 / 27. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 4, 1957 (Az alábbiakat a Newsweek cihiü hetilap, junius 10-iki számából vettük át.) Párizsban egy francia biró beszélgetés közben az egyik amerikainak megjegyezte: “Mikor az amerikaiak százmillió dollárokat adtak Francia- országnak, mindenfelé olyan feliratok voltak nálunk, hogy ‘Menjenek haza az amerikaiak!’ Mostanában néhány milliót kapunk csupán, de nincsenek ellenségeskedések. Viszont Formózának százmillió dollárokat adnak manapság és velük van meg a bajuk.” Ha ellentmondónak látszik is, igazat mondott a francia. Amerika segítségét majdnem mindig rosszindulat követte. Ez a rosszindulat néha kitör, néha lappang, de mindenütt virul az Amerika-ellenesség. Sokszor jelenik meg támadás a népszerű angol lapokban Amerika és polgárai ellen, ez egy-egy rothadt paradicsomban is megnyilvánul, melyet á franciák vágnak az amerikai turista autóüvegéhez, máskor a légibázisok kibérlésénél nyilvánul meg, mint például Marokkóban. Tény az, hogy máj uhem mindenfelé sok amerikai állomásozik, ez sok félreértésre ad okot, ami viszont véletlen helyzeteket hozhat magával. Németországban és Japánban a nép haragszik az amerikai katonákra, akik mint elfoglalók jöttek be és ottmaradtak, mint a kommunizmus ellen behívott védelmezők. Másutt. Anglia és Franciaországban sokszor arra ébrednek, hogy kormányaik Samu bácsihoz vannak kötve és nem tehetnek semmit egyedül. Ázsiában és a Közép- Keleten az események azt mutatják, hogy régi gyármati helyzetük arra vezette őket, hogy bizalmatlanok minden egyes nyugati iránt.. Legtöbb amerikai képtelen megérteni és mindössze hálátlanságot lát e megnyilvánulásban. Mi a helyzet Amerika és vendéglátói között mostanában? Japánban és Okínawában egyre rosszabb a helyzet. A mostani törvényes huza-vona az iránt, hogy ki büntesse meg William S. Girard amerikai katonát, — aki megölt egy japán nőt. mikor az amerikai lövöldében ócskavasat gyűjtött, — nagy haragot lobbantott ki, talán a legnagyobbat a IT. világháború óta. A japánokat sérti az, hogy lekicsinylik igazságszolgáltatásukat,. Az amerikaiakat meg az bántja, hogy hogyan avatkozhat bele Japán egy katonai védelmi ügybe. Ez a vita másutt is éreztette hatását. Az amerikaiakat bántja az, hogy japán éttermek, üzletek két-, négy- sőt ötszörös árakat is számítanak az amerikaiaknak. A japánok valóban félnek az atomesőtől és hangosan tiltakoznak a mostani nukleáris fegyverekkel való kísérletezések miatt. Nagy dolog a föld kérdése is Okinawában baj van a földkérdés miatt. Az amerikai légierő nagy, termékeny területeket foglal le repülőtereknek. Néha polgárai úgy adtak itat Amerika elleni haragjuknak, hogy Amerika- ellenes agitátort választottak meg polgármesternek, bár az a gyanú merül fel ellene, hogy kommunista összeköttetései is vannak. Indiában és Ázsia déli részében tradíció szerint bizalmatlanok USA külügyi politikájával szemben. Indiában haragusznak a “durva amerikaiakra” (a magasabb kulturális színvonalon állók között különösen). Ez kevésbé nyilvánul meg a többi dél-ázsiaiaknál. De Amerika-ellenesség lappang mindenütt Karacsitól Manilláig. Hiába változtak az idők az amerikaiakat egy kalap alá veszik a gyűlölt gyarmatosítókkal. Kisebb súrlódások természetesen elkerülhetetlenek, ámikor különböző kultúrához tartozó elemek találkoznak. Például egy hithü hindu, aki előtt szent a tehén, nem egykönnyen megy marhahúst vásárolni, képtelen megérteni, hogy amerikai munkaadója haragra kel, mikor 8 óra múlva üres kézzel visszajön azzal: “Sajnálom, de nincs hús, a tehén meg nem döglött meg.” Az amerikai háziasszonyok, akik nem ismerik az indonéziaiak tartózkodó magaviseletét és társadalmi szokásait, egyszerűen rámondják, hogy: “Ezek az ázsiai felsőbb osztályok igazi ‘snobok’.” Az ázsiaiak viszont azzal vádolják az amerikaiakat, ■— még diplomatákat is —! hogy a részükre külön épített, “kis Amerikában” élnék és él- sáncolják 'magukat MJtősz-ekrényeik. léghütöké- szülékeik. 'vámmentes élelmiszereik é$ italaik köz4” A Közép-Keleten kifejlődött nemzeti büszkeség éppen elég anyagot ad az Amerika-ellenes érzésnek. Eisenhower doktrínája támogatásra talált néhány politikai vezetőnél. A tömegek viszont telítve vannak Amerika-ellenes érzésekkel, ami részben a kairói rádió propagandájának is köszönhető. A kairpí rádió felhozta például a formózai zavargást és úgy tüntette fel, mintha az bizonyíték volna arra, hogy az amerikai katőnák vademberek és Formózát egy támadásra kész hadibázissá alakították át. Azonkívül részben USA-t teszik felelőssé Izráel létezéséért. A régi viszonyok Az amerikaiak és európaiak között a viszony valamivel javult az utóbbi időben. Először is régebben ismerik egymást, mint az ázsiai és afrikai nép. Nyugat-Németországban például sohasem volt jobb viszony közöttünk, mint most. A US 7-ik hadsereg parancsnoka Bruce €. Clarke tábornok eltörölte azt a rossz viszonyt, ami tavaly fennállt, A hadsereg árvaházakat adoptált, kisegítette a parasztokat a mezőn, halász- és vadász-klubokat szervezett a német ifjúság részére. . A tavaly még gyakori véletlen összekapások 15—20 százalékra estek le ä tavalyihoz képest. Az egyik németül beszélő amerikai őrmester rá- dió-felhivása. hogy “az amerikai katonák szeretnének megismerkedni a német néppel” 212 meghívást eredményezett. München legnagyobb üzlete “amerikai hetet” tart és felhívta a lakosság figyelmét, hogy vásároljanak amerikai gyártmányú árucikkeket. A meleg sör Angliában elég jó viszony áll fenn, bár vannak ott is kisebb bajok. Az angoloknak sehogy sem tetszenek az amerikaiak megjegyzései a meleg sörről és a hideg időjárásról és néhányan egyszerűen megmondják, hogy menjenek hazá központi fűtésükhöz, ha az annyira fontos részükre, azért legtöbben elfogadják az amerikai repülők ezreit és azok családjait, mint biztonsági szükségletet. Angliában az Amerika-ellenesség főképpen az újságírók, politikusok és az intelligencia egyes csoportjaiban nyilvánul meg. A hivatalos körök érzelmeit mi sem mutatta jobban, mint az angol védelmi miniszter,, Duncan Sandys üdvözlése, amikor Thomas S. Gates amerikai védelmi miniszter látogatást tett Angliában. Sandys egyszerűen kijött vele, hogy Amerikának köszönhetnek minden politikai fiaskót Indiától kezdve a Szuezi-csatornáig. Franciaországban külön bizottságok próbálják a nép ellenszenvét enyhíteni. Mikor a franciák ellenvetéseket tettek az amerikai autók erős lámpái miatt, az amerikai bizottságok ráparancsoltak az autótuladjonosokra, hogy használják a franciák által előirt sárga lencsét. Mikor az egyik részeg amerikai katona felgyújtotta a chaumonti polgármester pajtáját, — csak úgy kihívásképpen, — a hadsereg azonnal megbüntette a katonát és a pajtát újjáépítette, A katonaság és polgárság közötti civakodás ma már 1,000 közül 44, ami kevesebb, mint itthon. Életbe léptettek egy kölcsönös közművelődési cserét is, amely szerint amerikai gyermekek a hét néhány napján keresztül francia iskolákba járnak és aztán a francia gyermékék járnak amerikai iskolákba. A ködfüggöny Franciaországban, akár csak Angliában az emberek közötti kooperációt felborítja USA külügyi politikája. Amerika nyomást gyakorol, hogy Franciaország liberálisan oldja meg az algériai nemzeti függetlenségért folyó háború kérdését. Ezt a francia politikusok és üzletemberek csupán ködfátyolnak tekintik, mert tudják, hogy áz amerikai nagyüzemek ki akarják sajátítani Francia- ország tengerentúli birodalmának javait. Olaszországban a közvélemény valamivel jobb az amerikaiak iránt, mint volt. Nemrégen, mikor Rómában egy olasz ifjú beszaladt a “US Information” könyvtárába és “halál az amerikaiakra” felkiáltással * leszúrta a könyvtárost, senki sem látott ebben Amerika-elleneSséget. Az olaszok csupán a fejüket rázták .és azt mondták: “szegény fiú-, ugyiátszik megörült." Az Európában fennálló, Amerika-ellenesség , nagyrésze “bünbak”-keresésnek tulajdonitható, " Anglia és Franciaország megoldhatatlan problémáiért otthon, meg külföldön is Amerikát okolja. Ez olyasmi, mint amikor a szegény ifjú haragszik a gazdag nagybácsira, amiért kénytelen rászorulni. Ázsia és a Közép-Kelet primitiv életmódja irigységet fejleszt ki az amerikaiak luxus életmódjával szemben. A gyarmatosítást itt együtt említik a gazdagsággal és hatalommal. Itt könnyű elhitetni a tömegekkel az “uj amerikai imperializmus” vádját, amit a kommunisták felhasználnak. Dulles külgymíniszter azt ajánlotta, hogy szállítsák le az amerikai személyzetet (különösen a katonaságét), ahol csak lehetséges és talán ez megszünteti némileg az ellentéteket. Az elnök privátilag megjegyezte, hogy az ellenségeskedés elkerülhetetlen, mikor a katonaság hosszabb ideig idegen földön van. Jobb előkészítés, idegen nyelvek tanítása szükséges azok í'észére, akiket külföldre küldenek. A kulturális, társadalmi élet és vallás megismerésének szükségességét ma már minden kormány- ügynökség fontosnak tartja. A formózai zendülés jó lecke volt arra, hogy fontos az idegen országok törvényeinek és szokásainak megismerése is. " Tény az, hogy Amerikának nincsen meg az a több évszázados gyakorlata a tengerentúli diplomáciában, mint ami Angliának és Franciaországnak megvan. A helyzet már azért is rossznak látszik, mert az amerikaiak szeretik, ha szeretik őket, (Ugyiátszik, hogy az évszázados gyakorlat sem mentette meg Angliának és Franciaországnak a gyarmatait. — Szerk.) Mao Ge-lung beszédéhez Kína Kommunista Pártja állásfoglalásait az egész világ mindig nagy figyelemmel kisért. Joggal keltett hát ezúttal is világszerte rendkívüli érdeklődést Mao Ce-tung most nyilvánosságra hozott előadása. Nehéz méltatni első olvasás után egy olyan előadást, melynek tételei a munkásmozgalom elméleti és gyakorlati kérdéseinek egész sorát világítja meg uj nézőpontból, uj, alkotó módon. De maga az a tény is azt bizonyítja, hogy a marxizmus tudománya élő, uj és uj hajtásokkal virágzó tudomány, mely az újabb helyzetnek, az újonnan kialakult körülményeknek megfelelően szüntelenül fejlődik. Mao Ce-tung beszédében a két különböző típusú ellentmondásról, az ellenforradalmárok elleni harcról, másrészt a népen belüli nem anta- gonisztikUs ellentmondások helyes megoldásáról beszélt. ' Mao Ce-tung beszédében megállapítja —, hogy a kitejtett nézetek Kína konkrét történelmi feltételeiben gyökereznek. A kínaiak nem először figyelmeztetnek arra, hogy gyakorlati tapasztalataik más konkrét helyzetben való mechanikus alkalmazása káros lehet. E bölcs, a történelmű és egyéb sajátosságokat szem előtt tartó, s oly végtelenül szerény intelem azonban jottányit sem kisebbítheti e tanítások általános, nemzetközi jelentőségét. Amilyen helytelen volna a mechanikus másolás, legalább olyan hiba lenne az élő marxizmus, a szocializmus tudománya eme uj, viruló hajtásait valamiféle sajátos kinai egzotikumként, más országok munkásmozgalmától elvonatkoztatottan szemlélni. Mesterien példázza ez a dokumentum az elmélet és a gyakorlat egymást szervesen kiegészítő egységét. A megállapítások a kinai és a nemzetközi forradalmi mozgalom valóságából indulnak ki, azok gyakorlati tapasztalatait általánosítják elméletté, úgy, hogy ez az elmélet mindjárt az előrehaladás újabb gyakorlati útmutatásává .szolgáljon. Rendkívül tanulságosak Mao Ce-tungnak az ideológiai osztályharcról és módszeréről a szabad vitákról elhangzott szavai. Különösen fontosak azért, mert félreérthetetlenül meghatározzák, mely kritériumok keretei között hasznos a nép ügye számára a szabad vita. Megsemmisíti ezzel azt a követelést, mely éppen a “kinai példa” alapján szocializmusellenes nézetek kifejtésének szabadságát hirdette. Elengedhetetlennek, a fejlődés fontos serkentőjének tartják azonban a kínaiak a becsületes szándékú vélemények szabad kifejtését akkor is, ha azok nem megalapozottságuak.. Nemcsak Mao Ce-tungnak a vitáról-tett megálíapiLísaiból. derül ez ki, ha- iieni abbó' a Vny-iSgözi) 'őszinteségből és bölcs« tüfelémMU;. - U'égcs?.,'.ggal beragyogja. * Newsweek: a külföld ’’AMERIKA-ELLENES“
